Rejtô Jenô: Nincs kegyelem - az elektronikus verzió Werner Zsolt alkotása



I. FEJEZET





Wardes csendbiztos gyanútlanul állt a folyóparton, mert a Húsos Farkas fegyvertelen kézzel lépett eléje a bokrok közül, és megemelte a kalapját. De nem mondta azt, hogy "jó napot", hanem kivett a kalapjából egy revolvert, és fôbe lôtte vele a csendbiztost.
Mindez oly gyorsan és váratlanul történt, hogy a Denveri Kopó hírhedt ügyessége sem elôzhette meg a halálos lövést.
- Hej, Fernandez - rikoltotta a rablóvezér, akit széles arca és vastag ajkai miatt neveztek Húsos Farkasrlak.
Egy megrettent mesztic lépett ki a bokrok közül, és tétován nézett hol a halottra, hol gazdájára, aztán hebegve mondta:
- Ez. . . - meghalt uram.
- Azt hitted tán, hogy dalolni fog, miután fôbe lôttem? Cipeld oda a bokrok mögé, te barom! Húsos Farkas paranesot adott Fernandeznek:
- Hívd a fiúkat! De rie szólj arról, ami történt.
- Ó, Farkas. . . Ez nem volt igazi harc. . .
- Na és?! Tán jártatni akarod a szádat?
- Fernandez néma, és Fernandez nem lát. A Farkas az ô ura - felelte remegve, mert a hátalmas rabló szeme villant, és a revolver felé nyúlt.
A mesztic remegô térddel ment a lovához. Tisztelte a rablóvezért, rettegett tôle és szolgálta, de volt egy homályos érzése, hogy valaha még Húsos Farkas miatt fogják meghentergetni szurokban és pehelyben, mielôtt felkötik.
- Csak még azt mondd meg: ez volt a híres csendbiztos akit Keletrôl küldtek ide?
- Eltaláltad! Ez a Denveri Kopó! Wardes, aki híresebb az Államokban, mint amilyen Buffalo Bill volt valamikor! Wyomingban kipusztította a rablókat. Senki sem menekült meg elôle, akit *****ldözött. Most itt van! - És belerúgott a tetembe. - Eredj!
Fernandez elnyargalt.
A rabló áttanulmányozta a híres csendbiztos iratait. Ott volt Denver város fôkapitányának a paranesa is: "John Wardes útra kel Neuada államba. Megbízom, hogy Countiway és uidéke közbiztonságát a körzet ualamennyi seri((ének beuonásáual és irányitásáual ismél helyreállitsa, tekintettel a hefység Qs kömyékén sűrűn ismétlôdô rablásokra és gyifkosságokra. John Wardes tejhatalmú megbizottam, a körret ualamennyi hiuatalos közegéf afárendelem, és ezek kötelesek minden paranesát habozás nélkill tejesiteni. Kelt. . . stb. "
Jó! Csak küldjenek ide elsôrangú vérebeket. Majd elôbb-utóbb rend Iesz de addig Húsos Farkas már messze jár, és sok périzt is visz az útra. Így ígérte Holdvilág Teddy.
Holdvilág Teddy!
Ki volt Húsos Farkas, és ki volt Holdvilág Teddy?
Rablók, mondaná a felületes ember. Igaz, és még sem igaz. Húsos Farkas csak úgy volt rabló Holdvilág Teddyhez viszonyítva, mint ahogy a vályogkunyhó is épület, meg a felhôkarcoló is az.
A Húsos Farkas kegyetlen, félelmetes martalóc volt, míg Holdvilág Teddy Iegendás bandita, a hegyek és prérik hôse. Jóval félelmetesebb a martalócnál, és mégis. . . az emberek elismeréssel bólogattak ha róla esett szó.
Nevada államban akkoriban teljesen megbénult az üzleti élet a mindjobban elszaporodó rablótámadások következtében: Marhakereskedô nem mert erre a vidékrejönni. Pénzes egyén messze elkerülte Nevadát, ahol a rablók az urak.
Ekkor az elkeseredett lakosság elhatározta, hogy nagy körvadászatot rendez! Irtóháborút indítanak a rablók ellen!
Logan ezredes, a legnagyobb birtosa és egyben képviselôje a környéknek, személyesen járt a kormányzónál.
- Nevada elhagyatott pusztaság lesz, ha nem segít rajtunk, kormányzó úr.
- Gondolja, hogy katonákat küldjek? Ez nehézkes.
- Emberben nines hiány. Ezt a részét az ügynek vállalom. Minden becsületes farmer, minden valamire való marhapásztor katonának számít mifelénk, ha kihirdetem, hogy összefogunk a rablók ellen.
- Akkor mit kíván, Logan?
Az ezredes elgondolkozott néhány pillanatig.
- Kormányzó úr - mondta végül -, fejétôl bűzlik a hal.
- Hogy érti ezt?
- Nem katona kell, hanem vezetô. Sok cimborájuk van a gazembereknek Nevadában. Ma már fittyet hánynak a hatóságoknak.
- Nem bízik a seriffekben?
- Senkit sem gyanúsítok. De lehetetlen, hogy egyedül a rablók ügyessége döntötte ilyen katasztrófába azt a vidéket.
- A Sziklás-hegység és a Sierra jó búvóhelyek, és a határ is közel esik. A seriffek megbízhatósága, azt hiszem. . .
- Nem a közegek tisztességében kételkedem, hanem az ügyességükben! Biztos kezű, megbízható vezetô kell. Ha az embecek egyszer talpra álltak, és csôdöt mond a kísérlet, elkerülhetetlenül a végsô züllésbe kerül a vidék közrendje.
- Mit kíván tehát?
- A kerület fôseriffje érte el a legkevesebb eredményt. Küldjön Countiwaybe a kormányzó úr Burns helyett valakit.
- Hm. . . kit?
- Wardest. A Denveri Kopót! Ide tekintély kell! Valaki, akiben bíznak, egy Holdvilág Teddyvel szemben!
A kórmányzó gondolkozott.
- Wardes sohasem járt azon a vidéken. . .
- Elég vezetô akad Countiwayben, aki minden lépésnél útbaigazítja. A revolverharc és a nyomozás viszont egyforma mindenhol, és Wardes ebben mester.
- Hogy gondolja?
- Tessék.
Pontos katonai térképet tett ki az asztalra.
- Mi ez ?
- Csataterv. A harc itt nem különbözik egy kisebb háborútól. Minden helységben készen áll az üldözô csapat.
- Mik ezek a kettôs vonalak?
- Arrafelé vezet a rablók útja, ha menekülni akarnak Nevadából. E pillanatban minden hágót megszálltak az embereim. A rablók nemjuthatnak át a határon, *****s adottjelre a csapatok elindulnak. De ehhez a nagyszabású hajtóvadászathoz még hiányzik valami. Egy vezetô, akit Holdvilág Teddy méltó ellenfelének tartanak!
- Értem, Logan és teljesítem a kívánságát. Wardes még ma útnak indul Countiwaybé. Úgy is történt. Most ott feküdt halva egy bokor mögött.
És a hágóknál közben, mit sem sejtve táboroztak a csapatok, melyek csak a Denveri Kopó érkezésére vártak, hogy elkezdôdjék a nagy játék. Életre-halálrá!

1.



Lódobogás hallatszott. Megérkezett vágtatva Fernandez a rablókkal. Csak hárman voltak. Sötét Jeff Tülök Bob és a Mexikói Suhanc. Ez az utóbbi a kettô mögött kissé hátramaradt lovaglás közben, szándékosan lazábbra fogva a szárat. A vadonhoz szokott ember gyanakvó óvatosságával közeledett.
A Mexikói Suhanc, ahogy a rablók csúfolták, tán tíz napja érkezett, porral lepett, szinte halálra hajszolt lovon a határ felôl. A rablók közé állt, de eddig még nem vett részt a portyázásaikon.
Azt mondta, hogy Don Cabez Perenna, de ezt nem hitte senki. Miért jönne ide, ha megmondhatná az igazi nevét? Húsos Farkas egyszerűen vállat vont a név hallatára, amikor a Mexikói Suhanc eléje állt, a hegyek között.
- Jó. Mondjuk, hogy Don Cabez Perenna vagy. Nem rossz név, de hosszú. Majd úgy hívunk, hogy Penn, ezt nem felejti el az ember.
- Mindegy, milyen nevet adtok, hogy ne felejtsétek el, az az én dolgom. A bandita kissé meghökkent.
- Hm... Mit tudsz, te mexikói suhanc?
Ekkor mondták ki elôször a nevet, melyet késôbb igen sűrűn, de mindig csak óvatosan emlegettek errefelé a banditák.
- Mit tudok?. . . - Úgy látszott, mintha maga is gondolkozóba esne a kérdésen, és kifejezéstelen világoskék szemei a Húsos Farkas feje fölé néztek. Fontos hogy most mondjak vafamit? Aki úgy hiszi, hogy keveset érek, az próbára teheti, amit tudok. Szeretnék ittmaradni. Ha majd jónak Iátom, elkísérlek a kirándulásaitokra, és meglátjátok, hogy tudok-e valamit.
Nem olyan felelet volt, amit errefelé egyenesnek mondanak. És mégis. . . Ez a fiú más volt, mint a többi. Megérezték, hogy különb.
- De ha nem hívtok, vagy ha nagyon akarjátok, elmegyek innen - folytatta tűnôdve, vontatottan.
- Tôlem maradhatsz - felelte vállat vonva a Húsos Farkas, mert nem akarta csorbítani a tekintélyét azzal, hogy elutasítsa Pennt. Pedig elôérzete megséjtett valamit a rendkívüli és félelmetes eseményekbôl, amelyek a Mexikói Suhanc érkezésével kezdôdtek.
- Akkor hát rendben van - mondta a fiú közönyösen.
- Itt fogok lakni veletek együtt, és ha jónak látom, közétek állok.
És attól fogva ott élt.a rablókkal. De alig beszélt velük. Naphosszat a fűben feküdt kipányvázott lova mellett, és mexikói dalokat fügyült, vagy az eget bámulta hideg tekintetével. Ez a tekintet kék volt, de olyan valószínűtlenül világoskék, mintha távoli, svéd havasok fenségesen barátságtalan környékérôl származna.
Fiatal volt, ez meglátszott a bôrén, haján, ruganyos járásán, de az arca, mintha nagy tragédiák emlékét kôbe véste volna az idô kifejezésébe, merev vonások, a prérik, hegyek és erdôk nyugalmának ôsi titkairôl meséltek. Olykorlárvaszerűen élettelenné lett ez a gyerekesen fiatal arc. A két szeme néha olyan krétaszínűen.világos lett az ég fehér visszfényétôl, mint vak emberé, ha imádkozik. Csak hirtelen hangokra vibrált meg egy-egy arcizma, csak a szélirányból érkezô szagra rezdült kissé az orrcimpája, vagy mögötte neszelô Íépésre gyúlt ki hirtelen a tekintete. Különben alig adott életjelt naphosszat. Teljesen magába merült, és csak finom ôsztönein keresztül érintkezett a környezetével.
Amikor mosolygott, olyan volt, mintha meglepô, szomorú eseményt sejtene elôre. Merev szájszegletei zárt ajakkal lassan széthúzódtak.
flyen volt a Mexikói Suhanc. Mikor Fernandez a Húsos Farkas hívását hírül hozta, ô is követte a két rablót.
Nem lovagolt ki a tisztásra, kissé hátrább a többitôl megrántotta a szárat, és tekintete, mint menekülô kígyó, körülsiklott, szempillantás alatt felfogva mindent.
Húsos Farkas ott állt a bokornál hajadonfôtt.
- Ez miféle rendôr? - kérdezte Sötét Jeff.
- Wardes csendbiztos.
A rablók ijedten néztek. Valamelyik megrántotta rezzenô kézzel a kantárt, és a ló horkanva lépegetett hátrafelé az érintéstôl, mintha siintén megdöbbenne.
- A Denveri Kopó?
- Úgy van - bólintott Húsos Farkas. - Nem szóltam nektek. Miért halljam, hogy féltek? Ti azt hittétek, hogy nem bírok Wardessel. Most itt fekszik a kutya! Azért küldték, hogy összeszorítsa a nyakunkba vetett hurkot. Hát én végeztem vele.
- Hogy történt?
-. . .Szemtôl szembe. Természetesen. . .
- Nagy dolog - mondta Tülök Bob.
- Nézd meg. Homlokon találtam. Az övéhez nyúlt, de már nem érte el a revolverét. Még Holdvilág Teddy is megirigyelheti ezt a lövést.
- De hiszen nincs is revolvertartó az övén. . . - szólalt meg hirtelen a fiatal cowboy csengô hangon. Húsos Farkas egy sötét pillantást vetett feléje.
- Talán hazudtam? Nézd meg, té tacskó! Homlokon találtam.
- Akkor az ô kalapja feküdne a földön, és nem a tiéd.
Kínos csend lett.
- Lehet, hogy a kalapodból vetted ki a revolveredet - folytatta Penn -, és azt hitte, hogy köszönsz, azért nem védte magát. Régi trükk Mexikóban, ezért fekszik a földön a kalapod.
- Kutya!
Most az övébôl kapta elô Húsos Farkas a revolverét, illetve csak akarta azt tenni, de a Mexikói Suhanc lova egyetlen gombnyomásra felágaskodott a rabló mellett, és ökle a szakállas, nagy állra csapott, felülrôl lefelé, mint valami kalapács...
A Húsos Farkas hanyatt esett.
Mindez olyan gyorsan történt, hogy mielôtt még a cinkosok közbeléphettek volna, a Suhanc már pisztolyt fogott a kezében.
- Aki moccan, az halott.
- Azt hiszed, elbírsz velünk? - kérdezte ideges vigyorral Sötét Jeff.
- Azt! Te talán nem hiszed?
Csend. A fiú hangja metszôen parancsolt:
- Vegyétek fel a Farkast! - úgy beszélt kissé, mintha énekelne. - Vágtassatok egyenesen az űton. Ha megfordultok vagy megálltok, mielôtt a domb eltakar benneteket, akkor könyörtelenül tüzelek.
- lde hallgass, kölyök - mondta egy köhécselés után Tülök Bob. - Ahelyett, hogy ujjat húzol velünk, állj közénk. A Farkas majd csak megbocsátja, ami történt.
A fiú furcsa, éles hangon nevetett. Olyan volt ez a nevetés, mintha keselyű vijjogna a magasban.
- Nem félek a Farkas haragjától. És semmiféle csirkefogótól. Meggondoltam a dolgot: nem leszek rabló. Azt hittem, hogy a nyugati rabló bátor, harcos ember. De ez a hiéna itt úgy ölte meg Wardest, hogy most undorodom tôletek. Nekem Mexikó volt a hazám, indiánok neveltek, nem bírom az alávaló bűn dögszagát.
- Miért nem mész haza Mexikóba, ha ilyen becsületes vagy? - mondta gúnyosan Sötét Jeff, hogy az idôt húzza, mert észrevette, amint az ájult rabló megmozdul lassan.
- Lelôttem egy rencherót, ha éppen tudni akarod.
- Kiraboltad? - szólt bele Tülök Bob, és tekintetét erôszakolt közönnyel az ég alja felé irányította.
A Húsos Farkas feje jobbra majd balra billent.
- Én még sohasem raboltam - felelte Penn. - Az apámat tönkretette, és becsületes harcban végeztem vele. De nem volt tanú, és a fia hamis vallomást tett. Átkozott korcs kölyök volt.
. . . A Farkas kinyitotta a szemét.
- Ha gazember volt - mondta gyorsan Sötét Jeff -, miért nem védte meg a törvény az apádat?
Felnézett, mintha az eget kémlelné, és feszült minden idege, mert Húsos Farkas nagy Iélegzetet vett.
- Uzsorás volt - szólt nyugodtan a Mexikói Suhanc. - Az apámat mindenébôl kiforgatta. De úgy, hogy a törvény nem tehetett semmit. Szemben álltunk! Per Dios! S bosszú férfiak dolga. Ha felkötnek érte, én állom. De orgyilkosokkal nem cimborálok. Takarodjatok, és. . .
A Húsos Farkas hirtelen felemelkedett és revolvert rántott, de a Mexikói Suhanc korbácsa anélkül, hogy arccal arra fordulna, lecsapott gombjával a kezére, aztán az arcára, és közben furcsa, indián harci kiáltást hallatott, amire a ló oldalt ugrott és feldöntötte Húsos Farkast, hogy ez kificamodott vállal hanyatt repült.
A pisztolyát és tekintetét egy másodpercre sem fordította el a két rablóról, pedig a ló még egy váratlan ugrást tett, mert kôre lépett, és a patkója megcsúszott.
Ez az ugrás megmentette Penn életét. A szembenálló két bandita tehetetlen volt. Az ijesztô ügyesség döbbenetes látványa talán még félelmetesebben sakkban tartotta ôket, mint a pisztoly csöve. De Fernandez, aki a bokor mellett hasalt Wardes teteme mellett, lôtt. Ha nem mozdul el éppen a ló, akkor a golyó pontosan a Mexikói Suhanc szívébe fúródik.
Nyomban dörrenés felelt az alattomos lövésre. . .
A mesztic felkiáltott a bokor mellett, szétcsapta fektében két karját, és a hátára fordult.
- Madonna! Hát itt csupa orgyilkos él?!. . Ti dögmadarak! Én kiirtlak benneteket!kiáltotta.
A két rabló nem moccant.
- Mi nem tettünk semmit, Penn - mondta halkan Tülök Bob.
- Most menjetek - szólt halkan Mexikói Suhanc, de ez minden hangos fenyegetésnél veszélyesebben hangzott.
- De azonnal! Mert nincs türelem már bennem!. . .
- Jól van - vigyorgott Sötét Jeff. - Csak azután utat találj egyedül Keletre. A környék minden hágóját üldözô ôrzik.
- No és ? Én nem gyilkoltam!
- De ezt ôk nem tudják! A hegyipásztorok közöttünk láttak!
- A Bullog Farm kirablásával téged is gyanúsítanak.
Ott vagy a személyleírások között.
Egy másodpercre ráncok vonultak át a homlokán. . .
De azután vállat vonva rájuk kiáltott.
- Ne féltsetek ti engem ! Átjutok valamelyik hágón, akkor is, ha valamennyi sakál otthagyja a fogát.
- Egy út van mindössze - felelte kárörvendô vigyorral Sötét Jeff. - Azt csak Holdvilág Teddy ismeri, és nem voltál közöttünk, mikor nálunk járt, hogy elmondja.
- Ha két percen belül még itt vagytok, akkor megmutatom nektek a regrövidebb utat a pokolba ! Én nem szorulok Hodvilág Teddy segítségére!
Most mind a két rabló vigyorgott.
- Ha ô van itt, a Farkas helyén, akkor már nem élnél.
- És találkozol majd vele - szólt Tülök Bob. - Ô felkeresi az ilyen legényeket! Türelmetlenül csapkodta a korbáccsal a csizmáját...
- Szívesen gondolok erre a találkozásra! Megmondhatjátok neki. Én üzenem ezt Holdvilág Teddynek!. . . Most pusztuljatok!
A három lovas rövidesen ott ügetett a hegyek felé vezetô ösvényen, amerre a banditák fészke volt, fenn, magasan, majdnem a hóhatámál, a Rocky Mountains gigantikusan meredô sziklái között.
Így kezdôdött a Mexikói Suhanc kísérteties kalandja, amely a nyugati harcok történetében is példátlanul álló kegyetlen és hihetetlen küzdelembe sodort annyi embert. . .


II. FEJEZET


1.


Amikor a rablók eltűntek, Penn leugrott a lováról. Elôször megnézte a meszticet. Alig volt benne már élet.
- Úram - hebegte Ferrlandez elhalóan. - Úgyis. . . meghalok. . . minek. . . kínoznál. . .
- Nem akarlak kínozni, te patkány!
- Azt. . . hallottam. . . hogy a mexikóiak kegyetlenek. . . ezért féltem. . .
- Sok ostobaságot fecsegnek a mexikóiakról ezek a gringó csirkefogók. Miközben orvul gyilkolnak! Maradj nyugodtan. . . most bekötözlek.
- Ó, uram!. .
- Hallgass! ů
Kimosta a sebet, tépést csinált a mesztic ingébôl, és körülcsavarta rajta.
- Én meg akartalak ölni. . . és te jó vagy. . .
- A kutya is megugatja éjszaka a holdat, mégsem sötétedik el tôle az ég. . .

- Farkas. . . és az emberei itt. . . hagytak engem! Ó, uram!. . . Neked. . . igazad volt. . . orvul. . . kalapból vette ki. . . a revolvert. . : láttam. . .
- Ne beszélj!
- Úgyis meghalok. . .
- Én is azt hiszem. Eret szakított a golyó. Nem kár érted.
- Uram. . . Rád lôttem. . . és te. . . bekötözöl. . . Ôk még itthagytak, mint a dögöt. . . - lihegte ismét Fernandez.
A Mexikói Suhanc felállt.
- Én is itthagylak. . .
- De bekötözt. . . tél. . . Uram. . . hálából tudd meg. . . Ôrzik az átjárókat és a gázlókat. . . az út. . . amit neked. . . nem mondtak. . . Én hallottam. . . amikor ott járt náluk Holdvilág Teddy. . . És te nem voltál még köztük. . . Figyelj: a Spund Wather Groundon van egy. . . *****ázló. . . - Vér buggyant a száján. Penn állt és nézte. A mesztic nagy erôfeszítéssel folytatta: - Otven lépésre az... indián sírtól ahol az Édes Völgy szorosa... a folyóhoz nyílik... Így magyarázta Holdvilág Te. . . Ted. . . Mexikó. . .
Lihegett. Penn állt és figyelte. Ez élet-halá) kérdés volt.
- A Spund. . . Wather Ground túlsó. . . partján van. . . a határ Mexikó felé. . . Könnyű. . . a szökés. . .
Értett mindent. Ha Holdvilág Teddy menekül, akkor a játszmának errefelé vége, és a rablók nem maradhatnak tovább. . . Sejthette volna. És ha a személyleírások között szerepel, akkor ô is a kötél árnyékában él, mint a többi. Szóval, a feladat: eljutni a Spund Wather Ground gázlójához. Ötven lépésre az indián sírtól. Ez az Édes Völgy hágójánál van... Nem sokáig habozott. Mindössze tízenkilenc éves, de mexikói, és az indiánok nevelték. Egy macskaszerű ragadozó gyors, puha, könnyed mozdulatával felemelte a meszticet, és távolabb egy bokor mögé helyezte, hogy semmit se lásson abból, ami történni fog. Mexikóbán még nem olyan forró a talaj, mint itt. Közép-Amerikáig könnyen eljut.
- Feküdj nyugodtan, amíg rád találnak, mert különben befelé elvérzel! - mondta Fernandeznek.
- Ó, uram. . .
- Fogd be a szád!
Otthagyta, és felvette a halott Wardes egyenruháját. Néhol kissé szűk, de véletlenül egész jól ráillik. Elföldelte a csendbiztost; és jókora sziklát görgetett a sírhelyre.
- Ha találok valakit útközben, elküldöm ide. . . - mondta Férnandez felé.
- Én úgyis meghalok. . . csak. . . vizet. . . adj még. . . uram. . . ha igazán nem. . . vagy kegyetlen. . . Ó!. . . A pokol éz itt. . . belül. . . Ég minden. . .
Sebláza volt.
Penn megtöltötte a kulacsát vízze), és a sebesült mellé helyezte, azután visszasietett a lovához, és megigazította a nyerget. Jól tudta a rablók beszélgetésébôl, hogy a Denveri Kopót nem ismerik itt a távoli Nyugaton. Sohaser***** járt Nevada államban.
Élete legvalószínűtlenebb lovasteljesítményét kell kierôszakolni most!
A csendbiztos ruhájában talán eléri a Spund Wather Ground gázlóját, aho) egy kis szerencsével kikerülheti az üldözô csapatokat, és a határon keresztül elmenekül a halálos gyűrűbôl. Vagy nem. Ez esetben elpusztul. De a hegyekbe nem tér vissza! Nem Iesz rabló!
Nem! '
Ezek mind patkányok!. . . A Húsos Farkas, Tülök Bob, Sötét Jeff és Tömpe Bill is, aki köpcös, alacsony, érdes hangú és borotválhatatlanul ütögetô sörteszakálla révén olyan, mint egy apró, szúrós vackor.
Úgy látszik, a rabló mind patkány, és bizonyára Holdvilág Teddy sem kivétel. Miért is lenne*****. . .
Meghúzta kissé Narrow hasa alatt a hevedert.
- Uram. . . - nyögte Fernandez a bokor mögül.
- Nincs idôm már! - felelte nyérsen.
- Csak egyet. . . Ôrizkedj. . . Holdvilág Teddytôl. . . Ô. . . az ördög. . . Ô meg akar. . . majd ölni. . . Ô nem tűr ezen a vidéken mást, aki. . . erôs. . .
A fiú magasba emelt fejjel élesen, röviden felkacagott. Csikók tesznek így, ha olyan vágy klpjában nyerítenek, aminek közeli beteljesedését megérzik.
- Én a hajtóvadászat után, ha kijutok élve, még egyszer visszatérek ide, csak azért, hogy leszámoljak ezzel az emberrel!
A mesztic ijedt felaprózott lélegzettel suttogta:
- Ne tedd!. . . Ó. . . hidd el: ô. . . maga az ördög, és. . . mindenkit legyôz. . .
- By God!... Unom, hogy ennyit fecsegtek egy akasztófavirágról! Megkeresem hát most! Mielôtt még elhagyom Nevadát!
Ezzel megsarkantyúzta a paripát, és elnyargalt.


2



- Ki az?
- Wardes!
- Ó!:.. Halló, boys! A Denveri Kopó megérkezett!
Összevissza kiáltoztak.
- Halló!. . . De ezt már nekem is )átni kell. . . Micsoda?!. . . Itt van!?. . . Baby, ébredj, Wardes megérkezett. . . Halló Higgins, lámpát ide te sátán, aszondom. . .
Az elsô farmon, Silver Cityben ilyen élénk megmozdulással fogadták az álmukból felvert Iákók. Szinte megsimogatják, amint körötte tolonganak.
Csak egy ember nézi végig elborult arccal.
- Colton vagyok, a seriff - mondta nem valami nyájasan ez a hatalmas ôsz férfi, olyan négyszögletesen kiszögellô, fehér kacsaorral, mintha gipszbôl tette volna fel az arcára. A sériff*****k önérzetét érthetôen megviselte, hogy elégtelen működésük miatt gyámság alá helyezi ôket a felettes hatóság.
- Azonnal tovább lovagolok Countiway felé - mondta a fiú. - Van üldözésre kész csapata?
- Az van. De szeretném a meghatalmazását látni, Mr. Wardes. . .
- Tessék.
- Köszönöm.
A seriff visszaadta az írást. Csak dacból kérte, hiszen sémmiféle ösztöne nem súgta, hogy ez az ember más is lehet, mint Wardes.
- A lovamat lássák el. . .
- Megtörtént már - felelték többen is. ,
- Egy óra múlva indulok.
- Mi az elsô intézkedése?
- Készen állni az emberekkel. Én elôször megpróbálok magam Holdvilág Teddy nyomára akadni.
Zúgás támad. A seriff mintha elfojtana egy mosolyt.
- Téljesen egyedül fogom követni, és megverekszem vele. A többi azután már könnyű lesa:
A seriff szkeptikus arcjátéka nem tévesztett meg senkit. Lélkes hangulatba jöttek. ***** Ez igen.
- Maga a mi emberünk, Wardes, hitemre mondom- kiáltotta egy vén nyugati ember. Penn csodálkozva nézte a felderült, biztató arcokat, csillogó szemeket. Mi ez?... Nem sokat foglalkozott még érzelmekkel. Azt is tudta, hogy ez a fogadtatás elsôsorban Wardesnek szól.
És mégis. . . különös lehangoltság fogta el. Szerette volna, ha ô lehetne ilyen nagyszerű, úgy gondolta: jó lenne, ha ez igaz volna.
- Ki tud útbaigazítást adni?
- Hobbes!. . . Halló, hozzátok Hobbest.
Egy felkötött, bepólyált karú embert vezettek eléje. Az arcát tapasszal ragasztották át.
- Beszélj! Ez Wardes!
- Mit beszéljek? - mondta mogorván. - És ha százszor Wardes? Az ördög ellen csak annyit ér, mint a serétes puska a szürke farkassal szemközt.
- Hol sebesült meg? - kérdezte keményen Wardes.
- Vagy hatmérföldnyire, a Vörös Ároknál. Egyszer csak kilépett a fák közül, revolverrel a kezében, és azt mondta, hogy "nyugalom". . .
- Ez a szavajárása - bólintott a farmer.
- Nálam sok pénz volt, ezt tudhatta. És egyszerre eltette a pisztolyt. "Nem kell ilyesmi magához, Hobbes", mondta. Ne okoskodjék. Ide a pénzt. " Én úgy éreztem, most van remény, és sarkantyút adtam a lónak... Ember nem értheti, hogyan lehetséges, de megragadott a karomnál, pedig úgy láttam, messzi áll... A ló elugrott, és engemet valami félelmes forgószél, mert ilyesmi izmoktól nem telik, jó magasan eldobott az út rnásik oldalára... A vállam, az arcom odalett. . . És amíg ájultan feküdtem, kirabolt. . . Késôbb, amikor feleszméltem, ott állt a lovam...
- Ki hozta ide?
- Holdvilág Teddy.
- Ki kötözte be?
- Holdvilág Teddy.
- Ki hozta be a Vörös Szakadéktól?
- Holdvilág Teddy.
- Micsoda? ftt járt? - kérdezte ámultan a Mexikói Suhanc.
A sebesült higgadtan felelt:
- Öt perc elôtt, amikor értem jöttek, még a szobámban szivarozott. . .
- Megbolondult?
- lgy van. Visszahozta a pénz egy részét, hogy a billogozáshoz elegendô legényt fogadhassak.
- Merre ment?
A sebesült újra vállat vont.
- Nem ment el. Azt mondta, ha beszéltem Wardessel, jöjjek vissza, megvár.


3



Egy másodpercig elképedten álltak.
Azután Wardes nyomába zúdult mind.
- Miféle beszélgetésre várt? - kérdezte futtábán a seriff Hobbestôl.
- A rablott pénzbôl visszaadott ezernyolcszáz dollárt kölcsön. Jövô hónap negyedikén le kell tennem az ô nevére, takarékba ezt az összeget, és ô megmondja, hogy mikor hozzam e) neki.
- És leteszed a pénzt?
- Micsoda beszéd?. . . Van, aki nem tenné?
A tomácon egy néger szolga üldögélt egy fordított, nagyobbfajta üstön. Fel sem állt; amikor odaértek a megriadt lakosok és a ragyogó szemű, elszánt Penn.
- Mr. Holdvilág üdvözli az urakat, azt üzeni, majd máskor eljön beszélgetni, ma nem volt ideje. . .
- Azonnal utána megyek! - kiáltotta a fiú hangosan. És a négerhez fordult. - Merre Iovagolt?
- Jobb felé - válaszolt a néger.
Penn parancsolóan rákiáltott:
- Habozás nélkül, azonnal mutasd, hogy merre?
A fekete inas ívet írt Ie a karjával, riadtan, sebesen.
- Könnyen megfoghatnátok Holdvilág Teddyt - mondta Fenn -, ha akadna itt olyan, aki megoldja a rejtélyt, hogy miért mutat egy néger balt a kezével, amikor azt mondja, hogy jobb felé mutat.
Szájtátva álltak. Ez mi?. . . A néger csakugyan ellenkezô irányba mutatott.
- Ha erre megtaláljátok a választ, szitává lôhetitek Holdvilág Teddyt.
És lóra kapott.

- Hová nyargal?
- Megyek utána. . . Ha mégis elôbb találkoznának vele mint én, hát tiszteltetem. És elvágtatott. De mintha a visszafojtott nevetés, az ördögi, lappangó gúny alig elfojtható kitörése rezzenne egy-egy vonásán, amíg lóra szállt.
Narrow könnyed trappolása sebesen elenyészett a távolban.
- Ki érti ezt? - mondta dühösen a seriff.
- A csudába!. . . Ez furcsa volt aztán!
. Csodálkozva fordultak lassan az elenyészô lódobogás irányába. A szájukat tátották. Arra eszméltek csak fel, hogy egy kellemesen zengô, udvarias, de határozott hang szólal meg mögöttük a tornácon.
- Senki sem mozdul... A néger lecsatolja az öveket, és a földre ejti valamennyit. - És amikor egyik-másik váll gyanúsan megrezdült atyai szelídséggel ezt mondta: - Nyugalom. . .
Erre nem moccant többé senki, és a halál hűvös szorongása bizsergett át a szívükön.
Tudták, hogy Holdvilág Teddy áll mögöttük.
Meg sem kísérelték az üldözését.

4.


Abban a pillanatban, amikor a néger réveteg keze bal felé intett és azt mondta, hogy a r*****bló jobb felé vágtatott, Penn tudta, hogy valaki ott guggol mögötte a tornác sarkában, és egy pisztolyt nyom a néger bordái közé, miközben azt súgja: "Mondd, hogy jobb felé..." A néger mondja, de már mutatni nem tudja. A négerek lelkivilága gyerekes makacssággal ellenkezik a kétféle irány helyes megkülönböztetésétôl. Ezért kiáltott rá a Mexikói Suhanc, hogy: "Habozás nélkül mutasd az irányt". A néger engedelmeskedett, ahogy tudott.
Miért nem Ieplezte le a Mexikói Suhanc Holdvilág Teddyt?
Egyszerűen azért, mert a sebesült elbeszélése megváltoztatta elhatározását. Penn azt hitte, hogy minden rabló patkány, kegyetlen orgyilkos.
De ez bekötözte az áldozatát, elfogta a lovát, és a sérült embert hazaszállította. Ez csakugyan más, mint a Húsos Farkas. Szívesen megverekedett volna vele, de itt arról van szó, hogy kiszolgáltassa a túlerônek Holdvilág Teddyt, akivel semmi dolga.
Aki férfi módjára harcol, és a Nyugat íratlan, de nagyon is pontosan meghatározott t8rvényei szerint bánik a lefegyverezett, tehetetlen ellenféllel.
Nem az ô dolga elfogni az ilyent!
Elég kétséges, hogy fényes nappal, mert közben reggel lett, elmenekült-e az üst mögül, a helység közepén a Hobbson-farmról. . .
Szélsebesen vágtatott. Szerette volna már elérni a gázlót.
Délre benyargalt Glower Kinkbe. Kis, szegényes telep volt ez, vályog viskókkal, nyomorban sínylôdô trapperekkel. Ezek a kizsákmányolt folyócska hódjaiból alig hogy tengôdtek.
Sok gyerek, megviselt asszonyok, borús ábrázattal lôdörgô férfiak: a lakosság.
- Merre van a seriff? -kérdezte egy sárga bajuszú csapdaállítótól. Ez köpött a pipája mellôl.
- A fene tudja. . . Tán beállt a hegyek közé csôsznek.
- A maguk seriffje?
- A mi seriffünk.
- Miért nincs itt?
- Elunja az ember, ha sokan verik és türelemmel. Mert alig akartunk felhagyni ezzel a téstgyakorlással. És megint köpött. A vállán néhány ósdi hódcsapda zörgött.
- Szóval elkergették a seriffet?
- Alaposan. A Shirckey még egy lámpagyújtó rúddal is fejbe verte.
- Ide figyeljen! Én Wardes vagyok.
- Az a Denveri Kopó? - kérdezte közömbösen. - Jó mesterség. Nekem egy nagybátyám Viscountyban vámôr volt, de már elhunyt. A városi szolgálat is veszélyes, de jól fizetik.
És felrántotta vállal a csapdákat.
Ezekben itt nem sok lelkesedés volt a Denveri Kopó iránt.
- Azért jöttem, hogy rend legyen.
- Én Fred Kinzley vagyok, a Hódkapitány. Szerintem itt most már rend van.
- Mi történt magukkal?
- A Holdvilág nevű hóhér ittjárt tegnapelôtt éjjel. Lelôtte az öcsémet, a feleségét meg egy tizenöt éves fiút. Mire kijöttünk a kunyhókból, egyévi gyűjtés, kétszáz hódbôr eltűnt,***** és kigyulladt a telep. Azt a vihar eloltotta.
Hát most már rend lesz, uram, mert amire befagy a folyó, addigra éhen halt minden ember itt. Ajánlom magamat.
Ezzel a sárga bajuszú, görbe koponyájú, pókhasú Kinzley Fred, másnéven a Hódkapitány, elballagott.
Penn sokáig nézte szótlanul a kis folyót. Hát mégis patkány. Ilyen istenverte helyre jön rabolni. Asszonyt és gyereket öl. . .
Santa Madonna!
És ezt a szörnyeteget ô futni hagyta.
Mégiscsak férgek ezek, szegények rablói, orgyilkosok! Nekivágott ismét sebes vágtatással, hogy elérje a gázlót és maga mögött tudja ezt a vidéket.
Szakadatlan ügetéssel igyekezett a völgy felé, és egy óra múlva elérte a Spleet Rivert, ahol Arizona felé vezet egy összegubancolódott növényzettel benôtt, vízmosásos, mély árka.
Ez itt az igazi vadnyugat volt. Ijesztôen dús, szertelen, sűrű vegetáció, pompás hegyek és festôi völgyek, amelyek még nem sebzôdtek kockásra az ekevastól. Hirtelen halk, figyelmeztetô horkanás hallatszott.
- Mi az, Norrow? - kérdezte suttogva, és a ló fölé hajolt.
Narrow egyre lassabban eme)gette a lábait, mintha nem akaródzna tovább menni. Okos, finom állat volt. Mozgékony, karcsú tözse miatt hívta a fiú úgy, hogy "The Narrow". A Keskeny.
Az árokkal szemben völgyszerűen kitágult a dombos vidék alja, és most Penn is észrevette, ami a lovat nyugtalanította. Mozgó pontok közeledtek nyugat felôl. Ezek is az elágazó út felé tartanak. Leugrott az állatról, és száron vezette tovább.
A vízmosás magas partjai között burjánzó növényzet így elfedte. Kissé elôrehajolva haladt, a bokrok mögött fedezve magát. Két yarddal odébb, ahol az árok a völgybe torkollt, kereszteznie kellett a közeledôk útját. De mielött kiért volna ide, behúzódott Narrowval együtt a sűrűbe, és várt.
A négy IoVas gyorsan közeledett. Az egyik közülük még félig gyermeknek IátszoLt. Csinos arcú, tizenhét év körüli cowboyfiú lehetett.
Ahogy a tisztásra értek, hogy elkanyarodjanak a hegyek felé vezetô útra, mintha a földbôl ugrott volna elô, egy lovas tűnt fel valahonnan, kezében pisztollyal:
- Nyugalom!
Csak ennyit mondott félhangosan, kissé talán szelíden is, ami elég meglepôen és szokatlariul hangzott. A négy utas hökkenten állva maradt. Holdvilág Teddy volt!
Micsoda teljesítmény, gondolta ámultan Penn. Megelôzte ôt Sylver City óta, ahol a rézüst mögött kuporgott még reggel!
- Szálljanak le a lovakról - folytatta szinte hízelgô udvariassággal. - No, ne gondolkozzanak, kérem, én Holdvilág Teddy vagyok.
A rettegett név talán még szuggesztívebb volt a fegyvemél. A három utas aránylag nyugodtan szállt le a nyeregbôl, csak a negyediknek akadt be a lába a kengyelbe. Az ijedt fiú azt hitte hogy a félelmes ember máris lelövi, és sikoltozni kézdett, amitôl a ló ijedten körbefordult. De Holdvilág Teddy felfogta a helyzetet, és nevetve, megnyugtatóan mondta:
- Ne húzza a szárat, és tartsa kifelé a sarkait. . . Úgy. .
Amikor a fiú is Ienn volt a lóról, az egyik széles vállú, ôsz bajuszú idegen odaszólt a rablóhoz:
- Mit akar, Teddy? Nem ismer engem?
- Ki nem ismeri errefelé Logan ezredest? - felelte udvariasan. - Ismerem a másik két gentlement is, Mr. Davyt, aki Nevada legnagyobb bankját alapította, és Mr. Harry Trawellert, a kormányzó titkárát. . . - Azután mosolyogva a fiatal cowboy felé fordult. - És természeresen önt szintén felismertem, Miss Logan, hiszen a köztiszteletben álló kapitány lánya.
Egy társaságbeli gavallér sem beszélhetett volna simább, közvetlenebb udvariassággal.
E mosolygó, Iágy hangú gentleman lenne a híres rabló? Olyan tiszta az öltözéke, mintha egy operettben alakítaná a szerelmes nyugati hôs szerepét. Ha nem tudná, hogy milyen lovascsodát kellett teljesítenie reggel óta, azt hinné, hogy egy közeli tanyáról jön. Bôr csuklóvédôjén ezüstszegek, kockás ingének sima, új szövésén megcsillan a fény, indián nadrágjának rojtos, elálló része, a "]eggins" olyan, mintha tegnap vásárolta volna az öltözetet valamelyik áruházban. Nincs egy porszem rajta. Piros selyem nyakkendôje, nagy, szürke sombrerója élénk színű, finom, szinte elôkelô. Komoly, okos arca, ôszülô halántéka magas homloka finom összhangban állnak egymással. Rokonszenves nyugati gentleman. És mégis. . . Ez a klasszikus sasorr, az energikus száj, a kemény, szürkés sötét nagy, nyugodt szemek parancsolóak és félelmesek. Egy kétujjnyi ezüst sáv fényes, fekete, dús hajában feltűnôen kiválik. Barna, sima bôrén néhány ránc vonul a szeme sarkából, és a hangja kellemes, mély színezésű bariLon.
- Mit kíván, Teddy? - kérdezte nyugodtan az ezredes.
- Elsôsorban jó estét. - És baljával meglengette a sombreróját. - Azután, mielôtt errôl a vidékrôl eltávoznék, egymillió dollárt. Pontosan és kereken ennyit.
- De...
- Ne tárgyaljunk tovább. A nagy körvadászat unalmassá teszi e vidéket, és Wardessal sem akarok összekapni. Annyi szép, emberséges legendát hallottam róla, hogy semmi kedvem hozzá lelôni.
- Talán nem is sikerülne.
Nevetett. Nyugodt, kellemes hangsúllyal.
- Már volt szerencsém hozzá. . . Nyugalom. . . Nem szeretnék drámában részt venni. Ma reggel találkoztam vele Sylver Cityben.
- Mi? Látta magát?
- Nem. De én láttam ôt. Sok esze van, az bizonyos. És nagyszerű fiú. De okom van hinni, hogy küzdeni nem szeretne velem.
- Ebben téved -jegyezte meg Traweller.
A rabló gondolkozott.
- Lehet - mondta aztán.
"Hm. Furcsa ember. Nem árulja el, hogy szándékosan elkérültem a találkozást. Ez férfias vlselkedés. Mert neki igazolás lenne. Wardesnek kellemetlen, ha elárulná. De miért öl az ilyen ember asszonyokat?"
- A Denveri Kopó majd megfelel magáért, ha itt lesz - mondta Traveller. - Ez nem tartozik ránk.
- Rövidesen itt lesz. Én csak igen ritkán tévedek.
Futólagos becslésem szerint fél nappal jár mögöttem a lova.
- Abban valószínűleg téved, amikor a Denveri Kopót esély nélküli ellenfélnek hiszi - szólt kôzbe hideg gúnnyal Logan. Mert az ezredes nem ismerte a félelmet.
- Ez majd elválik. Sylver Cityben felajánlottam az embereknek, hogy kezeskedem a völgy nyúgalmáért, ha átengedik a rablókat Kalifornia felé.
- Ehhez nincs joguk.
- Nem is tették. Most már nem kérek ilyesmit, majd közvetít Wardes, akit igyekszem elfogni.
- Ebbe esetleg beletörik a bicskája.
- Gondolja? - felelte gúnyosan Holdvilág Teddy, és nevetett, de szemében fényt vetett a sértett hiúság. - Még csalódhatnak a híres Denveri Kopóban. Ki látta ezt a Wardest? HôstetteiG valahol a távoli Wyomingban követte el. . .
- Ne errôl beszéljünk! Hogy képzeli az ostobaságot azzal az egymillió dollárral, Teddy?
- Én most magammal viszem a lányát Logan. . .- Nyugalom!. . . - kiáltotta, amikor a férfiak keze megrezdült. - Miss Logannak nem esik bántodása. Ha én elvittem az utolsó, egyben legtekintélyesebb zsákmányt, mielôtt más tájra megyek, ön visszakapja a leányát.
- Holdvilág Teddy! Maga soha sem volt zsaroló!
- lgaza van. Csak a maguk kedvéért határoztam most azt, hogy harc nélkül viszem magammal a leányát. De természetesen készséggel rendelkezésükre állok - mondotta mosolyogva. - Akar talán valaki megverekedni velem, mielôtt kiadják Miss Logant?
- Igen! - felelte habozás nélkül az ezredes.
A leány ijedten felkiáltott, és az ezredes elé )épett. A bandita mosolygott.
- Ön egyedül, cap'n Logan? Nem. Ez kissé túl könnyű játék lenne. Mondjuk, ketten. Ön és az ügyvéd, aki szintén kitűnô harcos.
- Hogy érti ezt?
- Amint tiszti szavát adja, hogy betartják a párbaj feltételeit, én elteszem a pisztolyomat. A kormányzó úr titkára hármat tapsol, mi háttal állunk egymásnak, de a harmadik tapsra fordulunk és lövünk. Zounds! Ne mondják rólam, hogy Holdvilág Teddy zsaroló, aki egyetlen esélyt sem ad a sakkban tartott ellenfélnek.
- Ketten egy ellen?
- Ha ez az egy én vagyok, akkor esetleg kevés.
- Az ördögbe is! - kiáltotta a kapitány. - Egy amerikai katona sohasem fog ilyen feltételek mellett verekedni!
- Inkább harc nélkül kiszolgáltatja Miss Logant?...
Megjegyzem, hogy én is ezt tartom helyesnek - mondta a rabló. - Úgy sincs esélyük.
Ez hatott.
- Meg kell verekedni, Logan! -kiáltott Dawy. -A lányért mindenféle más szempontot félre kell tennünk.
- Jól van - bólintott az ezredes. - Miután a leányomról van szó, beleegyezem.
- Logan ezredes - mondta a rabló -, ha az ellenfelét, legyen az akár egy bandita, mint én, párbaj közben orvtámadás érné, errôl sok szó esne a társaságokban.
- Nyugodt lehet, Teddy. Tisztességes harc lesz.
A rabló odament Trawel)erhez és a leányhoz.
- Adják ide a pisztolyukat.
Engedelmeskedtek. Most csak az ezredesnél és az ügyvédnél volt fegyver.
- Kezdjük! Mister Traweller számoljon húszig hangosan. Addig ellenkezô irányba távolodunk. Húsznál megállás! Három taps után fordulunk és lôhetnek!
- Ketten. . . egyszerre?. . .
- Igen.
- Miféle esélye van magának?
- Az, hogy legyôzhetetlen vagyok!
Penn képtelen volt rá, hogy közbelépjen. Úgy érezte, a rablót mentené meg, aki ôrült, és valamilyen okból a vesztébe rohan.
- Rajta!
Traweller számolt. Az ügyvéd és az ôsz Logan vagy ötven lépést mentek, ugyanennyit a rabló is megtett ellenkezô irányban. Ami azután történt, olyan vo)t, mint valami zavaros, hirtelen felmerült álomtöredék. . . Víziók. . . Még évek múltán is sokféleképpen mesélték, és senki sem ugyanúgy. Hogy voltaképpen mi volt, azt nem értették a szémtanúk.
Az ellenfelek megálltak. A leány rémült szemme), kerekre nyílt ajkakkal kuporgott egy fa alatt, és szájába préselte az egyik öklét.
A kormányzó titkára, Trawel)er tapsolt. . . Egy. . . kettô. . .
Három!
Logan és Dawy egyszerre fordu)tak meg, revolverükhöz kaptak. . . De Holdvilág Teddy töredéknyi idô alatt nemcsak megfordult, hanem két revolverét elôkapta, és már lôtt is...
Egyszerre két pisztollyal!
Káprázatos gyorsaság volt ez! Az ellenfelei épp hogy pisztolyaikhoz érhettek, az ezredes coltja kissé a tartón kívül volt már, amikoc két tűzsáv villant a bandita fegyverébôl.
De csak egy durranás hallatszott!
Az ezredes kiejtette a pisztolyt, és a karja ernyedten, bénán figyegett az oldala mellett. Dawy a földre zuhant.
Döbbent csend.
- Megölte? - kérdezte azután rekedten az ezredes.
- Nem. Pontosan a jobb vállán találtam el, mint önt.
- Sajnálnám, ha a golyó érintette volna a tüdôt. . .

Lilian az apját öleli ijedten.
- Megsebesültél?!
- Jelentéktelen. . . De szegény Dawy. . .
Tcaweller az ájult mellett térdelt. Kibontotta az ingét.
- Erôsen vérzik. . .
A leány most idegesen felnézett. A rabló tekintete az arcán nyugodott. Nem volt ez félelmetes; inkább kissé kíváncsi és biztató, talán vidám is. Egy pillanatig mindenrôl elfeldkezve nézte Holdvilág Teddyt. . . Mint valami borzalmasan szép fenevadat, amely azonban vonzó és érdekes. ,
A bandita elvette az ezredes revolverét, azután a sebesült fölé hajolt.
- Sajnos - mondta mintegy mentegetôzve. - A lövés néhány milliméterrel lejjebb tévedt. Súrolta a tüdôt.
Remélem, csak kissé.
Dawy magához tért, és felnyitotta a szemét. Pillantása elôször a banditára tévedt, aki éppen lóra űlt.
- Maga az ördög. . . Teddy - mondta inkább csodálattal, mint dühösen. A rabló mosolyogva bólintott.
- Ez bók öntôl, Mr. Dawy... És most, Cap'n, kénytelen leszek ragaszkodni ahhoz, hogy Miss Logan kövessen.
Ijedt csend. . . Az ezredes egy lépést tett, de a rabló komolyan és félelmetes határozottsággal mondta:
- Nyugalom!. . : Kérem, Miss Logan, üljön fel a lovára, és. . .
- A törvény nevében!
Meglepetten fordultak a hang felé. Egy gyerekképű csendbiztos állt a vízmosás kivezetô végében és revolvert fogott a rablóra.
- Holdvilág Teddy! Letartóztatom! Én Wardes csendbiztos vagyok!


III. FEJEZET


l.


Logan és Traweller örömükben felkiáltottak.
- Fel a kezet, Teddy - mondta Penn, amikor a bandita egy futó mozdulatot tett. - Nincs esélye rá, hogy becsapjon!
Lilian tágra nyílt szemekkel nézett egyikrôl a másikra. A félig gyecmek csendbiztos és az ôszülô, gentleman rabló furcsán hatottak egymással szemben. A bandita továbbra is nyugodtan mosolygott, de megrendültek enyhén az orrcimpái.
- Szóval ön az. . . Hm. . . Ha azt mondanám: örülök, hogy megismertem, nem hinné el. Letehetem a kezemet?
- Nyugalom! - felelte gúnyosan idézve Ho)dvilág Teddy szavait. - Elôbb Mr. Traweller odamegy, és elveszi a másik pisztolyát a nyeregkápájából.
A bandita elsápadt.
- Maga nem gyengébb a hírénél, Wardes. Csak azt nem értem, hogy miért viseÍ yenki létére nagy taréjú mexikói sarkantyút és korbácsot is a csuklójáca szíjazva?
A négy szem másodpercekig egymásnak feszült, mozdulatlanul. Azután Penn nyugodtan felelt.
- Mexikói álruhában üldöztem valakit legutóbb, és megszoktam így...
Ismét néztek. A két tekintet úgy tapadt egymáshoz, mintha párbajoznának. "Mit tud a korbács és sarkantyú révén megállapítani" ezt vizsgálta a fiú. "Mit gondol most ez a fiú, és miért néz így?". Ezt kutatta a másik. A két ló nyugtalanul kapált, a két férfi felmérte egymást hűvösen, kíváncsian.
Két szabad kóborló férfi, akik nem látják a jövôt, de megérzik.
Akik tudják hogy ez a találkozás nem véletlen: Születésük pillanatától ezzel ***** céllal kanyargott mindenfelé az útjuk, hogy itt hirtelen összetorkolljon!
És most beteljesedik, ami meg van írva!
Ez a találkozás az élet nagy jelentôségű eseményei közé tartozik. Sorsuk magvában volt, még amikor elvetették.
Mindegyik tudja jól: az ott szemben a végzete! Ez biztos.
Egy-egy hideg szempár, olyan félelmetes, nyugodt pontossággal készít pillanatfelvételeket a másikról, hogy évek múlva is emlékeznek majd egy-egy apró részletre. De évek múlva már régen kialudt a két szempár valamelyike. És ez rövidesen eldôl. . . Talán most. . . pillanatokon belül. . .
- Milyen gyorsan tanul a korához képest - feleli Penn, és Holdvilág Teddy szemöldöke mélyre vonódik. A szópárbaj eredménye: egy-egy.
"Te fiatal vagy ahhoz, hogy Wardes Iégy." Eztjelentette a rabló mondata. "Terólad látom, hogy nem születtél a Nyugaton. Gyorsan tanul, aki felnôtt korában, messzirôl jött ide, és mégis ilyen csodás harcos lett."
- Szeréncsés fogás, Wardes. A nagy ellenfelét küzdelem nélkül kézre kerítette!
- Ezt sajnálom, Holdvilág Teddy. De nem nagyon. Az olyan embert, aki tra-ppereket kifószt, asszonyt és gyereket öl. . .
A bandita felhorkant:
- Ostobaság!... Tömpe Bill és Emet Biggers tették! Még megfizetnek érte. Hobbers még ma 800 dollárt visz a Hódkapitánynak!
- És ha ez nem igaz?. . .
- Én sohasem hazudok, és különben sem érdekel, hogy hisz-e vagy sem! Penn érzi, hogy hiszi, amit hallott. Holdvilág Teddy nem patkány. Férfi!... lsmét azt gondolja, hogy nem ôrá tartozik az elfogatása... Mit tegyen?
- Beszállítjuk Countiwaybe - mondta egyszerre nyugodtan, és lóra ül.
Holdvilág gúnyosan felhúzza a szemöldökét.
- Hát mégiscsak gyôzött, Wardes?
Az ördög bújt belé, vagy mi!. . . Narrow egyszerre felágaskodott! Penn e)ejtette a pisztolyát. . . és meg)epettén felkiált, míg a ló körbe perdül hátsó patáin. . .
Ez mindössze két másodperc egérutat jelent Holdvilág Teddynek, de nem mulasztja el. Fekete lova derbynyerteshez illô ugrással suhan át egy bokor felett, és olyan iramban veszi a dombhajlás fordulóját, mintha eltűnt volna. . .
Mire az elôrántott revolverek salvéja követi, már messze jár.
- Ezer öcdög! -kiáltja Logan.
A fiú felkapja a fegyverét, és utána!
- Nem éri el - mondta csüggedten Traweller. - Ennyi elôny épp elég Holdvilág Teddynek. Penn csakugyan visszatért nemsokára üres kézzel.
- Megugrott - mondta. - Nem indulok hosszabb üldözésre, amíg Miss Logan nincs biztonságban.
. . . Holdvilág Teddy sebesen vágtatott a hegyek felé. Az iramló terep szikrázva csattogott alatta, és nem értette az egészet. . . Véletlenül világosan látta, hogy a csendbiztos szándékosan megdöfi sarkantyújával a lova vékonyát. Attól ágaskodott fel az állat. Wardes futni hagyta ôt. . . Másodszor is már ezen a napon. Ez kétségtelen! De miért?

2



Elindultak Countiway felé. A kapitány nyeregben folytatta az utat, míg a súlyosabban sérült ügyvédet két ló között egy megerôsrtett pokrócon lépésben szállították. Ezért csak lassan haladtak elôre.
- Örülök, hogy kezet szoríthatok önnel, Mr. Wardes - mondta a kapitány. - Éppen jókor érkezett.

- Köszönöm - szólt szinte súgva, mintha szégyenkezne.
- Countiway és a völgy valamennyi telepese türelmetlenül várja magát - jegyezte meg rreweller. - A hegyvidék rablói valósággal megbén!tják az életet errefelé. Minden utas messzire elkerüli a vidéket.
- Tudom - felelte röviden, és gondolkozott valamin. - Mióta él ezen a tájon Holdvilág Teddy? - kérdezte azután.

- Hat esztendeje, hogy elôször hallatott magáról. Azóta másról nem beszélnek errefelé. A hanyatlásnak induló régi nyugati rablóvilágot elevenítette fel egy másodvirágzásra.
- Nagy feladatot vállalt, amikor idejött, hogy az üldözôcsapatokat vezesse - szó*****t közbe Gogan.
- Mindent megpróbálunk majd... - felelte lélektelenül Penn. Nem tudott jól hazudni. Ez most kínos volt. A csendbiztos ruhájában.

- A völgy valamennyi kijáróját és a hegységbôl vezetô hágókat - folytatta Loganmegszállták az üldözô csapatok. Csak egy madár juthat ki elevenen innen.
- Vagy aki végigsétál a Felhôösvény szerpentinjén - mondta gúnyosan Traweller: - Ott ni! Látja? A hegyeken át ugyanis Mexikóba juthat.
Egy párákba veszô, felhôktôl csipkézett csúcs felé mutato Zt. Penn összehúzott szemmel ***** nézett arra. De nem látott semmi különöset, csak a Rocky Mountains gigantikus láncát.
- A Felhôösvény szikláján keskeny szerpentin fut a csúcsra - magyarázta az ezredes. - A 5ima gránitfal mentén egy féllépésnyi sziklaperem kígyózik fel 2000 méter magasra. Azon senki emberfia nem megy végig. A fontos, hogy szabályos harcászati gonddal végezze az t5ldôzést, elôvéddel és tartalékkal. Mert ha kibújnak a gazemberek, akkor hosszú ideig nem érllítja itt talpra ellenük a lakosságot.
A Mexikói Suhanc hallgatott. Ô véletlenül tudta a cablók egyetlen kivezetô útját. A gázlót, smely a Spunt Wather Ground túlsó partján, a Szép Völgy kijáróján túl kezdôdik, és Holdvilág Teddy útban van arrafelé.
Kôzben kissé megelôzte lován a többit. Egyszer csak felfigyelt. Melléje rvgtatott Lilian. De nem szólt semmit. Egymásra néztek. Mindketten halálsápadtnak látszottak a holdfényben. Ez a fehér sugárzás nagyon megszépítette a leányt. Furcsa, fájdalmas, szinte földöntúli kifejezést adott a különben életvidám arcnak.
- Elôször van a Nyugaton, Miss Logan? - kérdezte Penn.
- Ez. . . látszik?. .
- Amikor a lova ágaskodott, elárulta, hogy újonc.
, Beszélgetés közben valahová a semmibe nézett. Lilian kedvetlenül bólogatott.
- Tudom, hogy nevetséges lehetek errefelé. De hát New Yorkban neveltettek, iskolába jártam. A Nyugat magányos völgyeit csak hírbôl ismertem. lnkább vidám társaságokat láttam naponta. . .
penn hallgatott. Milyen lehet New Yorkban az úgynevezett "vidám társaságok" környezete? Szebb, mint a mezô, a hegy, a csend?
- A maga sorsa, Mr. Wardes, nem irigylésreméltó itt a Nyugaton.
- Szeretek magányosan élni. A fák, a hegyek, a folyók mind jó barátaim. . .
- És. . . szerelmes. . . nem volt még? -kérdezte, de máris megbánta: Bocsánat, tudom, hogy illetlenség volt ezt kérdezni.
- Nem tudom, mi a szerelem - felelte nyugodtan. - Tizennégy éves korom óta haccolok.
- Ki ellen harcolhat egy tizennégy éves gyerek?
- A hideg, a vihar, az éhség és a fáradtság elég kemény ellenfelek. Tizenhat éves kóromban lôttem az elsô farkast.
A hangja olyan volt, mint amikor ezüstpénzt dobnak a kôre, Lilian most sem tudta, hogy Pé)elem, kíváncsiság vagy rokonszenv fűzi-e a fiúhoz. Esetleg mind a három: De mégis arra a másik, ôszes bajuszúra kell gondolnia állandóan. Aki azt mondja: "Nyugalom. . ." A Mexikói Suhanc végre oldalt fordította a fejét, és a leány arcába nézett. Mintha átmelegedne kissé a tekintete. Furcsa, merev mosoly játszadozik a szája szélén, és pillantása végigsimítja a leányt.
- Maga nagyon szép, Miss Logan. Még sohasem láttam olyan szép lányt, mint ön. Nem érti, hogy Lilian miért pirul. Nem tudja, hogy Keleten, a nagyvárosokban, az ilyen ôszinte beszédre azt mondanák: "igazi vademer". De a leánynak valami furcsa jóérzéssel melegíti a szívét ez a nyers bók. És a fiú hűvös tekintete is most lágyabb fénnyel ragyog. Valami kifeszült közöttük. Fájdalmas, de lelkesítô érzés. Tudták jól, valami elkezdôdött.
És közöttük ott egy harmadik, ebben a küzdelemben is égyenrangú: Holdvilág Teddy!
Két szempár beszél egymáshoz szó nélkül, de hosszan. És egy harmadik szempár, amelyik nincs jelen, sűrűn közbeszól. Már áll a harc!
- Hallól - kiáltott elôre Logan ezredes. - Dawy nem bírja már tovább.
A fiú megrántotta a szárat és bevárta a többieket. Sík prérin voltak, közvetlenül az ösvény mellett kanyargott a Speek-River ezüstszínű vonala.
- Pihenjünk - mondta Logan -, Dawy félrebeszél, sebláza van.
A Mexikói Suhanc bólintott, Ieszállt a nyeregbôl, és segített Liliannak.
Tábort vertek a folyóparton, ahonnan messzire beláthatták a sík prérit. Dawy sebe gyulladásba jött, és az ezredesnek is láza volt.
- Elôrenyargalok Countiwaybe - mondta Penn -, hogy jöjjenek magukért kocsival.
- Az a leghelyesebb - felelte Traweller. - ltt a síkon nem lehet meglepni bennünket, ha jól nyitva tartjuk a szemünket.
Mielôtt ismét nyeregbé szállt volna, könnyű lépések neszét hallotta a háta mögött. Mély lélegzetet vett. Jól tudta, hogy Lilian.
- Visszatér hozzánk ön is, Mr. Wardes? - kérdezte csendesen.
A fiú megrázta a fejét:
- Nem. . .
Miért is jönne vissza a meggyilkolt csendbiztos ruhájában? A Spund Wather Ground gázlójánál ma még kiszabadulhat a gyűrűbôl. Coúntiwaytôl néháriy mérföld mindössze. Holnap már nem szabad az út arrafelé sem. És nincs menekvés, ha ez a gázló lezárul. Felkötik. Hiszen a csendbiztos ruhájában van, akit megöltek. Húsos Farkas bűne ôt terheli, örökre lemoshatatlanul!
Miközben ezt gondolta, nagyon szorongatta valami a torkát.
- És miért nem tér vissza? - kérdezte csendesen a lány.
- Nincs semmi dolgom itt. . . És, és. . . sehol a világon.
Az ég csillagokkal kivert sátora teljes díszében sziporkázott felettük, és hűs hajnali áramlás simogatta az arcukat.
Lilian a fiú szemét kereste. Ez a szem erôt adott. Ez a szem elűzte azt a másik, acélos színűt, amelyik állandóan megjelenik! De Penn másfelé nézett.
- Ha éppen. . . akamá. . . - szólt a leány -, lenne miért. . . vagy kiért visszajönni. . . Erre sem felelt. Nyeregbe szállt és elvágtatott. Belülrôl elkeseredett szenvedély ösztökölte. A mexikói, olajsűrű vér lángot vetett:
Szerelmes volt! Legalábbis ô azt hitte!


IV: FEJEZET





Countiway olyasféle képet nyújtott ezen az éjszakán, mint egy város, amelyik ellenséges csapat ostromára készül. Kisebb csoportokban tárgyaltak, vitatkoztak a fegyveres emberék és Cormick, a kovács, már egészen részeg volt, ami nála igen rikán fordult elô, akkor is csak rendkívüli izgalom esetén.
- Odanézz! - Valaki a dombról levezetô útra mutat.
A holdfényben világosan látszott egy szürke gomolyag gördülése. Porfelliô közeledik.
- Lovas ember!
- Ördög ez, nem lovas. Úgy jön, mint a tomádó.
A szürke gömb sebes gördüléssel elérte Countiwayt, és ott foszlott szét az egyik csoport elôtt. A nagy városokban látható csendbiztosi ruha tűnt elô; belepve porral.
- A seriffel akarok beszélni - mondta a jövevény, miután leugrott a lóról.
- Csendbiztos!. . . Ez csak Wardes lehet!
- Az vagyok.
- Halló! Megérkezett a Denveri Kopó!
Gyorsan szétvitték a hírt: itt van Wardes! Kezdôdik a nagy körvadászat!
- Ki mondja meg hát végre, hogy hol van a seriff? - tudakolta Penn türelmetlenül.
- Ott az a drótkerítésés ház, a fôtéren. Abban lakik.
- Utat. . . Minden ember gyülekezzen itt tíz percen belül. . .
Elindult, a Iovát száron vezetve. Azért gyűjtötte az embereket egy helyre, hogy nyugodtan, észrevétlenül kereket oldhasson majd, ha értesítette a seriffet. A sebesült ezredes és a társai déli irányban táboroznak, míg neki északra kell menni Countiwaytól, hogy a Spund Wather Ground gázlójához jusson.
Talán, ha sejti, hogy milyen drámai gyorsasággal sodorják további harcok és végzetes események, akkor nem indul olyan egykedvűen a seriff háza felé.
Ujabb és újabb kíváncsi lakosok jöttek szemben, mind a híres csendbiztossal akartak beszélni.
- Hol az ördögbe késett Wardes!
- Végezni kell a gazokkal, mert elpusztul a vidék!
Panasz és dühkiáltások röpködtek a Mexikói Suhanc körül.
- Minden ember siessen a fôtérre! Ha a seriffel tanácskoztam, indulunk! - kiáltotta a szembejövôknek.
- Éljen Wardes!
- Éljen!
Továbbvezétte lépésben a Iovát. Mindenki a városka középpontjába gyűlt össze. A bandukoló fiú körül csend lett. Kiss szomorúan vezette lovát az éjszakai utcán Burns seriff házaůfelé. Jó lett volna, ha igazán ôt fogadták volna ilyen Ielkesen, mint ezt a Wardest, akivel ôsszecserélik. A sok panasz és elkeseredés magával rántotta.
Szívesen ment volna a rablóhordák ellen ezekkel a derék emberekkel. Akkor Lilian sem állna olyan reménytelen helyzetben! Itt lett volna a helye a tisztességes társadalomban! Ez bizonyos.
De már elkésett.
Még jó, ha hajnalra a gázlóhoz ér és kiszabadul a csapdából.
Burns háza elôtt megkötötte a lovát; és bement. Senki sem volt az udvaron. A tornácfól hangokaL hallott. A seriffnek vendége volt.
- Biztos maga ebben, Stalling? - kérdezte Burns, akit rossz sorsa éppen idehozott a rend és igazság ôrének.
- Mondom, Mr. Burns, hogy ezért bocsátott szabadon a Húsos Farkas. Pedig bizonyára váltságdíjat akart kicsikarni értem.
- Nagyon valószínűtlen história.
- Szó szerint ezt mondta a Húsos Farkas: "Elmehet Stalling. Csak azért bocsátom szabadon, hogy Countiwaybe nyargaljon, és közölje Burns seriffel a valóságot. Wardes csendbiztost lelôtte egy mexikói fiú, aki Don Cabez Perennának mondta magát, felvette Wardes egyenruháját, abban szökik, hogy átcsússzon az üldözôk gyűrűjén. . .
Idáig hallgatódzott Penn. Azután elôrelépett. . .
Burns seriff csodálkozva látta, hogy a szemben álló ember fején koppan valami, és e)ôrezuhan. Mielôtt érthette volna, hogy mi történt, ott állt elôtte egy ifjú csendbiztos, pisztollyal a kezében.
- Egy hangot se. . . Forduljon meg. . . Tegye hátra a kezét. . .
Itt ostobaság lett volna bármit megkísérelni. Az álcsendbiztos pillanatok alatt összekötözte a_seriffet és az ájult embert.
- Így. . . Remélem, a ház népe alszik. . . nem szívesen oltanák kí emberéletet.
- Ki maga?!
- Egy mexikói fiú, aki azért nem lett rabló, mert a Húsos Farkas orvul lelôtté Wardest.. .
- Mi?!
- Én vagyok az, akirôl Mr. Sta[ling beszélt. Rabló akartam lenni. A Colorado vidékérôl jöttem, üldöztek.
- Miért? - kérdezte a seriff kutatóan, mintha nem is ô feküdne itt megkötözve, hanem a másik lenne fogoly.
- Odaát Mexikóban megöltem egy embert, aki tönkretette az apámat. Szemtôl szembe verekedtünk.
Azután átjöttem az Államokba.
- És rabló lett...
- Nem. Azt akartam, de megundorodtam tôlük. Éppen azért, mert Húsos Farkas megölte Wardest. Elhiszi, seriff?
- Nem.
- Gondoltam. Pedig így van. A Húsos Farkas lôtte le Wardest orvul. A kalapjából rántotta elô a pisztolyát.
- Miért nekem mondja ezt? A juri elôtt bebizonyíthatja az igazat, ha igaz volt.
- Nincs bizonyítékom.
- Ha becsületes ember, akkor miért tűrte a gyilkosságot?
- Késôn érkeztem.
Stalling magához tért. Halkan felkiáltott.
- Maradjon csendben! - mondta a seriff. - Nem tehetünk semmit.
A másik lassan, dühös gúnnyal, tisztába jött a helyzettel.
- Hát ide jutottunk, Burns? A rablók Countiway közepén a seriff házában leütik az embert.
- Ostobaság! A Sötétben New York kellôs közepén is fejbe vághatják.
Stallings keserűen mondta:
- Nem mindig volt ez így, seriff!
- Tudom - felelte nyugodtan Burns. - Éngem hibáztat. Mit csináljak? Ezen az emberen a csodálatos Wardes ruhája van, és a csendbiztos halott. Amint látja, nálam különb seriffekkel is elbánnak.
- Az ördögbe is! Még sincs jól így!
- Hát kérjenek új csodaseriffet a kormányzótól -felelté dühösen a sokszorosan megalázott közeg. De erôtt vett magán, és a Suhanchoz fordult: - Mit akar itt most? Azt gondolja, hogy elhiszem, amit mond? Különösen, miután összekötözött?
Penn egykedvűen vállat vont.
- Elhiszi vagy sem... oIy mindegy. Én hajnalban már messze leszek: Azt akartam, hogy hallja valaki az igazat.
Burns összehúzott szemmel figyelte a fiút.
- Szóval, csak ezért jött?
- Nem! Másért is. Rablótámadás történt.
Stalling ismét gúnyosan nevetett.
- Még jó, hogy van gyilkos, aki megfigyeli az ilyesmit.
- Pokolba az ostoba tréfáival! - kiáltotta Burns.
- Logan ezredest, a leányát és társaságukat megtámadták - mondta a Mexikói Suhanc. A seriff halkan felkiáltott, de Stallings csak gúnyosan nevetett.
- Csodálkozik, Burns? ltt fényes nappal a város közepén is öltek már!
- Hallgasson! - sziszegte a seriff. - Ki volt a támadó?
- Holdvilág 7eddy!
- Mi?!.
- Én közbeléptem Wardes ruhájában, és Holdvilág Teddy elmenekült, de Logan ezredes és Mr. Dawy megsebesültek.
- Micsoda?. . . Azt akarja mondani, hogy maga elôl. . .
- Ez nem fontos - legyintett Penn. - A sebesültekkel törôdjék.
- Hol vannak?
- A Spleet River mentén, három mérdföldnyire. Várják, hogy segítôesapatot küldjek, és. . . Csend! - súgta hirtelen. Nem is látták, hogyan vagy honnan került elô, és már ismét kézben volt a revolvere.
Lépések közeledtek.
- Wardes! - hallatszott kintrôl. - Hej, Wardes!
Nyugodtan felelt.
- Mi van?
- Várunk rád.
- A seriffel beszélek -felelte, és Burnsnak egy hűvös karika tapadt a halántékára. -Szóljon valamit, gyorsan! - súgta Penn.
A seriff öblös hangon kiáltott:
- Jön már Wardes!... Várjatok türelemmel, a mindenségit!
Lépések közeledtek. Az éles karika tapadása erôsbödött. Burns nyugodtan leszólt:
- Most ne gyertek ide! Tanácskozunk.
- Jól van, de siessetek!
A lépések ismét távolodtak. Stallings keserű, dühödt gúnnyal mondta:
- Igazán nem sokra menne Countiwayben egy rabló, ha maga nem volna itt, Bwrns.
- Pokolba ezzel az ostoba fecsegéssel! - horkant fel a seriff, és dühében egészen kipirult.
-Torkig vagyok magával, Stallings!
- Tönkremegyünk a rablók miatt!
- Hallgassanak - szólt nyugodtan Penn.
A seriff ismét a fiúhoz fordult.
. - Tehát azért jött, hogy figyelmeztessen engem Loganra. . .
- De közben hallottam, hogy Mr. Stallings leleplezett. Így kénytelen leszek magam intézkedni, mint Wardes, hogy elhozzák az ezredeséket, mert maguk bizonyára elárulnának.
A seriff ismét kutató pillantással nézte a fiút.
- Szamaritánus rablónak akar mutatkozni?
- Nem sokat törôdöm a véleményükkel - felete vállat vonva, és Stallingshoz fordult.*****lnnek mindegy, hogy rabló öli a rablót, csak pusztuljanak a környékrôl. Azt hiszem, így van, nem?
- De mennyire. Arra hiába várok, hogy egy seriff pusztítsa ôket.
A seriff összeszorított foggal, lángvörös arccal hallgatott. Penn rövid gondolkozás után megkérdezte:
- A Húsos Farkas fogságában volt?
- Igen - mondta Stallings. - A Hód Szikla felé vezetô úton elfogtak. Megkerülik az éjjel Countiwayt, és nyugat felé mennek, hallottam, amikor beszéltek errôl. A Szép Völgybe akarnak jutni.
- Köszönöm. . . Kénytelen leszek betömni a szájukat, és itthagyni mindkettôjüket. Ha visszatér a csapat Loganékkal, kiszabadulnak, és nekem is elég reggelig az idô, hogy egérutat nyerjek.
- Azt ugyan próbálhatja! Minden ösvényt megszálltak az üldözôk, és a hágókon már leesett a hó.
- Van még egy rés, seriff, elhiheti!
- Hol?
- Nem vagyok áruló! De jó lesz, ha holnap gondol erre. A környék lakosságát megkímélhéti, hogy sok felesleges lovaglással fárasszák magukat.
Közben elkészült. Otthagyta a két embert megkötözve, miután elôzôleg betömte a szájukat. Most már bizonyos, hogy mint Wardes csendbiztos eléri a Spund Wather Groundot, mielôtt bezárul a kör. . .
És nem látja többé a tiszta szemű leányt, aki olyan szép, furcsa és szelíd... Sietett, hogy gyorsan kinn legyen a seriffházából, és általában a Nyugatnak errôl a különös, vérszagú vidékérôl.
Mit tudta ô, hogy kár sietni? Úgyis hiába készül erre vagy arra, ha egyszer az események más, szeszélyesebb és bolondabb irányt szabtak az életének?
Ismét ott állt a fôtéren. Már messzirôl látta, hogy rendkívüli izgalorriban, türelmetlenül mozgolódva, zajongva várakozik a nagyszámú fegyveres cowboy.
- Ott jön! - kiáltotta most valaki a sötétbôl kibontakozó alakra.
- Halló, Wardes! Gyorsabban!
Úgy látszik, valalmi törtérit közben. Nekirúgtatott a lóval, és ott termett a zajongók között.
- Mi van?
- Csakhogy látom! - líhegte egy ember, talpig porosan és vértôl ázott zsebkendôt szorított a fejére.
- Mr. Trawellec! Hol vannak a többiek?
- Alig hogy maga elment, Wardes, lecsapott ránk Holdvilág Teddy. . . Olyan hirtelen történt. . .
Vad ijedtség markolt a fiú szívébe.
- Miss Logan?!
A kérdô kiáltás úgy csattant fel, mint valami ostorcsapás.
- Elrabolta. . .
Megdermedt a nyeregben. Olyan mozdulatlan volt egy másodpercig, hogy élettelen bábnak tűnt. De csak egy másodpercig.
- Emberek! -kiáltotta nyombán. -A Spound Wather Groundon van egy titkos gázló, amit csak a rablók ismemek, és szabad az útjuk Mexikó felé!
...Ezzel elvágta a rablók útját. És becsapta önmaga elôtt is az egyetlen ajtót, amelyen keresztül megmenekülhetett volna az akasztófától!
A csapda légmentesen lezárult!
Egy Iány miatt.


V. FEJEZET



I.


Az üldözô csapat, mint a vízmosás feduzzadt áradata, úgy zúdult a völgybe, hogy megelôzze a rablókat, elsôsorban Holdvilág Teddyt, aki Miss Logannal bizonyára nem képes úgy nyargalni, mint egyébként.
De a hajsza izgalmában is ámultan figyelték "Wardest".
Mintha egyedül is szembeszállna a rablókkal! Nem is törôdött azzal, hogy követik-e a tôbbiek, de nem is követhették, mert úgy vágtatott, mintha a forgószéllel versenyezne.
Szinte úsztak a levegôben. Narrow keskeny teste hosszan elnyúlt, hogy másodpercekig egy patája sem érintette a földet.
Azután végképp eltűnt a többiek elôl a messzeségben.
- Ôrült ez? - kérdezte egy Cresby nevű farmer Iihegve a mellette vágtató Blounttól.
- Eszeveszett alak! Így egymagában ér oda az Édes Völgyhöz, ahol a rablók átkelnek.
- Szitává lövik, mielôtt a kezét megmozdítaná!
- Siessünk!
A csapat kétszeres erôfeszítéssel igyekezett a nyomába, de a fiú nem tűnt fel többé. Mint akit lovastól megszállt a veszettség, olyan ôrületes iramban nyargalt árkon-bokron át, akadállyal nem törôdve, az Édes Völgy szorosa felé.
Nem látott maga elôtt mást, mint a leány kedves, szomorú gyerekarcát. Szerelmes volt a Mexikói Suhanc!
Eddíg nem ismert érzésben mást a hegyek és magány szereteténél. Elôször támadt fel benne az a furcsa, szomorú öröm, az ismeretlen meleg, belsô hang, amely bizonyára a szánalom és a rokonszenv vegyüléke. Úgy hitte, hogy ez szerelem.
És vágtatott, mint az ördög, árkon-bokron, dombon, vízmosáson át a vesztébe. Talán; ha tudta volna, hogy hová vezet az eszeveszett lovaglás, akkor sem fékezi Narrowot. Olyan ellenállhatatlan gyűlölettel vágyta Holdvilág Teddy pusztulását, mint aki fulladozva egy sóhajnyi levegôt a legnagyobb gyönyörűségnek tart.
Már feltűnt a völgybôl kivezetô szoros, amely a Spound Wather Groundhoz vezet. De most egészen váratlan fordulattal eltéríti az útjától, és levág oldalt az Édes Völgy kijárása felett emelkedô szikla irányába. Sebesen igyekszik a domboldalon felfelé.
A Mexikói Suhanc nem akart átkelni a Spund Wather Groundon. Csak azt akarta, hogy más Se keljen át. De minek ehhez a dombra kapaszkodni?
A feléletet Tömpe Bill, Sötét Jeff és néhány rabló gyorsan megkapta a kérdésre. Már útban volt a hegyek közül menekülô farkasok, sakálok, patkányok; különbözô *****yéniségű rablók vegyes falkája. Nem sejtettek még semmit. Kis csoportokban, sebes vágtatással az Édes Völgy kijárása felé igyekeztek.
- Honnan tudja Holdvilág Teddy, hogy más nem ismeri ezt a gázlót? - kérdezte Gunner Bob, a csontvázszerven hosszú sovány rabló.
- Ô maga is véletlenül akadt rá, mikor belezuhant éjszaka a folyóba - felelte Sötét Bill.
- És most merre jár a Holdvilág?
- Biztos átkelt már gázlón.
- Nem lehet. Éjszaka még Húsos Farkassal beszélt a Sziklavárban. Azóta nem vágtatott elénk - mondta az örökre bizalmatlan Gunner.
- Biztos valami külön terve van. A Holdvilág sohasem csinálja azt, amit a többség - lihegte Kôpcôs Harry, egy kegyetlen gyilkos a sok közül.
- Ha tudni akarjátok - szólt Sötét Jeff -, elrabolta Logan ezredes leányát, és a Sziklavárlja
Vitte:
- Ördög! - kiáltotta Harry -, ezzel még jobban ránk uszítja a vidéket.
- Hol van a Húsos Farkas? - kérdezte ismét Gunner Bob, mert egyre gyanakodott.
- A két Bulloggal jön talán.
Kôzben vagy kétszáz méterre megközelítették a szorost.
- Azt mondom nektek - mondta Gunner t, hogy Holdvilág Teddy és a Húsos Farkas kipróbálják ezt az egérutat a mi bôrünkön, és csak azután jönnek ôk is, há látják, hogy tiszta a levegô. A két Bullog nagyon erôs, fütyül Húsos Farkas parancsára, ha ilyesmirôl van szó. Ezértjôttünk mi hatan erre.
- Ostoba vagy ! - kiáltott a Köpcös. - A Kóbor Jenny bandája is erre jön. És már órákkal elôbb láttad a Tornádó Houligant elnyacgalni arra...
- És ha egyenesen a pokolba nyargaltak?
Mielôtt még a Köpcös Harry egy káromkodással kifejezhette volna véleményét, a távolból megjött a felelet.
Lövések!
- Állj! - kiáltotta Tömpe Bill elöl, és leugrott a lováról. A többiek is így tettek.
- HaIIjátok? - ordította Gunner. - Csapdába estek. Ez a Tornádó Houligen és a bandája.
- Fogd be a szád. . . Valakinek elôre kell nyargalni, hogy körülnézzen. . . Komoran álltak. Senki sem jelentkezett önként.
- Aszondom, hogy Gunnernek igaza volt -jegyezte meg a Tömpe Bill.
- Mi szüksége lenne Holdvilág Teddynek vagy Húsos Farkasnak, hogy bennünket tôrbe csáljon?
- Talán azt remélik, hogy nem lesz hajtóvadászat, mert a rablók nagy része meghalt!
- És akkor ôk ép bôrrel ússzák meg!
Zúgtak és morogtak. Ha ott van valamelyik vezérük, hát lehet, hogy megölik.
- Most az a fontos, hogy valaki elôre lovagoljon - mondta Tömpe Bill.
- Eredj magad, ha kíváncsi vagy a halálra!
- Tudni kell, hogy mi van ott! - kiáltotta egy másik.
- Engem nem érdekel - ordított Gunner, mivel megerôsítették gyanúját a szüntelen puskalövések.
- Nem fordulhatunk vissza a néhány durranás miatt. . . -ellenezték többen. -Biztosan kell tudni! Rövidesen megkapták a választ, és ez még csak növelte a pánikot. Kóbor Jenny jött nyargalva, vérzô arccal. Egy elsuhanó, csúszott golyó szakított bele.
- Vissza! Focduljon mindenki vissza! Csapdába kerültünk.
Dühödt ordítás volt a választ.
- Beszélj! - kiáltotta Tömpe Bill. Kétségbeesetten hinni akart a Húsos Farkasban.
- Délután érünk a szoroshoz - lihegte a karvalyorrú Kóbor Jenny -, nyolcan voltunk, mert a Vörös Birgel az embereivel lenyargalt Wildhouse-ba, hogy bosszút álljon Fedyardon.
- Barom!
- Azt hitte, biztos az út. Felgyújtotta Fedyard farmját.
- Most ezért kettôs dühvel űldöznek majd.
- Holdvilág 7eddy azt hitte - folytatta a Kóbor -, hogy biztos út vezet a gázlón. Majd kiábrándul ebbôl. . .
- Ostoba fecsegô! Moridd gyorsan, hogy mi van?!
- Nem jutottunk a szoros belsejéig sem! Ahogy a sziklatorokhoz értünk, tán félyardnyira az indián sírtól egy lövés dörrent. Houligan nyargalt elöl. Homlokán érte a golyó, után Jerryt pont szíven, és egy harmadikat, azt a szôke arizonait. . .
- Tom Wheyler!
- Úgy van, szintén a koponyájába kapta a lövést. Közben leugráltunk a lóról, és fák meg kövek mögé bújtunk.
- Ki lôtt?
- A Mexikói Suhanc!
Egy másodpercnyi csend után szitkokban tört ki valamennyi.
- flrdög és pokol! - káromkodott Tömpe Bill és Sötét Jeff.
- Az a holdképű? - kérdezte Gunner.
- Az. Én oldalt felmásztam egy sziklára, és kénytelen volt helyt változtatni. Tisztán láttam. Csendbiztosi ruhában guggolt a sziklán.
- Megölte Wardest! - kiáltotta a kövér Harry. - A Húsos Farkas mondta.
- Ahelyett, hogy elhordaná magát, még ellenünk fordul.
Tömpe Bill és Sötét Jeff összenéztek, de nem szóltak semmit. Miért mondják meg, hogy a fiú ostobaságot követett el, amikor felvette a csendbiztos ruháját, és Húsos Farkas ezt jól kihasználta?
- Valamit tenni kell! Azonnal a nyakunkon lesznek!
Három bandita érkezett vágtatva. Az egyik a karját fogta, és az ujjai között vér csurgott.
- Lóra, ostobák! - kiáltotta: - Egész Countiway a lejtôn vágtat már! Ide tartanak!
- Oldalról törtek ránk.
Általános zűrzavar és kiáltozás támadt. Fejetlen pánik vett erôt a rablókon.
- Holdvilág Teddy becsapott benűnket! - süvítette Gunner. - Miért nincs itt, ha nem bűnös?. . .
- Ott jön! - kiáltotta Tömpe Bill.
. . .Távolról feltűnt Holdvilág Teddy, amint nyargalva közeledett. Mögötte Húsos Farkas és a két Bullog.
- Mi az? - kérdezte halkan, röviden, ahogy a csoporthoz ért.
- Tôrbe csaltak! - kiáltotta izgatottan Gunner.
- Tôrbe csaltak? Hm. . . Valaki megtévesztett téged, Gunner? Mi? - kérdezte Ilalkan. A csontos, óriás rabló meredt arccal lihegett, de nem szólt semmit.
- A soros kijáratáriál a Mexikói Suhanc lesett ránk. Lelôtté Bartot, Carryt és a hosszú, szôke fiút, aki Arizonából jött.
- A te kedvenced volt, Holdvilág.
A rablónak egy arcizma sem rándult, csak a szeme, mintha összeszűkülne kissé.
- Hm. . . folytasd.
- Nincs tovább. Lôvöldôzés volt. Átkozottul jól céloz a gazember, és úgy helyezkedett el a sziklán, hogy száz embert is lelô anélkül, hogy egy is átjutna a szoroson.
- Úgy...
Gondolkozott. Távolról sok-sok lövés hallatszott.
- Ezek a countiwaybeliek. Az Édes Völgyön át közeledtek, és éppen elvágták az útját a Vörös Girgelnek. Arról jött egy csapattal.
- Az a barom felgyújtotta az éjjel Fedyard farmját!. . . - mondta csendesen Holdvilág, és körülhordozta a tekintetét. Mindenki hallgatott. - Ostobaságokat követtek el, azután nyávogtok, mint a kismacskák. Birgel felgyújtotta Fedyard farmját!
- Igen.
- Pedig megtiltottam!. . .
- Most arról van szó, hogy mi legyen. . . - szólt közbe az egyik Bullog.
- Arról van szó, amirôl én beszélek. Ostobák vagytok! Errôl van szó!
- És honnan tudja ez a kölyök, hogy merre akartunk menni! - kiáltotta Gunner Húsos Farkas fel é.
- Tán azt hiszed, te csontváz, hogy én árultam el?! - horkant rá a szakállas.
- Nyugalom - mondta szelíden Holdvilág Teddy.
Újra elhallgattak.
- Én követtem el a hibát - folytatta nyugodtan. - Ez a fiú feláldozta magát, csak azért, hogy bosszút álljon, illetve elfogjon engem...
Tűnôdve nézett a távolba, ahonnan sűrű dörrenések hangzottak.
- Miért vagy az oka? - kérdezte Húsos Farkas, de Holdvilág Teddy nem felelt.
- Mondd, hogy mit csináljunk! - sürgette Bullog.
Az ikrek mindegyike két méter magas volt, és durva arcuk, nagy, széles orruk, alacsony homlokuk, bozontos szemöldökük hajszálra egyezett.
- Elsôsorban, mert hibáztam, tudni akarom, hogy továbbra is engedelmeskedtek-e nekem, vagy más vezért akartok?
- Ostobaság! - kiáltotta Kóbor Jenny. - Te vagy a legkülönb köztünk.
- Úgy van!... lgaz! Mondd meg, Holdilág Teddy, hogy mit csináljunk!
. - Meg kell próbálni kitörni Countiway lakosain keresztül, mielôtt értesítik a Silt Cityben várakozó üldözôket.
- Úgy van!
- Tízen a Farkassal átvágtak erre a tisztás felé, és a hátukba kerülök. Tízen Kóbor Jennyvel szembefordultok velük. Ha szétugrasztjátok ôket, akkor neki a szorosnak.
- És a Mexikbi Suhanc?
- Azt én elnémítom! - felelte, és egyenesen a szakadék felé vágtatott. . . Csodálkozva néztek utána.

2


Két csoportra oszoltak, és a vezérük parancsa szerint nekivágtak, hogy elkezdjék az útolsó nagy játszmát ezen a vidéken, ahol már nem kértek és nem adtak kegyelmet a szembenálló felek.
Közben az üldözôk elérték a szorost. A rablók már nem voltak ott. Csak tizenkét le)ôtt bandita. Ezeket elintézte a Mexikói Suhanc a menekülés kapujában.
Köztük volt Emmet Birgel, a "Vörös" testvére, aki kegyetlenül fe)koncolta a Barlac fivéreket, mert késett a váltságdíj. Dick, a késelô, Halmount Pete és a félszemű Markett Bill, aki kisiklatott és kirabolt egy vonatot Salt Lake Utyben.
Most is feküdtek. Egyetlen fiatalember felvette velük a harcot, és tartotta a szórost egy álló árán át.
- Istenemce - mondta Cresby, a farmer -, valamennyi seriff a környéken öt év alatt nem végzett annyit, mint Wardes éjféltôl mostanig.
- Utánuk! - kiáltotta Coft, a kovács, és lóra ült.
- Megállj! - intett Penn. - Semmi tervszerűtlenség!
- Úgy van! Wardes mondja meg, mit tegyünk.
- Helyes! Wardes a vezetônk!
Lelkesen körülfogták a Mexikói Suhancot. Érezték, hogy a rablókkal megátkozott környék végre rátalált az alkalmas emberre. Ez nem nyugszik, amíg ki nem irtotta ôket.
- Öt ember itt a sziklán elfoglalja az én helyemet! Nem kerülhet senki a hátatokba, j*****rhatatlan szirt van mögöttetek.
- Nagyon jó. Öt ember akár ezret is lepuffant onnan, mert kettônél több nem lovagolhat be a szorosba.
Az öt ember megkötötte a lovát, és felment a sziklára. Most egy vágtató csoport érkezett a völgy felôl. Cowboyok. Messzi útról jöhettek.
- Helló!
- Helló!
- Fedyard legényei! Wildhouse-ból!
Ôk voltak. Elôl a fiatal Fedyard.
- Mi történt?
- A Vörös Birgel megrohanta az embereivel Wildhouse-t. Felgyújtotta a farmot.
- Kutyák!
- Ki ez a csendbiztos?
- A Denveri Kopó!
Fedyard és emberei elismerô mormolással fordultak egymás felé.
- Fedyard! Te fordulj embereiddel a tisztás felé! A rablók megkísérelik majd ismét az áttörést.
- Nem valószínű - mondta Croft, inkább a Speek River irányába próbálkoznak.
- Ismerik terveiteket. Ha én lennék ott közöttük, összeszedném ôket, és elosztva támadnék két irányból, hogy áttörjek. Holdvilág Teddy ugyanezt fogja tenni.
- Mindenesetre - mondta Fedyard - beállok az emberekkel a vízmosás keleti végébe, onnan szemmel tartom a tisztást.
- Jó. Két ember vágtasson Hiller Glownba, és adja meg a jelet: a körvadászat kezdetét veszi!
- Mindenfelôl mengjenek lovasok valamennyi üldözô csapathoz.
Fedyard és emberei közben elindultak a tisztás felé. Két lovas nekivágott Hiller Glown irányába, ahol Logan ezredes terve szerint az egyik üldözô csapat várt.
- A többiek erre nyargaljanak elôre. A szikák között, a völgy elején várjatok. Ha visszatér a rablók csapata, a sík mezôn találja ôket a sortüzetek.
Mindenki elfoglalta a helyét.
- Ez nagyon okos volt, Wacdes. . .
- Menjetek. . .
Ebben a pillanatban puskaropogás hallatszott a tisztás felôl, és Fedyard embereinek diadalordítása. A rablók fejveszetten húzódtak vissza a meglpeô fogadtatás elôl.
- Siessetek a sziklához! És a jelszó. . .
- Nincs kegyelem!
- Nincs kegyelem!
A jelszótól visszhangzott a völgy puskaportól nehéz levegôje.
- Te merre mégy?!
- Én megkeresem Holdvilág Teddyt; és leszámqlok vele.
Mint a szélvész, vágtatott Narrow hátán.
A két nagy ellenfél elkerülte az összecsapást, mert egymást keresték. De kétségtelen volt, hogy az igazi harc az lesz, ha egyszer Holdvilág Teddy összecsap a Mexikói Suhanccal.
És hogy ez rövidesen megtörténik, az senki elôtt sem volt kétséges.


3



Lilian csak arra emlékezett, hogy valahonnan a magasból, egy fáról, vagy talán egyenesen az égbôl Iedobbant közéjük ez az acélarcú ember.
Egy rúgásától szerteszét repült a tábortűz parazsa, egy ütése Traweller fejét találta, hogy felbukott. Az apja revolvert rántott, de félrecsaopott kezébôl kirepült a pisztoly, és Holdvilág Teddy revolvercsöve az arca elôtt mered máris, mintha a levégôbôl varázsolta volna elô, és mély zengésű baritonján halkan ezt mondta:
- Nyugalom. . .
- Mit akar?. . .
- Elviszem Miss Liliant. Ötvenezer dollár, és szabad elvonulás az ára... Egy pillanat az egész. Azután a leányt nyeregbe kapja, és elvágtat.
Lilian nagyon csodálkozott azon, hogy egyáltalán nem fél.
- Mi ez? :.
ldegenszerű érzés, hogy ezzel a hatalmas erejű emberrel száguld. Kissé szédül is. De nem fél. Miért?
- Hunyja le a szemét, vagy legalábbis nézzen a földre - mondta Holdvilág Teddy. - Elôre, most!
A ló, mintha értene emberi nyelven, nekiiramodott, és Lilian lehunyta a szemét, ahogy a .cabló mondta. Amint nem látta az elsuhanó földet, megszűnt a szédülése.
Így vágtatott nagyon sokáig. Aztán meglepett felkiáltást hallott.
- S'death!
A ló megállt. A bandita óvatosan leeresztette Liliant a nyeregbôl, és ô is melléje ugrott.
- Maradjon itt nyugodtan állva. Úgysem futhat elôlem. Egy sebesült vagy halott fekszik itt.
- Nem próbálkozom szökéssel, nyugodt lehet - felelte határozottan, és újra csodálkozott ezen a nyugalmán.
Már az idegenszerű érzés sem nyomasztotta. Mintha természetes lenne, hogy itt vágtat a rablával.
Néhány lépésnyire egy ember feküdt a fűben.
- Hisz ez a mesztic... Hét! Mi történt? Fernandez!
- Ó! Sir. . . Lord.Teddy! - nyögte a félvér.
- Mi történt veled?
- A... Mexikói Suhanc... lôni...
- Rád?
- Igen. . . De elôször én. . . Mert ô leütni Farkast. . . És akkor mind lovagoltak el. . . Mer. Sötét, Mr: Tömpe. . .
- Azt hitték, halott vagy?
- Nem. Ôk itthagyták Fernandezt. . . mint kutyát. . . - lihegte villogó szemmel.
- Ne hazudj! Hiszen bekötöztek!
- A Mexikói Suhanc bekötözött. . . Peidg. . . én akartam. . . lelôni. . .
***** - Ne hazudj! Te kiálltál vele?
- Innen. . . bokorból. . . Mert a Farkas senort. . .
- Szóval orvul. . .? És ô mégis gyorsabb volt. . . És egy orgyilkos kutyát még. . . bekötöztt. . . Hm... Jó. Most felelj erre: ki ez a Mexikói Suhanc?
- Nemrégen jött. . . és itt volt Húsos Farkasnál. . . De nem rabolt,
- És miért veszett össze a Farkassal?
A mesztic hallgatott.
- Jó. Ne mondd. Nem kutatom mások titkát. Új kötést adok és vizet. . .
- Ó! Holdvilág Lord - könyörgött fogvacoga. - Te vagy hatalmas... Nem itthagyni mesztic. . . Ha jönnek fehérek, akkor engem lincs-lincs. . . mert Farkassal voltam mindig. . .
- Gyalázatos orgyilkos vagy! Megérdemled!
- Ó! Hatalmas Holdvilág Lord. . . Könyörülj szegény. . . meszticen. . .
- A mindenségit!
Tétován körülnézett: A Ieány nyugodtan állt. Távolabb a mesztic kócos indián paripája várakozott, lehorgasztott fôvel.
- Miss Logan! Akar segíteni ezen a szerencsétlenül járt csirkefogón?
- Igen.
- Két ló közé kötünk egy pokrócot, ahogy Dr. Dawyt is vitték.
- Értem.
- Maga ül az egyik lovon, és hozzám igazítja mindig a sebességet, különben leszakad a hordágy:
- Igen!
- Ha szökni próbál valamerre, és ez az ember leesik a lovak között, nyomban meghal. Mellkasában golyó van. Erre gondoljon, ha találkozunk valakivel.
- Nem fogok szökni.
A rabló csodálkozva fürkészve nézett rá. Lilian hangosan, deklamálva beszélt, és szinte kihívó hidgvérrel állta a kemény tekintetet.
Gyorsan megigazította az indián Ió nyergét, felkötötték a pokrócot Fernandezzel, és lépésben haladtak tovább.
- Mióta fekeszl itt? - szól le a nyeregbôl Holdvilág Teddy.
- Sok órája. A Mexikói Suhanc megígérte, hogy küld embereket. . . Féltem, hogy megteszi. . . Lincs-lincs. . . tette hozzá vacogva.
- Engem a Mexikói Suhanc küldött - mondta Holdvilág Teddy, és a leány meglepetten nézett rá.
- Te. . . láttad ôt. . . Holdvilág Lord?. . .
- Igen. Barna lovon ült. Fehér lámpás van a ló homlokán, karcsú álltat. A fiú szeme világoskék, nagy sarkantyúja és korbácsa van.
- Ô. . . az. . . igen. . . - felelte a mesztic. Lilian felkiáltott. Szent isten? Wardes. . . Ez Wardes! Holdvilág Teddy szigorúan nézett rá, és ujját az ajka elé tartotta.
- Ne beszélj, Fernandez, mert felszakad a sebed... -szólt a meszticre, és az elhallQatott. Nem ügetve, de mégis elég gyorsan haladtak. Lilian nem értette ezt. Hiszen így utolérik ôket hamar az üldözôk, ha a nyomukban vannak!
- Elôször Trawellernek Countiwaybe kell menni *****nondta Holdvilág Teddy-, és onnan az üldözô csapattal ismét vissza a tábortűzhöz, csak aztán követhetnek.
A leány ijedtén felkapta a fejét.
- Honnan tudja, hogy mit gondoltam?
A rabló nem válaszolt. Lilian lopva felnézett rá.
És klssé félt. Attól az érzéstôl fél, hogy nem érez félelmet.
Még vagy félóráig léptettek így. Nemán. Csak a mesztic nyögése hallatszott idônként. Azután elérték a Rocky Mountainst. A Felhôösvény aljánál voltak. Az óriási hegység szinte nyílegyenesen szökött a felhôkig mellettük.
- Szálljon Ie - szólt fél suttogással a bandita.
Engedelmeskedett. Holdvilág gyorsan megkötötte a két lovat néhány Iátszólag járhatatlan magas bozót mögött.
- Menjen a bozótig, ahol az a vastag gyökér dudorodik a föld felett.
A lány nem értette, de azért enQedelmesen ment a bokrokhoz. . . Amikor odaért, meglátta, hogy két bokor összekötô ágai alatt boltívszerű sötét nyílás tátong.
Már ott volt mellette Holdvilág Teddy! A lépését nem hallotta reccsenni.
- Úgy jár, mint valami kísértet.
- Guggoljon Ie - szólt a leányhoz.
- Hová visz?
- Ne kérdezzen - felelte röviden.
Lilian habozott.
- Elôre! Bújjon át az ágak alatt, és vigyázzon. Sok a tüske.
Lilian hátrapillantott lopva, azután dobogó szívvel lehajolt. Ahogy átért a lombok közül a sima sziklafal mellé, sebesen vert a szíve. Szorosan a szirt aljából nôttek ki ezek a kemény, sűrű cserjék.
- Tovább! - Egy barlangot talál a kinyújtott keze távolságában.
Ahogy megtapogatta a falat, érezte egy helyen, hogy üres levegôbe nyúl. Lépett egyet. Vak sötét fogta körül. Tovább ment.
- Fél ?
- Nem.
Nyugodtan elôre kúszott. A háta mögött jön Holdvilág Teddy.
Kézilámpa fénye villan. Boltozatos üregben vannak. Néhány szôrme, egy kezdetleges tűhely, víz és konzervek.
A Holdvilág Teddy tanyája ez, gondolta Lilian. Vajon itt él állandóan?
- Ritkán tartózkodom a barlangban - szólt mögötte a nyugodt hang, és a lány hökkenten felnézett.
Ismét a gondolataira felelt.
- Üljön le, Miss Lilian. Megnézem a mesztic gazember sebét.
- Itt kell majd nekem. . .
- Kérem, ne mondjon semmit.
A lány szó nélkül leült. Holdvilág Teddy kibontotta a kötést.
- Súlyos... mormogta rövid vizsgálódás után.
- Szív? - kérdezte a lány.
- Tüdô.
Hallgatott. Különös volt ez a rabló, ahogy ráncolódó homlokkal, mint valami tudós, a seb fôlé hajolt. .
Odavilágított a lámpával is, és az egyik ujjával megérintette a bôrt, mintha az kutatná, hogy a gyulladás meddig terjed.
Azután valami egészen különös történt.
Hóldvilág Teddy Ievette a kabátját, és könyökig felgyűrte az inget.
Miért volt ez furcsa?
Miré emlékeztette ez az elôkészület?
Csak keleten Iátott hasonló higgadt, de mégis komoly készülôdést.
Sebészek teszik!
- Kicsoda ön?
- Hallgásson!
- Miért nem mondja. . .
- Nyugalom. . .
A zsebébôl műszert vett elô. Lilian Gnegismerte: kutasz! Amivel golyót vagy szilánkot távolítanak el az orvosok.
: - Kérem. . . - fordult a leányhoz. - Ha segíteni akar, ott hátul talál egy fazekat. . . ***** - Megvan. . .
- Gyújtson a tűzhely alá. Mindent odakészítettem. Gyufát is talál az asztalon. A leány engedelmeskedett.
- Ha forr a víz, hozza ide, kérem.
Egy kis üvegbô) valamit a seb köré öntött, és dörzsölte. Élénk kórházszag érzôdött. Azután a kését fente egy kövön, figyelemmel, lassan.- Ó... Lord Holdvilág... te most kínozni Fernándezt. . .?
- Hallgass! Ha kiveszem a golyót, esetleg megélsz. Ha nem, akkor éjfélre véged.
- Ó. . . Te Ienni. . . varázsló?
- Nugalom. . .
- A víz! - mondta készségesen Lilian.
- Hozzá ide. . .
Röviden beszélt, de udvariasan. A leány odahozta a fazekat. Holdvilág Teddy belekezdett a műtétbe. Hosszú, ügyes ujjai kifogástalan szakszerűséggel dolgoztak. Az arca közben kómoly volt, és azzal az összpontosított, szigornak tűnö figyelemmel meredt a sebre, ami a komoly orvost jellemzi.
Lilian ámultan nézte.
- Maga. . . maga. . . orvos?
- Csend! Adja ide az ollót és a kötszert. . .
- Ho. . . hol van?
- A tűzhely mellett egy fapolcot talál a sziklára erôsítve:
- lgen. . .
Odaadta. Fernandez közben elveszítette az eszméletét a fájdalom és a vérveszteség miatt. Az ólló csettent. Vérés, ázott rongydarabok, fertôtlenítô. . . Mintha kórház lenne.
A Rocky-Montains legvadabb vidékén, egy sziklabarlangban!
Lilian két kezét a szívére szorította.
- Maga. . . Orvosból lett. . . ban. . .
- Ne kérdezzen.
Puhás, de röviden mondta, és Lilian lesütött szemmel állt. Nem félt, haném. . . ez furcsa; engedelmeskedett!
- Most magára hagyom - szólt végül a rabló.
. - Igen.
- A betegnek ne adjon sok vizet inni, akkor sem, ha kér.
- Igen - felelte gépiesen, és nézték egymást.
- Mindent megtalál itt, amire szüksége van.
- Értem.
- Az asztal fiókjában ennivaló is akad.
Hallgattak. Fernandez felnyögött. Álltak egymással szemben. Mi ez? Milyen félelmetes, furcsa érzés áramlik közöttük?
- A barlang elé követ görgetek - szólalt meg Holdvilág. - Nem tud kijutni.
- Nem akarok. :.
Néhány másodpereig ismét csak álltak egymás szemébe nézve.
Azután a rabló felvette a kabátját, a revolverövét, és egy beidegzôdött mozdulattal kiemelte tartójából a pisztolyát, futólag, hogy nem akad-e a bôrbe. És indult.
- De ha. . . esetleg. . .
Visszafordult.
- Mi az?
- Itt egyedül leszek, és maga...
- Fél?
Keményen nézett Lilianra. A szeme, úgy látszott mond valamit.
- Nem - mondta végül határozottan a leány.
- Arra gondol most - kérdezte a rabló -, hogy mi lesz, ha nem térek vissza?
- Igen. . .
- Akkor itt elpusztul. - Holdvilág eléje lépett. - Fél, kérem?
- Nem! - felelte újra, de határozottabban a Íeány, és a férfi bólintott:
- Helyés. Biztos lehet benne, hogy visszatérek - mondta egyszerűen. Aztán fejére tette a sombreróját, és elment.
Lilian egy cseppet sem félt. Nagy megnyugvással leült az egyik kôre, és nézett a sötét barlangnyílás felé, amerre a férfi alakját elnyelte a homály.
Egy cseppet sem félt.
Azt mondta, hogy visszajön, és akkor nem lehet másképp.
Tompa dübörgés hallasztott és egy rövid puffanás.
..A szikla odagördült a barlangnyílás elé. Nem lehet kimenni. Ha Holdvilág Teddy meghal, vagy más baj éri, akkor ô itt nyomorultul elpusztul, a halódó mesztic társaságában.
Důe nem félt. ,
Hiszeri azt mondta, hogy vissza fog jönni. És ha mondta, akkor nem lehet másképp.
Ledôlt egy pokrócra, és jóízűen elaludt.

VI. FEJEZET



Most következett a halálos játszma döntô fordulata!
Holvilág Teddy nagy félkörben átlovagolt a Splett River hosszában, az Édes Völgy kijárásához. Jókorjött, hogy lássa a rendetlenül menekülô rablókat, nyomukban az üldözôkkel.
A tisztást is láthatta innen, fentrôl. Lelôtt rablók hevertek mindenfelé, közöttük eldobott kalapok, revolverek, gazdátlan lovak.
És a tisztásra nézô vízmosás felôl gyorsan közeledik egy újabb üldözô csoport. ltitalálták a tervét!
Nem kétséges, hogy veszélyes ellenfél. Ennyi üldözô között az egyetlen, aki félelmetes, akivel harcolnak.
A játszma itt a völgybén elveszett. Ez kétségtelen.
A Mexikói Suhanc rettenetes ütést mért a rablókra azzal, hogy itt elébük vágott, és az önbizalmuktól megfosztott farmerekbe ismét lelket öntött!
Az egyik domboldalban a Vörös Birgel védekezett elkeseredétten visszavonulóban. Kóbor Jenny a folyó felé kercsztülvágta magát tizenöt rablóval, és ha elérik a Spleet River szakadékát, akkor sikerül a hegyek közé menekülni.
De az egérfogóból akkor sem törhetnek ki.
Tömpe Bill, Sötét Jeff és a két Bullog a rablók zömével legázolta a Hill Gowerbôl érkezô békerítô csoport elsô lovasait, és mielôtt még nagy többség odaért volna, bevették magukat a helgyek közé. . .
Fekete napjuk volt ez a rablóknak.
Fogoly, sebesült sehol. Nincs kegyelem!
Áz évek óta elgyötört, megnyomorított lakosság pusztító dühvel vetette magát rájuk, az elsô gyôzelem mámorában.
Egy kegyelemlövés minden, amire a sebesült számíthat. . . Ott elfogták a kövér Harryt. Egy perc és felhúzzák, de még alig emelkedett a magasba, és már harminc golyóval nehezebb a teste... Nincs kegyelem!
"Wardes" kiadta a jelszót, és százszor is elismétlik dühvel, gúnnyal, harci kiáltással: Nincs kegyelem!
Holdvilág Teddy komoran nézi a pusztítást.
Jól tudja, hogy minden szem, minden golyó elsôsorban ôt keresi itt!
Megvetôen lehúzódik a szájszeglete.
Pedig azt is jól tudja, hogy ez a nap megtörté a rablók többéves uralmát. Jött egy kölyök, fehér képpel, kék szemmel, és akkorát ütött rájuk, hogy már semmiképp sem heverhetik ki. Az elkeseredett, csüggedt üldözôcsoportokba lelket öntôtt. Tervei gyorsak voltak, tettei meglepôek.
Méltó ell enfél.
Vajon hol van most?
Amikor ideért gondolatban, mintha kísértet lenne, szinte a semmibôl tűnt fel, és ott állt elôtte Penn!
- Add meg magad, Holdvilág Teddy!
És két pisztolyt fog rá. . .
A régi jelenet!
Lövésre kész pisztollyal farkasszemet néz vele a fehér képű csendbiztos. Hűvös kiváncsisággal tekint az acélkemény barna arc Pennre.
Távolról lövések. - Hallod? - kérdezi furcsa dallamos hangjában a fiú.
- Hallom - feleli a nyugodt, muzsikáló bariton.
- Végetek van.
- Végünk van - bólint csendesen.
- Leszállsz a lóról! Megfordulsz!
- Mit akarsz? - kérdezte, és leugrott a nyeregbôl.
- Összekötözvé beviszlek Countiwaybe.
- Ostoba vagy. Velem együtt felkötnek, mert megölted a Denveri Kopót.
- Nem öltem meg. ů - Mégis felkötriek.
- Felkötnek!
- Miért teszed?
- A leányért. . .
Holdvilág Teddi füttyentett.
- Szerelem -mondta megértô mosollyal. -Szóval, én szabadítottam az emberekre ezt a vészt?
- Te! És ne remélj! A lovam csak akkor ágaskodik, ha akarom.
- Tudom. Futni hagytál az éjjel.
- Ostoba voltam.
Holdvilág Teddy a fiú mögötti facsoportra nézett.
- Nem hiszem - felelte -, még hasznodra lehet, amit tettél.
A facsoport mögött egy sombrerót látott a bandita Penn mögött.
- Ostoba voltam! Ha nem bocsátlak szabadon, akkor a lánynak semmi baja, és én átjutok simán a Spund Wather Groundon.
- Ezt kellett volna tenned.
- Késô! Ha megteszem, elviszed a lányt.
- Úgyis elviszem.
- Úgy lógni fogsz. És mind! Mind lógni fognak! Úgy vadásszák itt a rablót, mint az ürgét! És nincs kegyelem! Érdted? Nincs, nincs! Amíg csak egy patkány is él a kömyéken. . . Per dios!. . .
- De van kegyelem.
A fiú gyanakvóan nézett Holdvilágra.
- Mert az éjjel szabadon bocsátottál - mondta jó hangosan, hogy a***** fiú ne hallja a mögötte közelgô lépteket -, ezért Holdvilág Teddynél van kegyelem a számodra. Mert én mindenért megfizetek! De azután többé nincs pardon. . .
- Ostoba és. . .
- Nesze. . .
Egy puskaagy lecsapott hátulról, és Penn vérbeborultan zuhant a földre. Húsos Farkas újra felemelte a puskát, hogy az ájult fiú koponyáját szétzúzza. De Holdvilág Teddy olyant penderített könnyedén a százkilós rablón, hogy messzire zuhant. Az ott álló két Bullogra csak ránézett szürke, parancsoló szemével.
- Vissza, hé! Ki parancsol itt!... -kiáltott nyersen. Húsos Farkas dühösen ugrott fe).
- NA halál parancsol, Holdvilág Teddy!... Hallod?!
Fegyvrek ropogtak mindenfelé, és idehallatszott a pufogásuk.
- A halál paranesol, Húsos Farkas. És a halál én vagyok - felelte csendeen, bólogatva, azután lehajolt Penn fölé.
- Azt hiszem, meghalt - mondta.
- Nem- szólt Bullog.
- Talán nem is ájult.
- Siess! - sürgette a Húsos Farkas: - Elfognak!. . .
A rabló vállat vont.
- Menj, ha sürgôs az utad! Én nem félek...
A sebesülthöz hajo)t, és egész közelrôl megnézte az arcát. Fogcsikorgatva mormogott valamit. Ez az oka mindennek! Ez a kôlyök.
- Áz életünkkel játszol!
- Lôdd le a kutyát, és gyere! - kiáltozták a rablók körülötte.
Felemelkedett, és végignézett rajtuk.
- Az én golyómat jobban szerétnétek, mint a népét?
Dacosari nézték, de nem mertek szólni. Holdvilág Teddy szivarra gyújtott.
- Nézd. . . - mondta Húsos Farkas. - A gázló az oka mindennek. . .
- Ostoba! Az az oka, hogy te orvul lelôttek Wardest!
Meglepetten nézték a Farkast. Ez nem szó)t. Sápadtan lihegett.
- Hát jó! - mondta a rabló. - Végzek vele! Ezzel elintézem a gázlóügyet, és veletek nincs többé dolgom. - Menjetek a )ovakhoz, mert a lövéseink ide csôdítik az üldözôket.
A fák között álló paripához mentek. ftt Holdvilág Teddy visszaforult, nyugodtan kivette a pisztolyát, és háromszor egymás után belelôtt a vérzô fejű Pennbe.
A fiú összerándult, és átfordult fektében.
- Mehetünk!
És elvágtattak. . .



VII. FEJEZET





Countiway lakosai késô este tértek vissza az üldözésbôl. Most a serifftôl megtudták az igazat. A csendbiztos rabló! Az ördög érti! Leírthatatlan megdöbbenéssel ha)lgatták.
Wardes... nem Wardés! Hát kicsoda?
- Ô az, aki megölte Wardest - kiáltott Burns.
Döbbenten álltak.
- Utána! Üldözzük! - kiáltot Burns.
Senki sem mozdult.
- Akárki volt, ríélküle a rablók a markukba nevettek volna! - jegyezte meg Cersby.Hogyan bánt eI veled és Stallingssal?
- Itt beszélgettem Stallingssal, és ránk tört, megkötözött.
- De én kérdeztem, hogy hol van Wardes, és te visszakiáltottál - szólt az egyik fegyveres.
- Kényszerített!... - felelte kedvetlenül a seriff, és látta a gúnyos, dühödt arcokat.Megakadályozott, hogy Stallings vallomását elmondja. Stalling ugyanis Húsos Farkas foglya volt, és a bandita vele üzente, hogy a fiú megölte Wardest. Ezt kihallgatta, ránk tört és megkötözött kettônket, hogy akadályozzon az üldözésben.
- Ezért -jegyezte meg Stallings -mint hallom, eredmény volt. Talán jó lett volna mindig megkötözni téged.
A seriff remegô kézzel a revolveréhez nyúlt:
- Aki még egy csúfo)ódó szót szól, azt keresztül lövöm!
- Nohát, az ördög érti ezt - szólt egy farmer. - A fiú végre megszabadított bennünket a veszélytôl, legalábbis halálos csapást mértünk a gazemberekre, és semmiféle igazi Wardes ezt okosabban, vakmerôbben nem csinálhatta volna!
- De nem ám. . .
- Most talán kössük fel, mi?! Lôjük kecesztül? Hálából?!
Nagy zúgás volt.
- En csak azt tudom, hogy ez a fickó orvul Ielôtte Wardest - felelte a seriff. - És semmiféle orgyilkosnak ez a környék, sem az Államok bármelyik vidéke nem adhat kegyelmet, nem hagyhatja futni, még ha érdemei is lennének. Ez bizonyos.
- Ez igaz. Mivel azonban te vagy a seriff, neked kell elfogni. Mert kutya legyek, ha én ezt az embert csak tízméternyire is üldözöm!
- Én sem! Én sem!. . . - kiáltozták mind.
A seriff kihúzta magát, bement az istállóba, és elôhozta a lovát. Most némi tisztelettel nézték, amíg a magányos, megviselt öregember nyeregbe szállt és megigazította a revolverôvét.
Bruns mégis csak férfi. Az biztos. És igaza van. Neki kötelessége.
De az üldözés mégis elmaradt. Egy cowboy érkezett vágtatva.
- Dardes. . . - lihegte kifulladtan. - Láttam!. . .
- Mi történt? - kérdezték többen. .
- Holdvilág Teddy lelôtte!
Csend. . .
Egy távoli szirtrôl láttam, amint végeztek fele... Fejbe ütötte valaki, és aztán Holdvilág lelôtte. . .
A holtteste nem került elô, pedig keresték, és az is lehet, hogy olyan temetése lett volna, amilyenben rablót még sohasem részesítettek errefelé. Mert ô, ô adta az erôt és az önbizalmat itt a gyôzelemhez.


VIII. FEJEZET



A bandita visszatért a barlangba.
Lilian aludt. Nyugodtan. Mert tudta jól: vissza fog jönni.
És visszajött. A leány nem csodálkozott, amikor felriadt az érintésére. Sôt, Holdvilág nem tudta, hogy jól látte-e. . . Mintha mosolyogna!
- Lóra ülünk.
Lilian engedelmeskedett.
Kilovagoltak a szabadba. Szél fújt.
- Arra megyünk, Miss Logan - mondta Holdvilág Teddy, és észak felé mútatott.
- Ar_ra?. . . De hiszen az az út a hegyek közé vezet. . .
- A hegyek közé megyünk!
- A hó. . . már. . . léhullott. . .
- Nem baj. Velem van. . .
Milyen édekes... Erre a mondatra, hogy "velem van", a leány teljesen nyugodt lett. Az imént még ideges paripa, mintha szintén így érezne, csendesen léptetett a bandita mellett. . .
Mi történhet? Vele vannak!
- Milyen úton megyünk. . . - kérdezte késôbb, mert felhôszerpentint látta csak, járhatatlan, felkígyózó keskeny peremével.
- Nyugalom. . .
Volt valami vontatott muzsikája ennek a szónak, amikor kimondta: "Nyugalom". Meg kellett nyugdoni tôle.
Erô, biztatás, fölény, jóindulat és acélos biztonság, mindez benne volt a hangsúlyában, amikor így szólt:
"Nyugalom". . .
De tudta úgyis mondani, hogy megborzongjanak tôle. Háta mögött hallotta Holdvilág Teddy lovának patkócsattogását. Villámlott. A lány szürkéje nyugtalanul felnyerített.
- Rossz ló, ideges. .. - mondta a férfi.
- Ritkán járnak hegyen a lovak.
- De van, amelyik nem ideges. Ha fél, akkor sem.
Most ott álltak a Felhôösvény lábánál. Jeges szél fújt szemben. Hová viszi?!
- Majd meglátjá.
- Tudja, mit gondolok?. . . - kérdezte ijédten.
- Igen. . .
Semmit sem magyarázott. Lassan haladtak felfelé. Ijedt keselyűk keringtek alacsonyan. Vijjógva.
- Szálljon le a lóról, és a sziklához lapulva, lépésben vezessa*****. Ha hátát állandóan a sziklához szorítja, nem zuhanhat szakadékba.
Lilian rémülten nézett rá. Itt akar felmenni?!
- Ezen. . . nem lehet felmenni. . . !
- VeI em?
És megfogta a kezét. '
Abban a pillanatban végtelen nyugalmat érzett.
Vele? A pokolba is eljutnák baj nélkül.
' Koromszínűre vált felhôk kavarogtak egyre alacsonyabban. Rövidesen hópelyhecskék szállingóztak.
Ördögi ügyesség kellett ahhoz, hogy a keskeny ösvényen lóval együtt haladjanak. Ha egy centimétert hibázik a ló vagy lovas, lezuhannak a mélységbe nyomban. Így haladtak feljebb, egyre feljebb a legendás járhatatlan ösvényen.
Estére már vékony hórétegen jártak. Lilian közben megszokta az óvatos, lassú lépéseket a peremen... és valami diadalfélét érzett...
Holdvilág Teddy ráadta a pokrócot, és most már nem is fázott. Pedig bokáig érô hóban jártak: Egy kiugrónál, amely elég széles volt, megálltak.
- Pihenjen. . .
Engedelmeskedett.
- Mikor tudja meg az apám, hogy hol akad ránk?
- Tessék - kérdezte, és lassan Lilian felé fordult.
- Hogy tudja az apám, hová vigyék a váltságdíjat?
- Majd megtudja.
- Mikor? -kérdezte a leány, de nem ággodalommal. Inkább kíváncsian.
- Egy év múlva - felelte a bandita.
"Milyen komoly hangon tréfál", gondolta Lilian. Nem akarja elutasítani a kérdezôsködést, hát ezt feleli. De úgy, mintha a Iegudvarisasabb felvilágosítást adná komolyan, csendesen.

A hegyek felôl félelmes vastag, nyugodt viharfelhôk ereszkedtek egészen alacsonyra. Szinte méltóságteljesen, mintha lesüllyednének, úgy szálltak alá és gomolyogva terjengtek a piszkos színű vastag fehéres felhôtömegek, és ahogy lenyomták alacsonyabbra a hóvidék légkörét, érezhetôen hűlt a levegô, nagy árnyakba torzult a táj.
A sziklához dôlt.
- Maga rendkívüli leány Miss Logan...
Még semminek sem örült úgy, mint ennek a dicséretnek.
' - Mit akar tôlem? - kérdezte.
- Váltságdíjat. És túszra van szükségem. Elzártak minden utat. És ez a szerelmes fiú kémény ell enfél.
- Az a. . . mexikói megölte. . . Maga tudta?. . .
- Nem.
- Utánunk jön?
- Nem teheti. . .
- De! Én érzem. . .
- Most ne beszéljen, pihentesse a tüdejét, mert többórai út még a csúcsig, és vagy felmegyünk idejében, vagy elsodor az elsô Iavina! Minden percben megindulhat az omlás. Ha itt lent havazni kézd, akkor a hegycsúcsokban már méteres hó álI.
Így is volt. Ahogy feljebb értek, a hó duzzadtabb lett a lábuk alatt.
Kezdôdött a harc! Harci természettel.
Hóviharba értek!
Lilian már nem állt még a lábán. Érezte, ahogy a férfi felemeli és viszi a halálos szerpentinen. Már csak egy ló van velük. Hol a másik?.. .
Régen lezuhant és eltűnt a fehér pokolban egy rémült nyerítéssel. Lilian hunyt szemmel fekűldt:
Lebegett a férfi karján. . . Csúcsok között, szinte az űrben. A szél fújt, és hangosan zúgott minden!. . .
De nem félt. Nyugodtan feküdt a yaskarokon:. . Végül elaludt. . .
ldônként kissé felrezzent öntudattal érezte, hogy óvatos lépésekkel viszi. . . viszi. . . Vad zúgás harsag, süvölt. Sűrű, nagy, puha érintéssel hullott arcára a hó.
. . .A szélzúgással versenyt üvöltött valahol egy kétségbeesebb szürke farkas. . . Azután tompa dübörgés, mintha messzirôl dobszó hallatszana, de hosszan erôsödve, halkulva, míg végűl elhal. . .
- Megindult a lavinaomlás... Lilian... - súgta egy hang a fülébe.- Ha itt elveszünk, akkor tudd még. . . Hogy beléd szerettem. . .
Így van ez? Vagy csak álom a dübörgésben?
A leány összészorította a szemhéjait. Ó. . . Szörnyű ez. . . Ô is. . . ô is szereti.
A rabló! Holdvilág Teddyt!
- Te most hallottad ezt. Tudom.
Erre bólintott, és nem bánta már azt sem, ha meghal, ahogy ott feküdt a férfi karján.
Ujabb dobpergésrôl feltornyosuló, mi*****dent befedô dübörgés, éde egész közel, hogy a légnyomás szele szinte elsodorja ôket, és süketülten támolyog a féfi, ezt Lilian érzi a karon, a karon, amely a közelben elzúduló lavinaomlásban is, mint a kô, olyan biztos a teste körül, a robogó sziklák; recsegve sikoltó, kettétört fák között, a halál szerpenIinjének keskeny újtán. . . ' Azután tízezer, vészes sziréna süvöltésével v*****gta a szél, sercegve csapkod a hó, és élvakultan kell lépésrôl lépésre kiszámítani minden talpalatnyi helyet, a zsinórkeskeny ösvényen, szédítô, magasságban, félúton a Rocky Mountains csúcsa felé...!
Ember ez?
Isten?
Ördög?. . .Szellem?
Szereti!
Veszett dübörgés. . . A lengô léptek visszatántorulnak, megcsúszik. . . Zuhanás! Már elôre sikolt a leány minden idege. . .
Nem!
Megcsúszott a szegélyén és már áll a sziklánaKdôlve, és magához szorítja a leányt, amíg a mindent betöltô, fenséges kataklizma fület tépô, agyat remegtetô dübörgése, most egészen közel hozzájuk, elzúg. . .
És amíg várni kell hogy rájuk zuhan-e a lavina, vagy mellettük omlik le, rászorítja a száját a leányéra, és várnak ott. És a halál, ha jön, akkor már nem éltek hiába.!
Így álltak ott egy csókban, és a leány átkarolta a nyakát, és nem félt már semmitôl, és sehol sem Iett volna szívesebben e pillanatban, mint éppen itt a felhôszerpentinen, hóvihrban, irtózatos robajjal lezuhanó lavinák között, magányosan egy férfival, a halálos meredély szélén. . .
Sűrűn elôforduló csoda...
Amikor Lilian felnyitotta a szemét, felöltözötten feküdt az ágyon. Primitív, de tiszta, rendes kun*****hóban. - ltt vagyunk. . .
Ujra elaludt.
És arra sem ébredt fel, amikor éjjel dübörögve lehullott felettük az a tízperces lavinaomlás, amely hónapokra, végképp idezárta egy rablóval!


2



Az üldözôk továbba is megszállták az utakat. És állandóan húszas csapatok portyáztak a havas síkon. Logen ezredes nem törôdött velük, semmivel sem törôdött. Visszavonult a házába azon a napon amikor a lánya kalapját megtalálták a szerpentin elején. Vége! A hegy aljáig omlott lavinák nem hagytak kétséget. De most már az ezredes nélkül is ment minden: Wardes sem kellett senki. A halálos csapás elég volt a többihez. A hegyek közé menekült banditák eÍpusztulnak a kemény nevadai télben. És Holdvilág Teddy nincs velük. Reménytelen a sorsuk. A falvakban fegyveres ôrség vigyázott éjjel, hogy ne törjenek rájuk e kiéheztetéssel, faggyal halálraítélt dúvadak. Nincs kegyelem! Azután jött a )egenda.
Egy reggel megtalálták a Kanesal Pete nevű rablót, átlôtt fejjel. A Halál Árnyéka megjelent! A szél ezután siratô éneket dudált. A nyomukban lappangó pusztulás kegyetlen jajgaCása volt.
ltt a Halál! A leselkedô, blztos, láthatatlan vég!..
Halló? Hűűű!
Ezt ugatta a szél.
Kancsal Pete hullája felett egy tábla függött a fán. Nagy betűkkel ez állt rajta:

"EZ KANCSAL PETE IX. HÓ 26-ÁN LELÔTTE A HALÁL ĹRNYÉKA. AKI ITT JÁR A HEGYEKBEN, ÉS SORRA ELHÍVJA A RABLÓKAT. LOGAN EZREDESNEK ÜZENEM: MEGVÁROM AZ OLVADÁST. HA HOLDVILÁG TEDDY LEJÖN A CSÚCSRÓL, MEGÖLÖM!

A HALÁL ÁRNYÉKA"


A táblán, mint a halál címere, egy ázott holló károgott.
És a csúf téli napokon idônként ott találtak valamelyik úton egy lelôtt rablót, adatszerű táblával ellátva.
A HaÍál Árnyéka leselkedett rájuk. Ki lehet a Halál Árnyéka?
Penn volt.!
Holdvilág Teddy, amikor fölébe hajolt, ezt súgta: "Futni hagytál egyszer. Most kifizetlek. Ha lövést hallasz, rándulj össze. Azután eredj! Segíts a meszticen, ha tudsz! A Medve-hegység alatti három bozót mögött, egy barlangban van. . .
A lövések nem érték a fiút, de mégis összerándult, ügyesen színészkedve. Ezután súlyos fejsebével elvonszolta magát az egyik jelzett barlangig. Ahol a mesztie is sebesülten feküdt.
Itt nem sokáig maradt. Ellátta a meszticet, és egy keskeny hágón keresztül jó utat talált félmagasságnyira a hegyen fetfelé.
Húsos Farkas puskatusa alapos fejsérülét okozott. Gyenge is volt tôle, és kétnaponként lemászott, hogy a meszticet ellássa: nagy erôfeszítés.
Ez súlyosabb sebesült volt, mint ô. Nehezen gyógyult. Élelmet szerezni a számára kötést újítani és saját fejsebével szenvedni, egyszerre, télen, magányosan, biztos kötéllel a feje felett:..
Vasból kellett lenni ehhez.
És a Mexikói Suhanc vasból volt. -
Vasból és dühbôl. És bosszúból!
Szerette Liliant? Ez a szerelem, ami itt a lány tízezer víziójával, midenfelôl elôbukkan, hófödte csúcsok, felhôk, fák, álmok, gondolatok és jegesen ragyogó téli csillagok között; egy elmosódott, áttetszô élô, gigászi arckép, ez az? Mosolygó, ijedt vagy szomorú arc, nagyobb arányú, mint a vö)gy, a csúcs, és mégis kedves, finom és akkor is szomorú, ha mosolyog.
Szánalom, felháborodás, szégyen és düh!
Sokszor Logan ezredes jólelkű, bús arcát, okos, megfontolt hangját is átéli. Tehát nemcsak a leány. . . Napról napra feljebb csúszott sebesülten, amíg közelinek látta a hófödte csúcsokat.
Ha rabló vagy üldözô meglátja, akkor vége... Szerencséje volt.
Egy hétig itt fent maradi a hegyen. Ennyi idôre ellátta Fernandezt, és kissé javult a mesztic állapota. Most itt "pihent" Penn. Egy kevés ennivaló volt a táskájában, és két nap múlva már vadászhatott. A puskatusütés már gyógyulófélben volt.
Éjszaka meghúzódott egy barlangban. A kietlen hegyvidék gutaütött fái között vonított a szél, és vérfagyasztó ordítással felelgettek egymásnak a hegység farkasai.
Pennek ez a természet muzsikája volt. Nem félt.
Kerülni kellett az emberlakta vidéket. Tudta, hoy keresni fogják. Wardes megöléséért, ha kiderül, hogy életben van. Kemény feladat. Télen! Úgy élt, mint a magányos, szürke farkasok.
Még a bôröket is magára vette, hármat-négyet egymás fölé, ha elejtett néhányat, mert kegyetlen hideg volt. És amikor felkészült a nagy Ieszámolásra, csontig soványodott lovon elindult.
Másnap megjelent a völgyben a Halál Árnyéka, és becserkészte az egyik Bullogot. Majd a Tömpe Billt.
Egy hónapig bolyongott lovával a hegység szilái között, sokszor napokig étlen-szom)an. Miután elfogyott a tölténye, nekivágott a nyugat felé vezetô szerpentinnek, hogy messze elkerülve Countiwayt, Princetownba jussón.
Kemény tél lett. Az Isten is az üldözôkhöz csatlakozott. .
Vágtatva igyekezett a szemébe fúvó hó ellen, éjszaka, hogy elhagyja a vidéket. Valaki azonban követi!
Miért gondolja?
Nem tudta. Senkit sem látott a sűrűn fúvó hó_ ban. Hang nem vált ki a sivításból. . És mégis biztos volt benne: valaki követi.
Gyors vágtatásba kezdett. Ahol a hegyek lábánál észak felé kanyargott az út, leugrott Narrawról. Megveregette az állat nyakát, suttogott a fülébe, azután rácsapott.
Narrow kirúgott horkanva, és nekivágott az útnak. Vagy száz métert ügetett, és megállt. Penn gyorsan felkapaszkodott egy kiugró sziklára. És a csapkodó hó ellenére nekimeresztétte tekintetét a folyton gördülô, sűrű, fehér függönynek.
Mintha egy pata dobbanással hallatszana a zúgó, zizegô orkánban. Most botlottů valahol egy ló. . . Huppanás. Könnyedén leugrottak a riyeregbôl. A nyomát keresi. Úgy látszik, az üldözô százméterenként így leugrik, és figyeli a hóban Narrow patáit.
Most egész közel van. . . Már kiválik valamiféle árnyék. Nyeregben ül ismét, és jobbra-balra hajladozik a nyomot keresve. . . ldeér. Sűrű hófüggöny mögött egy elmosódott árny látszik.
Penn nyugodtan lesiklik a szikláról:
- Álljon meg, Logan ezredes, mert lelövöm!
Az ezredes nyugodtan visszarántotta a lovát. Nyugodtan, egyenes tartással ült a nyeregben, és nézte a ráirányuló, könnyedén fogott puska csövét.
A Mexikói Suhanc füttyentett, és néhány másodperc múltán odatrappolt, Narrow, egészen melléje. Azután lelógó fejjel, bólogatva megállt. Csörgött a zablája, ahogy rágta bólógatva.
Logan ezredes nem lepôdött meg azorl, hogy a fiút látja.
- Szóval maga a Halál Árnyéka?
- Igen.
- Azt hittem, meghalt.
- Nem.
- Jöjjön hozzám. Bújjon el nálam. Azt akarom, hogy végezzen Holdvilág Teddyvel. Ha gyilkos, ha nem, maga elbír vele...
- Hát él?. . .
- Igen... Messzelátómon keresztül láttam, hogy füst száll fel a kunyhótól, a Felhôösvény végén, a csúcson. Ha olvad, és lejön Holdvilág Teddy, maga végezhet vele. Vagy felmegy. . .
Penn döbbenten látta, hogy Logan galambôsz!
- Úgyis ezt tettem volna - felelte.
- És. . . Lilian! - Remélem, hogy nem él. . : - súgta megtörten Logan.
- Elfogadom az ajánlatot. Most Princetownba akarok menni.
Logan egy másodpercig gondolkozott. -
- Kezet nyújthat - szólt Penn. - Nem én öltem meg Wardest. . . A Húsos Farkas tette! Az ezredes megszorította a kezét.
- Én elhiszem, és remélem, egyszer még mindenki hinni fogja.
Aztán elvágtatott.
Penn utánanézett. Sokáig. És a szél nyitott szemébe hordta a havat.

3.


A farkasok kórusa egyre panaszosabban zengett. A hegyeket derékig felhôgôzbe takarta a hófúvás, és a halott síkok felett kiéhezett keselyűk keringtek esetlen csapkodással.
A száraz, nedves fákat zörgette a szél.
A Vörös Bart és Kóbor Jimmy egy Iapos sziklán táboroztak. Körül néhány bokor és mögöttük egy kis domb, amely eltakarta ôket.
Itt bujkáltak leromlottan, soványan, elvadult külsôvel, mint éhhalálra ítélt csikaszok. Tekintetük nyugtalanul megrebbent minden zajra:
- Kávém. . . van. . . - mondta rekedten Bart.
- Honnan?
- Találtam. . . Bullog iszákjában. . . lement vízért, és akkor trötént. . . A táskát letette mellettem. . .
- Szóval Bullogtól örököltük a kávét. . .
Alig beszéltek.
Néhány szikla alatt az ott maradt száraz ágból tüzet raktak. . .
- Te, nézz! - mutatott Kóbor Jimmy. . .
Egy lovas léptetett a szikla közelében, de lent a fehér, zörgô síkon. A holdfény jól megvilágította. Elôrecsúsztak hasalva. A lovas.most ott ment el éppen alattuk...
- Merwin! - cikácsólja elveszett hangját kiáltásra serkentve Jimmy. A lovas megrántja a szárat és fegyverhez nyúl... Régi cimborájuk volt. Még Kaliforniában garázdálkodtak együtt, és a Félszakállú volt a vezér. Holvilág Teddyt akkor nem ismerték. Az átkozottat! Ô hozta a halált. Ez a lovas itt Merwin! Öreg cimbora.
- Hahó! - kiáltotta Bart is sípoló, köhögô, rekedt hangon. - Hahó. . .
Hóóó... Hó! Hüi. Gúnyosan röhög a szél, és riadtan, zöld arccal kuporog a két rabló. A síkon sehol egy élô lélek a magányosan Iéptetôn kívül.
- Merwin! - kiáltott Kóbor Jimmy, és rozsdás faliórák ütôszerkezetére emlékeztetett a kiáltás. De a lovas meghallotta, és odajött. Magas, jól táplált férfi volt.
- Mi az ördög, Bart. . . És Jimmy!. . . Alaposan rátok járhat a rúd. . .
- Csendes légy. . . nem lehet tudni. . .
Merwin bámult A Vörös Bart fél valamitôl? És Kóbor Jimmy! Eltakarja sziklákkal a tüzet?
- Bolondok vagytok?
- Mondom, hogy légy csendben. . . Honnan jössz?
- Princetownból.
- Hogy jutottál oda?
- A fenébe is! - ámuldozott Merwin - a kanyonon keresztül.
- Hallod, Jemmy?... Átjött a kanyonon!..
- Haha!. .
Haha hóóó! A szél is kacagott, és elnémultak hirtelen. Hahahóó...! Hiii. . A visszhang és a szél zengett tovább, velük és utánuk is...
- Mióta nem jártál erre? - kérdezte Bart. ů
- Tán két éve.
- Jó neked. . . Sóhajtottak.
..:A szikla elôtti fára esik a holdfény, és élesen megvilágítja. A csupasz korona árnya végigdôl keresztbe, a hármas csoport mellett.
-Merwin vállat von, és idegesen mosolyog.
- Úgy látszik, furcsa világ van itt Nevadában.
- Hogy jöttél át magányosan a szorosan Princetownba?
- Nem magányosan jöttem át. A Hódkapitány karavánjához csatlakoztam:
- Azért jutottál ide. Csapdaállítónak néztek!. . .
- Kik?
- Hát nem tartóztattak fel a kanyonnál, Princetown elôtt?
Szélsüvöltés csapott a hangjuka. Várni kellett. Száraz, fagyott porhó rohant zörögve, és Iegyezôszerűen elterült a sziklákon amint a szél kihullajtotta markából.
- Feltartóztattak - mondta ijedten Merwin, és kissé riadtat> nézte a két szakadt, halovány, kissé dobogó embert. Végigmustrálták futólag. . . De úgy látszik, igazad lesz, hogy a Hódkapitány miatt nem törôdtek velem, mert azt hitték. . .
...Farkasordítás szállt visszhangosan a völgyön át, keserves és panaszos. A kis tűz lángocskái idegesen ugráltak, és gôzölve zizegett a víz.
- Hogy kerültél Princetownba?
Kaliforniából. Nem volt másfelé kiút. Aranyásókkal utaztam, hamis lobogó alatt, Sacramentóból a Death Valleyn keresztül. Ôk hoztak Princetownba. Innen Keletre megyek.
- Ostoba! Hogy akarsz kijutni innen becsületes aranyásók nélkül?
- Spund Walter Groundon ismerek egy titkos gázlôt.
- Haha! - rekedt, bántó nevetést hallottak mindketten.
Hiiihúúú. . . kapta fel a szél és a visszhang, hühüüüüi; üvöltötte túl egy gyászoló, szürke farkas.
- A gázlón akartunk menni mi is, és mindössze, ha húszan vagyunk még százból - felelt Bart, és vigyázott, nehogy kifusson a kávé - a többit egyenként kilôtte közülünk a Halál Árnyéka.
- Én mindig azt hittem, hogy ez csak mese - szólt döbbenten Merwin.
- A Halál Árnyéka létezik.
- Ti szellemekben hisztek?!
- Élô ember!... Mégis sátán!
Sárga, lefogyott arcuk eltorzult a dühtól. Vakító, sűrű hózuhatagot fröcskölt egy nyújtott szélroham. A pokol volt ezt!
- Hallottam róla - mondta a messzirôl érkezett rabló.
- Csak az áldozatait találják meg, ôt nem ismeri senki. Azt hittem, hogy nyugati legenda az egész, amilyent vén trapperek költenek.
- Van... él- súgták rekedten és bólogattak, és a halott fák ágai is mintha bólintva hajladoznának.
- Orvul lô? - kérdezte Mewin.
- Nem...
- Hát, hogy történik?
A szél keseregve, siratva jajgatott, hollók búsongó csapata érkezett egy kopár koronára, és rikácsolva megtelepedtek.
- Elôször - kezdte súgva Bart - megjelenik egy árnyék. . .
..Ebben a pillanatban elhallgatott a szél, és fára tűzô holdfény vetületében egy árny hullott eléjük, hosszúra nyúltan.
Elhallgatott a szél, megmeredtek a fekete madarak, és csend lett.
- Kóbor Jimmy! - mondta halkan, de határozottan egy gazdátlan hang. - Elkészültél? l***** Halál Árnyéka érted jött.
Senki sem mozdult. Kóbor Jimmy tétován körülnézett, és fehér volt, mint a hó, melyen a holdfény feküdt végig. Hirtelen a pisztolyához kapott. . .
Az árnyék felôl kicsapott egy vörös villanás... Dörrend a csô... És Kóbor Jimmy kezébôl kihullott a pisztoly.
Elvágódott, mint a ledôlt tuskó, kinyújtotta a lábát és megmerevedett.
Ennyi volt. És kész.
Az árnyék behúzódott elôlük.
Búgott a szél, valahol nem messze sikoltva tárult csapódott egy elhagyott kalyiba ajtója, és varjak rikácsoltak.
Senki sem mozdult. Csak fél perc múltán mondta a Vörös Bart érdes súgással:
- Valahogy így történik mindig. . . ahogy láttad. . . Hooiii. . . Hahaha! *****. . Hühühűűű. . .
- Temessük el. . .

4.


Penn beért Princetownba.
Mindössze nyolc vagy tíz fármból állt a kis telep. De ezek jól megépített házak voltak, sodronykerítéssel, gazdasági épületekkel. Szóval látszott, hogy errefelé jómódban élhetnek az emberk.
A drug store elôtt leszállt lováról. Egy tábla lógott kinn.

John Burger




Lovát a vendéglô tornácának oszlopához kötötte, ahol már több ló várakozott kipányvázva, egymás mellett. Azútán felsietett a falépcsôkön.
A helyiség rendkívül nagy volt. A falban lyukak; revolvergolyók nyomai. A rosszul világított teremben konzervgúlák, ládák, egymásrá rakott kannák, nyergek és ruhafélék között fűszer, heringek, kimért bor és ázott bôrkabátok légköre terjengett. Rum és dohánybűz is hömpölygött vastagon:
Zajongtak, ittak, kártyáztak, és fôként csapkodták az asztalt.
A fiú tekintete megakadt egy sovány, szomorú cowboysuhancon, akit néhány komor külsejű gazda lökdösött a söntéspolc elôtt.
- Csirkefogó!. . . Majd ellátjúk a baját!
- Golyót kéne ereszteni beléje!
A sápadt fiú reszketvé állt, és valamit hebegett. . .
- Kérem. . . én. . . igazán. . .
- Lökjétek ki!. . .
Penn valami egész furcsa vonzalmat érzett az ijedt, csenevész kölyök iránt. Miért? Maga sem tudta.
Már kilökték volna éppen, amikor közbelépett.
- Errefelé tízen támadnák egy fiúra? - kérdezte hidegen.
Felnéztek.
- Ez egy csavargó. . .
- De maguk férfiak?! Vagy nem?
A fiú, mint valami kotlós mögé, úgy húzódott Penn védelmébe. Volt valami a Mexikói Suhanc lényében, amitôl félni kezdett. - Talán a barátja? - kérdezte egy hang mögötte. Sarkon fordult, és hosszan nézett az illetôre.
- Nem! De a vendégem - felelte nyugodtan, keményen. - Eztjó lesz megjegyezni! Jöjjön velem. . . Elôre ment, és a fiú követte. Senki sem nyúlt hozzá. Penn leült vele egy szabad asztalhoz.
- Hogy hívják?
- Bill Burton.
- Volt már a nyugaton?
- Nem.
- Mondja el, miért akarták bántani.
A suhanc zavartan akadozva beszélt.
Kiderült, hogy a keletrôl érkezett vasútról szállt le Silver Cityben, és azóta hol szekéren, hol gyalog igyekezett nyugatnak. lgy érte el a hegyvidéket. Itt már csak nehezen jutott elôre a köves taljon, ahol tövisen, száraz élô drótsövények kúsztak, behálózva mindent. Azért napszálltáig már jó darab utat megtett, és estére elérte Princetownt. De közben elveszett a pénze.
Princetown helység átutazókból élt. Kevés épülete volt, amelyek közül csak a vendéglôs (egyúttal vegyeskereskedô) olcsó hálóhelyhez juttatta az embereket, akik szekér vagy sátor nélkül érkeztek. Amikor a fiú belépett, senki sem törôdött vele.
Éhes volt és fáradt. És pénz nélkül állt ott.
- Szeretnék valamit enni és meghálni - mondta a kocsmárosnak.
- Lesz minden. A lovát maga látja el, vagy szóljak a boynak?
- Kérem, nekem nincs lovam.
Kocsmárós csodálkozva nézett rá.
- Mi a fene? Hát hogy jött idáig?
- Gyalog.
- Honnan?
Többen is odaálltak és hallgatták a pábeszédet. Gyanús kölyök, mondta valaki.
- Hordja el magát!
Morgás támadt. Silver Citybôl gyalog jött, télen! Ez nem nyugati ember. Akkor mit keres itt? Valakinek elôzô nap eltűnt a pokróca. Gyanús alakok csavarognak erre!
- Csavargó! Vigyázzon magára!... Ez biztos lop itt! Meg kell tisztítani ilyen pofáktól a vidéket.
Még néhányan odajöttek, valaki leütötte a kalapját.
- Honnan jössz? Mit csináltál eddig? - kérdezte egy szigórű hang.
- De. . . Denverbe. . . gyárban dolgoztam!
- Mutasd a kezedet!. . .Micsoda hazug! Nézzétek a kezét!!! Ez akarja elhitetni, hogy valaha dolgozott!
A fiú keze puha volt és a bôre piszkos, de egészen sima.
Éz már nem is gyanús! Ez már tetteriérésnek számít errefelé.
Valaki elôre tolakodott.
- Egy ilyen alak ólálkodott a lovam körül, amikor eltűnt az egyik revolverem. !
- Nem lehet letenni valamit hogy el ne lopják!
- Mit keres erre ló nélkül? Van pénze Ióra? Tán lopni akar?. . . Rúgjátok ki! Fel kell kötni! Burton nagyon sápadtan állt miközben ide-oda lökdösték. Valaki elôrefurakodott:
- Azt hiszem, ez az a hamiskártyás, aki elnyerte a pénzemet tavaly Salt Lake Cityben.
- Én ma érkeztem. . . higgyék el, kérem. . .
- Hazudik!. . . Az arca sem áll jóI. . . - mondták összevissza. És lökdösték egymáshoz az ijedt sihedert.
Ha Penn nem lép közbe, hát pórul jár. Most hálásan ült az asztalnál, és mohón evett. Miután megvacsorázott, Penn kifizette számára egy hálóhelyet, és ott akarta hagyni.
- Uram. . .
- Tessék. . .
- Én Countiwaybe szeretnék jutni... - mondta remegve, és olyan siralmasan gyámoltalannak látszott. Penn bólintott.
- Várjon reggél négy órakor itt.
- Ön. . . odakészül?
- Nem. De Minamselltig együtt lovagolhatunk: Ott már akad elég utas Countiway felé, akiel tovább mehet.
És otthagyta. Bill Burton hoszan utánanézett.


5



Másnap várta az ivóban. Penn elôször vásárolt mindenfélét, azutát-> intett Burtonnak.
- Jöjjön... kölcsönöztem lovat magának.
- Köszönöm. . .
- Nem fontos, hogy hálálkodjék. . .
Nagy hófúvásban indultak keletnek. Néha megpihentek egy-egy széltôl védettebb helyen, hogy egyenek valámit. Burton ilyenkor ledörzsölte a lovakat, megitatta és betakarta ôket. Alázatos igyekezettel segített a férfinek, hogy háláját kimutassa és hásznossá tegye magát. De Penn alig szólt hozzá. Általában az eget bámulta, vagy maga elé nézett a földre.
- Itt pihenünk - mondta. Vagy: - húzza meg he0ederét.
A fiú ilyenkor alázatosan így szólt:
- Igenis. . .
És megtette, amit mondtak. Egyszer kérdést tett fel:
- Maga farmer?
A Mexikói Suhanc körülbelül tíz másodperc múlva felelt:
- Nem:
. És újra hallgatott.
- Az ott Mileckwey - szólt késôbb. - Onnan már töben is Countiwaybe mennek. Elérték azt a füves részt, ahul a Spleet River völgye kezdôdik, és gyorsabb ütemben haladtak a közeli cél tudatában.
Távolban feltűntek a havasok, és kitárult a téli rétség panorámája a lebukó nap borongó megvilágításában.
Most újra lassan kocogtak, odahallatszott a helység esti lármája, elôttük puskalövésnyire volt Mileckwey...
- Mit akar csinálni Countiwayben? - kérdezte most Penn.
- Munkát keresek. És szeretnék a fivérem után tudakozódni.
- Ki az?
- Wardes csendbiztos. . .


6.


Penn arca nem változott. Mi lehetett belül, mi szorongathatta a mellkasát?. . . Nem látszott. A barátságtalan fakoronák között vissazhúzódó hideg, rôt téli napba bámult ráncolt szemekkel.
- Régen. . . eljött Countiwaybe, és úgy hírlett, hogy megölték. . . Remegett a hangja. - Nem hallott semmit a fivéremrôl?
- De. . . haÍlottam.
- Mit. . .
- Megölték.
Nem tudta másképp mondani. Nehezen bánt a szavakkal, pedig tudta jól, hogy milyen szörnyű, amit így egyszerűen kimondott: megölték!
. .A fiú nagy nehezen megôrízte egyensúlyát. . . De lehunyt szemmel ült a nyeregben. Megállította a lovat. Nehéz zihálással szólalt meg.
- Meg...ölték? Maga is úgy hallotta?
- Nem. Én tudom. . .
- Biztosan tudja?. . .
- Igen.
- Hon. . . nan?
Elôször nem felelt. Burton ijedten nézte.
- Míért nem felel?! Feleljen! Hon. . . nan? - kérdezte ismét.
- Tudom, hogy megölték.
- Ki ölte meg?..
- Egy rabló. Többet én sem tudok. De. . . ez biztos. . .

Újra léptettek. A fiú nagy erôlködéssel küszködött a nyeregben, de tartotta magát. Penn mellkasát sötét elôérzet szorította... Maga sem tudta, hogy miért.
- És honnan tudja. . . biztosan?
- Én temettem el. . .
- Ó!..
Nem bírt többet szólni. A helységbôl kiszűrôdô esti fények már elérték a két lovast. A hófôdte vidék felett sötét madarak keringtek.
- Látta. . .? - kérdezte halkan.
- Késôn érkeztem. :. - felelt Penn.
Most már a fiú sem beszélt. Fuldoklott a kíntól. Remélt idáig. Nyugaton elôfordul, hogy haÍálhírét költik valakinek. De ez most a hideg, iszonyú bizonyosság! Meghalt! Eltemették!. . . Itt mellette lovagol, aki eltemette!
A helységben több utas volt, akik Countiwaybe igyekeztek. Arrafelé csak nagyobb ésapatban indultak útnak. A farkasok és rablók miatt.
Vacsora után ezt kérdezte Burton.
- A sírjához szeretnék eljutni... Ismeri a helyet?
- Igen.
- Elevezet?
- Nem.
- De hát miért?!
- Télen járhatatlan és veszélyes vidék. . . És. . . - Elhallgatott. Búrton sem szólt többet. Valamiért nem akarja elvezetni. Ezt látta.
Úgy szállt le a lováról, mintha sebesült volna, akinek fogytán az ereje. Aznap már nem beszélték többet. Valami kifeszült közöttük. A halott Wardes emléke.
Másnap indult a csapat, nagyrészt trapperek. Penn azt mondta, hogy keletnek tart, a fiú tehát búcsút vett kísérôjétôl.
- Jó éjszakát kívánok. . . és köszönöm. . .
- Ezt ne mondja. . .
Hallgattak. Penn figyelmesen nézte a kedves, szomorú arcot. Kifejezô, nagy, sötét, tiszta szemek tekintettek rá csillogva.
- Ne menjen Countiwaybe. . . - mondta végül a Mexikói suhanc.
A fiú udvarias mosollyal megrázta a fejét. . .
- Most nem hallgathatok a tanácsára. Nekem mennem kell. Biztosan kell. . . túdni. . . Hogy történt:. . Ki tette, és. . .
Elfulladt a hangja.
- Nem mindegy?. . . Ha meghalt?!
- Nem! A gyilkosnak bűnödnie kell!
- Bosszú?!
- lgazság!. .
Összeszorított fogai megcsikordultak, ahogy elkínzottan, keservesen, fájdálmával tehetetlenül ott állt Penn elôtt.
- Az igazság nem megtorlás -felelt a Mexikói Suhanc. -Igazság az, hogy valaki meghalt és valaki szenved. Igazság az, hogy nem I2het Wardest feltámasztani. . .
Burton döbbenten nézett rá:
- Ki maga. . .?
- Az mindegy -mondta kurtán. - Én nem hiszem, hogy a fivére gyilkosát megtalálja, Miss Wardes.
- Mi...
- Hallhatta, Miss Wardes. . .
Ijedten hátralépett:
- Honnan. . . tudja, hogy én. . .
- Nemrég láttam egy hölgyet - felelte elborult arccal - férfiruhában. Most már mindig felismerem ezt az álcázást.
- Igaza van: nô vagyok. Nem bánom, hogy leleplezett. Magához úgyis ôszinte voltam. Nem túdom, hogy ki, de valakiben bízni kellett. . .
- Menjen haza. . . Miss Wardes. . . a fivére. . .
- Nem a fivérem - szólt halkan.
- Nem? Hát kije?
- Wardes a... a... férjem... volt.
Penn maga sem túdta, hogy mi az, ami szinte megdermeszti ettôl. Nem bírt szólni sem. Az asszony kezet nyújtott, és a férfi úgy fogta, idegenül és csodálkozva, mintha ez a barna, sovány kis nôi kéz valami fúrcsa tárgy lenne, amit a földön talált.
Mire feleszmélt, Wardesné már nem volt ott.


7.


Másnap kis lovascsapat igyekezett vágtába Contiuway felé. Vagy húszan lehettek. Trapperek. Jó lett volna mentôl hamarabb a folyó menti lankás útról, ahol a hó magasan állt, a kevésbé jó talajú elágazáshoz jutni, mert ahegyek felé egyre sűrűbben hullott ahó. Közben megbarátkoztak Burtonnal.
- Hová, öcsém? - mondta az egyik.
- Countiwaybe igyekszem. . .
- Kihez?
- Nem tudom.
- Nem?!. . . De azt csak tudod, hogy miért?
- A fivéremet keresem.
- Hogy hívják?
- Wárdes. . .
A holdfény lassan áttolódott a vízrôl a part felé, és a fényhatáron túl már kirajzolódott a hómályból az óriási hegylánc néhány csúcsának körvonala.
Alovasok összenézek.
- Te. . . A Denveri Kopó öccse vagy?
- Igen. . .
- Hm. . . Hát. . . bizony. . .
Egyik sem szólt. flyesmirôl senkr sem szeret egy hozzátartozóval beszélni. , - Tudják, mi lett vele?. . : - kérdezte Burton.
- Biztosan senki sem túd. . .
- Senki. . . sem?
Azt hitte, hogy amit Penn mondott, azt itt mindenki tudja.
- Valószínű hogy elintézték... Meg kell mondani, ha azértjött. Nem?
A többiek felé fordult, és azok helyeslôen bólogattak.
- Én biztosat akarok tudni!... - ismételte csökönyösen.
- Akkor okosabb, ha hivatalos helyre mégy.:.
- Komoran hallgattak. Wardes emléke még friss súllyal feküdt ezen a vidéken, mint komor napok vér, lôpor, halál és hajsza jelképe.
- Hát az mi? - kérdezte az egyik lovas, és a távolba mutatott. Valami sötét folt feküdt ott a vékony hórétegen. . .
- A hold fényét sugározza a hó - mondta egy másik.
Valamelyik elôrelovagolt, és ellenzôt formált homloka elé a tenyerébôl. Azután felkiáltott.
- Ott valami dög van! Keselyűk szállnak felette alacsonyan.
- Nézzük meg!
A lovasok, egy része nekiugratott.
Wardesné, illetve Burton lassú ügetéssel követte ôket. Nem bánta volna azt sem ha lemarad itt ezzel a nagy súlyos fájással, ami ránehezedik. Pedig fontos volt számára hogy társaságban utazzék. Messze környéken az egyetlen ember volt, aki nem viselt legalább két revolvert az övében.
A revolvereit eladta, még mielôtt Pennel találkozott Princtownban.
Aki elôre Iovagolt, megrántotta a lova zabláját. Azután leugrott a nyeregbôl, és intett a többieknek, hogy siessenek.
Halott ember feküdt a földön. Szokatlanul hatalmas termetű, nagy fejű egyén.
- Valakinek eloltották a gyertyáját. . . - mondta a másik.
A tetem arcára nem süppedt még rá a halál megkövesedett kifejezése. Még nem volt merev, mindössze néhány órája fekhetett itt.
Föléje hajoltak.
- Ezt kioltották. . .
- Egyetlen lövéssel. . .
Burton is odaért lassan. A többiek már befejezték a vizsgálatot. Kabátja bal oldalán sötét folt látszott. A folt közepén a szöveten apró szakadás. Az áldozat néhány óra élôtt még élt.
Óriási, de nagyon sovány, széles fejű ember volt. Ôszes, piszkos színű bájusszal.
- Átkozott gazember. Utolérte a végzet!... -kiáltotta valamelyik lovas:
- Te ismered? - kérdezte egy másik. ů
ů - Te is jól ismered hírbôl. . .
- Most egy távolabb álló kiáltott:
- Ide nézzetek!
Egy korhadó, nedves ágra valaki fatáblát iúggesztett, amelyen ormótlan beűkkel ezt írta:

"EZ A HALOTT A MÁSODIK BULLOG, AKI TALÁLKOZOTT A HALÁL ÁRNYÉKÁVAL. XlI. HÓ 24-ÉN, ÖTVEN LÉPÉSNYIRE E HELYTÔL. A VÖRÖS ÁROK KEZDETÉN (AHOL A VILLAMSÚJTOTT FENYÔ VAN), HÚSOS FARKAST ÖLJÉTEK MEG!"

Az asszony nyugtalanul körülnézett. Komor, merev arcok olvasták a táblát a téli éjszakában. Egy ôsz farmer levette a kalapját, és keresztet vetett.
- Ki ez. . . A halál árnyéka?. . . - kérdezte Burton.
Zavarban voltak. Végül az egyik felelt:
- Mindenféle. . . babonákat súgnak
- Miyen banonákat?
Furcsán pislogtak egymásra. Végül egy öreg ember felelt.
- Hát. . . úgy mondják, hogy. . . a meggyilkolt Wardes szelleme.


IX. FEJEZET





Reggel volt. Az ablakpárkány és a tetô vastag hópárnáin szíporkázva futtot végig a felkelô nap. A kunyhó tűzhelyén hatalmas fatôrzsek parazsa füstölgött. Lilian felketl frissen, kipihenten, és körülnézett. Gyermekmesékre emlékeztette a ragyogóan tiszta, rendes és szép kis kunyhószoba.
Hol van Holdvilág Teddy? Bizonyára korán kel, mint általában a nyugati emberek. Örömmel látta, hogy a tűzhelyen egy sajtár víz áll.
Ez. . . figyelmesség, hogy ne kelljen jéghideg hólében mosdani. Szappan, törülközô és. . . Kávé! Odakészítve a cinkbôgrébe! Csak megfôzni kell! A leánynak ez nagyon jólesett.
Miután megmosdott és begyújtott, újra a tűzhelynél körülnézett. Hosszú polc vonult áz ágy felett. Könyvek, írások. . .
Hegedűtok! Van benne hegedű is?. . . Szerette volna tudni, de nem mert kíváncsiskodni: Miért? Hiszen nem kell tartania, hogy megharagszik. És mégis.
Semmihez sem nyúlt.
Kissé ágaskodva elolvasta az egyik könyv ímét:

"A. H. THAINE:
A GÖRÖG MŰVÉSZET BÖLCSELETE"


Mellette egy vastag, nagy kötet

"TÁJANATÓMIA, JEGYZETEK".
"W.H. TANÁR ÚR KÓRBONCTANI KUTATÁSAIHOZ"


Azután vagy tíz különbözô kötet: "Az emberi elme". . , "A modern élet pszcihopatológiája ". . "Lélektani kutatások ". . "Átöröklés ".
Nem éppen az a jellegzetes nyugati rablótanya-felszerelés! Orvosi könyvek. Mit jelent ez? Orvos?!
Ôrültség. . . Az egész történet ôrültség. Mi köze ehhez a banditához? Miért egedelmeskedik? Miért nem fél, sôt jó itt?! Mi ez a kellemes érzés, amellyel itt sétál a kunyhóban?
Beleszeretett?. . . Nem! Mindig szerette. Amikor nem ismerte, már akkor. . . akkor is. Csak így képzelhetô el az, hogy amióta meglátta, ellenállhatatlan vonzás él benne, hogy együtt legyenek.
És most nem aggódik. Pedig a hatalmában van, és alapjában véve szörnyű a helyzete. De hol lehet? Kimenjen megnézni? Keresse? Nem. Azt nem Iehet. . .
Itt leül, és... és úgy tesz, mintha nem is bánná.
Egy perc múlva az ajtónál volt, és kilépett. fjedten visszahôkölt, és felkiáltott. A nap ragyogóan tűzött, de egy csepp sem hullott le a fagyott reggelen. Felhôk úsztak a völgy felett, alatta és körülötte lavinatorlaszokkal borított távoli lejtôk, vastag hópárnákkal fedett fakoronák valami tiszta, üde, lelkesítô derű és néhány ázott ködrongy mögül csodálatos kéken a mennybolt!
Mi volt az, amitôl a leány megijedt ezen a kristály szép, poétiusan ragyogó reggelen?
..Szemben vele, a kunyhó bejárata elôtt egy csupasz hátú, megtisztított földdarabon alacsony, eszkimóknál divatozó sátor. Talán fél méter magas mindössze. Alatta, pokrócok között aludt Holdvilág Teddy.
És a sátort vastagon borította a hó.
Lilian gyorsan visszahúzódott. Valósággal megijédt.
Ó!
Kint töltötte az éjszakát! Szabad ég alatt! Mint valami középköri Iovag! Olyan gyengédség fogta el, hogy legszívesebben kiszaladt volna, hogy odaboruljon a hóra a rabló mellé, és megkösznje. . .
A kezét megcsókolja. . .
Micsoda férfi!
De tniért rabló?
Hirtelen eszébe jutott az apja, és nagy-nagy szomorúság szorította össze a szívét. Szegény!. . Szörnyű lehetett, amikor látta, hogy elrabolja ôt egy bandita.
Vajon tudja-e, hogy itt van ezen a csúcson?
Most velôbe markoló, szörnyű, panaszos üvöltés búgott fel egészen közelrôl, hogy a lány megdermedt rémületében.
Azután egy dörrenés. Sokáig visszhangzott. . .
Ült, várt, szívére szorított kézzel.
És bejött. Ott volt elôtte. A mosolya kissé furcsa, mert az arcbôre merevebb most a hideg éjszakától.
De a hangja épp olyan lágy, szinte muzsikál, és mégis határozott.
- Jó reggelt!
...Hatalmas, szôrmeszerű valamait terített a kunyhó elé.
Lilian csodálkozva nézett rá.
- Egy szürke farkast lôttem. . .
Közben kávét tett a tűzhelyre, és kutatva nézett a lány arcába.
- Meddig. . . akar itt tartani. . . - kédezte Lilian.
- Hét hónapnál elôbb innen a völgybe nem juthat le. Lavinatorlasz,fedi az összes utat.
Lilian a szomorúság és az öröm vegyes érzésével hallgatta ezt.
- Szegény. . . apa. . . - mondta tompán, és most nagyon fájt a szíve.
- Látja majd lentrôl a kunyhó füstjét. Ebbôl megsejti, hogy élve feljutottunk.
- Honnan tudják lent, hogy erre jöttünk?
- Mielôtt a hóhatárt átléptük, lehajítottam a Felhôösvény szélérôl a kalapját.
- És. . : hét hónapig a szabadban fog. . . aludni?
- Igen. Edzett ember vagyok. Nincs szüksége valamire?
- Köszönöm. . .
A férfi kávét ivott. Hány éves lehet? - gondolta a leány. Harminc és negyven között. Harmincnyolc?
Esetleg negyvenkettô.
- Egyedül lakik itt?. . .
-Igen is, nem is -ezen a csúcson nincs más emberi lény rajtunk kívül, de a másik csúcson, közél ide, Penthoffer lakik.
- - Vádász?
- Nem. . . lelkész. Ô a Rocky Mountains remetéje. Elsôrangú természettudós. Jó barátom. Rabló. És tudós. És a barátja Ielkész!
- Ha elolvadt a hó, átjut a hegyen valamerre? - kérdezte Lilian.
- Nem hiszem. . . Ha elôbb érek a csúcsra, akkor talán:.*****. de így azt az egy hágót Mexikó felôl könnyű elzárni. Addig megkerülik a hegyet.
A lány torkát aggodalom szorongatta.
- Szóval?
- Majd kitalálok valamit. Most pedig doÍgozni fogok. . .
Felvett egy fejszét a szoba sarkából, és kiment. Az ajtó elôtt feküdt kilógó nyelvvel a hatalmas, szürke farkas hullája.
Alkonyatig fát vágott, behallatszott a fejsze csattogása. A leány hanyatt feküdt az ágyon, és a mennyezetre bámult.
Mi van vele?. . . Százszor is elismételte magában. "Rabló! Rabló! Rabló. . . Hiába.
Ugyanannyiszor felelte belülrôl egy hang: "Szeretem! Szeretem! Szeretem. . . " Este Holdvilág Teddy felállította a sátrát, és aludni ment. Lilian sokáig feküdt ébren. Behallatszott a szél vonítása, legördülô lavinák Compán dübörgô távoli tremolója, kétségbéesett farkasok kórusa, és recsegtek a fák:..
Éjfélkor felriadt. . . A kunyhó oldalán tompa puffanások. . . Egy farkas rugaszkodott neki idônként, hogy a tetôre ugorjon, mintha ott meleget vagy ételt remé*****ne.
A ló nyerítettůa házhoz ragasztott kis deszkajászolban.
A farkas teste puffant, morgás, vicsorítás.
Felsikoltott. . .
Jóformán el sem hangzott a sikoly, amikor a rabló a szobában termett.
- Mi az?
- Fé. . . félek. . .
A pillanatnyni csedben egy puffanás és mormogás.
- Hall-ja?. . .
- Nyugalom. . . - mondta mosolyogva. - Meg kell szoknia, hogy farkasok környezetében él. Nem a legroszabb társaság a földön.
- És maga?... *
- Engem nem bántanak. A farkas fél az alvó embertôl.
- De télen... fagy van.
Most látszott a lányon, hogy nem féI.
Ôt féltette!
Az alvó férfiért aggódott. Holdvilág Teddy hozzálépett, és megfogta a kezét. Jéghideg volt a reszketô, apró tényér*****
- Nyugodjék meg, Lilian, és feküdjön le. Aludjék.
- Igen. . . - felelte engedelmesen. - Aludni fogok. . . Teddy.
Elôször szólították egymást a keresztnevükön.
Reggelig aludt. Amikor kinyitotta óvatosan az ajtót, meglepetten hátralépett. A férfi úgy állította a sátrát, hogy a kunyhó küszöbén nyúgvó fejjel aludt. Holdvilág Teddy rövidesen kunyhót ácsolt a fennsíkon a meglévô szomszédságába. Már csak a tetejét kellett elkészíteni.
Hallgatólag beleegyezett abba, hogy Lilian segítsen. A lány építette kövekbôl a tűzhelyet. Verte a megfagyott földet baltával, hogy Holdvilág leássa a fatörzset. Kipirultan, boldogan.
Hiányt nem szenvedtek semmiben. Úgy látszott, nem az elsô tél, amit a férfi itt töltött, mert elegendô készlete volt mindenbôl.
Egy közeli csúcson, ha tiszta volt a levegô, látszott a pátér kunyhója.
- Remélem, egy-két nap alatt készen lesz a házam - mondta némi büszkeséggel.
- Igen. . . -felelte a leány, de úgy látszott, hogy alig lelkesedik.
A természet nem így ákarta. Délután egy roppant felhôtorlasz robogott a csúcs felé, mint valami gigászi, mozgó hadosztály ónszínű, lomha testtel. Fagyott, ködbe borult minden. A vastag köd homályából távoli nyávogásként szabadul egy farkas üvöltése.
Azután hosszú füttyel megérkezett a szél, és a szerteszakadó ködbôl hóvihar lett. . . Orkán!
Recsegett, ropogott, sikongott minden. Vágott a sűrű hó, felkavarodott a sok lehullott pehely is, és úgy rohant fel nagy íven a sziklkáról, minthá visszahullana az égbe...
Egyetlen rövid recsegés. Utána a másik.
A kunyhó egy cölöpe kidôlt, eltörte a szomszédját. Az meg a középgerendát. . . A hatalmas zuhanás után csak az orkán üvöltött ismét. . . A férfi teát fôzött, és csenben kavargatta.
- Mi volt ez?. . . - kérdezte sápadtan Lilian.
- A kunyhó... - felélte Holdvilág Teddy. - Összedôlt a gerendázat. Nem lehet a fagyott földben jól leásni. . .
És a leány azt mondta csendesen, nagyon komolyan:
- Az Isten sem akarta.


X. FEJEZET





Soha még ilyen tél nem borította a hegyék alján elterülô prérit. A barlangban meghúzódó rablók már semmiben sem különböztek a hegyek farkasaitól. Valamennyi rekedt, sípoló hangon beszélt. Volt, akit megölt a köhögés, és Snake Bill egy napon betámolygott Countiwybe feltartott kézzel.
Húsz perc múlva függôtt egy vastag, nedves ágon, és fázós fekete madarak keringtek körülötte.
Mert a jelszó nem változott:

Nincs kegyelem.


Azonban a zöme a rablóknak: a Vörös Bigel, Gunner Bob, a Félszemű, Sötét Jeff és még vagy ötvenen csontig soványodva, lerongyoltan, de vérszomjas elszántsággal tartották magukat tengôdve.

És Húsos Farkas a falka veszett vezére!
A Halál Árnyékára vadásztak.
Már nem is törôdtek volna semmivel, nem is tudták, hogy élni akarnak. Talán nem is akartak! Csak a Halál Árnyéka kerüljön terítékre! A bosszú!
Hiába. A megfoghatatlan kísértet nyomai egyszer csak elvesztek valahol, rnintha a föld nyelné fel.
Hol lakik?
Hol tartja lovát? Mibôl él?
- Azt mondom, hogy Countiwayben tanyázik - állapította meg a Vörös Birgel.
- De ki?!
- Az ördög -- sziszegte rekedten Gunner Bob, és görcsös köhögés rázta az egész testét.
Húsos Farkas töprengett. Ô eddig ügyesen elkerülte a rémet. Nagyon vigyázott. Csak a barlang mélyén pihent, és csak ha ébren voltak a többiek.
A szabadban, nappal, állandóan látnia kellett a terepet mindenfelé, különben visszafordult.
- Szerintem -jegyezte meg -- a seriff keze lehet a dologban, és Logan is egy követ fúj
véle.
- Atkózott Holdvilág!
- Ha nem rabolja el a nôt, most nincs semmi baj. :.
- Fenn pihen a Felhôösvény végén.
Nagyon keserű hangulatban voltak. Holdvilág Teddy zúdított rájuk mindent.
- A Logan-farm jól látszik a Spleet-River egyik dombjáról - mondta a Húsos Farkas.
- Ott is akad megfel2lô barlang?. . .
- Ezt akartam mondani, ha ott tanyázunk és felváltva figyeljük a tanyát, esetleg megleshetjük. Szerintem Logan házában rejtôzik!
ů - Igen! Azonnal induljunk! - kiáltotta Gunner.
Derűs délelôtt volt, és elindultak lóháton a befagyott folyó felé. Még félúton sem voltak, amikor szembe Iovagolt Merwin.
Ez itt rekedt a völgyben, és aránylag a legjobb erôben volt.
- Üzenet. . .
- Kitôl?. .
- A Halál Árnyéka!. . .
Nyargalva követték. Mit üzenhet nekik az Árnyék? A kereszttúrnál egy cölöpre szegezte az üzenetet, amely késôbb mindenfelé ott függöt a fákon, elhagyott kunyhókon:

"PATKÁNYOK!
ELINTÉZTEM VELETEK A SZÁMADÁSOMAT, HA HUSOS FARKAS HOLTTESTÉT ADJÁTOK ÉRTE CSERÉBE. HA NEM, AKKOR AZ UTOLSÓ EMBERIG KIIRTLAK BENNETEKET.
A HALÁL ÁRNYÉKA"


Némán álltak.
Sötét Bill halálosan sápadt arca hószínűnek tűnt, amint meredten összenézett a társaival. . Húsos Farkas idegesen felkacagott.
- Engem tart a Iegvpszélyesebbnek. Miért nem mondja, hogy kimehettek a völgybôl? Mert tudja, hogy nem engedi a gyűrű! Ha falyó helyett éhs*****g vagy kötél vár rátok, az mindegy.
Senki sem felelt. Gondolkozva ügettek a Spleet-River felé. Amikor libasorban haladva felérték a domboldalba, Gunner, aki elôl haladt, odasúgta a Vörös Birgelnek:
- Miért kelljen rettegni is ebben a gyalázatos kátyúban?
Birgel ezt dörmögte:
- A Holdvilág és a Húsos Farkas fôzték ezt a fekete levest. . . Kanalazzák ki ôk, a mindenségit. . .
Mindketten meglazították pisztolyukat a tokban, és hátrafordultak.
Sorban érkeztek a rablók. Megértô, sötét pillantásokat váltottak. De mikor végül az egyik Bullog, amelyik életben maradt; felért, nem következett utána senki!
A Húsos Farkasnak jó szimatja volt. Elszökött. És ez idôtôl fogva egyedül bolyongott a hegyek között. A rablók csak úgy üldözték, mint a környékbeli lakosok. A tél, a hó, az éhség és a Halál Árnyéka olyan sorba taszították; amelyben még rabló sohasem bűnhôdött, kiátkozottan, egyedül, halálra űzve.


XI. FEJEZET





- Wardesrôl nem sokat tudunk. Állítólag megölte egy mexikói kalandor. De senki sem látta holtan. . .
Burton Logan ezredes elôtt ült. Az ezredes már hosszú ideje senkit sem fogadott. A házából sem lépett ki. De Wardésnét nem utasította el.
- És. . . ki volt ez. . . a kalandor, aki megölte?
- Nem tudják. Egy mesztic volt a mentô tanúja. De annak is nyoma veszett.
- Wardest tehát biztosan megölték?
- Igen. . .
Burton fiúruhában volt. Csak az ezredes elôtt vetette le az inkognitóját.
- És errefelé a bűnösök.elkerülik az igazságszolgáltatást? - kérdezte rövid szünet után.
- Sajnos, itt. . . furesa dolgok lehetségesek. Az emberek nem firkálnak sok jelentést a kormányzóságra. Messze van ide a város. De ha elfogják a bűnöst. . . akkor. . . nem sokat teketóriáznak. Örülnék, ha nyomra vezethetném fivére ügyében.
- Köszönöm, ezredes úr.
- Addig is legyen a vendégem:
- Ezt nem fogadhatom el... de talán, ha akadna munka a ház körül.
- Majd akad. . . Hát csak vigyázzon mágára. . . Nem ajánlatos ezen a vidék n rablót keresni. Különösen asszonynak -némi habozás után hozzátette. - Ha úgy érzi, hogy segítségére lehetek valamiben, csak szóljon, kérem.
- Köszönöm. . . ön. . . nagyon jó. . .
Logan sóhajtott.
- Körülbelül egyidôs önnel a leányom. . . Aki. . .
Elhallgatott. Nem tudta folytatni.
- Meghalt?
- Igen. . . Azt hiszem. . . Ezért. . . jó lesz nekem. . . ha itt marad:. . - rémegô hangon hozzátette:
- Olyan egyedül vagyok.
:..Kinézett az ablakon a Felhôösvény fe)é. Keskeny füstszál látszott a kunyhó tetején a tisztá délelôttben.
- Itt maradok. . . Mr. Logan.
Végigvezette az asszonyt a házon. Az ebédlôbôl nyíló szoba zárva vo)t.
- Itt lakott a lányom - mondta az ajtóhál -, most senki sem Iakik bennek, elzárattam. . . Innen a tornácra mentek.
- Nem tudja. . . ezredes úr, a férjem holmija közül. . . megtaláltak valamit?
- Semmit. . . úgy tudom. Illetve. :. látták a ruhájában. . . a pisztolyával azt az illetôt.
- Hol?
- ltt Countiwayben is. . . A gyilkosság gyanúsítottjánál. . .
Az ezredes szivarra gyújtott, a korlátig ment és kinézett. Azt a vékony füstszálat bámulta a havas csúcson.
Wardesné visszament az ebédlôbe. Nézte a zárt ajtót, amely mögött Lilian lakott. Most Iakatlan. Sokáig állt ott szomorúan. Azután valami fucsa dolog történt: néhány halk, könnyed )épés alatt reccsent a padló odalent.
A lezárt szobában járt valaki!


2.


Délután Burns seriffjárt az ezredsenél.
- Azért kérettem, hogy bemutassam Dr. Burtonnak - Wardesnére mutatott -, a néhai Wardes csendbiztos rokona. . .
- Szeretném, ha elmondana nekem mindent, amit tud, Mr. Burns.
A seriff vállat vont.
- Az nem sok. Messze innen, a folyóparton végeztek szegény Wardessel, egy mexikói fiú 8lte meg, és ezt a fiút megölte Holdvilág Teddy.
A leány habozott, azután megkérdezte:
- És. . . a Halál Árnyéká?
- Errôl sem tudok sokat. Egyszer csak feltűnt, és ictja a hegyek között a tengôdô rablókat. Az éjszaka Iátták az úton, egy csapat a mieink közül. Éppen amikor lelôtte a Bullogot. . . Úldözték is egészen a Felhôszerpentinig, ott eltűnt, a nyomai a sziklán vezettek, de itt nem merte ember követni, mert azon eddig csak a Holdvilág Teddy ment végig, más senki.
Logan ezredes feje lekonyult búsan. '
- És nem látták?:. . - kérdezte Wardesné.
- Nem. Mindig árnyékos térepen lovagol, a holdfényt kikerülve, de ott lehet a tanyája valahol az ösvény egy kiszögellésénél,..
- Fel kellene menni valakinek.
- Nem lehet ott. . .
- Amire egy ember képes, azt más is tudja. . .
A seriff vállat vont.
- Itt nem akad vállalkozó.
A nô erre nem felelt. Kiment a szobából, le a kertbe. Most már ô is odameredt a szerpentinre, mint az ezredes.
Amikor visszafordult, látta, hogy a lezárt szoba ablakával szemben van, és. . . . . .A függöny éppen visszahullott. . . Valaki ôt figyelte, és most elengedte a csipkét! Ki lehet? Miért titkolja az ezredes? Fojtogatta a sok titokzatosság. Nem bírta tová.b. . . ...Este, amikor minden elcsöndesedett, kiosont a házból, száron vezette a lovát, és nyeregbe ült. Azután ellovagolt a Felhôösvényhez... Nem túdta, hogy szemközt egy sziklán elvadult, rongyos, kiéhezett, veszett csikaszok lapulnak:
A rablók!
Lesen. A Halál Árnyékát figyelték, és ezen az estén végre egy lovas hagyta el óvatosan a farmot. . .
- Megvan - mondta a Vörös Bart, miután besietett a barlangba. Éppen ô volt ôrségen. FeIváItva figyelte egyik-egyik Logan házát.
Valamennyien felugráltak.
- Megvan - sziszegte maga eIé a Húsos Farkas egy másik sziklán egymagában, ahonnan ô figyelte a Logan-farmot éjszakáról éjszakára. És vadul az ösvényhez ráncigálta a lovát.
A veszett csikaszok elindultak a völgyben feltűnô lovas nyomába dühödtén, vérért lihegve! ' c.lkezdôdött a körvadászat. . . Wárdesnére!
Az asszony cowboyöltözékben, gyanútlanul ügetett. Nem gondolt veszélyre. Mi1 akarhatnak tôle? Arra az átkozott, különös férfice gondolt most, akinek olyan tiszta, szomorú nézése van.
Merre járhat?
. . .Most egy homályos alak közeledett vágtatva jobb felôl. És mögötte is dobogás hallatszott a fehér, hideg éjszakában.
Megijedt, és nyargalni kezdett.
A hegyek felôl farkasüvöltés hangzottl... Mindenfelôl sötét alakok bukkantak elô sebes ügetéssel. Már megbánta, hogy eljött, és visszafordult volna!
. . . Dobogás. Nagy félkörben kéttô elébe került!. . .
..Elvágták az utat!
Üldözik! Ezek ôt üldözik! Lövés!
A ló elôször felágaskodott, azután gyors iramban nyargalt e) a síkon. Egész közelrôl hallatszott már a dobogása. A Húsos Farkas mindenkit megelôzött! Wardesné sarkantyúzta a lovát. Két lövés ott sivított el a füle mellett.
A Húsos Farkas lova jobb volt, mint a társaié, és elônyösebb síkból nyargalt. És ôrült volt a veszett bosszúszomj dühétôl! Vagy ötven méterre megközelítették már Wardesnét.
Több lövés dördült a menekülô után. Ha kibukkant a hold, nyomban célba vették, és a távolság állandóan csökkent. Közben keletnek nyargaltak még ketten, hogy bekerítsék, és a helység járhatatlan sziklái felé is, hogy nekiszorítsák a Rocky Mountainsnak a menekülôt. A többiek balra próbáltak elôzni.
LöVés lövés után dörrent... Ott fütyültek el mellette golyók!
Wardesné felemelkedett a nyeregben, és ahogy cowboyoktól látta, elôredôlt. . . Így megkönnyíti a terhet, amely eloszlik a ló háta és nyaka között. Egy asszony vágtatott az életéért. . . Golyó súrolta a vállát. . . Vége! Elvágták az útját mindenfelé. Egyre közelebb szorítják a hegyekhez.
A Vörös Bart már elébe vág nagy íven. A Húsos Farkas egyre nyomul mögötte:
Ahogy közelebb ért a hegyhez, csattogott a ló. patkója alatt a sziklás föld, és egyre több golyó süvített mögötte. . . Vége. . .
Szívén a közeli biztos halál hűvös rémülete i5lt. . .
. . .De mi ez? A sziklák között egy diadalmas zengésű hang kiáltott csengôn, messzehangzóan. . .
- Vörös Bart! Hahóó!
A fehér, dermedt hegyek megsokszorozva verték vissza ezt az iszonyú örömkiáltást, és mindenfelôl farkasok feleltek rá.
Sziklák, farkasok, síró szélfoszlányok, mintha életre kelne sírjából a m*****gfagyott préri; átvették kórusba a kiáltást:
- Vörös Baart! Hahóóó!
Most Wardesné is meglátta!
Fent egy holdfényes csúcs függôleges falára vetült az árnyék. Tisztán és éléseri, és a nô, elfelejtve a rettegést, lenyűgözve torpant hátra lován.
. . .A Halál Árnyéka. . .
Az üldözôi már nem követték. Az elsô "hívásra" szertenyargaltak eszeveszetten, legelôl a rémült, dühödt esikasz, a Húsos Farkas és utána Vörös Bart, szájában a halál ízével.
. . .Amikor hallotta a dördülést, már tudta, hogy vége, és iszonyút ordított. . . Csak azután érzett egy ütésf a tarkója táján: És a vörös rabló kizuhant a nyeregbôl a sziklák közé csapódva, de bal lába bent maradt a kengyelben, úgy hogy a paripa még jó darabig vonszolta, miután holtan lebukott. . .
Húsos Farkast nem ölte meg. Ô éljen! Hétszer átkozottan! Szenvedjen! A Halál Árriyéka beleveszett Iassan az elhúzódó holdfényt követô sötétbe. . . Mintha.jelenés lett volna... Álom! Egy szellem. Amelyik öl!


3



Csak Wardesné nem menekült. . .
Amikor hátranézett és látta, hogy a rablók elmaradtak, nem csökkentette a vágtatást. Abban az irányban folytatta útját, amerrôl a Halál Árnyékát Iátta.
Mert betege volt a feltevésnek: a Halál Árnyéka senki más, mint Wardes. A hang idegen volt, de itt a hegyek között eltorzul a kiáltás.
Tudta, hogy nem lehetett messzebb százötven métemél, amikor feltűnt, csak a vakító holdfényen át látta olyan ködösen távolinak.
Hamarosan talált egy lónyómot a havas földön. Csak az ô lova lehet! A világos éjszakában 1e sem kellett szállni a lóról, hogy kövesse, olyan mélyen és határozottan látszott a fehér hótakarón a,patkó nyoma.
A Halál Arnyékának a nyomában nyargalt! 1
Vagy két mérföld után ůcsodálkozva látta, hogy a Felhôösvény lejtôjén van. . . Lépésrôl lépésre haladt. A szerpentin mind szűkebb Iett. Remegve látta az óriási hegység óldalában a borotvaélszerűen keskenyedô párkányt, amely messze, a hóhaiáron át kanyargott a csúcsig.
Tovább menni nem lehet, mert lezuhan...
De hát az Árnyék hogy ment fel?. . . Hát igazán csak Árnyék?!
- Wardes! - kiáltotta zokogva.
- "Waaaardes!. . "
A lovát hátrahagyta, és hátával a sziklához Iapulva feljebb ment.
És újra megtalálta a ló patkójának lenyomatát!
És. . . szinte felsikoltott: friss vérnyomok! Megsebesült?
- Wardees - kiáltotta félve, fájó szívvel és keservesen sírva.
"Waaardees!. . . Waardees", felelgették nyújtottan, mintha beszélnének, e szóhoz hasonló üvöltéssel mindenfelôl a farkasok és a hegyek.
Azután a fordulóban, a platónál ott állt hirtelen egy kis ház mellett.
Ez az. . .! Az ô háza. . . ltt lakik a Halál Árnyéka!
A szíve nagy lökésekkel vonaglik a fáradtságtól és az izgalomtól. Óvatosan az ablakhoz Jépett. A szoba üres volt.
Sebesen Iüktetô torokkal belépett a kzrnyhóba. A tűzhelyen magasan lobogott a láng! Hús volt odakészítve és egy serpenyô. Az asztalon fegyver... Véres rongyok, golyók és bôrôk
Szép, különösen formás revolver volt. . . és. . . Ó! Hiszen ez!
Két kézzel a torkához kapott. Úgy érezte, megfúl.
Uram! Légy irgalmas!!. . .
Lassan megérinti a pisztolyt... Benne a név! A név! Megrogyott a lába... Jaj, elájul! Ott áIl a pisztolyon belecirkalmazva, ezüstösen:
Wardes". .
És ugyanazt a jeges bizsergést érezte belülrôl, ugyánazt az acélszerű ízt, a halálfélelem ízét, amit nyargalás közben; amikor rálôttek, és horkantak a vágtató lovak mögötte. . .
Kilépett a kunyhóból, és rogyadozva megállt:
. . .Virradt. Párázsszerű, sárgás sugárzással terült végig a nap elôhírnöke a havas csúcsok felett a messzeségbe kígyózó Felhô. . . ösvérlyen.
Kimeresztett szemmel, a falhoz lapulva, óvatosan haladt lefélé. Egyik forduló a másik után. Pedig ha egy kicsit feljebb megy, talán tíz lépéssel a kunyhó után meglátta volna... Ott állt egy kiugróhoz lapulva a HaIáI Arnyéka:
Penn!


XII. FEJEZET


l.


A megvadult farkasok télen betörnek a falvakba, és nem törôdve a veszéllyel, nekirohannak az istállónak, ahonnan húst lehetne rabolni.
Így volt a januári, legkritikusabb napokban a kiéhezett rabókkal. Egy éjszaka megtámadták a Brickley-telepet. Harmincan álltak össze a vállalkozáshoz, és tizennégyen otthagyták a fogukat. Kilencen megsebesültek.
De volt egy birkájuk és egy láda szárított fôzelékük. Tizenhatan voltak hozzá, Majd tizenöten, amikor Merwin, akit rossz sorsa hozott a tájra, sérüléseibe belehalt.
Egy birkáért, egy láda szárított fôzelékért. Néhányan a Vaksi Homb emberei közül Uiffod-Hillbe próbálkoztak betörni, eredménytelneül, illetve szomorú eredménnyel: hatan otthagyták a fogukat:
A lakosok ôrszemeket állítottak éjszakára, és magányos ember nem közlekedett a vidéken. Azután egy éjjel ott találták holtan, átlôtt fejjel a Hosszú Wickleyt, és egy tábla volt felette:


"A HÚSOS FARKASÉRT HALT MEG EZ IS, MINDANNYIAN ÔÉRTE LAKOLTOK!

A HALÁL ÁRNYÉKA".



- Átkozott. . . - sziszegte Barnd Mike.
De ezt nem a Halál Árnyékára, hanem a Húsos Farkasra értette.
- Hogy nem lôttük le azonnal!
- Mindent neki köszönhetünk és Holdvilág Teddynek! - lihegte láztól fénylô szemekkel Sötét Jeff, és fullasztóan köhögött.
Ilyenkor mindig véres lett az ajka.
Azontúl még elszántabban vadászták a Húsos Farkast.
. . .Wardesné nem mert többé kilovagolni éjszaka. Csak a kertben bolyongott, és az ablakon kibámulva nézte a dermedt síkságot.
Egyszer felriad álmából. Az ismeretlen védelmezô hangját vélte hallani, amint a nevén szólítja furcsa, melodikus, hűvös zengéssel:
"Evelyn. . .! Evelyn!. . ."
Felült az ágyban. Messzirôl vonítást hallott. Az ablakon át betűzött a telihold. Gyorsan felöltözött. Képtelen volt rá, hogy az ágyában maradjon...
Kisletett. Az ebédlôben megállt. Az elrabolt leány szobája elôtt.
Itt! Itt kell valami titoknak Ienni... Valahol át kell törni a rejtély sűrűjét... Mert megôrül.
, Idegbemarkoló cifrázással üvöltött*****fel egy farkás, és a társai felelgettek mindenfelôl. Azután csend. HaÍlgatózott. . .
De a lány szobájában nem mozdult semmi. Végül nyílt azajtó, és kilépett egy árny. A lány meg sem moccant. Nem félt. Inkább így maradt állva, mintha hirtelen meghalt volna.
- Tudtam, hogy itt van, Miss Wardes - mondta a dallamos hang, ami olyan nyugodt és tiszta volt, mint a tenger. - Tudtam, hogy itt van.
- Maga. . . maga lakik ebben a. . .
- lgen. Ig-azságtalanul üldöznek, és Logan ezredes menedéket adott.
Valamelyik távoli szobában egy ingaóra kondult, és a holdfény lassan egészen rájuk hullott. Látta a fiú komoly, kemény arcát.
- Félelmes. . . titok. . .
És ha tudná az igazat... elmenne innen? .
A nô szemébe nézett.
- Nem. . . tudom. . . - felelte zavartan, pedig sejtette: itt maradna.
- Szeretném, ha ôszinte lenne hozzám... - egy barátságos kézmuzdulattal a fiú vállára helyezte a kezét, és meglepetten látta, hogy az arca összerándul:
Rémülten hátralépett, és rámeredt Pennre.
- A. . . válla. . .
Nézték egymást. Wardesné halálsápadt lett. Hirtelen szörnyű világossággal egységessé forrt néhány kép. . .
- Miért néz így?. . . - kérdezte Penn. És tudta közben, nagyon is jól tudta, hogy miért.
- Mégsebesült!?!
- Kissé megütöttem. . . Ugyanis egy cölöp. . .
- Miért hazudik?! Maga a. . . a Halál Árnyéka?!
Penn lassan elfordította a fejét. Nagyon nehezn jött ki hazugság a szájából. Wárdesné elfúló lihegéssel kérdezte:
- Hol. . . hol volt tegnap?
- A. . : Felhôösvényen.
Lihegve álltak. Szorongva nézték egymást, és rémületté fokozódott bennük ez az érzés. Mi ez?. . . Te jó isten!
- Menjen ön el innen, Miss Wardes.
- Nem megyek!
- lgy sóvárogja a boszút?
- Nem mehetek!- felelte keményen, keserűen. . .
Wardesné minden átmenet nélkül azt mondtá:
- Ki maga? -
- Egy vándorló. . . ember. . .
A beálló szünetekben hallatszott a farkasok üvöltése, és bevilágított az ablak függônyein át a téli táj fehér sugárzása.
- Szóval itt marad. . . Vérbosszút állni?. .
- Nézze. . . ezt nem érti. . . - felelte ákadozva, és az asszony felcsattanó hangja rárivallt.
- Maga!... Maga a Halál Árnyéka!!
, Halk, forró, érdes szóval felelt, tompán, megtörten:
- Igen. . . Én vagyok. . .
- A Mexikói. . . Sul>anc!
Bólintott:
- Az...
A homálybanjól hal)otta a nô izgatott lélegzetvételét. Szinte vergôdött a felindulás mellkasa mögött:
- Maga. . . megölte. . . itt. . .
Most nyugodtan, fölényes szelídséggel felelt Fenn:
- Én nem öltem meg senkit. . . Jöjjön velem, kérem.
- Hová vezet? .
- Wardes sírjához. Ezt csak ott lehet elintézni!
Az asszony valami Iehetetlen reménnyel követte. Ó, Uram! Add, hogy ártatlan legyen, hogy hihessem ezt, hogy ne veszítsem el az eszemet.
Ámen. . .
.. Már virradt, amikor a farm magtárán, egy"iejtett kijárón keresztül, elhagyták Logan házát. Kettesben, némán és egy szót sem váltottak, amíg Wardes sírjához értek. Még ott volt a szikla, amit Penn rárögzített, és ott volt a pár sor, amit a kôbe karcolt:



ITT NYUGSZlK
JOHN WARDES, A DENVERI KOPÓ ÉLT 34 ÉVET
GYILKOSA, A HÚSOS FARKAS ORVUL VÉGZETT VELE!




Álltak.
Wardesné sírt. Hallgattak.
Csak sokára szólalt meg hangosan Penn:
- Wardesné! Mielôtt bármit is mondanék, a férje sírjánál kérdezem: hiszi, hogy ártatlan Vagyok?!
A nô habozás nélkül felelt:
- Hiszem! Tudom, már elôbb is tudtam: maga ártatlan.
- Akkor elmondom az igazat.
Ott ültek a sír mellett egy fatönkön, és Penn elmondott mindent elejétôl végig.
- Elhiszi, Wardesné, amit meséltem?
- Elhiszem. Maga jó, és igazat mond, és nem ölte meg a férjemet!
- Akkor bebizonyítom. Üljön nyeregbe!
Engedelmeskedett.
És ellovagoltak a barlanghoz, ahová Holdvilág Teddy akkoriban Liliant vitte. Itt feküdt Fernandez, a mesztic, alig bírt mozdulni. Wardesné a sötétben állva maradt, hogy a mesztic nem láthatta. Penn elôrement.
- Fernandez - mondta csendesen.
- Uram. . . - felelte egy fojtott hang.
- Ki ölte meg Wardest?! Lassan nyögve válaszolt:
- A Húsos. . . Farkas. . . én láttam. . .
- Ki temette el?
- Te. . . Uram. . . áldott. . . ember vagy. . . és. . .
- Elég! - mondta Wardesné. - Ennek az embernek nem szabad beszélni! Ott álltak ketten a barlang elôtt. És Wardesné a férfi vállára borulva sírt. Amikor visszatértek a farmra, Wardesné halkan ezt kérdezte:
- Miért. . . maradt itt?. . .
A Mexikói Suhanc habozott.
- Ha... olvadás lesz... megpróbálom Miss Logan esetét... kikutatni...
Ébredt a nap. Néhány bizakodó veréb pityegett már a fákon.
- Szereti?. . . - kérdezte halkan.
- Tes. . . sék?. . .
- Szereti?! - kérdezte határozottan. Penn megfogta a kis, dermedt kezet.
- Azt hittem, szerettem. Most már tudom, hogy ez tévedés volt.
- Miért?
- Mert most már. . . csakugyan szerétek valakit - mondta égô arccal, akadozva. :. És gyórsan bement a házba.
Wardesné még sokáig állt kint, és nézte a nagy csodát!
A nap!
Felkelt a nap! A félelmes téli táj derűs, krémszínű csillogással mosolyog mindenfelôl.
Ki hitte volna?!
Tavasz lesz... Igen! Új élet?
Most már egészen biztos. Hiszen felkél a nap!

2.


Áprilisban már csak néhány éhes és rongyos bandita élt a hegyek között. És a félig-meddig tébolyult Húsos Farkas magányosan, rettegve bolyongott Káirinál hétszerte átkozottabb sorsával.
Olvadó cseppek csillogtak a napfényben.
. . .A csúcsok ködbe burkolóznak.
Penn már le sem ült éjszaka, a Felhôösvény alján. Nappal nem jöhetett le a bandita, mert messzirôl látszott az út.
Csak éjszaka.
Éjszaka meg ott ült az ösvény elején, mindig, hajnalig, és várt.
A Halál Árriyéka!
Beláthatta a prérit és a távoli dombokat, és ô elmenekülhetett, mielôtt még bárki észrevehette volná.
Wardesnével azóta alig váltott néhány szót. A nemrég elhalt csendbiztos emléke állt közöttük. A kegyelet. De érezték mind a ketten... Valami elkezdôdött, és most ellenállhatatlanul sodorja ôket. Hová?
Mindegy. Ez így szép és jó!
A. .. boldogság vagy a megsemmisülés felé mennek, nem fontos: szerették egymást!
Penn türelmetlenül ült ôrhelyén. A hold már elvégezte útját az égen, és fehér izzással eltűnt a roppant csúcs havas süvege mögött. Sötét lett. Elgondolkozva bámult le a völgybe. Cigarettára gyújtott.
Kelet felôl rozsdaszínű csík húzódott elôre az égen. Sárgás árnyalatokból tágult, egyre élénkebb derengéssel terült szét a mezô és az álmosan elfekvô Spleet-River felett.
Virradt.
Penn felállt. Most már az ézredes is ott állt messzelát6val, és nézte az ösvényt. lgy vigyáztak felváltva. Reggel lóra ült, és megindult a dombok között visszafelé. Ugyanakkor az ezredes ôrhelyén volt, és figyelte messzelátóján a csúcsot. flyenkor már nem jöhet le észrevétlenül a Holdvilág Teddy!... Hatalmas tócsákkal telt meg az olvadó hó alatt éledô vidék. Lassan felszívódott a tél: A rablók is eltűntek, mint az olvadás felszálló párái... Azután Fernandez rnegjelent Burnsnál és vallomást tett.
És vallomást tett egy rabló, akit Pann élve elfogott. A fiú tisztázta magát. Május elsô napján megtalálták a Húsos Farkas hulláját. Szétmarcangolták a prérikutyák, de homlokán ott volt a sebhely.
- Maga ölte meg? - kérdezte Wardesné.
- - Nem - felelte Penn.
Wardesné a földet nézte:
- És. . . és. . . mi lesz, ha jön az a szörnyű ember. . .
- Megverekszünk.
fsmét hallgattak. Rátette kezét a fiú vállára.
- Azt hiszi, hogy él;még. . . Lilian?. . .
- Mindegy. . .
- Bosszú?. . .
- Nem. . . Megigértem. . . Logannak. Maga miért van itt?
Né_ zte a nôt, és nyelt közben.
. - Én. . . várok. . .
- Mire?
- Magára, hogy. . . együtt menjünk - és sietve hozzátette: - Idefelé is segített. . . Gyorsan elsietett, égô arccal. Esteledett...
Penn, elôször életében úgy érezte, hogy boldog. De amikor megpillantotta Logan gzredes ôsz haját, görnyedt alakját, szó nélkül lóra ült, és kikocogott a leshelyre.
De elmúlt ápriÍis. . . sôt május lett. Hol van Holdvilág?
A kunyhó tetején vékony füstcsík látszott. . .
Rablónak már híre sem volt a vidéken. Békésen zöldült minden... Vidám cowboyok nyargaltak a legelészô csordával.
Egy reggel Penn odament Wardesnéhez.
- - Búcsúzom.
A nô meghökkent.
- Ho. . . hová megy?
- A Felhôösvényen. :. Fel. . .!
Két kézzel megfogta Pen***** kezét, és szorongatta. . .
- Nem. . . ne menjen. . . há maga is, mint Wardes. . . Ó!
Görcsösen szorongatta a kezét.
- Muszáj - mondta a Mexikói.Suhanc. - Ha visszatértem. . . Szeretnék valamit. . . Nem folytatta. Az asszony sírva a vállára hajtotta a fejét. . . Tudta jól: hiába mondana bármit. Ez most megy.
Délután Logan látta a messzelátóján, amint egy kis pont halad a peremen fel... egyre feljebb. . .
Estére élnyelte a csúcs körüli köd. . .
És éjszakára sem tért vissza. Csendes lett mlnden. . . Elsötétedett a táj. És a remény a szívekben. Másnap sem tért vissza. Mindenki tudta: Holdvilág Teddy végzett vele!

XIII. FEJEZET



Penn szidta a holdat. Fényárban úszott a hegygerinc. Hátával a falnak dô)ve ment, lépésrôl lépésre. Vajon tudja-e a bandita, hogy ô itt várt? Tudja-e, hogy jön? Figyeli-e napról napra?
A csúcs körül a keskeny perem széles tisztásokat is körbefogott. Ez nem látszott lentrôl. Most már óvatosan haladt. Vigyáznia kellett. Vajon nézi-e Holdvilág Teddy valahonnan fentrôl, amint jön?
Biztos!
Holdvilág Teddy mindent tud! Talán kétszáz méterrel lehetett a csúcs alatt, amikor egy kavics hullott eléje a magasból.
Megállt. . .
Olyan csend volt itt fenn, hogy tisztán hallatszott egy gally rebbenése is.
- Penn!
Valaki szólt. Felette. Várt.
- Penn...!
Rövid szünet után megismételte:
- Penn, talán félsz felelni?
- Várom, hogy mit mondasz, Holdvilág Teddy.
- Csendesebben beszélj!
- Mi az ördög? Tán csak kiabálhat az ember egy csúeson. Szünet következett. Neszelt a táj sokféle halk módon.
- Vártalak, Teddy.
- Nem jöhettem.
- Holnap én indultam volna, ha késel még!
- Biztos?
- Tudtam, hogy vársz - felelte a bandita -, tehát biztos. Hallgattak.
- Nos? -kérdezte Penn.
- Ajánlok valamit. Gyere fel erre a tisztásra. Ott megverékszünk, nem kelI leskelôdni, idôt húzni. . . Habozott. Ha mozdul, akkor az ott fenn lelôheti. De az ott a Holdvilág Teddy!
- Jövök!
Nyugodtan felment. Tiszta célpontot adott percekig annak, aki felette áll. De az a Holdvilág Teddy! A kiugrónál álig feljebb, vagy szik)atetôn állt a kunyhó, világos ablakkal.
És füstölgött. . .
- HoI van Miss Logan? - kérdezte Penn.
- Érdeklôdni jöttél vagy verekedni? - felelte hidegen a rabló.
- Igazad van.
- A)ánlok valamit: ha kettén lövünk; semmi esély. Ketten halunk meg.
- Ez igaz.
- Elhajítok egy pisztolyt, oda a sűrűbe. Elôzôleg leteszünk itt minden fegyvert. Háttal állunk, egymás mellett, átdobom a fejemen, azután, aki megtalálja...
- Értem. . . - felelte Penn. - Amint elhajítottad, ismét megfordulunk. . .
- És keressük a fegyvert, mint a pólólabdát.
- Mi az?
- Hm. . . sport. . .
Egymás mellé álltak, lecsatolták az övüket. Repült a pisztoly. Egyszerre fordultak... Aki elôbb kézhez kapja, az gyôz és életben marad. Nincs kétség. Miután a revolver elrepült és megfordultak, mindkettô állva maradt a helyén egymás mellett. Lassan körbefutottatták a tekintetüket. Egyik sem kezdett elhamarkodva futkosni. Itt most látni kell. Bizonyosat tudni. Aki elôbb megpillantja a fegyvert, az hamarabb is kapja kézhez.
Valahol egy madár sikoltott. . .
Penn látta, hogy csillan valami... Ugyanakkor a másik is észrevette. Abban a pillanatban ugrottak, de egyik sem hajolt le, elôbb a másik torkához kapott mindkettô. . . Egy borzasztc ökölcsapás elzúg a fiú arca mellett, amint lekapja a fejét és üt. Mint a kô, úgy zuhan az ökle Holvilág Teddy hátrabukik. Penn már fut. . . felkapja a bokorban csillogó tárgyat. . .
Egy üres konzervdoboz!
Most mögötte lövés dörren! Egy lökést érez a vállán. A pisztolyt a bandita találta meg. Penn a fa mögé esik félig eszméletlenül, úgy irányítja a zuhanást, hogy fedezéke legyen. Tudja, hogy vége! Tehetetlen dühében a földbe markol... Holdvilág Teddy feléje jön, de valami repül... Penn egy rögöt hajít összecsukódó tenyerébôl, kemény szikladarabot, és a bandita bezúzott fejjel visszatántorog. . .
Lezuhan.
A Mexikói Suhanc talpon van, a következô pillanatban felkapja a pisztolyt, langyos buggyanás ömlik a karján lefelé, iszonyúan belenyílallik a mozdulattól, ahogy elhúzza a rávaszt, mielôtt a másik egész feltápászkodott. Célozni nem tud homályosuló tekintettel... csak lô. . . Egyszer! Kétszer!. . . Háromszor! A pisztoly csak lô. . . Egyszer! Kétszer!. . . Háromszor! A pisztoly kihullik a kezébôl. A bandita visszaesik egy találattól, és Penn tántorogva a csúcs felé indul. . . a kunyhóhoz. . . benyit. . . Lassan tisztul elôtte a kép, és rémülten felkiáltva ismét hátrahôköl a küszöbrôl. . .
..Ott ül Lilian a tűzhelynél egy bölcsô mellett, és cingatja.

2.


Ámultan, dermedten néz:
- Miss. . . Logan. . . !
Lilian halálsápadtan felállt.
- Mi történt?
- Ön. :. maga. . . Miss Logan. . . - hebegte.
- Én Thomas Wickley doktor felesége vagyok - kiáltotta türelmetlenül.
- A. . . felesége?
- Igen. . . Páter Richthoffen lelkész esketett. . . Itt lakik a közelben. De fe)eljen? Hol van Teddy?!
- Hozzáment Holdvilág Teddy... hez?!?
- Igen. . . Mit tett a férjemmel?!
Nem felelt. Tántórogva rohant v.issza!. . . A felesége! Holdvilág Teddy még élt. . . .A zúzódás komoly volt, de nem súlyos. A golyók közül csak az egyik súrolta a combját. A banditát bekötözött fejjel az ágyra fektették.
..És másnap Penn megtudott mindent. Holdvilág Teddy nagyapja nyugati vadász volt. A fiát azonban New Yorkban neveltette, és ez volt Thomas Wickley. Jónevű idegorvos lett késôbb. Egyszer idejött a Nyugatra, évek élôtt, a kóborlás pszichopatológiáját tanulmányozni.
És lassanként féltámadt benne az ôsi vér. Thomas Wickley csodálkozva tapasztalta, hogy szemei, fülei különösen élesek, hogy órák alatt megtanul pisztollyal bánni, )ovagolni... Egy évig volt itt, és olyanná lett, hogy azok csodálták, akik ezen a vidéken születtek.
A vér csodája volt, a fajta ôserejű feltámadása.
- Megôrültem kissé, azt hiszem - magyarázta Pennek. - Atavizmus, szóval úgy éreztem, ittjó. . . Csak ölni nem tudtam soha. Ezért vállaltam mások szörnytetteit, hogy nevem legyen. . . rettegjenek tôlem. . . de ennek vége. . . Lilian hozta a föloldozást. . . A közeli csúcson remetei mágányában él egy pap, az összeadott bennünket. . . és most tégy, amit akacsz, csak maradj csendes, mert felébred a gyerek. . .
Lilian ott ült és ringatta a bö)csôt, és sziporkázva, csillogó, tág fényével egyre lágyabb, éltetôbb meleggel tűzött a nap. É)ettel áldotta mEg még e sivár sziklakolosszusok csúcsait is...

3.


. . .Penn sebesülten tért vissza. . . Az ösvény alján valaki ott kuporgott egy kövön. Aludt a kimerültségtôl, mert itt ült úgyszólván naphosszat: Wardesné. . . Amikor felnézett és meglátta a férfit, cgak azt tudta mondani reszketve:
- Penn. . . Ó. . . Pénn. . . Én Istenem. . .
És sírt és nevetett és odaszorította a fejét a szakadt kabáthoz. Penn átkarolta, és sokáig álltak ott. Azután bementek Countiwayba.
Holdvilág Teddy nincs többé.
Csak ennyit mondott az embereknek.
Ezek nem is kérdezték tovább.
Logan ezredessel bezárkóztak, és sokáig beszélgettek. Wardesné is jelen volt. . . Az ezredes arca hol felderült, hogy elborult. Tenyerébe hajtotta fejét, járkált, Majd ismét leült. . . Felindultságában remegétt minden ujja, ahogy át-meg átszántotta ôsz haját, és nyelt és kezeit tördelte. De hiába. . . odakint sütött a nap. . . Ezt látnia kellett.
Egy viharos éjjelen kis szekértábor indul el a Logan-farmról.
Senki sem tudta, hogy Holdvilág Teddy, a fia és a felesége kelnek át a Spund Wathec Groundon. . .
És velük volt Penn is Wardesnéval, aki most, a gyászév elteltével mára menyasszonya volt a Mexikói Suhancnak. . . de. . . kissé mogorván, elgondolkozva Logan ezredes is ott kuporgott velük a ponyva alatt. . .
Mondják, hogy néhány rongyos rabló, kettô vagy három csontvázszerű alak szintén ezen a szekéren jutott ki a halálos gyűrűbôl, és elmenekült. Mert nem igaz, hogy Ieróhatatlan bűn islétezik.
Nem igaz az, hogy "nincs kegyelem".

VAN!


VÉGE