Douglas Adams
Viszlát, és kösz a halakat
TomBooks
A fordtás az alábbi kiadás alapján készült:
DOUGLAS ADAMS: THE HITCHHIKER'S GUIDE TO THE GALAXY
Pan Books Ltd, London, 1992
A mû eredeti cme: So Long, and Thanks for All the Fish
Magyar nyelvre átültette: Kovács Andrea
Konzultáns (aki segített neki): Kovács Gabriella
Szerkesztõ: Bene Tamás
Szedõ: Misku Márton
Jane-nek köszönettel;
Rick-nek és Heidi-nek a megbízható történeteikért,
Morgenéknek, Andy-nek és az egész Hunstham Court-nak a számos megbízhatatlan történetért,
és különösen Sonny Metha-nak, amiért megbízható maradt dacára minden eseménynek
Nem Kereskedelmi Célú Fordtás
Semmilyen Jog Sincs Fenntartva!
Kivéve az engedélyünk nélkül történõ
-másolás
-terjesztés
-tartalomelmondás
-megmutatás
-szóbahozás
-rágondolás
-belõle való idézés
-kétségbevonás
-eredetivel való összevetés
jogát, ezenkívül a fordításhoz kapcsolódó, helyhiány miatt fel nem sorolt összes jogot
Szentes, 1994 (de fõleg Szentes)
GALAXIS Útikalauz Stopposoknak
Trilógia négy részben
A stoppos könyvek nagysikerû írója Douglas Adams, mûvei a GALAXIS Útikalauz stopposoknak; a Vendéglõ a Világ Végén; Az Élet, a Világmindenség meg Minden; a Viszlát, és Kösz a Halakat; és a Jobbára Ártalmatlan.
A GALAXIS Útikalauz sokkal több formában megjelent, mint ahogy azt ésszerû és elvárható volna, ráadásul a legtöbb változat határozottan ellentmond egymásnak. Megjelent mint BBC rádiósorozat, BBC TV sorozat, mindenféle lemez, kazetta, CD, számítógépes játék és törölközõ formájában is, ami szintén nagy népszerûségnek örvend. A képregény sorozat jelenleg készül, és a filmváltozat is bizalommal várható a közeli évtizedekben.
Douglas Adams írta a Dirk Gently sorozat köteteit is: a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája és A lélek hosszú, sötét uzsonnaideje címût. Jelenleg ennek a sorozatnak egy következõ kötetén dolgozik. Szintén õ írta Az élet / Liff / mélyebb értelmé-t John Lloyd-dal és az utazásról, vadvilágról szóló kötetet Utolsó esély, hogy lásd címmel, Mark Carwardine-nel.
Mostanában több TV-sorozaton dolgozik, és elõadásokat tart számítógépekrõl és kihalófélben lévõ papagájokról.
Félig Londonban, Inslingtonban, félig pedig a franciaországi Provence-ban él, de leginkább repülõterek könyvesboltjaiban található.
Kalauz az Útikalauzhoz
( néhány haszontalan megjegyzés a szerzõtõl )
A GALAXIS Útikalauz története ma már olyan komplikált, hogy amikor elmesélem, mindig összezavarodom, és valahányszor végre helyreteszem a dolgokat, félreértenek. Így ennek a gyûjteményes kötetnek a kiadása jó alkalomnak tûnt arra, hogy a történetet végre egyenesbe tegyem, vagy legalábbis határozottan nem egyenesbe. Bármi, amit ide rosszul írtak le (már ami engem illet) úgy is marad, örökre.
Az ötlet, hogy ez legyen a könyv címe, elõször akkor jutott eszembe, amikor 1971-ben Ausztriában, Innsbruckban egy mezõn részegen feküdtem. Nem is igazán részegen, ez az a fajta részegség volt, ami akkor jelentkezik, amikor megiszol néhány elég erõs Gossert, miután két napja nem ettél semmit, merthogy csóró stoppos vagy. A Felállásra Enyhén Képtelen Állapotról beszélünk.
Ken Walsh: Európai Útikalauz Stopposoknak egy példányával utaztam, valakitõl kölcsönkért, ütött-kopott kötet volt. Tulajdonképpen, mivel ez 1971-ben történt és a könyv még mindig nálam van, már biztosan ellopottnak gondolják. Nem volt egy példányom sem az Európa Napi 5 Dollárért c. könyvbõl, mert nem voltam abban az anyagi helyzetben.
Az est készülõdött leszállni a mezõmre, miközben az lassan forgott alattam. Azon tûnõdtem, hogy hova mehettem volna, ami olcsóbb mint Innsbruck, kevésbé pörög, és nem tesz velem olyan dolgokat, amiket Innsbruck tett azon a délutánon.
A következõ történt.
Egész nap a városban járkáltam, egy bizonyos címet próbáltam megkeresni, de teljesen eltévedtem, így megálltam az utcán, hogy útbaigazítást kérjek egy férfitõl. Tudtam, hogy talán nem lesz könnyû, mivel nem beszélek németül, de igazán csak akkor lepõdtem meg, amikor rájöttem, hogy mennyivel nehezebben tudok kapcsolatot teremteni ezzel a bizonyos emberrel. Amint hiábavalóan erõlködtünk, hogy megértsük egymást, fokozatosan derengeni kezdett a valóság: az összes innsbrucki közül, akit megállíthattam volna, hogy megkérdezzem az utat, akit kiválasztottam, az nem beszélt sem angolul, sem franciául, hanem süketnéma volt. Egy sor õszinte, bocsánatkérõ kézmozdulattal megszabadultam tõle és néhány perccel késõbb egy másik embert kérdeztem meg egy másik utcában, aki szintén süketnémának bizonyult; ekkor vettem a söröket.
Visszamerészkedtem az utcára és ismét próbálkoztam.
Amikor a harmadik ember, akihez beszéltem, szintén süketnémának tûnt és még vaknak is, úgy éreztem, hogy szörnyû súly nehezedik a vállaimra,és amerre csak néztem, a fák és a házak sötét, fenyegetõ alakot öltöttek. Szorosan összehúztam magamon a kabátomat és tántorogva siettem végig az utcán, miközben a hirtelen feltámadó szél cibált. Valakivel összeütköztem, és valami bocsánatkérést habogtam, de mivel ez az alak is süketnéma volt, nem érthetett meg. Az ég fenyegetõ volt. Az út úgy tûnt,mintha kiegyenesedne és forogna. Ha akkor történetesen nem kacsázom be egy mellékutcába és nem haladok el egy hotel elõtt, ahol a süketnémák összejövetelét tartották, akkor meglenne minden esélyem rá, hogy mára az agyam teljesen ütõdött legyen, és életem hátralevõ részét olyan könyvek írásával tölteném, amikkel Kafka híres lett, és nyáladzanék.
Ezek után az Európai Útikalauzzal a hónom alatt elindultam, hogy lefeküdjek egy mezõre. És amikor feljöttek a csillagok, eszembe jutott, hogy ha valaki megírná a Galaxis Útikalauzt Stopposoknak, úgy rohannék egy példányért, mint akit puskából lõttek ki. Ezzel a gondolattal a fejemben haladéktalanul álomba merültem, és el is felejtettem hat évre.
Beiratkoztam a Cambridge Egyetemre. Számos fürdõt vettem és lediplomáztam angolból. Sokat aggódtam a lányok és a biciklim miatt. Író lettem és egy csomó olyan dolgon kezdtem el dolgozni, amik általában hihetetlenül sikeresek, de nem segítenek abban, hogy meglásd a napfényt. A többi író tudni fogja, hogy ezt hogyan értem.
A kedvenc tervem az volt, hogy valami olyasmit írjak,amiben keveredik a komédia és a sci-fi, és ez a megszállottság volt az, ami nagy adósságokba és mély kétségbeesésbe kergetett. Senkit sem érdekelt a dolog, csak végül egyetlen egy embert, Simon Brettet, aki gyártásvezetõ volt a BBC-nél és ugyanez a dolog foglalkoztatta: komédia + sci-fi. Bár Simon egyedül adta ki az elsõ részt, mielõtt otthagyta a BBC-t, hogy a saját írásaira koncentráljon (õ írta a Charles Paris detektívtörténeteket).
Hatalmas hálával tartozom neki, mert õ segített abban, hogy a dolgok egyszerûen megtörténjenek. Õt követte a legendás Geoffrey.
A mûsor egyre jobban eltért az eredeti formájától.
Egy kissé elégedetlen voltam a világgal abban az idõben és összeraktam 6 különbözõ fejezetet, mindegyik vége a Föld elpusztítása volt különbözõ okokért, különféle módokon. Úgy volt, hogy a 'Világ Végei' lesz a címe.
Mialatt kiegészítettem az elsõ fejezetet, amelyikben a Földet lerombolják, hogy új hiperûr-bekötõutat építsenek, rájöttem, hogy szükségem van valakire egy másik, közeli bolygóról, aki elmondja, hogy mi folyik itt és megadja a szövegösszefüggést, amire szükség van. Így tehát ki kellett találnom, hogy ki legyen és mit csináljon a Földön.
Eldöntöttem, hogy Ford Prefectnek fogom nevezni (ez egy vicc volt, amit természetesen az amerikai közönség teljesen rosszul értelmezett, mert soha nem hallottak a külF6nösen elnevezett autóról - arról a bizonyos Fordról - és sokak szerint ez csak egy gépelési hiba: a perfectet gépelték rosszul).
A szövegben kifejtettem, hogy az idegen az elõzetes hanyag kutatásai alapján, amelyeket még megérkezése elF5ott végzett, úgy gondolta, hogy a neve 'kellemesen feltûnésmentes' lesz. Csupán az uralkodó életforma meghatározásánál tévedett.
Nos, hogyan keletkeznek ilyen tévedések? Visszaemlékeztem, hogy amikor bejártam stoppal Európát, gyakran találkoztam olyan információval vagy jótanáccsal, ami már elavult volt, vagy félrevezetõ. A legtöbb ilyen információ persze más emberek utazási tapasztalataiból származott.
Akkor a cím - Galaxis Útikalauz Stopposoknak - hirtelen elõbukkant az agyamba, valahonnan, ahol eddig rejtõzködött. Eldöntöttem, hogy Ford az Útikalauz munkatársa lesz, aki anyagot gyûjt hozzá. Amikor ezt a különleges elképzelést elkezdtem kidolgozni, Ford menthetetlenül a történet középpontjába került, és a többi - mint ahogyan az eredeti Ford Prefect készítõje mondaná - csak duma.
A történet a legtekervényesebb módon bõvült, sokan meglepõdtek, amikor megtudták, hogy hogyan. Hogy fejezetenként írva, ez azt jelentette, hogy amikor kész voltam egy fejezettel, semmi ötletem sem volt, hogy a következõben hogyan fog a történet folytatódni. És amikor a fejezetben leírt dolgok közül néhány kapcsolódott a már leírtakhoz és megmagyarázott dolgokat, amiket az elõzõ fejezetekben írtam, ugyanúgy meglepõdtem, mint mások.
Úgy gondolom, hogy a BBC viselkedése a mûsor iránt, amíg az készült, nagyon hasonlított ahhoz, ahogyan Machbet viszonyult az emberöléshez - kezdeti kétségek, majd óvatos lelkesedés, majd egyre nagyobb és nagyobb rémület a vállalkozás igazi méretétõl, aminek még mindig nincs itt a vége.
A beszámolók arról, hogy Geoffrey meg én meg egy hangmérnök egy földalatti stúdióban voltunk eltemetve heteken át, mert annyi ideig tartott egy egyszerû hangeffektust megcsinálnunk, mint másoknak egy egész sorozatot elkészíteni (sõt, hogy még mások stúdióidejébõl is loptunk, hogy abban is csináljuk) - erõteljesen cáfoltak, azonban teljesen igazak voltak.
A sorozat költségvetése ahhoz a ponthoz ért, hogy gyakorlatilag fedezte volna a Dallas pár percét. Ha a show nem jön be...
Az elsõ epizód 1978. március 8-án, szerdán este 10.30-kor ment a BBC 4-es csatornáján, egyetlen elõzetes reklám nélkül. A denevérek hallották. A furcsa kutya ugatott.
Néhány hét múlva egy vagy két levél érkezett. Tehát ott kint mégis voltak, akik hallották. Úgy tûnt, hogy akikkel beszéltem, azoknak tetszett Marvin, a Paranoid Android, akit csak egyjelenetes mókaként írtam bele, és csak Geoffrey ragaszkodása miatt fejlesztettem tovább.
Ezután néhány újságíró is elkezdett érdeklõdni, majd a Pan Books-tól kaptam egy felkérést, hogy a sorozatból könyvet írjak. Egy csomó halogatás, bujkálás, fürdõzés után elértem, hogy a bevétel kétharmadát kapom, ha elkE9szül. Ekkor azt mondták - nagyon kellemesen és udvariasan -, hogy már tíz leadási határidõt elszalasztottam, úgyhogy lennék szíves azt az oldalt befejezni, amin dolgozom, és végre az övék lehessen az az átkozott cucc.
Ezalatt elég elfoglalt voltam, megpróbáltam másik sorozatokat írni. A Dr. Who írásával, majd szerkesztésével foglalkoztam, mert az nagyon kellemes, ha van saját rádiósorozatod, különösen, ha néhányan megírják, hogy hallották, de ez még nem igazán biztosítja az ebédedet.
Nos, többé-kevésbé ez volt a helyzet, amikor a Galaxis Útikalauz megjelent 1979 szeptemberében és a Sunday Times bestseller-listájának elsõ helyén letelepedett, és ott is maradt. Nyilvánvaló, hogy néhányan hallgatták a sorozatot.
Ekkor kezdtek a dolgok bonyolulttá válni és ekkor kértek meg, hogy írjam meg ezt a bevezetõt magyarázatként. Az Útikalauz rengeteg formában megjelent: könyvként, rádió- és televíziósorozatként, lemezen, és hamarosan vezetõ mozifilmmé vált, mindig más történettel, hogy még a legravaszabb rajongók is zavarba jöttek idõnként.
És itt a különbözõ variációk leálltak, kivéve a különféle színházi változatokat, amik csak tovább bonyolították az egész anyagot.
A rádiósorozat 1978 márciusában indult. Az elsõ sorozat hat részbõl - vagy 'rohamból', ahogy õk nevezték - állt. Az elsõ 'rohamtól' a hatodikig. Gyerekjáték. Késõbb, ugyanabban az évben még egy részt vettek fel és sugároztak, közkeletû nevén a Karácsonyi epizódot. Semmi köze sem volt semmiféle karácsonyhoz. Azért hívták karácsonyi epizódnak, mert elõször december 24-én került adásba, ami nem karácsony napja. Ezután a dolgok egyre komplikáltabbak lettek.
1979 õszén megjelent az elsõ Stoppos könyv, a Galaxis Útikalauz. Ez egy lényegesen kibõvített változata volt az elsõ négy epizódnak a rádiósorozatból - amiben néhány szereplõ teljesen másként viselkedett, mint a sorozatban, néhány szereplõ ugyanúgy viselkedett, csak teljesen más okok miatt, ami ugyanazt jelenti, csak így nem kellett újraírnom a párbeszédeket.
Nagyjából ugyanebben az idõben egy dupla album is megjelent, ami - ellentétben a könyvvel - egy némileg kivonatos változata volt a rádiósorozat elsõ négy részének.
A lemezen nem azok a felvételek voltak, amik eredetileg adásba kerültek, hanem teljesen új felvételei nagyjából ugyanannak a szövegnek. Ezt azért csináltuk, mert a kísérõzene gramofonról szólt, ami kellemesen hat a rádióban, de a kereskedelmi forgalomba hozást lehetetlenné teszi.
1980 januárjában egy hét alatt az Útikalauz öt teljesen új epizódja került adE1 sba, így már 12 részbõl állt a sorozat. 1980 õszén a második Stoppos könyv is megjelent Angliában és körülbelül ugyanebben az idõben a Harmony Books megjelentette az elsõ kötetet az USA-ban. Ez egy nagyon kibõvített, átdolgozott, átszerkesztett és kivonatos változata volt a 7., 8., 9., 10., 11., 12., 5., és 6. (ebben a sorrendben) részeknek az Útikalauz rádióváltozatából. Habár ez egyértelmûnek tûnik, a könyv címe Vendéglõ a Világ Végén, mert tartalmazta a rádiósorozat 5. epizódját, ami a Milliways nevû vendéglõben játszódik, amit mellesleg úgy ismernek, mint a Vendéglõ a Világ Végén. Nagyjából ugyanebben az idõben a második lemez is elkészült, amin a rádiósorozat szinte teljesen újraírt és kivonatos 5. és 6. epizódja található. A lemez címe is Vendéglõ a Világ Végén.
Idõközben hatrészes televíziósorozatot is készített az Útikalauzból a BBC, amit 1981-ben mutattak be. Ez többé-kevésbé a sorozat elsõ hat részén alapult. Mások szerint az Útikalauz nagy részét és a Vendéglõ a Világ Végén második felét egyesítette. Ezért, habár a rádiósorozat alapvetõ szerkezetét követte, de mivel egyesítette a könyvek átdolgozásait, ezért nem követhette a rádiósorozat alapvetõ szerkezetét. 1982 januárjában a Harmony Books megjelentette a Vendéglõ a Világ Végén-t az USA-ban. 1982 nyarán a harmadik Stoppos könyv jelent meg egyidõben az Államokban és Angliában, a címe Az Élet, a Világmindenség, meg Minden. Semmi olyasmin nem alapult, amit már láttunk vagy hallottunk a TV-ben, illetve a rádióban. Valójában határozottan ellentmondott a rádiósorozat 7., 8., 9., 10., 11., és 12. részének. Ezek a részek a Galaxis Útikalauzból - emlékezni fognak - módosított formában és egyesítve a Vendéglõ a Világ Végén-ben már megjelentek. Ennél a pontnál elutaztam Amerikába, hogy egy film-forgatókönyvet írjak, ami teljesen ellentmondott mindennek, ami eddig történt, és amíg a filmkészítést halasztgatták (mostanában az a hír járja, hogy a forgatást rövidesen elkezdik, még a Végítélet Harsonája elõtt), megírtam a negyedik és egyben utolsó részét a trilógiának: Viszlát és Kösz a Halakat. Ez 1984 õszén jelent meg Angliában és az USA-ban, és ténylegesen egyesít mindent a mai napig, korszerû és tartalmazza önmagát.
Gyakran megkérdeznek, hogy ilyen állapotok között mi a legjobb módja, hogy elhagyjuk a bolygót, így készítettem néhány gyors jegyzetet:
Hogyan hagyjuk el a bolygót
1.) Hívjuk fel a NASA-t. A számuk (731) 483-3111. Magyarázzuk el, hogy nagyon fontos olyan gyorsan lelépnünk innen, amilyen gyorsan csak lehet.
2.) Ha nem hajlandók együttmûködni, hívjuk fel bármelyik barátunkat a Fehér Házban (202) 456-1414, hogy szóljanak már néhány szót az érdekünkben a srácoknak a NASA-nál.
3.) Ha nincs haver a Fehér Házban, hívjuk a Kremlt (a tengerentúli telefonostól kérjük a 0107-095-295-9051-et). Nekik sincs ott barátjuk (vagy ha van is, elég jelentéktelen), mégis úgy tûnik, hogy van egy kis befolyásuk, úgyhogy nyugodtan próbálkozhatunk.
4.) Ha ez sem megy, hívjuk fel a pápát útbaigazításért. A száma 011-39-6-6982 , és én úgy tudom, hogy az õ kapcsolótáblái tévedhetetlenek.
5.) Ha egyik kísérlet sem jár eredménnyel, stoppoljunk le egy arra járó csészealjat, és meséljük el, hogy eszméletlenül fontos eltûnnünk innen, mielõtt a telefonszámla megérkezik.
DOUGLAS ADAMS
Los Angeles, 1983 és London, 1985
Bevezetés
Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap.
Durván kilencvenmillió mérföldre tõle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredõ civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja.
Ez a bolygó a következõ problémával küzd - vagy inkább küzdött: az ott élõk többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepõ, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok.
Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk.
Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból.
Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélõ lány rájött, hol volt kezdettõl a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová.
Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezésérõl, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett.
Ez a történet a leányról szól.
Elsõ fejezet
Azon az estén korán sötétedett, ami normális volt az évnek ebben az idõszakában. Hideg volt, és f A£jt a szél is, ami szintén normális volt.
Az esõ elkezdett esni, ami különösen normális volt.
Egy ûrhajó érkezett, ami nem volt igazán normális.
Senki sem volt arrafelé, aki láthatta volna, eltekintve néhány látványosan ostoba négylábútól, akiknek halvány fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek vele vagy elvárják-e tõlük egyáltalán, hogy kezdjenek vele valamit is: megegyék, vagy mi. Így azt tették, amit általában: elszaladtak, és megpróbáltak egymás alá bújni, ami sohasem sikerült.
A felhõk mögül kibukkant valami, ami látszólag egy egyszerû fénysugáron egyensúlyozott.
A távolból bajosan vették volna észre a villámláson és a viharfelhõkön keresztül, de közelebbrõl nézve különösen gyönyörû volt, egy egészen apró, finoman megmunkált szürke ûrhajó.
Természetesen a legcsekélyebb elképzelésünk sem lehet arról, hogy milyen méretûek és formájúak a különbözõ fajok, de ha úgy vesszük a legutóbbi Középgalaktikus Népszámlálási adatokat, mint egy pontos tájékoztatót a statisztikai átlagról, azt gondolnánk, hogy a hajó úgy hat embert képes befogadni - és igazunk lenne.
De erre talán másképp is rájönnénk. A Népszámlálás, mint a legtöbb ilyen felmérés, szörnyen sokba került, senkinek sem mondott semmit, amit még nem tudtak volna - persze, kivéve azt, hogy minden egyes személynek a Galaxisban 2.4 lába és egy hiénája van. Amikor kiderült, hogy az egész nyilvánvalóan téves, végül is ki kellett dobni mindent a szemétre.
A hajó csöndesen siklott le a felhõk közül, homályos fényei ízléses szivárványokba csomagolták. Nagyon csendesen zúgott, olyan zúgással, amely fokozatosan egyre mélyebb és hangosabb lett, amint közeledett a földhöz, és amely 6 inch magasságban nehéz dobogássá vált.
Végül ez is elhallgatott és csend lett.
A fedélzeti ajtó kitárult. Lenyílt egy rövid lépcsõ.
Éles fény áradt ki a nedves éjszakába, árnyékok mozogtak benne.
Egy magas alak tûnt fel a fényben, körülnézett, hátrahõkölt, majd lesietett a lépcsõn egy nagy bevásárlószatyorral a kezében.
Megfordult és a hajó felé intett.
- Köszönöm - kiáltotta - , nagyon kö...
Egy éles villámlás félbeszakította. Az alak teljesen láthatóvá vált, amint még az elõzõ gondolatra reagálva gyorsan elkezdett keresgélni a mûanyag bevásárlószatyorban és észrevette, hogy lyukas.
A táskára nagy betûkkel ez volt nyomtatva: ADÓMENTES MEGA-MARKET, ALFA CENTAURI, PORT BRASTA. OLYAN LEGYÉL, MINT A HUSZONKETTEDIK ELEFÁNT TÚLFÛTÖTT ÉRTÉKEKKEL AZ ÛRBEN - KIÁLTS!
- Várj! - kiáltotta az alak a hajó felé intve.
A lépcsõ, ami elkezdett visszacsukódni a kabinba, megállt, õ pedig visszasietett az ûrhajóba.
Néhány perccel késõbb ismét felbukkant egy kopott, foszlott törülközõvel a kezében, amit a táskájába gyömöszölt.
Ismét intett, majd vigyázva magához szorította a táskát és elkezdett futni a fák felé, menedéket keresve. Mögötte az ûrhajó már elkezdett emelkedni. Villámok cikáztak az égen, a férfi megállt egy pillanatra majd továbbsietett, megváltoztatva az útvonalát, nagy ívben elkerülve a fákat. Gyorsan mozgott, ide-oda csúszkálva, összehúzta magát az esõ miatt, ami most úgy esett, egyre növekvõ sûrûséggel, mintha az égbõl cibálnák lefelé.
Az alak vonszolta a lábait a sárban. Villám dörgött a hegyek fölött. Az alak teljesen fölöslegesen letörölte az esõt az arcáról és tovább botorkált. Több fény. Most nem villámlott, de több szórt, halvány fénysugár keresztülsöpört a horizonton, majd kihunyt. Az alak ismét megtorpant, amikor meglátta a fényeket, majd megszaporázta a lépteit és feléjük sietett. A talaj emelkedett, egyre meredekebb lett, végül két-három yard után egy sorompóhoz vezetett. Az alak megállt, megvizsgálta az akadályt, majd átdobta rajta a táskát 9s õ is átmászott.
Nehezen ért földet a másik oldalon, ahol az esõbõl nagy lendülettel elõtûnt egy gép, a lámpái keresztülvilágítottak az esõfüggönyön. Az alak visszahõkölt, mert a gép egyenesen feléje húzott. Alacsony, gumós, krumpliszerû valami volt, ami mint egy kicsi, szörfözõ bálna simán, fényesen és olajosan csillogva suhant felé; ezenkívül szürke is volt és rettenetes sebességgel mozgott.
Az alak ösztönösen felemelte a kezét, hogy megvédje magát, de a gép csak lefröcskölte, amint elsöpört mellette, bele az éjszakába.
Csak rövid ideig volt megvilágítva, amint egy halvány villám cikázott keresztül az égen. De még így is, mielõtt a gép végképp eltûnt volna, az átázott figura a másodperc töredéke alatt elolvashatta azt a kis feliratot a gép hátulján.
Az alak nyilvánvaló megdöbbenésére a felirat ez volt:
"A másik kocsim is Porsche".
Második fejezet
Rob McKenna szánalmas balfácán volt, amit tudott, hiszen az évek során erre már sokan felhívták a figyelmét, és nem látott rá semmi okot, hogy ne értsen egyet ezekkel az emberekkel, kivéve egyet: azt, hogy szeretett nem egyetérteni az emberekkel, különösen azokkal, akiket nem kedvelt, tehát - a legutóbbi számtásai szerint - mindenkivel.
Felnézett és visszaváltott. A hegy egyre meredekebb lett és a teherautója nehéz volt a dán termosztatikus radiátorkontroloktól. Nem ezért volt ilyen mogorva - vagy legalábbis remélte, hogy nem ezért. Az esõ miatt volt lehangolt, mindig az esõ miatt. A változatosság kedvéért éppen esett. Ez különösen az a fajta esõ volt, amit különösen nem szeretett, különösen, amikor vezetett. Ennek az esõnek volt egy típusszáma: a 17-es. Valahol olvasta, hogy az eszkimóknak több mint kétszáz különbözõ szavuk van a hóra, mert ezek nélkül a társalgásuk igen monotonná válna. Tehát gy különbséget tesznek: hg hó és sûrû hó, heves hó és könnyû hó, jeges hó, enyhe hó, hó, ami pelyhekben esik, hó, ami hófúvásban esik, hó, ami a szomszédod csizmájáról folyik le a tiszta jégkunyhód padlójára, téli hóesés, tavaszi hóesés, hó, amire még gyermekkorodból emlékszel, és ami sokkal jobb volt mint ezek a modern havak; kitûnõ hó, tollszerû hó, hegyi hó, völgyi hó, hó, ami reggel esik, hó, ami este esik, hó, ami abban a pillanatban kezd el esni, amikor elindulsz halászni, és hó, amire minden nevelési erõfesztésed ellenére a huskik rápisiltek - között.
Rob McKenna a noteszében 231 esõtípust különböztetett meg és egyiket sem kedvelte. Ismét visszaváltott, a teherautó megugrott. A motor azon a nyugodt hangon mormogott, ami miatt az összes dán termosztatikus radiátorkontrolt ezzel a teherautóval szálltották. Amióta elhagyta Dániát az elõzõ délután, már keresztülment a 33-as (könnyen, permetezve szemerkélõ esõ, amitõl az utak csúszósak lesznek), a 39-es (hevesen csöpögõ), a 47-estõl az 51-esig, (a könnyen, függõlegesen szitálón keresztül az élesen csapódó jelentéktelenen át a mérsékelten, üdtõen szemerkélõig), a 87-es és 88-as (két pompásan megkülönböztethetõ változata a meredeken lezúduló felhõszakadásnak), a 100-as (felhõszakadás utáni hideg szélvihar), az összes tengeri viharféleség 192 és 213 között egyszerre, a 123-, 124-,126- és 127-es (enyhe és középfokú hideg szélroham monoton és szinkópált dobogással a kocsitetõn), a 11-es (virgonc cseppecskék) típusokon, és most, amit a legkevésbé sem kedvelt: a 17-es.
A 17-es típusú esõ egy piszkos zuhatag volt és annyira sûrûn ömlött a szélvédõre, hogy teljesen mindegy volt, hogy megy-e az ablaktörlõ vagy sem. McKenna ellenõrizte az elméletét, gyorsan leálltotta az ablaktörlõt, de kiderült, hogy a látási viszonyok gy lényegesen rosszabbak. De akkor sem javultak meg, amikor újra elindtotta.
Tulajdonképpen az egyik ablaktörlõgumi elkezdett kicsúszni.
Ssss sss sss puff sss sss puff sss puff sss sss puff sss puff puff, csapódás, karcolás.
McKenna rácsapott a kormánykerékre, belerúgott a padlóba, addig verte a magnót, amg az el nem kezdte játszani Barry Manilow-t, ismét verte, amg leállt, és káromkodott és káromkodott és káromkodott és káromkodott és káromkodott.
A dühe pontosan abban a pillanatban érte el tetõfokát, amikor a zuhatagon keresztül szinte észrevehetetlenül, de a fényszórók fényében könnyedén derengve egy alak tûnt fel az út szélén.
Egy szerencsétlen, besározott figura, különösen öltözve, nedvesebb volt, mint egy frissen mosott vidra és stoppolt.
- Szegény, szerencsétlen alak. - gondolta McKenna, mert rájött, hogy van valaki, akinek sokkal jobb indoka van arra, hogy rosszul érezze magát, mint neki.
- Biztos már a csontjE1 ig átfázott. Ostoba alak, hogy egy ilyen mocskos éjszakán kiáll stoppolni. Minden, amit kapsz: esõ, hideg és teherautók, amik elhúznak melletted és lefröcskölnek. - Szomorúan megrázta a fejét, sóhajtott egyet, majd elcsavarta a kormánykereket és lefröcskölte.
- Hát ezt meg hogy értsem? - kérdezte magától, amint továbbhaladt.
- Végre egy igazi balfácánt találtál az úton.
Néhány pillanattal késõbb a visszapillantó tükörben feltûnt a stoppos, amint sárosan és csurom vizesen áll az út szélén.
McKenna egy pillanatra jól érezte magát emiatt. Egy vagy két pillanattal késõbb rosszul érezte magát azért, hogy jól érezte magát emiatt. Ezután jól érezte magát azért, hogy rosszul érezte magát azért, mert jól érezte magát emiatt, és elégedetten továbbhajtott, bele az éjszakába.
Legalább elrendezte magával a dolgot, mert az a Porsche, amit az utóbbi 20 mérföldön szorgalmasan akadályozott, végre megelõzte.
Ahogy a teherautó elhajtott, az esõfelhõk is eltûntek az égrõl, ugyanis - habár nem tudta, Rob McKenna egy Esõisten volt. Minden, amit tudott, annyi volt, hogy a munkanapjai szánalmasak, a hétvégéi pedig E1 ltalában pocsékul sikerülnek. Minden, amit a felhõk tudtak, annyi volt, hogy szeretik és mellette akarnak lenni, hogy dédelgessék és öntözzék.
Harmadik fejezet
A következõ két teherautót nem Esõistenek vezették, de pontosan ugyanezt tették õk is. Az alak vánszorgott, vagyis inkább vonszolta magát elõre, amg a hegy véget nem ért, és amg a hûtlen zuhatagot maga mögött nem hagyta.
Egy idõ után az esõ csillapodott és a Hold is elõbukkant a felhõk mögül egy pillanatra.
Egy Renault közeledett, rettenetesen bonyolult jelekkel mutatva a vánszorgó alaknak, hogy rendes körülmények között el lenne ragadtatva az ötlettõl, hogy fölveszi, de most nem teheti, mert pont nem arra megy, mint a stoppos - bármilyen irány legyen is az - és biztos benne, hogy õ ezt megérti. A jelzéssorozatot befejezte egy vidám ne-csüggedj-haver jelzéssel, hogy elmondja, nagyon reméli, hogy az alak igazán jól érzi magát dideregve és szinte teljesen átázva, és hogy legközelebb fel fogja venni.
Az alak továbbvánszorgott. Egy Fiat húzott el mellette, és pont ugyanazt csinálta, mint a Renault.
Egy Maxi jött az út másik oldalán és rávillantotta a lámpáit a lassan cammogó alakra. Hogy most ez annyit jelentett: 'Helló', vagy: 'Bocs, de a másik irányba megyünk', vagy: 'Hej, nézzétek, van ott valaki az esõben, micsoda seggfej', nem volt igazán egyértelmû. A szélvédõ tetején lévõ zöld szalag szerint - bármi is az üzenet - Steve-tõl és Karolától származik. A vihar elvonult és a villámok távolabbi hegyek fölött morogtak, úgy, mint amikor valaki azt mondja: 'Ja, és még valami...', de a kezdés után húsz perccel már el is veszti a vitát.
A levegõ tisztább volt, az éjszaka hideg. A hang igazán jól terjedt. Az elhagyott alak, rettenetesen dideregve, váratlanul egy útelágazáshoz ért, ahol egy mellékút kanyarodott balra. Szemben az elágazással egy útjelzõ tábla állt, amihez odasietett, majd lázasan tanulmányozni kezdte és csak akkor fordult el tõle, amikor egy kocsi elhúzott mellette.
Majd egy másik.
Az elsõ teljesen közömbösen suhant el, a második értelmetlenül rávillantott. Egy Ford Cortina elhúzott, majd lefékezett.
Megtántorodva a meglepetéstõl az alak magához szortotta a táskáját és az autó felé sietett, de a Cortina az utolsó pillanatban felpörgette a gumikat és kilõtt, fel az útra, igazán szórakoztatóan.
Az alak lelasstott, majd ott állt elesetten és csalódottan.
A következõ napon a Cortina vezetõje kórházba ment, hogy kivetesse a vakbelét, azonban egy igazán szórakoztató csere miatt a sebész tévedésbõl a lábát távoltotta el és mielõtt a vakbélmûtétet újra tervbe vehették volna, a vakbélgyulladás mellé egy mulatságosan súlyos hashártyagyulladás is kialakult, ami igazságos a maga módján, és amit végül is elláttak.
Az alak továbbvánszorgott.
Egy Saab megállt mögötte.
A letekert ablakon keresztül kiszólt egy barátságos hang:
- Messzirõl jössz ?
Az alak hátrafordult, majd megállt és megragadta az ajtókilincset.
Az alak, az autó és annak ajtókilincse mind egy bolygón voltak, aminek Föld volt a neve, és amirõl az egész bejegyzés a Galaxis Útikalauzban ennyi volt: 'Jobbára ártalmatlan'. Azt az embert, aki ezt rta, Ford Prefectnek hvták, és ebben a pillanatban igen messze volt az ártalmatlan világtól, messze ült az ártalmatlan bároktól, és véletlenül éppen bajban volt.
Negyedik fejezet
Hogy ez most azért történt-e, mert Ford részeg, beteg, vagy öngyilkosan elmebajos volt, ez nem lehetett volna igazán nyilvánvaló egy véletlen szemtanú számára, azonban nem voltak véletlen szemtanúk a Kopasz Kutya Kocsmában, alsóbb déli oldalán El Hantol városnak, ugyanis ez nem az a fajta hely, ahol megengedheted magadnak, hogy véletlenül csinálj dolgokat, ha életben akarsz maradni. Az esetleges szemtanúk szerencsétlen, ügynökszerû szemtanúk lettek volna, alaposan felfegyverkezve, fájdalmas dobogással a fejükben, ami õrült dolgok megtételére készteti õket, ha valami olyat látnak, ami nem tetszik nekik.
Egyfajta kellemetlenül természetes hallgatás öröklõdött ezen a helyen, a lehet-hogy-lelõnek hallgatás. Még a gonosz kinézetû madár is abbahagyta a helyi bérgyilkosok nevének és címének felsorolását, pedig ez ingyenes szolgáltatás volt.
Minden szem Ford Prefecten volt. Néhány kocsányon lógott.
Ford a halál megkísértésének azt a módját választotta, hogy megpróbált egy italszámlát kifizetni silány anyagi védelmében egy American Express hitelkártyának, amit sehol sem fogadnak el az ismert Univerzumban.
- Miért aggódtok? - kérdezte vidáman - Az érvényessE9ge miatt? Srácok, hát soha nem hallottatok még a NeoRelativitásról errefelé? A fizika egészen új ága foglalkozik vele.Idõtágulási effektus, idõleges lelasztatika...
- Nem az érvényessége miatt aggódunk. - mondta a férfi, akinek Ford az elõbbi megjegyzéseket címezte, és aki egy veszélyes csapos volt egy veszélyes városban. A hangja mély, bársonyosan doromboló volt, pont olyan, mint amilyen mély és bársonyosan doromboló hangja van egy ICBM silónak, nyitáskor. Egy hatalmas kéz dobolt a bárpult tetején, könnyedén behorpasztva azt.
- Akkor jó. - mondta Ford, és összepakolta a táskáját, távozni készült. A doboló ujj kinyúlt és könnyedén megpihent Ford vállán. Akadályozta a távozásban.
Bár az ujj egy táblaszerû tenyérhez kapcsolódott, és a tenyér egy bunkósbotszerû alsókarhoz kapcsolódott, az alsókar az égvilágon semmihez sem kapcsolódott, kivéve azt a képszerû érzést, miszerint a kéz a bár iránt érzett heves kutyahûségéhez kapcsolódik, ami az otthona volt. Elõzõleg, sokkal hagyományosabb módon a bár eredeti tulajdonosához kapcsolódott, aki halálos ágyán hirtelen az orvostudományra hagyta, azonban az orvostudomány úgy döntött, hogy ki nem állhatja a kinézetét, és visszahagyta a Kopasz Kutya Kocsmára.
Az új csapos nem hitt semmiféle természetfölötti vagy spiritiszta dologban, csak ismert egy hasznos szövetségest, ha valami olyasmit látott. A kezet a bárban. A kéz felvette a rendeléseket, felszolgálta az italokat és halálos volt azokra nézve, akik úgy viselkedtek, mintha el akarnák veszíteni az életüket.
- Nem az érvényessége miatt aggódunk. - ismételte el a csapos, amikor észrevette, hogy Ford Prefect teljes figyelmét élvezi.
- Ezért a darab mûanyagért aggódunk.
- Micsoda? - kérdezte Ford. Kissé meghökkentnek tûnt.
- Ez. - mondta a csapos, és felemelte a kártyát, úgy, mintha az egy pici hal lenne, akinek lelke már három hete elrepült arra a Vidékre, Ahol a Halak Örökkön Áldottak.
- Nem fogadjuk el.
Ford egy pillanatig azon tûnF5odött, vajon rájönnek-e arra, hogy semmi más nincs nála amivel fizethetne, de eldöntötte, hogy továbbharcol.
A Testnélküli Kéz könnyedén, de határozottan megragadta Ford vállát.
- De nem értitek - mondta Ford és az arckifejezése lassan változott át kissé meghökkentbõl égbekiáltóan hitetlenkedõvé -, ez egy American Express hitelkártya. Ez a legjobb ismert módja annak, hogy a számláidat rendezd. Nem olvastátok a hirdetésüket?
Ford hangjának vidámsága kezdett a csapos füleire menni. Úgy hangzott, mintha valaki rendíthetetlenül játszana egy szakszofonon egy Háborús Gyászmise legkomorabb tétele alatt.
Az egyik csont Ford vállában a másikhoz kezdett morzsolódni, oly módon, ami azt sugallta, hogy a kéz a fájdalom alapelveit egy magasan képzett hátgerincmasszõztõl tanulta. Ford remélte, hogy elintézi ezt az ügyet, mielõtt a kéz az egyik csontot a vállából testének bármely más csontjához morzsolná. Szerencsére a szorongatott váll nem az volt, amin a táskája lógott.
A csapos Ford elé csúsztatta kártyát.
- Mi még soha - mondta elfojtott vadsággal - nem hallottunk errõl a dologról.
Ez igazán meglepõ volt.
Ford egy igen komoly számítógépes tévedés által szerezte a kártyát a Föld nevû bolygón töltött 15 éves tartózkodásának vége felé. Hogy a tévedés mennyire volt komoly, azt az American Express Társaság nagyon gyorsan megtudta és az adóhivatal egyre inkább hangos és rémült követelései csak akkor hallgattak el, amikor a Vogonok váratlanul lerombolták az egész bolygót, hogy új hiperûr-bekötõutat építsenek a helyén. Azóta megtartotta, mert hasznosnak találta, hogy egy olyan fizetõeszköz-formát õriz, amit senki sem fogad el.
- Hitel? - kérdezte.
- Aaaarrgh...
Ezt a két szót általában összekapcsolták a Kopasz Kutya Kocsmában.
- Úgy gondolom - zihálta Ford -, ez egy általános vélemény...
Körbepillantott a gyilkosok, stricik, lemezkiadók végrehajtóinak tarka gyülekezetén, akik a homályos fényeken kívül lapítottak a bár árnyékos, belsõ zugaiban. Mindenfelé néztek, csak éppen Fordra nem, óvatosan megszakítva beszélgetésük fonalát gyilkolásról, kábítószer-kereskedelemrõl, lemezkiadási üzletrõl. Mindnyájan tudták, mi fog történni, és nem akarták nézni, mert azt is tudták, hogy az el fogja õket szakítani az innivalójuktól.
- Meghalsz, fiú. - morogta halkan a csapos, és ez nyilvánvalónak tFBnt.
Valaha ki volt akasztva a Bárban egy felirat: 'Kérjük, ne kérjen hitelt, mert egy szájbaverés ilyenkor gyakran elõfordul', azonban ezt pontosították, és kicserélték egy megfelelõbbre: 'Kérjük, ne kérjen hitelt, mert az, hogy egy barbár madár a torkát szétmarcangolja, miközben egy testnélküli kéz a fejét a pulthoz csapkodja, gyakran elõfordul.' Bár így teljesen elrontották a feliratot és különben sem volt meg hozzá ugyanaz a keret, hát ismét levették. Az volt az érzésük, hogy a történet magától is terjed, és valóban terjedt is.
- Hannézzem meg újra azt a számlát! - mondta Ford. Felvette, és gondosan tanulmányozta, mialatt a csapos kárörvendõ tekintettel nézte, és a madár, aki éppen egy újabb strigulát vésett a karmával a pultba, ugyanolyan kárörvendõ tekintettel nézte.
Egy igazán hosszú papírdarab volt.
Az alján egy olyan számmal, ami egyike volt azoknak a komoly számoknak, amiket sztereokészülékek alján látunk, és amiket oly hosszú ideig tart leírni a bejelentõlapra. Végül is egész nap a bárban volt és egy csomó buborékos vacakot megivott, és rettenetesen sok kört fizetett az összes bérgyilkosnak, stricinek és a lemezkiadók végrehajtóinak, akik most hirtelen nem emlékeztek rá, hogy kicsoda.
Halkan megköszörülte a torkát és megütögette a csomagját. Amiben, a legjobb tudomása szerint, semmi sem volt. A bal kezét lazán, de határozottan a félig nyitott táska fülén hagyta. A Testnélküli Kéz megújította a szorongatást a jobb vállán.
- Figyelj. - mondta a csapos és úgy tûnt, az arca gonoszul rángatózik - Volt egy hírem, amin elgondolkozhattál. Érted, ugye?
Ez az - gondolta Ford - nincs más megoldás. Elfogadta a szabályokat, ki akarta fizetni a számlát, és visszautasították. És most életveszélyben volt.
- Nos - mondta csendesen -, ha ez a híre...
Hirtelen kinyitotta a táskáját, kicsapta belõle a pultra az Útikalauzát és egy hivatalos kártyát, miszerint õ az Útikalauz utazó munkatársa, és egyáltalán nincs neki megengedve az, amit éppen most csinál.
- Akar egy dicsérõ cikkelyt?
A csapos arca megállt rángatózás közben, a madár karma megállt vésés közben. A kéz lassan engedett a szorításból.
- Az - mondta a csapos kiszáradt torokkal, alig hallhatóan - jó lenne, uram.
Ötödik fejezet
A Galaxis Útikalauz hatalommal bíró mûremek. A befolyása olyan bámulatos, hogy a szerkesztõségnek komoly szabályokat kellett felállítania, hogy megakadályozza az ezzel való visszaélést. ågy egyik munkatárs sem fogadhat el semmiféle szolgáltatást, semmilyen árengedményes vagy kedvezményes kezelést szerkesztõi támogatás címén, kivéve, ha
- jóhiszemûen akart fizetni a szolgáltatásért a megszokott módon
- máskülönben életveszélyben lett volna
- igazán akarta a szolgáltatást.
Ha a harmadik szabályt hívta segítségül, a szerkesztõ keresztülnézett rajta, így Ford szívesebben vacakolt az elsõ kettõvel.
Kilépett az utcára, és fürgén továbbsétált.
A levegõ fullasztó volt, de Fordnak tetszett, mert ez fullasztó városi levegõ volt, tele izgalmas, kellemetlen szagokkal, veszélyes zenével, és a harcban álló rendõrtörzsek távoli hangjával.
Könnyedén lóbálta a táskáját, így jó nagy pofont tudott volna adni bárkinek, aki kérdés nélkül próbálta volna elvenni tõle. Mindene benne volt, és ez abban a pillanatban nem volt túl sok.
Egy limuzin vágtatott végig az utcán, az égõ szeméthalmazokat kerülgetve, megrémítve egy málhás állatot, ami sikoltva hirtelen oldalra billent, letért az útjáról, nekiment egy gyógynövényüzlet kirakatának, bekapcsolta az üvöltve-riasztót, visszaesett az utcára, majd színpadiasan ráomlott egy kisvendéglõ lépcsõire, ahol tudta, hogy lefotózzák és megetetik.
Ford észak felé ment. Úgy gondolta, hogy valószínûleg az ûrkikötõ felé tart, de ez még azelõtt volt. Tudta, hogy olyan részén megy keresztül a városnak, ahol az ember tervei gyakran változnak meg igazán váratlanul.
- Jól akarod magad érezni? - kérdezte egy hang egy kapualjból.
- Idáig elmondhatom - kezdte Ford -, hogy jól érzem magam, kösz.
- Gazdag vagy? - kérdezte egy másik hang. Ford megfordult, és széttárta a karját.
- Úgy nézek ki, mint aki gazdag? - kérdezte.
- Nem tudom - mondta a lány. -Talán, talán nem. Talán gazdag leszel. Van egy speciális szolgáltatásom gazdagok részére...
- Ó, igen? - kérdezte Ford érdeklõdve, de óvatosan. - És mi az?
- Megmondom nekik, hogy oké gazdagnak lenni.
Dörrenés hallatszott egy ablakból, magasan fölöttük, de csak egy basszusgitárost lõttek le, mert már harmadjára játszotta a rossz dallamot ugyanabban a sorban, és El Hantol városban tehetségtelen basszusgitáros annyi volt, mint a szemét.
Ford megállt, és mereven bámult a sötét kapualj felé.
- Hogy mit? - kérdezte.
A lány felnevetett, és egy kicsit kintebb lépett az árnyékból. Magas volt, és higgadtan szemérmes, ami ügyes trükk, ha meg tudod csinálni.
- Ez a nagy számom - mondta. - Mesterdiplomám van társadalomtudományból, és nagyon meggyõzõ tudok lenni. Az emberek szeretik ezt. Különösen ebben a városban.
- Gossnargh - mondta Ford Prefect, ami egy speciális betelgeuse-i szó volt, amit akkor használt, amikor tudta, hogy valamit mondania kellene, csak azt nem tudta, hogy mi lenne az.
Egy lépcsõfokra ült, és kivett a táskájából egy üveg Ó-Janx-Szeszt és egy törülközõt. Kinyitotta az üveget, és az üveg száját megtörölte a törülközõvel, azonban ezzel az ellenkezõjét érte el annak, amit tervezett, ugyanis az Ó-Janx-Szesz azonnal megölt milliónyi baktériumot, amik egy igazán bonyolult és felvilágosult civilizációt építettek fel lassan a törülközõ büdösebbik felén.
- Kérsz? - kérdezte, miután ivott belõle.
A lány vállat vont, majd elvette a felajánlott üveget.
Álltak egy darabig, békésen hallgatva a mellettük lévõ háztömb riasztóit.
- Egy csomó pénzzel tartoznak nekem - mondta Ford - az ilyesmi megtörténik, szóval ha egyszer megkapom, lehet arról szó, hogy találkozzunk?
- Persze. Itt leszek - mondta a lány. - Mennyi az a csomó?
- Tizenöt év visszafizetése.
- Miért?
- Két szó leírásáért.
- Zarquon - mondta a lány. - Melyik tartott ilyen sokáig?
- Az elsõ. Egyszer aztán csak meglett, a második pedig egy délután, ebéd után jutott eszembe.
Egy hatalmas elektromos dobfelszerelés repült ki egy csukott ablakon magasan fölöttük és darabokra tört, amikor elõttük a járdának vágódott.
Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a mellettük lévõ ház riasztóit néhány rendõrtörzs kikapcsolta, hogy így lesbõl támadjon más törzsekre. Autók érkeztek visító szirénákkal a helyszínre, csak azért, hogy a város egén a toronyházak között cikázó helikopterek kereszttüzében találják magukat.
- Valójában - mondta Ford, akinek kiabálnia kellett a zaj miatt -, nem egészen így volt. Eszméletlenül sokat írtam, csak kivágták.
Elõvette saját Útikalauzát a táskából.
- Azután a bolygót lerombolták - kiabálta. - Megérte a fáradságot, mi? Bár még így is fizetniük kell.
- Ennek dolgozol? - kiáltott vissza a lány
- Aha.
- Jó fiú.
- Akarod látni a cikket amit írtam? - kiáltott Ford - Mielõtt kitörölnék? Az új változatot ma éjjel kell hogy kiadják a hálózaton keresztül. Valakinek úgyis szemet szúr, hogy azt a bolygót, ahol 15 évet töltöttem, mára már lerombolták. Az utóbbi változtatásoknál még nem vették észre, de örökké úgysem kerülheti el a figyelmüket.
- Itt képtelenség már beszélgetni, nem?
- Mi?
A lány vállat vont és fölfelé mutatott.
Egy helikopter lebegett fölöttük, és úgy tûnt, hogy egyoldalú csetepatéba keveredik a zenekarral odafönn. Az épület füstölt.Egy hangmérnök az ablakpárkányba kapaszkodott, egy tébolyult gitáros pedig egy égõ gitárral verte az ujjait. A helikopter válogatás nélkül mindenkire lõtt.
- Mehetünk?
Tovább kószáltak az utcán, távolodva a zajtól. Belefutottak egy utcai színtársulatba, akik megpróbáltak nekik elõadni egy darabot a belváros problémáiról, de azután feladták és eltûntek egy kisvendéglõben, amit leginkább a málhás állat patronált.
Ford egész idõ alatt az Útikalauz billentyûzetét nyomkodta. Befordultak egy sikátorba. Ford egy kukára telepedett, mialatt az információk áramlani kezdtek a képernyõre.
Megtalálta a bejegyzését.
Föld: Jobbára ártalmatlan
A képernyõ szinte azonnal a hálózat értesítéseivel lett tele.
- Itt jön - mondta Ford.
Kérem, várjon, kezdõdött az értesítés. A címszavakat a Szub-Éta Hálózat korszerûsíti. Ezt a címszót módosítják. A rendszer tíz másodpercig szünetel.
A sikátor végénél egy metálszürke limuzin vánszorgott tova.
- Hej, nézd - mondta a lány -, ha kifizettek, keress fel. Dolgozó lány vagyok, E9s ott azoknak az embereknek szükségük van rám.
Figyelembe sem vette Ford félig-meddig megfogalmazott tiltakozását, és otthagyta bánatosan ülve a kukáján, óvatosan készülõdve arra, hogy megnézze, amint nehézségekkel teli életének minden csodálatos percét elektronikusan félresöprik, bele az éterbe.
Kinn az utcán a dolgok kissé lecsendesedtek. A rendõrcsaták a város más részeiben folytatódtak, a rockzenekar kevés túlélõje rájött, hogy nem egyezik a zenei ízlésük, és szólókarrierek mellett döntöttek, az utcai színtársulat pedig elõbukkant a kisvendéglõbõl a málhás állattal, és azt mondták, hogy elviszik egy bárba, ahol egy kicsit több tisztelettel fognak vele törõdni. A metálszürke limuzin csendben a járdaszegély mellé parkolt.
A lány odasietett.
A lány mögött, a sikátor mélyén, vibráló zöld fényben fürdött Ford arca, amint csodálkozva meresztette a szemeit.
Mert, ahol arra számított, hogy nem talál semmit, csak egy kitörölt, kiradírozott címszót, ott ehelyett az adatoknak, és a szövegnek szakadatlan áradata jelent meg a képernyõn, számjegyek és képek, mozgó leírások: szörf az ausztráliai partoknál, joghurt a görög szigeteken, vendéglõket elkerülni Los Angelesben, alkudozást elkerülni Isztambulban, idõjárást elkerülni Londonban, és mindenhol a bárok, ahová menni lehet. Sok- sok oldalon. Minden ott volt, minden, amit leírt.
A teljes értetlenség mélyülõ szemöldökráncolásával nézegette oda-vissza, meg-megállva a különbözõ címszavaknál.
Tippek idegeneknek New Yorkban:
Landolj bárhol, a Central Parkban, vagy bárhol. Senki nem fog törõdni veled, figyelemre sem méltatnak.
Túlélés: Azonnal állj munkába, mint taxisofõr. A taxisofõr munkája az, hogy az embereket elvigye bárhová, ahová menni akarnak, nagy sárga gépekkel, amiket taxinak hívnak. Ne is törõdj azzal, hogy nem tudod, hogyan mûködik a gép, vagy nem beszéled a nyelvet, vagy nem érted a terület földrajzát és alapvetõ fizikáját sem, és nagy zöld antennák nõnek ki a fejedbõl: ugyanis ez a legjobb módja annak, hogy ne kelts feltûnést.
Ha a tested igazán hátborzongató, mutogasd pénzért az utcán.
A kétéltû életformák - akár a Swullingról, akár a Noxiousról vagy a Nausaia-rendszerekbõl jönnek - különösen élvezni fogják az East Rivert, amirõl azt mondják, hogy több benne a bájos, életadó táplálék, mint az eddig elõállított, legjobban dúsított és legfertõzõbb laboratóriumi iszapban.
Szórakozás: Ez az igazán nagy részleg. Lehetetlen jobban szórakozni, anélkül, hogy az örömközpontjaidat halálos áramütés érné...
Ford megnyomta azt a gombot, amire most az volt nyomtatva, hogy Eljárás Végrehajtás Kész, a mostanában már ódivatú Belépés-készenlét felirat helyett, ami már olyan régen felváltotta a megdöbbentõen kõkorszaki Ki gombot.
Ez egy bolygó volt, és látta ahogy szétrombolták. A saját két szemével látta, vagyis inkább vakon, mert a levegõ és a fény pokolian szétszaggatta, és érezte, ahogy a föld, mint egy kalapács erõsen verni kezdi, és õ ellenállt, üvöltött, - amikor egy nagy energianyaláb megragadta, és beöntötte a Vogonok utálatos sárga hajójába. És végül - öt másodperccel azután a pillanat után, amirõl eldöntötte, hogy az utolsó lehetséges pillanat, és már elszalasztották - a visszaalakulás finoman lengõ hányingere tört rá, amikor õt és Arthur Dentet az atmoszférán keresztül besugározták a hajóba, mint egy sportközvetítést.
Ott nem volt tévedés, ott nem lehetett. A Földet véglegesen lerombolták. Véglegesen, véglegesen. Elpárolgott az ûrbe.
És mégis, itt - ismét bekapcsolta az Útikalauzt - itt van a cikkelye, arról, hogy hogyan kellene hozzáfogni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az angliai Bournemouthban, Dorsetben, amire mindig is büszke volt, lévén, hogy a találékonyság egyik legbarokkosabb darabja, amit valaha is kiadott. Ismét elolvasta, és a fejét rázta igazi csodálattal.
Hirtelen rájött, hogy mi a válasz a problémára. Az, hogy valami igazán hátborzongató történik, és ha valami igazán hátborzongató történik - gondolta Ford - akkor azt akarja, hogy az vele is megtörténjen.
Az Útikalauzát visszarejtette a táskájába, és kisietett az utcára.
Észak felé ment, és a járdaszegélynél parkoló metálszürke limuzin mellett elhaladva egy bársonyos hangot hallott a közeli ajtó felõl:
- Ez így helyes, édesem, ez igazán így helyes. Meg kell tanulnod, hogy jól érezd magad emiatt. Figyeld, hogyan épül fel az egész gazdaság...
Ford elvigyorodott, megkerülte a következõ háztömböt, ami addigra már lángokban állt, és talált egy rendõrségi helikoptert, ami gazdátlanul állt az utcán. Feltörte, majd becsatolta magát, összeszorította az ujjait és gyakorlatlan mozdulatokkal elindította a gépet.
Borzasztóan kacsázva repült a város szurdokszerû falai felé, végül kikerülte õket, és keresztülszáguldott az állandóan a város fölött függõ fekete és vörös ködfátyolon.
Tíz perccel késõbb, annak ellenére, hogy a rendõrségi helikopterek visítva szirénáztak mögötte, és a gyorstüzelõ ágyúját teljesen szétlõtték, Ford gyorsan letette a gépet az állványzatok és leszállófények között, El Hantol ûrállomására, ahol az úgy telepedett le, mint egy hatalmas, ijesztõ és nagyon zajos szúnyog.
Mivel nem rongálta meg túlságosan, így becserélhette egy elsõ osztályú jegyre, ami a következõ, rendszert-elhagyó hajóra szólt, és ezek után elhelyezkedett a hajó egyik óriási, érzéki, testet-ölelõ ülésében.
- Ez jó mókának ígérkezik - gondolta magában, miközben a hajó csendesen, szemvillanásnyi idõ alatt eltûnt a mélységes ûr õrült messzeségében, miközben a felszolgálószemélyzet igazán túlzó lebegésbe kezdett.
- Igen, legyenszives - mondta Ford a felszolgálóknak, valahányszor azok elröppentek mellette, hogy valamivel megkínálják.
Ismét csettintett egyet a titokzatosan újra beiktatott, a Föld nevû bolygóról szóló cikke miatt, az õrült öröm különös mosolyával az arcán. Volt egy fontos, befejezetlen ügye arrafelé, amit most el tud végre intézni, és rettenetesen kedvére volt, hogy az élet váratlanul egy komoly feladatot állított elébe, amit meg kellett oldania. Hirtelen rájött, hogy kíváncsi arra, vajon hol lehet Arthur. Tényleg szerette volna tudni.
Arthur Dent ezernégyszázharminchét fényévnyire volt attól a helytõl, egy Saab-ban, és aggódott.
Mögötte a hátsó ülésen egy lány feküdt, aki miatt Arthur beverte a fejét az ajtóba, amikor a kocsiba mászott. Arthur nem tudta, hogy ez vajon azért volt-e, mert õ volt az elsõ nõnemû földi lény, akit hosszú idõ után elõször megpillantott, vagy akármiért is, a lényeg az, hogy elég kábultan érezte magát, mert, mert ...
- Ez nevetséges - mondta magának. - Csillapodj - mondta magának. - Te nem vagy - folytatta azon a leghatározottabb belsõ hangon, amit ki tudott magából csikarni egy teljesen normális és megszokott állapotban. Csak több, mint ezer fényévet utaztál a Galaxison keresztül, nagyon fáradt vagy, egy kissé zavart, és igazán érzékeny. Nyugi, ne ess pánikba, és lélegezz jó mélyeket.
Hátrafordult.
- Biztos vagy benne, hogy jól van? - kérdezte ismét.
Túl azon, hogy a lány - Arthur szerint - szívdobogtatóan szép volt, Arthur meg tudta róla mondani, milyen magas lehetett nagyjából, mennyi idõs, és a hajszínének pontos árnyalatát is. Azonban semmit sem tudott megkérdezni tõle, mert a lány sajnálatos módon teljesen eszméletlen volt.
- Csak kábítószert kapott - mondta a lány bátyja vállat vonva, le sem véve a szemét az útról.
- És ez így rendben van? - kérdezte Arthur riadtan.
- Nekem megfelel - mondta a fiú.
- Ah - mondta Arthur.
- Ô - tette hozzá egy pillanatnyi gondolkodás után.
A társalgás ezidáig meglepõen rosszul ment. A nyitó helló-k kezdeti izgalma után õ és Russel - Russel a lány bátyja volt, egy név, amirõl Arthur agyában mindig egy nagydarab ember jelent meg, szõke bajusszal és beszárított hajjal, aki egy hatodrangú focimeccsre is bársonyszmokingban menne ki és erõteljesen tartózkodna attól, hogy szidja a bírót - nagyon gyorsan rájöttek arra, hogy egyáltalán nem kedvelik egymást.
Russel termetes volt, szõke bajusszal. Szép haja be volt szárítva. Hogy igazságosak legyünk Arthurral - bár õ ennek semmi szükségét nem látta, azon kívül, hogy számunkra ez egy jó kis agytorna - Arthur igazán zordan nézett ki. Ember veszekedés nélkül nem utazhat ezer fényévet - többnyire mások poggyászfülkéjében - és Arthur sokat veszekedett.
- Nem narkós - mondta Russel hirtelen, amikor eszébe jutott, hogy nem egyedül ül a kocsiban - Csak kapott egy csomó nyugtatót.
- De hát ez borzasztó - mondta Arthur, és ismét hátrafordult, hogy megnézze. A lány megmozdult, és a haja lágyan a vállaira omlott. Néhány tincs az arcába hullt, eltakarva azt.
- Mi a baja, beteg?
- Nem - mondta Russel -, csupán hisztériás õrült.
- Mi?? - kérdezte rémülten Arthur.
- Ütõdött, komplett gyagya. A kórházba viszem vissza, és megmondom a dokiknak, hogy próbálkozzanak valami mással. Kiengedték, pedig még mindig azt képzeli magáról, hogy sündisznó.
- Sündisznó?
Russel hevesen rádudált egy kocsira, ami a sarkon velük szemben kanyarodott. Ki kellett térniük elõle, így a kocsi kifarolt. Úgy tûnt, hogy Russel a haragtól jól érzi magát.
- Nos lehet, hogy nem sündisznó - mondta, miután ismét lehiggadt. - Bár úgy egyszerûbb lenne foglalkozni vele. Ha valaki azt képzeli magáról, hogy sündisznó, csak egy tükröt meg néhány sünrõl készült képet kellene neki odaadnod, majd azt mondani neki, hogy próbáljon meg különbséget tenni, és ha jobban van, szóljon. De legalább az orvostudomány foglalkozhatna vele, és ez a lényeg. Bár úgy tûnik, ez nem elég jó Fennynek...
- Fenny...?
- Tudod, mit kaptam tõle karácsonyra?
- Nos, nem.
- Black Orvosi Szótárát.
- Kedves ajándék.
- Szerintem is. Ezerféle betegség ábécésorrendben.
- Azt mondtad, Fennynek hívják.
- Aha. Én azt mondom neked, válassz. Itt bármivel lehet foglalkozni. A kábítószert akár receptre is felírják. De nem, neki más kell. Csakhogy nehéz legyen az élet. Ilyen volt az iskolában is, tudod?
- Tényleg?
- Igen. Elesett hokizás közben, és eltört egy csontja. És senki még csak nem is hallott a dologról.
- Megértelek, ez igazán bosszantó lehet -mondta Arthur nem túl meggyõzõen. Eléggé csalódott volt, amikor rájött, hogy a lány neve Fenny. Ez egy igazán buta, lehangoló név volt, pont olyan, mint amilyet egy utálatos vénlány választana magának, ha a Fenella nevet nem találná elviselhetõnek.
- Nem arról van szó, hogy nem éreztem vele együtt - folytatta Russel -, de igenis egy kicsit bosszantott. Hónapokig sántított.
Lassított.
- Ez az az útelágazás, ugye?
- Ööö, nem. Öt mérfölddel arrébb. Ha úgy neked is megfelel.
- Oké - mondta Russel, és egy pici szünettel azért jelezte, hogy mégsem oké és gyorsított.
Tulajdonképpen ez volt Arthur útelágazása, de nem tudott kiszállni, mert többet akart megtudni a lányról, aki így, eszméletlenül is elbûvölte. Kiszállhat akár a következõ két leágazásnál is.
Maguk mögött hagyták a falut, ami Arthur otthona volt, bár félt még belegondolni is, hogy mit találna ott. Jól ismert tárgyak mellett suhantak el szellemszerûen a sötétben, helyet adva a borzongásnak, amit csak nagyon-nagyon normális dolgok válthatnak ki, furcsa megvilágításban, amikor nincs felkészülve rájuk az ember.
Saját becslése szerint - már amennyire meg tudta ítélni a távoli napok eltérõ idõszámítása szerint élve - 8 éve jött el a Földrõl, de hogy itt mennyi idõ telt el, azt nehezen tudta kitalálni. Valójában kimerült agya nem tudta felfogni a történteket, mert ez a bolygó - az otthona - nem lehet itt.
Nyolc éve, ebédidõben a bolygóját lerombolták, végérvényesen lerombolták a Vogonok hatalmas, sárga hajói, amik a déli égen úgy lógtak, mintha a gravitáció törvénye nem lenne többé önkormányzati ellenõrzés alatt, és megszegése sem lenne több, mint egy tilosban parkolás.
- Érzékcsalódások - mondta Russel.
- Mi? - kérdezte Arthur, és elkezdett gondolkodni.
- Fenny azt mondja, hogy furcsa érzékcsalódásoktól szenved, hogy az igazi Földön él. És nem jó neki megmondani, hogy tényleg az igazi Földön él, mert akkor azt mondja, hogy éppen ezért olyan furcsák azok az érzékcsalódások. Nem ismerlek, de úgy gondolom, ezt a fajta társalgást te is igazán fárasztónak találod. Adj neki tablettákat, és hagyd a fenébe, ez az én álláspontom. Úgy értem, hogy csak egy csomót vacakolsz, nem?
Arthur rosszallóan nézte. Már nem elõször.
- Nos...
- És ezek az álmok, meg rémálmok. A doktorok pedig azokról a furcsa ugrálásokról beszéltek, amik az agyhullám-diagramján voltak.
- Ugrálások?
- Ez a ... - mondta Fenny.
Arthur megpördült az ülésen, és mereven bámult a lány hirtelen tágra nyitott, de teljesen üres szemeibe. Bármit is nézett a lány, az nem a kocsiban volt. A pillái megrebbentek, a feje rándult egyet, majd békésen elaludt.
- Mit mondott? - kérdezte Arthur aggódva.
- Azt mondta: 'Ez a ...'
- 'Ez a...' mi?
- 'Ez a...' mi? Honnan a fenébõl kellene tudnom? Ez a sündisznó, az a kémény, Don Alfonso másik pár csiptetõje. Tényleg bolond. Azt hiszem, már említettem.
- Úgy látszik, nem nagyon törõdsz vele - mondta Arthur olyan tárgyilagosan, ahogy csak lehetett, de ez nem igazán sikerült neki.
- Nézd, fiú...
- Jó, rendben van, igazán sajnálom. Nem az én dolgom. Nem így akartam mondani - mondta Arthur. - Tudom, hogy sokat törõdsz vele, ez nyilvánvaló - füllentette. - Tudom, hogy valahogyan foglalkoznod kell vele. Meg kell nekem bocsátanod. Én csak a Lófej Köd másik oldaláról stoppoltam idáig.
Mereven bámult ki az ablakon.
Meg volt döbbenve, hogy az összes adat közül, amik helyért harcoltak a fejében ezen az éjszakán - amikor hazaért az otthonába, amirõl azt gondolta, hogy örökre elveszett, és a feledés ködébe merült - az egyetlen dolog, ami foglalkoztatta, az ennek a furcsa lánynak a mániája volt, akirõl semmi mást nem tudott, csak azt, hogy annyit mondott neki: 'Ez a ...', és azt, hogy nem kívánja, hogy a bátyja egy vogon ûrhajón legyen.
- Nos, milyen ugrások azok, amiket említettél? - folytatta olyan gyorsan, ahogy csak tudta.
- Nézd, ez itt a húgom. Azt sem tudom, miért mesélek neked arról, hogy ...
- Jó, oké, sajnálom. Talán jobb lenne, ha kitennél, ez az a ...
Abban a pillanatban, ahogy kimondta, ez teljesen lehetetlenné vált, mert a vihar, ami már egyszer elhagyta õket, ismét kitört.
Villámok cikáztak keresztül az égen, és úgy tûnt, hogy valaki valami olyasmit önt fölöttük egy szitán keresztül, ami közelrõl az Atlanti óceánra emlékeztet.
Russel káromkodott, majd erõsen a vezetésre koncentrált, és aktívan kormányzott néhány percig, mialatt az ég rájuk zúdult. Félretette a dühét, amint hirtelen gyorsítva leelõzött egy teherautót, amire ez volt írva: 'McKenna Fuvarozási Vállalat, az idõjárás nem akadály'. A feszültség enyhült, amint az esõ alábbhagyott.
- Az egész annak a CIA ügynöknek a dolgával kezdõdött, akit a vízgyûjtõmedencében találtak, amikor mindenkinek hallucinációi voltak, meg minden, emlékszel?
Arthur egy pillanatig gondolkodott, hogy vajon megemlítse-e még egyszer, hogy a Lófej Köd másik oldaláról jött stoppal, és ezért, meg más különbözõ idekapcsolódó és meglepõ dolgok miatt nem igazán tudott a közelmúltban lezajlott eseményekrõl, de rájött, hogy ezzel csak összezavarná a dolgokat a késõbbiekben.
- Nem - mondta.
- Az volt az a pillanat, amikor összeomlott. Egy kávéházban volt,valahol Rickmansworthban. Nem tudom, hogy mit csinált, de amiatt roppant össze. Kétségtelen, hogy felállt, és szenvtelenül kijelentette, hogy átesett néhány rendkívüli felfedezésen, vagy min, és egy kicsit tétovázott, zavarodottan nézett, azután sikítva összeesett, bele egy tojásos szendvicsbe.
Arthur összerezzent.
- Nagyon sajnálom, hogy ezt kell hallanom - mondta hûvösen.
Russel rosszkedvûen hümmögött.
- És mit - próbálta Arthur összerakni a dolgokat - csinált a CIA ügynök a gyûjtõmedencében?
- Természetesen a vízen lebegett. Halott volt.
- De mi ...
- Na gyerünk, hiszen emlékszel minden vacakra. A hallucinációk. Mindenki azt mondta, hogy egy próba volt, a CIA próbálkozott egy olyan háborúval, ahol kábítószert vetnek be. Néhány õrült elképzelés szerint ahelyett, hogy lerohannák az országot, sokkal olcsóbb és hatásosabb lenne, ha mindenki azt gondolná, hogy le lettek rohanva.
- És pontosan milyen hallucinációk volta azok? - kérdezte Arthur csöndesen.
- Hogy érted, hogy milyen hallucinációk? Arról az egész szemétrõl beszélek a nagy sárga hajókkal, meg hogy mindenki megõrült, meg azt mondták, hogy meg fogunk halni, és a csúcs: eltûntek, amint a drog hatása megszûnt. A CIA tagadta, ami azt jelenti, hogy igaznak kell lennie.
Arthur egy kissé megszédült. Valamit megragadott, hogy megtámassza magát, és szorosan fogta. A száját hol becsukta, hol kinyitotta, mert tudta, hogy valamit mondania kell, csak éppen semmi sem jutott eszébe.
- Mindenesetre - folytatta Russel - akármilyen drog is volt, Fennynél nem szûnt meg olyan gyorsan a hatása. Végig azon voltam, hogy beperelem a CIA-t, de egy ügyvéd barátom azt mondta, hogy ez olyan lenne, mintha egy elmegyógyintézetet próbálnék megtámadni egy banánnal, szóval ... - vállat vont.
- A Vogonok ... - nyikkant Arthur - a sárga hajók ... eltûntek??
- Hát persze, hogy eltûntek, hiszen hallucinációk voltak - mondta Russel, és furcsán nézett Arthurra.
- Azt akarod mondani, hogy nem emlékszel semmire? Az ég szerelmére, hát hol voltál?!
Ez Arthur sz 1 mára annyira meglepõen jó kérdés volt, hogy döbbenetében félig kiugrott az ülésbõl.
- Jézusom! - kiáltotta Russel, és megpróbálta irányítani a kocsit, ami hirtelen megpróbált lecsúszni az útról. Elrántotta a szembejövõ teherautó elõl, és felkanyarodott a füves töltésre. Ahogy a kocsi a fékezéstõl megdõlt, a lány hátulról nekicsapódott Russel ülésének, majd esetlenül összecsuklott.
Arthur rémülten hátrafordult.
- Jól van??
Russel dühösen végigsimított formára vágott haján, egy picit megrándult a bajusza. Arthur felé fordult.
- Lennél szíves - mondta - elengedni a kéziféket?
Hatodik fejezet
Innen még négy mérföldnyi séta volt a falujáig. Egy mérföld még az elágazásig - ahová az utálatos Russel nem volt hajlandó visszavinni - és onnan három mérföld séta a szeles úton.
A Saab elfüstölt az éjszakába. Arthur nézte amint elmennek, annyira megdöbbenve, amennyire csak egy ember lehet, aki öt évig elhitte magáról, hogy vak, és most hirtelen rájött, hogy csak túl nagy kalapot viselt.
Hevesen megrázta a fejét abban a reményben, hogy hátha a helyére kerül néhány nyilvánvaló dolog, és végre ezek segítségével megérti a máskülönben igazán zavarba ejtõ Univerzumot, de eddig a nyilvánvaló dolgok - ha voltak egyáltalán - ezt elmulasztották megtenni, így ismét elindult felfelé az úton, azt remélve, hogy egy élénk séta és még talán néhány vízhólyag segíteni fog abban, hogy legalább a saját létezése felõl megnyugodjon - ha már a józan esze nem segít.
Este 10.30-kor érkezett meg, ez egy nyilvánvaló dolog, mert a Ló és Lovász elõtt megállt és bepillantott a párás és zsíros ablakon, és megnézte a sok éve odabenn lógó ütött-kopott, öreg Guiness órát, amin egy kép volt egy struccról, amint egy egypintes üveget fog, és igazán szórakoztatóan lepréseli a torkán.
Ez volt az a kocsma, ahonnan abban az átkozott ebédidõben eltûnt, mialatt elõször a házát, utána pedig az egész bolygót lerombolták, vagy legalábbis úgy nézett ki, hogy lerombolták. Nem, a fenébe is, le lett rombolva, mert ha mégsem, akkor hol a fészkes francban volt nyolc évig, és hogyan jutott el oda, ha nem a Vogonok egyik nagy, sárga hajóján - amikrõl a szörnyû Russel éppen most mondta el, hogy csupáncsak drog által elõidézett hallucinációk voltak. Ha meg tényleg le is rombolták a bolygót, akkor most mi a csudán áll?
Ezen a ponton felfüggesztette a gondolatmenetét, mert semmi újabbat nem ígért, mint az utóbbi húsz alkalommal, amikor végiggondolta.
Újrakezdte.
Ez volt az a kocsma, ahonnan abban az átkozott ebédidõben eltûnt, mialatt az az akármi történt, amit majd késõbb kiderít, hogy mi is volt, és ...
Ennek még mindig nincs semmi értelme.
Újrakezdte.
Ez volt az a kocsma, ahonnan ...
Ez egy kocsma volt.
A kocsmákban italokat szolgáltak fel, és most nem tudott egyet megosztani senkivel.
Megnyugtatta, hogy a zavaros gondolat végül megérkezett egy elhatározás formájában, és ezzel az elhatározással elégedett volt, még akkor is, ha ez nem az volt, aminek nekifogott, hogy megoldja. Az ajtó felé lépett.
Azután megállt.
Egy pici, drótszõrû terrier futott ki egy alacsony fal mögül, majd mikor meglátta Arthurt, vicsorogni kezdett.
Arthur ismerte ezt a kutyát. Jól ismerte.
Egy reklámszakember barátjáé volt, és Hülyekutyának hívták, mert ahogyan a szõre a fején felfelé állt, az az embereket az Amerikai Egyesült Államok elnökére emlékeztette, és a kutya ismerte Arthurt, vagy legalábbis igazán felismerhetné. Ez egy hülye kutya volt, még egy végszót sem tudott elolvasni - éppen ezért néhány ember tiltakozott a nevét illetõen - de legalább arra képes lehetne, hogy felismerje Arthurt ahelyett, hogy ott áll, felborzolt szõrrel, mintha Arthur Lenne a legfélelmetesebb jelenés, ami valaha is megzavarta gyarló életét.
Ez arra ösztönözte Arthurt, hogy ismét mereven szembenézzen az ablakkal, és most ne a fulladozó emuban, hanem önmagában gyönyörködjön.
Ahogy hirtelen ilyen családias környezetben látta magát, el kellett ismernie, hogy a kutyának igaza van.
Nagyon úgy nézett ki, mint az a valami, amit a farmerek arra használnak, hogy megijesszék vele a madarakat, és nem volt kétséges, hogy jelenlegi állapotában a kocsmába bemenni eléggé kockázatos vállalkozás lenne, vagy még rosszabb, mert kétségkívül lenne benn egy pár ember, akiket ismer, és akik azonnal felugranának, hogy kérdésekkel bombázzák, és erre még nem érezte magát felkészültnek.
PéldE1 ul Will Smithers, a Nemcsodás Hülyekutya tulajdonosa, egy kutyáé, aki annyira hülye, hogy Will kirúgta az egyik reklámjából, mert képtelen volt arra, hogy megjegyezze, melyik kutyaeledelt kell kedvelnie - annak ellenére, hogy a többi tálban lévõ hús le volt locsolva motorolajjal.
Will feltétlenül benn lenne. Itt van a kutyája, a kocsija, egy szürke 928 S-es Porsche, hátsó szélvédõjén egy felirattal: 'A másik kocsim is Porsche'. A fene egye meg.
Mereven bámulta a kocsit, aztán rájött valamire, amit eddig nem tudott.
Will Smithers, úgy, mint a legtöbb túlfizetett és nem igazán lelkiismeretes fickó, akit Arthur a reklámszakmában ismert, elhatározta, hogy minden augusztusban kicseréli a kocsiját, és így azt mondhatja az embereknek, hogy a fõkönyvelõje kényszeríti hogy ezt tegye - bár az igazság az volt, hogy a fõkönyvelõje sérvet kapott az erõlködéstõl, hogy megakadályozza (így az összes tartásdíjat fizetnie kellett, és így tovább) - és ez a kocsi ugyanaz volt, amire Arthur emlékezett azelõttrõl. Az év rajta volt a rendszámtábláján.
Lévén, hogy tél volt, és az eset, ami annyi bajt okozott neki, a saját idõszámítása szerint nyolc éve, szeptember elején történt, itt kevesebb, mint hat vagy hét hónap telt el.
Megborzadva állt még egy ideig és hagyta, hogy a Hülyekutya föl-le ugráljon körülötte. Hirtelen megszédült a felismer 9stõl, amit már nem tudott kikerülni: idegen volt a saját földjén. Akárhogyan is próbálják, senki sem lesz képes arra, hogy elhiggye a történetét. Nem csak azért, mert tökéletesen egyszerûnek hangzott, hanem mert határozottan ellentmondott a legegyszerûbb, nyilvánvaló tényeknek.
Ez igazán a Föld? Volt rá egyáltalán esély, hogy ilyen kolosszálisat tévedjen?
A kocsma, ami elõtte állt, elviselhetetlenül családias volt hozzá minden részletében - minden téglája, a hulló vakolat minden darabja; és belül érezte a családias, fülledt melegséget, szinte látta a csupasz gerendákat, a nemeredeti öntöttvas világítóberendezéseket, a bárpultot, ami ragadós a sörtõl, amibe azok az emberek, akiket ismert, beledugják a könyöküket, és ami köré kartonpapírból kivágott lányok voltak fûzve, akik mellére körbe mogyorószacskókat tûztek. Ez az egész rakás szemét az otthona volt. Az õ világa.
- Hej, Semmitsemtudó!
Will Smithers hangja azt jelentette, hogy gyorsan el kell döntenie, mit csináljon. Ha ott marad, felfedezik és az egész cirkusz elkezdõdik. Ha elrejtõzik, azzal csupán a kezdés pillanatát halasztaná el, és különben is, elég hideg volt.
Az a tény, hogy Will volt, aki közeledett, könnyebbé tette a választást. Nem az, hogy Arthur nem szerette Willt olyannak, amilyen - Will igazán vidE1 m volt. Csak az, hogy olyan fárasztó módon volt vidám, mert mivel reklámszakember volt, így mindig azt akarta, hogy te is tudd, milyen jól mulatott, és hol, és honnan van a dzsekije.
Ezeket figyelembe véve Arthur egy teherautó mögé rejtõzött.
- Hej, Hülyekutya, mi van?
Az ajtó kinyílt és Will jött ki egy bõr repülõsdzsekiben, amit egy ismerõsétõl kapott, aki az Országútkutató Laboratóriumban dolgozott és autóbalesetekkel foglalkozott azért, hogy olyan ütött-kopott kinézete legyen.
Will néhány barátjával volt. Éppen játszottak, a kutyával szórakoztak.
- Ide gyere! - kiáltották kórusban a kutyának - ide, ide, ide!!!
A kutya mérgesen ment, ugatva, fel-le ugrálva, kicsaholva a kicsi szívét, magánkívül a dühös elragadtatástól. Mindnyájan nevettek és jót mulattak rajta, majd végül szétszóródtak a különbözõ kocsikba és eltûntek az éjszakában.
Nos, ez legalább egy dolgot tisztáz, gondolta Arthur a teherautó mögött, ez egészen pontosan az a bolygó, amire emlékszem.
Hetedik fejezet
A háza még mindig ott állt.
Hogy hogyan és miért, nem volt ötlete. Miközben arra várt, hogy a kocsma kiürüljön, eldöntötte, hogy elmegy és megnézi, ugyanis egy szobát akart kérni a háziúrtól éjszakára, mikor már mindenki elment. És a ház ott volt.
Gyorsan kinyitotta az ajtót egy kulccsal, amit a kertben egy kõbéka alatt tartott, ugyanis elég meglepõ módon, csörgött a telefon.
A csörgést gyengén hallotta egész úton, ahogy ment fölfelé, és azonnal elkezdett rohanni, ahogy rájött, hogy honnan jön a hang.
Az ajtó elég nehezen nyílt ki a bedobált hirdetések miatt. Majd megakadt, mert beszorult alá az, amit Arthur késõbb fog felfedezni, és ami tizennégy darab ugyanolyan, személyre szóló felhívás, hogy használjon olyan hitelkártyát, amilyen már volt neki, tizenhét ugyanolyan vészjósló levél, mert nem fizetett számlákat egy olyan hitelkártyával, ami nem volt neki, harminchárom egyforma levél, miszerint õt választották ki személyesen, mert egy olyan embert kerestek, akinek van érzéke ahhoz, hogy érzéssel különbséget tegyen; aki tudja, hogy mit akar és hová megy ebben a mai, kifinomult, divatos-üdülõhelyeket-kedvelõ-gazdagok világában - és éppen ezért lenne szíves néhány szerszámtáskát és egy döglött cirmoscicát vásárolni.
Keresztülerõszakolta magát az ezekbõl adódóan viszonylag szûk ajtónyíláson, belebotlott egy rakás borajánlatba, amiket semmiféle jó ítélõképességû és mûértõ ember nem nélkülözhetne, megcsúszott egy halom tengerparti nyaralást hirdetõ papíron, rálelt a sötét lépcsõkre, amik a hálószobájába vezettek, és sikerült eljutnia a telefonhoz, mikor az abbahagyta a csörgést.
Összecsuklott a hideg, penészszagú ágyára és egy pár percig nem próbálta megakadályozni a világot abban, hogy a feje körül forogjon azon a módon, ahogy nyilvánvalóan akart.
Amikor már kiszórakozta magát és a forgás is csillapodott egy kicsit, Arthur kinyújtotta a kezét, hogy felkapcsolja az éjjeli lámpát, habár nem remélte, hogy világítani fog. Meglepetésére világított. Mióta az elektromos mûvek azonnal kikapcsolta az áramot, ha kifizette a számláit, az tûnt ésszerûnek, hogy akkor nem kapcsolják ki, ha nem fizet. Pénzküldéssel csak felhívod magadra a figyelmet.
A szobája majdnem olyan volt, mint amilyennek hagyta: rétegesen rendetlen, bár a hatást egy kissé tompította a vastag porréteg. Félig elolvasott könyvek és újságok bújtak meg félig használt törülközõkupacok között. Fél pár zoknik, fél pohár kávékhoz támasztva. Ami valamikor egy félig megevett szendvics volt, az most félig valami hasonlónak tûnt. Arthur egyáltalán nem akart tudni róla. Tedd az egészet egy üvegbe, dugaszold el és eressz rá villámokat - gondolta - és újraindítottad az egész evolúciót.
Egyetlen dolog azért más volt a szobában.
Egy pillanatig vagy tovább nem látta, hogy mi, mert az is vékony porréteggel volt bevonva. Azután meglátta és megállt.
Az ütött-kopott, ócska televízió mellett volt, amiben csak az Iskolatévé adását lehetett nézni, mert ha valami izgalmasabbat próbált venni, lerobbant.
Egy doboz volt.
Arthur felkönyökölt és mereven nézte.
Egy szürke doboz volt, egyfajta unalmas, tompa fénnyel. Egy kocka alakú szürke doboz volt, az oldala alig több, mit egy láb hosszú. Egy egyszerû, szürke szalaggal volt átkötve, ami takaros csomóba gubancolódott a tetején.
Arthur felkelt, odament, és meglepetten megérintette. Akármi is volt, szemmel láthatóan takarosan és csodálatosan ajándékként-becsomagolt dolog volt, és rá várt, hogy kibontsa.
Óvatosan a kezébe vette és visszavitte az ágyhoz. Leporolta a tetejét és kibontotta a szalagot. A doboz teteje egy fedél volt, egy füllel, amit a dobozba hajtottak.
Kihajtotta és belenézett a dobozba. Egy üveggömb volt benne, finom, szürke selyempapírba bújtatva. Óvatosan kivette. Nem volt igazán gömb, mert az alján nyitott volt, vagyis - jött rá Arthur, ahogy megfordította - a tetején, vastag szegéllyel. Egy gömb alakú tál volt. Egy akvárium.
A legcsodálatosabb üvegbõl készítették, tökéletesen átlátszó volt, de mégis különlegesen ezüst-szürke színû, mintha palát és kristályt kevertek volna bele a készítésénél.
Arthur lassan körbe-körbe forgatta a kezében. Ez volt a legcsodálatosabb tárgy, amit valaha is látott, azonban teljesen zavarba hozta. Belenézett a dobozba, de a csomagolópapíron kívül más nem volt benne. A doboz külsején sem volt semmi.
Ismét körbeforgatta a tálat. Gyönyörû volt. Tökéletes. De egy akvárium volt.
Megkoppintotta hüvelykujja körmével, mélyen és ragyogóan csendült meg és hosszabban hallatszott a csengés, mint ahogy az valószínûnek tûnt, és amikor végül halkult, úgy tûnt, hogy nem szûnik meg, csak ellibben más világok felé, mintha egy mélytengeri álomba merülne.
Arthur teljesen elragadtatva még egyszer körbeforgatta, és ekkor a koszos éjjeli lámpáról más szögben esett a tálra a fény, így néhány finom karcolat csillant meg a felületén. Felemelte és beállította a lámpát, és hirtelen tisztán látta a szavak finoman metszett körvonalát, amik az üveget árnyékolták.
'Viszlát' olvasta 'és kösz...'
És ez volt minden. Arthur pislogott és semmit sem értett.
Még több mint öt teljes percig forgatta a tárgyat körbe-körbe és különbözõ szögekben a fényhez tartotta, megkopogtatta igézõ csengése miatt, tovább tûnõdött a homályos betûk jelentésén, de semmit sem talált. Végül felállt. A csapból vizet engedett bele és visszatette az asztalra a televízió mellé. Kirázta a piciny Bábel-halat a fülébõl és ficánkolva beledobta. Nem lesz rá többé szüksége, kivéve ha majd külföldi filmeket néz.
Visszament az ágyához, lefeküdt, és eloltotta a lámpát.
Nyugodtan és csendben feküdt. Beszívta a mindent beborító sötétséget, lassan teljesen ellazította a végtagjait, megtisztította az elméjét a gondolatoktól, becsukta a szemeit és tökéletesen képtelen volt elaludni.
Az éjszaka kellemetlen volt az esõ miatt. Maguk az esõfelhõk továbbmentek és jelenleg a figyelmüket egy kicsi, útmenti kávéház kötötte le Bournemouth-on kívül, de az eget, amin keresztül elhúztak, megzavarták, így az most nyirkos, felborzolt levegõt hordozott, úgy, mintha nem állna jót magáért, ha tovább provokálják.
A Hold is látszott, elég nedvesnek nézett ki. Olyan volt, mint egy papírgalacsin, amit egy frissen mosott farmernadrág hátsó zsebébõl vettek ki, és amirõl csak az idõ és a vasalás mondhatná meg, hogy egy régi bevásárlólista vagy egy ötfontos bankjegy volt.
A szél egy picit csapkodott, úgy mint a lónak a farka, ami megpróbálja eldönteni, hogy milyen a hangulat ma este. Valahol éjfélt harangoztak.
Egy tetõablak nyikordult, amikor kinyitották.
Be volt ragadva, éppen ezért rángatni kellett, meg egy picit rábeszélni, hogy kinyíljon, ugyanis a keret egy kissé korhadt volt és a sarokvasat is észrevehetõen átfestették néhányszor, de végül is kinyílt.
Miután egy fadarabbal kitámasztotta, egy alak küzdötte keresztül magát rajta, bele a keskeny vízelvezetõbe, ami a szemben lévõ tetõk lejtései között volt.
Felállt és csendben nézte az eget.
Az ég teljesen felismerhetetlen volt, ugyanúgy, mint az a vad kinézetû teremtmény, aki több, mint egy órával ezelõtt rontott be õrült módon a házba. Reménytelen volt a szakadozott, foszlott köntös, maszatos száz világ sarától, pecsétes száz koszos ûrkikötõ gyorsételeinek fûszereitõl, reménytelen volt a bozontos hajsörény, reménytelen volt a hosszú és kócos szakáll, a pompás kondícióban lévõ ökoszisztéma, meg minden.
És most helyette ott volt Arthur Dent, az udvarias és hétköznapi, kordbársony nadrágban és nagy gyapjúkabátban. A haja meg volt mosva és nyírva, az arca pedig símára borotválva. Csak a szemei mondták még mindig, hogy bármi is az, amit az Univerzum gondol, ezt vele teszik, és még mindig szeretné, ha abbahagynák.
Ezek nem azok a szemek voltak, mint amikkel legutóbb kinézett erre a különös tájra, és az agy, ami a képeket értelmezte, sem ugyanaz az agy volt. Nem volt semmiféle sebészeti beavatkozás, csupán a tapasztalatok okozta folyamatos változás.
Az éjszaka ebben a pillanatban olyan volt, mint egy élõlény, és a sötét Föld körülötte, mint egy lény, amibe Arthurt belegyökereztették.
Egy kicsit úgy érezte magát, mint egy bizsergés egy hosszú folyó áramlásának távoli idegvégzõdésein, mint a láthatatlan hegyek dübörgése, mint a nehéz esõfelhõk kavargása, amik valamerre dél felé tartózkodtak.
Érezte egy fa létezésének izgalmát, ami olyan dolog volt, amire nem számított. Tudta, hogy jó érzés belefúrni a lábujjait a földbe, de soha nem jött rá, hogy annyira jó lehet, mint amilyen volt. Érzett még egy majdnem illetlen örömhullámot is, ami az Új Erdõbõl érkezett. Meg kell próbálnia ezen a nyáron, gondolta, és megnézni, hogy milyen, ha az embernek lombja van.
Egy másik irányból azt érezte, hogy milyen egy birkának lenni, amit egy repülõ csészealj megijesztett, de ez tulajdonképpen megkülönböztethetetlen volt attól az érzéstõl, hogy milyen egy olyan birkának lenni, amit bármi más ijesztett meg amivel összetalálkozott. Mert a birkák olyan teremtmények voltak, akik nagyon keveset tanultak rövid életük folyamán, és az is megijesztette õket, ha reggel látták a napfelkeltét, és megdöbbentek az összes szeméttõl, amit a mezõn találtak.
Meglepõdött, amikor rájött, hogy képes magát úgy érezni, mint egy birka, amit megijesztett a felkelõ nap azon a reggelen - és az elõzõ reggelen is, és megijesztette még egy halom fa is az elõzõ nap elõtti napon. Tovább és tovább ment visszafelé az idõben, de kezdett unalmas lenni, mert az egész abból állt, hogy a birkát megijesztették különbözõ dolgok egy napon, és az elõzõ napon is megijedt valamitõl.
Otthagyta a birkát és engedte, hogy elméje tovább sodródjon álmosan a kibontakozó hullámokon. Értelme érezte száz más elme jelenlétét, néhány ezret fogságban, néhány álmosat, néhány alvót, néhány borzasztóan izgatottat és egy összetörtet.
Egy összetörtet.
Túl gyorsan hagyta el ezt az elmét, és próbálta ismét megkeresni, de az egérutat nyert, mint a másik kártya, amin egy alma volt Pelmanism-ben.
Elöntötte az izgatottság, mert ösztönösen tudta, hogy ki volt az - vagy legalábbis kit akart, hogy az legyen. És ha egyszer tudod, hogy mit akarsz, hogy valóra váljon, akkor az ösztön nagyon jó eszköz arra, hogy lehetõvé tegye, hogy tudd: ez most az.
Ösztönösen tudta, hogy Fenny volt az, és hogy meg akarja találni, csak képtelen rá.
Mivel túl sokáig erõlködött, érezte, hogy elveszíti ezt a furcsa, új képességét, ezért egy kicsit abbahagyta a kutatást és hagyta, hogy az elméje még egyszer sokkal könnyebben vándoroljon.
És ismét érezte a törést.
De nem tudta újra megtalálni. Ekkor bárhogyan is próbálta az ösztöne bemagyarázni neki, hogy ez az, nem volt benne biztos, hogy Fenny volt. Lehet, hogy ez egy másik törés volt. Minõségileg ugyanolyan összefüggéstelen, de sokkal általánosabb érzésû volt, mélyebb, nem egyszerû elme, vagy egyáltalán nem is egy elme. Más volt.
Engedte, hogy a tudata a Földbe szálljon, lassan és mélyre, fodrozódva, szivárogva süllyedjen.
A Földet követte napjain keresztül, számtalan lüktetésének ritmusán szárnyalva, átszivárogva életének hálóján, áramlataival hömpölyögve, súlyával fordulva.
Mindig a törés miatt tért vissza, egy tompa, összefüggéstelen fájdalom miatt.
És most a fény vidéke fölött repült, a fény volt az idõ, az áramlatai pedig a hátráló napok. A törés, amit érzett - a második - a távolban feküdt elõtte, keresztül a tájon, egy egyszerû hajszál vastagsága a Föld napjainak álmodó tájképén.
És hirtelen rajta volt.
Szédülten táncolt át az élén, amint az álomvilág teljesen eltûnt alatta, egy elképesztõ mélység a semmibe. És az hirtelen vadul megpörgette Arthurt, aki a semmit karmolva csapkodott a megdöbbentõ ûrben, forgott, végül leesett.
Keresztülsuhant a hasadozott ûrön, ahol egy másik táj, fogadta, egy másik idõ, egy öregebb, fáradságosan összeillesztett Föld. Két Föld.
Felébredt.
Hideg szellõ simogatta a lázas verítéket forró homlokán. A rémálom elmúlt, így amit érzett, az saját maga volt. A vállai összecsuklottak, a szemeit finoman, ujjheggyel megdörzsölte. Végül ugyanolyan fáradt volt, mint amilyen álmos. És hogy ez az egész mit jelentett - ha egyáltalán valamit is jelentett - arról majd reggel gondolkodik, most pedig ágyba, és aludni. A saját ágya, a saját álma.
A távolból látta a házát és csodálkozott, hogy ez most miért van így. A holdfényben látszott a ház árnyéka, felismerte az igazán idétlen, tuskószerû körvonalát. Maga alá nézett és rájött, hogy kb. 18 inchcsel az egyik szomszédja, John Ainsworth rózsabokrai fölött lebeg. A szomszéd óvatosan gondozta a rózsáit, megmetszette télire és náddal betakarta õket, és kis cédulákkal is ellátta - Arthur pedig csodálkozott, hogy most mit keres fölöttük. Csodálkozott, hogy mi tartja fenn, és amikor rájött, hogy semmi, kellemetlenül nekiütközött a talajnak.
Felkelt, leporolta magát és visszabicegett a házba kificamodott bokáján. Levetkõzött és beledõlt az ágyba.
Mialatt aludt, a telefon ismét csörgött. Teljes tizenöt percig csörgött, és emiatt Arthur kétszer is megfordult az ágyban. Azonban bármennyire csörgött, még csak esélye sem volt rá, hogy Arthurt felébressze.
Nyolcadik fejezet
Arthur felébredt és csodálatosan érezte magát, abszolút mesésen, kipihentnek, és el volt ragadtatva, hogy otthon van. Telve volt energiával és egyáltalán nem törte le az sem, amikor rájött, hogy február közepe van.
Szinte eltáncolt a hûtõig, megkereste a három legkevésbé szõrös dolgot benne, egy tE1 nyérra rakta õket és figyelmesen nézte kettõ percig. Mivel nem tettek kísérletet arra, hogy megmozduljanak, elnevezte õket reggelinek és megette. Így õk ketten megöltek egy fertõzõ ûrbetegséget, amit Arthur - anélkül, hogy tudta volna - a Flargathon Gázmocsaraiban szedett össze néhány nappal ezelõtt, és ami egyébként Nyugat-Hemisphere lakosságának a felét megölte volna, a másik felét pedig megvakította volna, és mindenki mást kóros lelkialkatúvá és meddõvé tett volna, szóval így a Föld szerencsés volt.
Erõsnek és egészségesnek érezte magát. Határozottan eltakarította a hirdetéseket egy lapáttal, utána eltemette a macskát.
Ahogy befejezte, megszólalt a telefon, de hagyta csörögni, amíg egy pillanatig csendben állt a sírnál. Akárki is volt, majd visszahívja, ha igazán fontos.
Letörölte a cipõjérõl a sarat és visszament a házba.
Volt néhány fontos levél is a hirdetéskupacban - néhány irat a tanácstól, 3 évvel korábbi dátummal, ami a háza tervezett lerombolásáról számolt be, néhány figyelemfelkeltõ levél az egész terelõút tervezete iránt, volt egy szintén régi levél a Greenpeace-tõl - az ökológiai nyomást gyakorló érdekszövetségtõl, aminek alkalmanként támogatást küldött -, amiben segítséget kértek ahhoz a tervükhöz, hogy ki kell engedni a delfineket és az orkákat a fogságból, és néhány bizonytalanul veszekedõ lap a barátoktól, amiért nem volt elérhetõ a napokban.
Ezeket összeszedte, egy karton iratgyûjtõbe tette és ráírta: Elintéznivalók. És mivel olyan erõtõl duzzadónak és dinamikusnak érezte magát azon a reggelen, még azt is hozzátette: Sürgõs!
Kipakolta a törülközõjét és még néhány különös pénzdarabot és alkatrészt a mûanyag táskából, amit a Port Brasta-i Mega-Marketnél szerzett. A felirat a táskán egy gondosan és érthetõen kidolgozott szójáték a Lingua Centaurin, és teljesen érthetetlen bármely más nyelven, éppen ezért teljesen haszontalan egy Adómentes Áruház számára egy ûr 1 llomáson. A táska lyukas volt, ezért eldobta.
Egy hirtelen lelkiismeret-furdalás rádöbbentette, hogy valamit biztosan azon a kis ûrhajón hagyott, ami a földre hozta, és ami szívesen tett egy kis kitérõt, hogy pontosan az A303-as út mellé tegye le. Elhagyta az ütött-kopott, ûrmegviselt példányát annak a dolognak, ami segített, hogy megtalálja a helyes utat az ûr hihetetlen pusztaságában, amin áthaladt. Elvesztette a Galaxis Útikalauzát.
Nos, mondta magának, mostanában biztosan nem lesz rá megint szükségem.
Volt néhány elintézendõ telefonja.
Eldöntötte, hogy hogyan bánik az elhamarkodott visszatérésbõl adódó ellentmondások tömegével: egész egyszerûen magabiztosan fogja csinálni.
Felhívta a BBC-t és a fõnökét kérte.
- Ó, helló. Arthur Dent vagyok. Nézze, sajnálom, hogy nem mentem be hat hónapig, de az a helyzet, hogy megõrültem.
- Ó, ne aggódjon. Bár valami ilyesmire gondoltunk. Bárkivel megtörténik. Mikor számíthatunk magára?
- Mikor ébrednek a sündisznók téli álmukból?
- Valamikor tavasszal, azt hiszem.
- Röviddel azután bent leszek.
- Rendben van.
Fellapozta az Arany Oldalakat és készített egy listát telefonszámokból, amiket megpróbál felhívni.
- Helló, Old Elms kórház? Csak azért telefonálok, hogy beszélhetnék-e Fenella, ööö... Fenella - te jó ég, de bolond vagyok, egyszer a saját nevem is elfelejtem, ööö... Fenella - hát nem nevetséges? Az önök betege, sötét hajú lány, tegnap este vitték be...
- Attól tartok, semmilyen Fenella nevû betegünk nincs.
- Ó, valóban? Akartam mondani Fiona, hát persze, csak mi hívjuk Fen...
- Sajnálom, viszontlátásra.
Klikk.
Hat beszélgetés szinte ugyanezekkel a szavakkal kezdte csökkenteni az életerõs hangulatát, a dinamikus optimizmusát, és elhatározta, hogy mielõtt ezek végleg elhagynák, inkább bemegy a kocsmába és helyrerakja az önbizalmát.
Megvolt a tökéletes ötlete arra, hogy azonnal kimagyarázza magát minden vele kapcsolatos megmagyarázhatatlan furcsaságból, amikor magában fütyörészve benyitott azon az ajtón, ami annyira elcsüggesztette elõzõ este.
- Arthur!!!
Jókedvûen vigyorgott az ijedt szemekbe, amik a kocsma sarkaiból mereven bámulták, és elmesélte nekik, hogy milyen csodálatosan érezte magát Dél-Kaliforniában.
Kilencedik fejezet
Elfogadott még egy korsóval és belekortyolt.
- És természetesen megvolt a saját, személyes aranycsinálóm is.
- A micsodád?
Kezdett elázni, amirõl tudott is. Exuberance, Hall és Woodhouse keserû az egy olyan keverék volt, amit óvatosan kellett inni, azonban az ital elsõ hatása az volt, hogy befejezted az óvatoskodást, és annál a pontnál, ahol jobb lett volna, ha Arthur abbahagyja a beszámolóját, éppen akkor kezdett találékony lenni.
- Ó, igen - ragaszkodott hozzá, hogy fényesen mosolyogjon. - Ez az, amiért olyan sok súlyt vesztettem.
- Micsoda? - kérdezte a hallgatósága.
- Ó, igen - mondta újra. - A kaliforniaiak újra felfedezték az aranycsinálást. Ó, igen.
Ismét mosolygott.
- Csak - folytatta - sokkal hasznosabb formában, mint amiben... - gondolkozva elhallgatott, hogy nyelvtanilag egy kis rendet rakjon a fejében - mint amiben a régiek valaha használták. Vagy legalábbis - tette hozzá - nem sikerült használniuk. Tudjátok, nem ment nekik. Nostradamus meg a többiek. Nem jöttek rá.
- Nostradamus? - kérdezte valaki a tömegbõl.
- Nem hiszem, hogy aranycsináló volt - mondta valaki más.
- Azt hiszem - mondta egy harmadik ember - Nostradamus látnok volt.
- Látnok volt - mondta Arthur a közönségnek, annak a résznek, amelyik egy kicsit csúszkálni és homályosodni kezdett -, mert olyan lusta aranycsináló volt. Ezt tudnotok kellene.
Még egyet kortyolt a sörébõl. Ez valami olyasmi volt, amit már nyolc éve nem kóstolt. És újra megízlelte, és újra.
- És mit csináltak az aranycsinálók - kérdezte a hallgatóság egy része - az elveszett súllyal?
- Örülök, hogy megkérdezted - mondta Arthur - Nagyon örülök. És el is mondom nektek, hogy mi a kapcsolat... - elhallgatott - A kapcsolat a két dolog között. Amiket említettél. El fogom mondani.
Elhallgatott és rendezgette a gondolatait. Ez ahhoz hasonlított, mintha a tartályhajók Y-ban próbálnának megfordulni a La Manche csatornában.
- Felfedezték, hogy hogyan alakítsák át a súlyfölösleget arannyá - mondta egy meglepõ összefFCggéssel.
- Viccelsz.
- Ó, igen - mondta. - Nem - javította ki magát. - Felfedezték.
A közönség kételkedõ része felé fordult, vagyis az egész közönség felé, és így egy kicsit tovább tartott, mire teljesen feléjük fordult.
- Voltatok már Kaliforniában? - kételkedett Arthur. - Tudjátok, hogy miket csinálnak ott?
Hárman a közönségbõl azt mondták, hogy õk már voltak, és Arthur képtelenségeket beszél.
- Semmit sem láttatok - ragaszkodott az állításához Arthur - Ó, igen - tette hozzá, amikor valaki felajánlotta, hogy még egy kört fizet.
- A bizonyíték - mondta magára mutatva, és csak néhány ujjnyit tévedett - a szemetek elõtt van. Tizennégy óra transzban. - mondta - egy tankban. Transzban. Egy tankban voltam. Azt hiszem, - tette hozzá pillanatnyi gondolkodás után - már mondtam.
Türelmesen megvárta, amíg a következõ kört unottan felszolgálják. Összerakta a következõ darabját a történetnek, ami valami olyasmirõl szólt, hogy a tankot be kellett tájolni egy vonalra, ami a sarkcsillagtól esik merõlegesen a Mars és a Vénusz közé rajzolt alapvonalra, és már éppen megpróbált belekezdeni, hogy elmondja, mikor úgy döntött, hogy mégis inkább kihagyja.
- Hosszú ideig - mondta helyette - egy tankban. Transzban. Szigorúan végignézett a hallgatóságon, hogy megbizonyosodjon róla, mindenki figyelmesen követi.
Folytatta.
- Hol is voltam? - kérdezte.
- Transzban. - mondta valaki.
- Egy tankban - mondta valaki más.
- Ó, igen - mondta Arthur - Köszönöm. - És lassan - mondta, majd sietve folytatta - lassan, lassan, lassan, az összes súlyfölösleged... át... változik... - megállt a hatás kedvéért - ...szubku... szubiko... szubtok... - megállt és levegõt vett - szubkután arannyá, amit mûtétileg kivetethetsz a bõröd alól. A tankból kiszabadulni maga a pokol. Mit mondtál?
- Csak a torkom köszörültem.
- Azt hiszem, kételkedsz bennem.
- Csak a torkom köszörültem.
- A lány csak a torkát köszörülte - erõsítette meg a hallgatóság jelentõs része mély morajjal.
- Ó, igen - mondta Arthur - rendben van. És ezután elosztod a hasznot... - egy kis matematikai szünetet tartott - fele-fele arányban az aranycsinálóval. És sok-sok pénzt csinálsz!
Kicsit billegve végignézett a közönségen és nem tehetett róla, de érezte az összemosódó arcok felõl sugárzó hitetlenkedést.
Ezért eléggé sértve érezte magát.
- Máskülönben hogyan - követelõdzött Arthur - engedhettem volna meg, hogy az arcom lefogyasszák?
Baráti, segítõ kezek támogatták haza.
- Figyeljetek - tiltakozott, amint a hideg februári levegõ gyengén meglegyintette az arcát - az a divat Kaliforniában, ha úgy nézel ki, mint aki igazán tapasztalt. Úgy kell kinézned, mint aki már látta a Galaxist. Úgy értem, az életet. Úgy kell kinézned, mint ha már tudnád, milyen az élet. Ez az, amit csináltattam. Egy arcfogyasztás. Adjatok nekem nyolc évet. Remélem, hogy harmincnak lenni nem lesz divat újra, mert akkor elvesztegettem egy csomó pénzt.
Hallgatott egy darabig, amíg a baráti kezek végigtámogatták a keskeny úton, ami a házához vezetett.
- Tegnap érkeztem - motyogta - nagyon, nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy itthon vagyok. Vagy valahol, ami nagyon hasonlít rá.
- Az idõeltolódás - mormolta az egyik barátja. Hosszú az út Kaliforniából. Igazán kikészül tõle az ember pár napra.
- Én egyáltalán nem hiszem, hogy ott volt - mormolta egy másik. - Szeretném tudni, hogy hol volt. És hogy mi történt vele.
Egy kis alvás után Arthur felkelt és a ház körül szorgoskodott egy kicsit. Kissé szédült, rosszul érezte magát, és még mindig tájékozatlan volt a helyi dolgokban az utazás miatt. Azon tûnõdött, hogy hogyan fogja Fennyt megtalálni.
Leült és nézte az akváriumot. Ismét megkoppintotta, és annak ellenére, hogy tele volt vízzel és a kicsi Bábel-hal is benne volt, ami igazán lehangoltan és mohón úszta a köröket benne, még mindig azon a mély és zengõ hangján csendült meg, igézõen, mint azelõtt.
Valaki köszönetet próbál nekem mondani - gondolta. Kíváncsi volt, hogy ki és miért.
Tizedik fejezet
- A harmadik ütésre az idõ egy... harminckettõ... és húsz másodperc.
- Bip... bip... bip.
Ford Prefect elfojtott egy gonoszul elégedett vihogást, majd rájött, hogy nincs oka elfojtani, ezért felnevetett, komiszul. Átkapcsolta a beérkezõ jelzést a Szub-Éta-Detektorból a hajó nagyszerû hi-fi berendezésére, így a szokatlan, igazán mérsékelt és éneklõ hang figyelemre méltóan tisztán szólt az egész kabinban.
- A harmadik ütésre az idõ... egy... harminckettõ... és harminc másodperc.
- Bip... bip... bip.
Felcsavarta a hangot, csak egy picit, mialatt fél szemmel a gyorsan változó oszlop-diagramokat nézte a hajó számítógépének kijelzõjén. Már hosszú ideje foglalkoztatta az energiafogyasztás, ugyanis fontossá vált. Nem akart lelkiismeret-furdalást.
- A harmadik ütésre az idõ... egy... harminckettõ... és negyven másodperc.
- Bip... bip... bip.
Ellenõrzött mindent a kis hajóban. Lement a rövid folyosón.
- A harmadik ütésre...
Bedugta a fejét a kabinhoz tartozó kicsi, csillogó acélfürdõszobába.
- ... az idõ...
A fürdõszobában jól szólt. Benézett a pici alvóhelyiségbe.
- ... egy... harminckettõ...
Egy kicsit tompán hangzott. Egy törülközõ lógott az egyik hangszórón. Levette a törülközõt.
- ... és ötven másodperc.
Így jó.
Kijelentkezett a zsúfolt teherhajóból, és egyáltalán nem volt elégedett a hangzással. Túl sok becsomagolt szemét volt ott együtt az úton. Kilépett és várta, hogy az ajtó bezáródjon. Kinyitott egy zárt szabályozópanelt és megnyomta a zajszûrõ gombot. Nem tudta, miért nem gondolt erre azelõtt. A susogó, morajló zaj elszállt és csend lett. Kis szünet után egy jelentéktelen sziszegést lehetett ismét hallani.
A hajó megállt.
Ford azt várta, hogy a zöld fény ismét kigyúljon, és akkor kinyílt az ajtaja a már üres teherhajónak.
- ... egy... harminchárom... és ötven másodperc.
Nagyon jó.
- Bip... bip... bip.
Majd ment, és a vészhelyzet-esetén-életre-keltést-elhalasztó szoba elvégezte rajta az utolsó vizsgálatokat. A szoba arrafelé volt, ahol különösen meg akarta hallgatni a hangzást.
- A harmadik ütésre az idõ... egy... harmincnégy... pontosan.
Megborzongott, amikor lenézett a hajó faggyal borított, komor rakományára. Egy nap - ki tudja mikor - felébred, és amikor felébred, tudni fogja, hogy mennyi az idõ. Nem pontosan azt, hogy mennyi a helyi idõ, az igaz - de kit érdekel.
Kétszer leellenõrizte a számítógép kijelzõjét a fagyasztó-ágy fölött, csökkentette a fényt, majd újra leellenõrizte.
- A harmadik ütésre az idõ...
Lábujjhegyen kiment, és visszament az ellenõrzõ kabinba.
- ... egy... harmincnégy... és húsz másodperc.
A hang olyan tisztán szólt, mintha egy londoni telefonon keresztül hallaná, amit már jó ideje nem tett.
Kibámult a koromsötét éjszakába. Az a csillag, amit a távolban látott, és ami akkora volt, mint egy pompás süteménymorzsa, az volt a Zondostina, vagy a Pleiades Zeta, ahogyan azon a világon ismerték, ahonnan az igazán mesterkélt, éneklõ hangot fogta.
A fényes, narancsszínû karika, ami több mint a felét kitöltötte a horizontnak, az a nagy gázbolygó volt a Sesefras Magna, ahol a Xaxisia-i csatahajó dokkolt és a látóhatáron túl éppen feljött egy kicsi, sötétkék hold, az Epun.
- A harmadik ütésre az idõ...
Ford húsz percig állt, amíg a hajó és az Epun közötti rés bezárul, és a hajó számítógépe kiválogatja azokat a számokat, amik egy hurokszerû pályára állítják a hajót a kis hold körül, majd a hurok bezárul, és a hajót ott tartják örök sötétségben keringve.
- Egy... ötvenkilenc.
Az eredeti terve az volt, hogy beszünteti az összes külsõ jeladást és sugárzást a hajóról, hogy olyan érzékelhetetlenné tegye, amennyire csak lehetséges, és csakis akkor vették volna észre, ha valósággal pont azt nézik, de azután volt egy másik ötlete, amit jobban kedvelt. A hajó sugározni fog egy egyszerû, folyamatos adást, egy egészen vékony sugárban közvetítve a beérkezõ idõjelzést arra a bolygóra, ahonnan a jelzés eredetileg származik, és amit az adás úgy négyszáz évig fénysebességgel terjedve nem ér el, de ha eléri, akkor jó kis zûrt okoz.
- Bip... bip... bip.
Ford vihogott.
Nem szeretett úgy gondolni magára, mint egy olyan emberre, aki vihog, kuncog és kacarászik, de el kellett ismernie, hogy folyamatosan vihogott, kuncogott és kacarászott már egészen pontosan több, mint félórája.
- A harmadik ütésre...
A hajó majdnem tökéletesen ráállt a körpályára a kevéssé ismert és sohasem látogatott hold körül. Majdnem tökéletes.
Már csak egy dolog maradt. Odafutott a hajó pici Illan-Ó-Homokfutójának kilövést szimuláló számítógéphez, ami lemérte a hatásokat, ellenhatásokat, érintõi erõket, minden matematikai mozgáskölteményt. És Ford látta, hogy ez jól van.
Mielõtt elhagyta a hajót, eloltotta a lámpákat.
Amint Ford kicsi, szivar alakú mentõhajója kilõtt háromnapos útjára Port Sesefron keringõ ûrállomása felé, néhány másodpercig megpihent egy hosszú, ceruzavékony sugárzáson, ami egy hosszabb útra indult.
- A harmadik ütésre az idõ... kettõ... harminc... és ötven másodperc.
Ford vihogott, kuncogott, kacarászott. Jó nagyot szeretett volna röhögni, de nem volt helye.
- Bip... bip... bip.
Tizenegyedik fejezet
- Az áprilisi esõt különF6sen utálom.
A diplomatikus Arthur bárhogyan is morgott, a férfi eltökélte, hogy beszélgetni fog vele. Arthur azon gondolkozott, hogy feláll és átül egy másik asztalhoz, de nem látott egy üreset sem az egész kávéházban. Ezért ádázul keverte a kávéját.
- Ronda áprilisi esõ. Utálom, utálom, utálom.
Arthur mérgesen bámult kifelé az ablakon. Könnyû, vidáman permetezõ esõ esett az autópályára. Már két hónapja volt itthon. A régi életébe visszaszokni tulajdonképpen nevetségesen könnyû volt. Az embereknek rendkívül rövid a memóriájuk, õt is beleértve. A nyolc év bolondos vándorlás most nem olyan volt számára, mint egy rossz álom, hanem inkább mint egy film, amit a TV-bõl felvett videóra és a kazettát most a szekrény aljában tartja és nem érdekli, hogy mi van rajta.
Csak a hazatérés miatti öröme nem múlt még el. Most, hogy a Föld légköre véglegesen bezárult a feje fölött, úgy gondolta - bár tévesen - hogy ezen a légkörön belül minden teljesen a kedvére van. Ahogy az ezüstösen szikrázó esõcseppeket nézte, úgy érezte, tiltakoznia kell.
- Nos, én szeretem - mondta hirtelen - nyilvánvaló okok miatt. Az áprilisi esõ tiszta és frissítõ. Csillog, és ezért jól érzed magad.
A férfi gúnyosan felhorkant.
- Mind ezt mondják - mondta, és haragosan nézett a sarki székérõl.
Egy teherautósofõr volt. Arthur tudta, mert a férfi bemutatkozása egy minden ok nélküli megjegyzés volt. "Teherautósofõr vagyok. Utálok esõben vezetni. Ironikus mi? Rondán ironikus."
Ha volt is egy rejtett célzás ebben a megjegyzésben, Arthur képtelen volt rá, hogy észrevegye, így csupán egyet mordult, barátságosan, de nem bátorítóan.
De a férfi nem ijedt el akkor sem, és nem ijedt el most sem.
- Mind ezt mondják a ronda áprilisi esõrõl - mondta. - Ilyen rondán szép, olyan rondán friss, milyen bájos, utálatos esõ.
Elõredõlt az asztalon és összeráncolta az arcát, mintha valami különöset akarna mondani a kormányról.
- Amit meg akarok tudni, az az - mondta -, hogyha az idõ szép, miért - majdnem felnyársalta Arthurt a tekintetével - nem lehet szép ronda esõ nélkül?
Arthur feladta. Eldöntötte, hogy otthagyja a kávéját, ami túl meleg volt ahhoz, hogy gyorsan megigya, és túl piszkos ahhoz, hogy hidegen igya meg.
- Nos, ahogy akarja - mondta és felállt. - Viszlát.
Megállt a benzinkút boltjánál, azután továbbsétált, keresztül a parkolón, és nagy súlyt helyezett arra, hogy élvezze az arcára csepegõ esõt. Volt még egy bágyadt szivárvány is, ami a Devon hegyeken túl ragyogott. Arthur azt is élvezte.
Bemászott az ütött-kopott, de imádott Golf GTI-jébe, csikorgó gumikkal elindult a parkolóból, elhagyva az üzemanyagpumpák szigeteit, és a csúszós úton visszakanyarodott az autópálya felé.
Rosszul gondolta, hogy a Föld atmoszférája végleg és örökre becsukódott a feje fölött.
Rosszul gondolta, hogy valaha lehetséges lesz, hogy legyõzze a bizonytalanság zavaros kavargását, amibe galaktikus utazásai húzták.
Rosszul gondolta, hogy most már el tudja felejteni, hogy a nagy, nehéz, olajos, szivárványos Föld, amin él, az csak egy mikroszkopikus pötty volt egy mikroszkopikus pöttyön, ami elveszett az Univerzum elképzelhetetlen végtelenségében.
Vezetett tovább hümmögve, és rosszul gondolta mindezeket.
Az ok, amiért ezeket rosszul gondolta, a csúszós út mellett állt egy pici esernyõ alatt.
Arthurnak leesett az álla. A fékpedálon kificamította a bokáját és a kocsi annyira megcsúszott, hogy közel volt ahhoz, hogy felboruljon.
- Fenny! - kiáltotta.
Alig kerülte ki, hogy elüsse az aktuális kocsijával a lányt, inkább a kocsiajtóval ütötte meg, amikor keresztülhajolt az ülésen és hirtelen kitárta elõtte.
Az ajtó beleakadt Fenny kezébe és kiverte belõle az esernyõt, ami ezután vadul elszállt, keresztül az úton.
- A fenébe! - kiáltotta Arthur, és olyan segítõkészen, ahogy csak tudta, gyorsan kitárta a saját ajtaját is és alig kerülte el azt, hogy a 'McKenna Fuvarozási Vállalat. Az idõjárás nem akadály' - feliratú teherautó elgázolja, és dermedten nézte, amint helyette Fenny esernyõjét tiporja el. A teherautó elszáguldott az autópályán.
Az esernyõ úgy feküdt az úton, mint egy mostanában agyoncsapott hosszúlábú tipolyszúnyog, szomorúan kilehelve a lelkét.
Egy pici szélroham meglebegtette kissé.
Arthur felvette.
- Hm - mondta. Nem látszott sok értelme annak, hogy visszaadja Fennynek.
- Honnan tudod a nevem? - kérdezte a lány.
- Nézd, szóval - mondta - veszek neked másikat.
Ránézett a lányra és elhallgatott.
A lány magas volt, sötét, hullámos haja lágyan keretezte komoly, halovány arcát. Magányosan állva majdnem olyan komornak nézett ki, mint egy olyan szobor, amit néhány fontos, de népszerûtlen erénynek állítottak egy díszkertben. Úgy látszott, mintha másvalamit nézne, mint amit nézett, ahogy ott állt és nézett valamit.
De amikor elmosolyodott, az olyan volt, mintha hirtelen megérkezett volna valahonnan. Melegség és élet költözött az arcára és egy lehetetlen elegáns mozdulat a testébe. A hatás kissé nyugtalanító volt és nyugtalanította is Arthurt, mint a fene.
A lány elmosolyodott, bedobta hátra a táskáját és az elsõ ülés felé fordult.
- Ne aggódj az esernyõ miatt - mondta Arthurnak, amikor bemászott - a bátyámé volt, és ki nem állhatta, különben nem adta volna ide.
Nevetett és bekapcsolta a biztonsági övet.
- Te nem vagy a bátyám barátja, ugye?
- Nem.
Fennynek a hangja volt az egyetlen olyan része ami nem mondta, hogy "jó".
A lány fizikai jelenléte a kocsiban, Arthur kocsijában, igazán rendkívüli volt, így hagyta, hogy a kocsija lassan továbbhaladjon, mert eléggé nehezen tudott gondolkozni és lélegezni, és remélte, hogy egyik életfunkció sem szükséges a vezetéshez, különben bajban vannak.
Nos, az, amit Arthur a másik kocsiban, a lány bátyjának a kocsijában tapasztalt azon az éjszakán, amikor visszatért kimerülten és zavarodottan a csillagokban töltött rémálmának éveibõl, nem az volt a kiegyensúlyozatlanság indítéka, vagy ha mégis, akkor õ legalább kétszer olyan kiegyensúlyozatlan most és igazán hajlamos arra, hogy elveszítse azt a valamit, amirõl a kiegyensúlyozott emberek javasolják, hogy tartsa egyensúlyban.
- Nos... - mondta Arthur és remélte, hogy jól megkezdte a beszélgetést.
- Úgy volt, hogy felvesz a bátyám, de telefonált és azt mondta, hogy mégsem tud jönni. Érdeklõdtem, hogy mikor jön busz, de a férfi egy naptárt kezdett el nézegetni, nem pedig a menetrendet, ezért úgy döntöttem, hogy stoppolni fogok. Nos...
- Nos...
- Nos itt vagyok, és szeretném tudni, hogy honnan tudod a nevemet.
- Talán elõször azt kellene kitalálnunk - mondta Arthur, miközben a válla fölött hátranézett, amint ismét bekapcsolódott az autópálya forgalmába -, hogy hová is vigyelek. - Arthur azt remélte, hogy nagyon közelre vagy nagyon messzire. Ha közelre, az azt jelentené, hogy a lány a közelben lakik, ha messzire, az pedig azt, hogy egészen odáig viheti.
- Tauntonba szeretnék menni - mondta a lány. - Ha így rendben van. És kitehetnél a...
- Tauntonban laksz? - kérdezte Arthur, és remélte, hogy a hangja inkább kíváncsi, mint elragadtatott. Taunton csodálatosan közel volt a lakóhelyéhez. Akár...
- Nem, Londonban - mondta a lány. - Egy órán belül indul a vonat.
Ez a lehetõ legrosszabb dolog volt.
Taunton csak percekre volt, felfelé haladva az autópályán. Arthur azon gondolkodott, hogy mit csináljon, és amint rémülten azon gondolkozott, hogy mit csináljon, hallotta magát, amint ezt mondja:
- Ó, elvihetlek Londonba. Engedd meg, hogy Londonba vigyelek...
Ügyetlen barom. Hogy a fenébe mondhatta azt, hogy "engedd" ilyen hülyén. Pont úgy viselkedik, mint egy tizenkét éves.
- Londonba tartasz? - kérdezte a lány.
- Nem, de... - ügyetlen barom.
- Nagyon kedves tõled, de igazán nem szükséges. Szeretek vonatozni.
És hirtelen elment. Vagyis inkább az a része ment el, ami élt benne. Révedezve nézett kifelé az ablakon, magában hümmögve.
Arthur nem hitte el.
Harminc másodperc társalgás és már kimerítette a témát.
Felnõtt ember - mondta magának határozottan, az évszázadok alatt a felnõtt emberek viselkedésérõl felhalmozott tanulmányok tudatában - nem viselkedik így.
Taunton öt mérföld - volt egy útjelzõ táblára írva.
Arthur olyan szorosan markolta a kormánykereket, hogy a kocsi imbolygott. Valami drámait készült tenni.
- Fenny - kezdte.
A lány szúrósan nézett rá.
- Még mindig nem mondtad, hogy honnan...
- Figyelj - mondta Arthur - Elmondom neked, bár a történet igazán furcsa. Nagyon furcsa.
A lány még mindig Arthurt nézte, de nem mondott semmit.
- Figyelj...
- Ezt már mondtad.
- Tényleg? Ó. Vannak dolgok, amikrõl beszélnem kell neked, és olyanok, amiket el kell mondanom... egy történet, amit el kell mondanom, és ami...
Arthur csapkodott. Azokkal a sorokkal akart valamit kezdeni, hogy "Az összegubancolódott és összekötött hajfürtjeid szétváltak, és minden különös tüske, ami égnek áll, olyan, mint a nyûgös sündisznó tüskéi" de úgy gondolta, hogy nem fog neki sikerülni és nem szerette a sündisznóra való utalásokat.
- ... ami több, mint öt mérföldig fog tartani... - elégedett meg végül is ennyivel, és attól tartott, hogy igazán gyatra volt.
- Nos...
- Csak feltéve - mondta Arthur - csak feltéve - nem tudta, hogy mit fog ezután mondani, így úgy gondolta, jobb, ha ül és figyel - hogy valami rendkívüli módon te nagyon fontos vagy nekem, és - bár nem tudod - én is fontos vagyok neked, de ezzel nem megyünk semmire, mert már csak öt mérföld van hátra, és én meg egy hülye barom vagyok, mert nem tudom, hogy hogyan kell valami nagyon fontosat mondani valakinek, akit éppen csak megismertem és nem ütköztem neki ugyanabban a pillanatban néhány teherautónak - megállt és gyámoltalanul nézett a lányra -, szerinted mit kellene csinálnom?
- Nézz az útra! - kiáltotta a lány.
- A fenébe!
Alig kerülte el, hogy belevágtasson száz olasz mosógép oldalába, amiket egy német teherautó szállított.
- Azt hiszem - mondta a lány, pillanatnyi megkönnyebbült sóhaj ut 1 n - meghívhatnál egy italra, mielõtt a vonatom indul.
Tizenkettedik fejezet
Valamilyen oknál fogva az állomások mellett lévõ kocsmák különösen félelmetesek, sajátságosan mocskosak, a sertéspástétom pedig speciálisan sápadt.
A sertéspástétomnál pedig csak a szendvicsek borzasztóbbak.
Van egy mondás, ami egész Angliára érvényes, miszerint: szendvicset készíteni az érdekes, vonzó, és bármilyen formában kellemes - szendvicset enni az valami bûnös dolog, és csak külföldiek csinálnak ilyet.
'Szárítsd ki!' - szól az utasítás, ami valahol a kollektív nemzeti öntudatban van eltemetve. 'Tedd rágóssá!' 'Ha frissen akarod tartani a szendvicseket, mosd ki õket hetente egyszer!'
Így szendvicset enni szombaton ebédidõben egy kocsmában, ez az, amivel a britek vezekelnek a nemzetközi bûneikért, bármik legyenek is azok. Nem egészen világos, hogy mik azok a bûnök, és nem is akarják tudni. A bûnök nem olyan dolgok, amikrõl bárki is tudni akarna. De bármilyen bûnök is, bõségesen vezekelnek értük azzal, hogy megeszik azokat a szendvicseket, amiket maguk készítettek.
Ha van valami, ami rosszabb lehet, mint a szendvics, az a kolbász, ami éppen mellettük volt. Örömtelen csõ, tele porcogóval, egy forró és szomorú tengerben lebegve, szakácssapka alakú tûvel kikarózva - van, aki úgy gondolja, hogy ez egy emlék, néhány szakácsra emlékeznek vele, akik utálták a világot és a macskáik között haltak meg egyedül és elfelejtve egy hátsólépcsõn, Stepney-ben.
A kolbászok azoknak vannak, akik tudják, hogy mik a bûneik és valami különleges módon akarnak bûnhõdni.
- Ott valahol jobb lenne - mondta Arthur.
- Nincs idõnk - mondta Fenny, mikor ránézett az órájára -, a vonatom fél órán belül indul.
Egy kicsi, billegõ asztalnál ültek. Az asztalon néhány koszos pohár meg néhány átázott söralátét volt, amikre viccek voltak nyomtatva. Arthur Fennynek paradicsomitalt rendelt, magának pedig egy pint sárga, buborékos vizet. És egy pár kolbászt. Nem tudta, miért. Talán azt, hogy legyen mit csinálnia, amíg a buborékok leülepszenek a pohárban.
A kolbászt, amit rendelt, a csapos beletunkolta a pulton lévõ sörtócsába, és ezt Arthur megköszönte neki.
- Jó - mondta Fenny az órájára nézve. - Mondd el, amit el kell mondanod.
Ez tõle, mondhatni, véglegesen kételkedõen hangzott, és Arthur szíve összeszorult. Nemigen érezte azt, hogy a legelfogadhatóbb formája annak, amit megpróbál elmondani Fennynek, amint a lány itt ül, hirtelen hûvösen és védekezõen viselkedve, az az lenne, hogy õ, Arthur egyfajta testen kívüli telepatikus álomban érzékelte, hogy az idegösszeomlás, amitõl Fenny szenved, az összekapcsolódik azzal a ténnyel, ami megjelent, dacára annak, hogy a Föld le lett rombolva, hogy egy új hiperûr-bekötõutat építsenek - egy olyan dolog, amirõl az egész Földön egyedül Arthur tud valamit, és õ volt az, aki tulajdonképpen a szemtanúja volt ennek egy Vogon ûrhajóról - és hogy ráadásul testileg és lelkileg is elviselhetetlenül szenved érte és szüksége van arra, hogy olyan gyorsan ágyba bújjon vele, amilyen gyorsan emberileg lehetséges.
- Fenny - kezdte.
- Vásárolna néhány tombolajegyet?
Arthur szúrósan felnézett.
- Fizetéspótlék Anjie-nek, aki nyugdíjba megy.
- Mi?
- És szüksége van egy mûvesére.
Egy igazán feszes, vékony, középkorú asszony hajolt fölé, csinos kötF6tt ruhában, csinos kis dauerral, csinos kis kutyaszerû mosollyal.
Egy adag ruhatári jegyet és egy gyûjtõdobozt fogott.
- Csak tíz penny darabja - mondta -, így akár kettõt is vásárolhat anélkül, hogy bankot robbantana.
Csilingelõen felnevetett és utána kíváncsi, hosszú pillantással nézte Arthurt. Amikor azt mondta: "Anélkül, hogy bankot robbantana", az nyilvánvalóan több örömöt okozott neki, mint bármi más a háború óta, amikor néhány kiskatona elszállásolta magát rajta.
- Nos, igen, rendben van. - mondta Arthur, sietve kutatott a zsebében, végül talált néhány pénzdarabot.
Dühítõ lassúsággal és csinosan pózolva - ha volt is valami ilyesmi a mozgásában - a nõ leszakított két jegyet és Arthur felé nyújtotta.
- Igazán remélem, hogy nyerni fog - mondta a nõ mosolyogva, de a mosolya hirtelen összetört, mint egy megmozdított origami - a díjak olyan édesek.
- Igen, köszönöm - mondta Arthur, és igazán gorombán elpakolta a jegyeket és az óráját nézte.
Fenny felé fordult.
Ugyanezt tette a nõ is a tombolajegyekkel.
- És ön, ifjú hölgy? - kérdezte. - Anjie mûveséjéért van ez az egész. Nyugdíjba megy, tudja ugye? - még szélesebben elmosolyodott. Jobb lett volna, ha abbahagyja, mert ha nem, akkor a bõre így biztosan el fog hasadni.
- Nos, itt van még - mondta Arthur, és ötven pennyt adott oda a nõnek, remélve, hogy már távozni látja.
- Ó, van ám pénzünk, ugye? - mondta a nõ egy hosszú, mosolygó pillantással.- Londonból jövünk?
Arthur azt kívánta, bárcsak ne beszélne ilyen utálatosan lassan.
- Nem, minden rendben van, igazán - mondta Arthur, miközben tiltakozva legyintett, de a nõ elkezdte szörnyû megfontoltan egyenként letépkedni az öt jegyet.
- Ó, de muszáj, hogy önnél legyenek a jegyek - ragaszkodott hozzá a nõ - különben nem kérheti a díjat. Nagyon kedves díjak vannak. Igazán alkalomhoz illõek.
Arthur kikapta a kezébõl a jegyeket, és olyan szúrósan nézett a nõre, ahogyan csak tudott.
A nõ Fenny felé fordult ismét.
- És most ön...
- Nem! - Arthur majdnem kiabált - Ezeket neki vettem - magyarázta, miközben az öt jegyet lóbálta.
- Ó, értem, milyen kedves.
Émelyítõen mosolygott mindkettõjükre.
- Nos, igazán remélem, hogy...
- Igen. - csattant fel Arthur - köszönjük.
A nõ végül elindult a mellettük levõ asztalhoz. Arthur elkeseredetten Fenny felé fordult, de felvidult, amikor látta, hogy a lány rázkódik, csendesen kacagva.
Arthur sóhajtott és elmosolyodott.
- Hol is tartottunk?
- Fennynek szólítottál és éppen meg akartalak rá kérni, hogy ne tedd.
- Hogy érted?
Fenny azt a pálcikát pörgette, amit a paradicsomitalába tûztek.
- Ez az, amiért megkérdeztem, hogy a bátyám barátja vagy-e. Vagyis a féltestvéremé. Õ az egyetlen, aki Fennynek hív, és ezért nem igazán kedvelem.
- Nos akkor mi a...?
- Fenchurch.
- Mi?
- Fenchurch.
- Fenchurch.
Komolyan nézett Arthurra.
- Igen - mondta - és most figyellek, mint egy hiúz, hogy te is elkezdesz-e hülyeségeket kérdezni, mint mindenki, amíg nem sikED¡tok. Mérges lennék és csalódott. Meg lehet, hogy sikítanék. No, lássuk.
A lány mosolygott, megrázta a fejét, így a haja az arcába hullott. Mögüle figyelte Arthurt.
- Ó, - mondta Arthur - ez így nem tisztességes, igaz?
- Igen.
- Kedves.
- Jól van - mondta a lány nevetve - kérdezhetsz. Talán jobb, ha túl leszünk rajta, mintha állandóan Fennynek hívsz.
- Valószínûleg - mondta Arthur.
- Már csak két jegy maradt, látja, és mivel maga olyan nagylelkû volt az imént...
- Micsoda? - csattant fel Arthur.
A nõ a dauerral meg a mosollyal meg a majdnem üres ruhatári jegyfüzettel az utolsó két jegyet lebegtette Arthur orra elõtt.
- Azt gondoltam, önnek adom a lehetõséget, hiszen a díjak olyan édesek.
Igazán bizalmasan ráncolta az orrát.
- Igazán ízlésesek. Tudom, hogy tetszeni fognak. És ebbõl pedig Anjie nyugdíjajándéka lesz. Tudja, mit szeretnénk neki adni? Egy...
- Egy mûvesét - fejezte be Arthur. - Tessék - odaadott neki még két tízpennyst és elvette a jegyeket.
Úgy látszott, egy gondolat szöget ütött a nõ fejébe. Nagyon lassan ütötte. Szinte látni lehetett.
- Ó, kedveseim - kezdte - ugye nem szakítottam félbe semmit??
Nyugtalanul nézte mindkettõjüket.
- Nem, minden rendben van - mondta Arthur - Minden, ami rendben lehet - mondta - az rendben van.
- Köszönjük - tette még hozzá.
- Úgy értem - mondta a nõ az aggódás elragadtatott örömével -, maguk nem szerelmesek, ugye?
- Nehéz ezt elmondani - mondta Arthur - még arra sem volt esélyünk, hogy beszélgessünk.
Fenchurchre pillantott. A lány mosolygott.
A nõ mindenttudóan és bizalmasan bólintott.
- Egy perc és megnézhetik a díjakat - mondta, és elment.
Arthur a lány felé fordult sóhajtva, akirõl nehéz volt elmondania, hogy szerelmes-e belé.
- Kérdezni akartál tõlem valamit - mondta.
- Igen - mondta Arthur.
- Együtt is mondhatjuk, ha akarod - mondta a lány - Engem egy...
- ...kézitáskában - csatlakozott Arthur
- ...találtak a Talált tárgyak osztályán - kérdezték egyszerre
- ...a Fenchurch utcai pályaudvaron? - fejezték be.
- És a válasz - mondta Fenchurch - Nem.
- Kedves - mondta Arthur.
- Ott fogantam.
- Mi?
- Igen, ott.
- A Talált tárgyak osztályán? - huhogott Arthur
- Nem, persze, hogy nem. Ne légy bolond. Mit csináltak volna a szüleim a Talált tárgyak osztályán? - kérdezte, igazán megdöbbenve a gondolattól.
- Nos, nem tudom - mondta Arthur - vagy igazán...
- Jegyért álltak sorba, akkor.
- Sorbanállás...
- Sorbanállás közben. Vagyis azt állítják. Nem mondták el részletesen. Csak azt mondják, hogy el sem hiszed, mennyire unalmas lehet sorban állni a Fenchurch utcai pályaudvarnál.
Illedelmesen kortyolgatta a kávéját,és az óráját nézte.
Arthur hüledezett egy vagy két pillanatig.
- Egy-két percen belül mennem kell, - mondta Fenchurch - és még csak el sem kezdted mondani, hogy mi az a borzasztóan rendkívüli dolog, ami a szívedet nyomja, és amit annyira szeretnél kipakolni.
- Miért nem hagyod, hogy Londonba vigyelek? - mondta Arthur. - Szombat van és semmi különösebb dolgom sincs, szeretném, ha...
- Nem - mondta Fenchurch - köszönöm, nagyon kedves tõled, de nem. Néhány napig egyedül szeretnék maradni.
Mosolygott és vállat vont.
- De...
- Majd elmondod máskor. Megadom a telefonszámomat.
Arthur szíve majd' kipottyant a helyérõl, amint a lány a hét számjegyet egy darab papírra firkantotta.
- És most pihenhetünk. - mondta a lány egy lassú mosollyal, ami teljesen feltöltötte Arthurt.
- Fenchurch - mondta és tetszett neki a név, ahogy kimondta - Én...
- Egy doboz meggylikõr, és egy - tudom, hogy tetszeni fog - skótdudás gramofonlemez. - mondta egy csilingelõ hang.
- Igen, köszönjük, nagyon kedves - tette hozzá Arthur.
- Úgy gondoltam, megnézhetnék - mondta a dauerolt nõ. - Ha Londonból jöttek...
Büszkén odamutatta Arthurnak. Így Arthur láthatta, hogy valóban egy doboz meggylikõr és egy skótdudás gramofonlemez a díj. Az volt, ami.
- Most már hagyom, hogy békében megigyák az italukat - mondta a nõ, és megveregette Arthur füstölgõ fejét - de tudtam, hogy szeretnék megnézni.
Arthur szemei még egyszer összekapcsolódtak Fenchurchével és hirtelen nem tudott semmit sem mondani. A pillanat jött, majd elszállt közülük, de az egésznek a ritmusát a hülye nõ megtörte.
- Ne aggódj - mondta Fenchurch, miközben a pohara fölül szünet nélkül nézte Arthurt -, fogunk még beszélgetni - kortyolt egyet - talán - tette hozzá - nem ment volna ilyen jól, ha nem Anjie-ért lett volna. Kényszeredetten elmosolyodott, majd a haját ismét elõredobta az arcába.
Ez tökéletesen igaz volt.
Arthurnak el kellett ismernie, hogy tökéletesen igaz volt.
Tizenharmadik fejezet
Azon az éjszakán büszkén járkált fel-alá a házban és azt játszotta, hogy egy kukoricatáblán botladozik keresztül, mindezt úgy csinálta, mintha lassított felvétel lenne, és folyton ki-kitört belõle a nevetés. Arthur azt gondolta, hogy még azt is el tudnE1 viselni, ha meghallgatná a skótdudás albumot, amit nyert. Nyolc óra volt és eldöntötte, hogy erõt vesz magán, hogy az egész albumot meghallgatja, mielõtt felhívná Fennyt. Talán holnap kellene felhívni. Az igazán vagány dolog lenne. Vagy pedig a jövõ héten valamikor.
Nem, ez nem játék. Akarta a lányt és nem törõdött vele, hogy ki tud róla.
Teljesen és feltétlenül akarta, rajongott érte, vágyódott utána és többet akart tenni, mint az, hogy voltak dolgok, amik róla szóltak.
Sõt, azon kapta magát, hogy olyan dolgokat mond, mint "juhú", amint képtelenül járkál körbe a házban. A szeme, a haja, a hangja és minden...
Megállt.
Felrakja a lemezt. Utána felhívja. Talán elõször kellene inkább felhívni?
Nem. Amit csinál, az a következõ. Felrakja a skótdudás lemezt. Meg fogja hallgatni minden egyes kisértetsikolyát. Utána felhívja. Ez a helyes sorrend. Ez az, amit tenni fog.
Félt megérinteni a dolgokat, ugyanis azok összetörtek, ha megtette.
Felvette a lemezt. Elmulasztotta összetörni. Kicsúsztatta a tokjából. Felnyitotta a lemezjátszót és bekapcsolta. Mind a ketten megmenekültek. Bolondul kacarászott, amikor a tût ráhelyezte a lemezre.
Leült és meghallgatta a Skót Katonát.
Meghallgatta a Meghökkentõ Gráciát.
Meghallgatott valamit néhány völgyrõl.
A csodás ebédidejére gondolt.
Éppen menni készültek, amikor egy bosszantó "hu-ú"-zás megzavarta õket. Az ijesztõen dauerolt nõszemély integetett nekik a büfébõl, mint egy hülye törött szárnyú madár. Mindenki õket nézte és úgy tûnt, hogy valami válaszra várnak. Nem hallgatták meg, hogy mennyire boldog Anjie, hogy mindenki segített, és 4 fontal és 3O pennyvel hozzájárultak a mûveséjéhez, és hogy a másik asztalnál valaki egy doboz meggylikõrt nyert, és egy vagy két pillanatig tartott, hogy ragaszkodjanak ahhoz a tényhez, miszerint a "hu-ú"-zó hölgy azt próbálja tõlük megkérdezni, hogy náluk van-e a 37-es jegy.
Arthur rájött, hogy nála van. Mérgesen az órájára pillantott.
Fenchurch finoman meglökte.
- Menj - mondta. - Menj, és vedd el. Ne légy rosszkedvû. Mondj nekik egy szép kis beszédet arról, hogy mennyire örülsz, és utána felhívsz és elmondod, hogy ment. Én is meg akarom hallgatni a lemezt. Menj.
Búcsút intett és elment.
A törzsvendégek úgy gondolták, hogy a köszönõ besz 9de kissé túlságosan is ömlengõ volt. Hiszen csupán egy skótdudás lemezalbumról van szó.
Arthur ezen gondolkozott, hallgatta a lemezt és továbbra is ki-kitört belõle a nevetés.
Tizennegyedik fejezet
Ring ring.
Ring ring.
Ring ring.
- Halló, igen? Igen, minden rendben van. Igen, beszéljen egy kicsit hangosabban, mert nagy zaj van itt. Mi?
- Nem én csak a bárnál vagyok esténként. Yvonne az, aki az ebédet csinálja és Jim a háziúr. Nem, én nem voltam benn. Mi?
- Beszéljen hangosabban.
- Nem, nem tudok semmilyen tomboláról. Mi? Nem, nem tudok semmit se róla. Tartsa, hívom Jimet.
A felszolgáló rátette a kezét a kagylóra és keresztülkiabált a zajos báron.
- Hé, Jim, egy tag a telefonban valami olyasmirõl beszél, hogy nyert egy tombolát. És azt is mondja, hogy a jegye a 37-es, és hogy nyert.
- Nem, volt itt egy fickó a bárban, az nyert - kiabált vissza a csapos.
- Azt kérdezi, hogy nálunk van-e a jegy.
- Hogy gondolja, hogy nyert, ha még jegye sincs?
- Jim azt mondja, hogy honnan gondolja, hogy nyert, ha még jegye sincs? Mi?
Ismét rátette a tenyerét a kagylóra.
- Jim, ez piszkál meg b...ogat meg azt mondja, hogy egy szám volt a jegyen.
- Persze hogy volt rajta, tombola volt vagy mi a fene?
- Azt mondja, úgy érti, egy telefonszám volt a jegyen.
- Tedd le a kagylót, és szolgáld ki a kedves vendégeket, jó?
Tizenötödik fejezet
Nyolc órára nyugatra egy férfi ült egyedül a tengerparton, és egy érthetetlen veszteséget gyászolt. Csak a veszteségére tudott gondolni, kis adag szomorúságokkal, mert az egész dolog túl nagy volt ahhoz, hogy elviselje.
Nézte a nagy, lassú hullámait az Atlanti-óceánnak, amik egyenesen futottak ki a partra, és várt, várt a semmire, mert tudta, hogy semmi sem fog történni. Amikor eljött az ideje annak, hogy ne történjen meg, ennek megfelelõen nem történt semmi. A délután elmúlt és a nap aláhanyatlott a tenger messzi vonalának. A nap véget ért.
A strand egy strand volt, inkább nem nevezzük meg, mert a háza is ott állt, egy pici, homokos területen, valahol a mérföldek százain át egyenesen futó partvonalon, ami elõször Los Angelesbõl nyugat felé megy, amit az Útikalauz egy cikkelye így jellemez, mint "nehéz, buta, büdös és mi az a másik szó, és mindenféle szaros vacak" és egy másik cikkely szerint, amit egy órával késõbb írtak "olyan mint néhány ezer négyzetmérföld American Express hirdetés, de az erkölcsi mélység ugyanolyan érzése nélkül. Ráadásul az ég valamilyen oknál fogva sárga."
A partvonal nyugat felé halad és utána északnak fordul San Francisco ködös, homályos öble felé, amirõl az Útikalauz ezt írja: "Egy jó hely, ahová menni lehet. Könnyû elhinni, hogy akivel ott találkozunk, az szintén ûrutazó. Kitérsz a hitedbõl, ahogyan ott azt mondják "hi". Amíg nem telepszel le és nem szokod meg a hely légkörét, addig a legjobb, ha három kérdésbõl négyre "nem"-mel válaszolsz, mert valami egészen furcsa dolog folyik ott, és néhányba a gyanútlan idegen belehalhat."
Kanyargó, sziklás mérföldek százai és homok, és pálmafák, bukóhullámok, naplementék - ez mind az Útikalauzban úgy van írva, hogy "Király. Egy jó hely".
És valahol ezen az igényes partszakaszon feküdt a háza egy vigasztalhatatlan férfinak, egy embernek, akire sokan úgy néztek, mintha elmebeteg lenne.
De csupán azért - ahogyan majd elmondja az embereknek -, mert létezett.
Az egyike a számos oknak, amiért elmebetegnek hitték, az a háza furcsasága volt. Pedig ezen a vidéken a legtöbb ember háza furcsa volt valamilyen módon, de az õ háza valahogy végletesen furcsa volt.
A házát így nevezték: "A Menedékhelyen Kívül".
A férfi neve John Watson volt, bár jobban szerette, ha így szólítják - és néhány barátja vonakodva egyezett bele, hogy megtegye - Wonkó, a Normális.
A házában egy sereg furcsa dolog volt, többek között egy szürke üvegtál is, amibe öt szót véstek - ez csak egy közjáték, késõbb még beszélünk róla - azért nézzük a napot, amint lemegy és azt mondja, hogy õ is ott volt és nézte.
Mindent elvesztett amit szeretett, és egyszerûen csak a világ végére várt - aligha fogta fel, hogy az már megtörtént és el is múlt.
Tizenhatodik fejezet
Egy utálatos vasárnap után, amit szemétkukák kiborításával töltött, amik egy kocsma mögött voltak Tauntonban, és semmit sem talált - egy darab tombolajegyet, egy telefonszámot sem -, Arthur mindent megtett, hogy megtalálja Fenchurch-öt, és minél több dolgot tett, annál több hét telt el.
Szidta magát újra és újra, dühöngött, szidta a sorsot, a világot meg az idõjárást. A dühe és a bánata ellenére még abba a benzinkút melletti kávéházba is beült, ahol azelõtt volt, mielõtt megismerte a lányt.
- A szemerkélõ esõ különösen mogorvává tesz.
- Kérem, fogja be a pofáját a szemerkélõ esõrõl - csattant fel Arthur.
- Befognám, ha abbahagyná a szemerkélést.
- Na nézze...
- De tudom, hogy mit fog csinálni, ha abbahagyja a szemerkélést. Elmondjam?
- Ne.
- Zuhogni.
- Mi?
- Zuhogni fog.
Arthur mereven bámult a kávéscsészéje pereme fölött a kinti világra. Rájött, hogy teljesen értelmetlen itt lennie, és inkább babonából jött ide, mint ésszerûségbõl. Mégis, mindezek ellenére a sors mintha zaklatná azzal a nyilvánvaló dologgal, hogy ilyen egybeesések valójában mégis történhetnek - ismét találkozott azzal a teherautósofõrrel, akivel akkor már egyszer összeakadtak.
Minél jobban próbálta figyelmen kívül hagyni, annál jobban figyelt a férfi idegesítõ beszédére.
- Azt hiszem - mondta Arthur határozatlanul, és átkozta magát, hogy egyáltalán foglalkozik azzal, hogy ezt mondja -, kezd elállni.
- Ha!
Arthur csak vállat vont. Mennie kellene. Ez az, amit tennie kellene. Csak mennie kellene.
- Soha nem áll el az esõ! - lármázta a teherautósofõr. Verte az asztalt, a teáját kilöttyintette és egy pillanatra úgy tûnt, hogy füstölög is.
Nem sétálhatott ki csak úgy, hogy ezt a kijelentést válasz nélkül hagyja.
- Dehogynem, el fog állni. - mondta Arthur.
Nem volt valami elegáns cáfolat, de ezt kellett mondania.
- Esik... egyfolytában... mindig - dühöngött a sofõr, és minden szónál verte az asztalt.
Arthur a fejét rázta.
- Hülyeség azt mondani, hogy állandóan esik.
A férfi sértõdötten felhúzta a szemöldökét.
- Hülyeség? Miért hülyeség? Miért hülyeség azt mondani, hogy állandóan esik, amikor mindig esik?
- Tegnap nem esett.
- Darlingtonban esett.
Arthur óvatosan elhallgatott.
- Most meg fogja kérdezni, hogy hol voltam tegnap? - kérdezte a férfi - He?
- Nem. - mondta Arthur.
- De én azt hiszem, megkérdezhetné.
- Azt hiszi.
- D-betûvel kezdõdik.
- D-betûvel.
- És tanúsíthatom, hogy ott tegnap szemerkélt az esõ.
- Hé, hapsikám, szerintem te nem ott akarsz ülni - mondta egy arra járó idegen vidáman.
Az ott a Viharfelhõ Sarok, az ám! Az Esõcseppek Folyton a Fejemre Esnek öreg tagjainak van fenntartva. Minden autópálya melletti kávéházban van egy asztaluk, innen egészen a napos Dániáig. Kerüld el, ez a javaslatom. Ez az, amit mindnyájan teszünk. Na, hogy megy Rob? Elfoglalt vagy? Fenn vannak az esõgumik? Ha-ha...
Arrébblibbent, és ment, hogy valakinek a másik asztalnál egy viccet meséljen Brit Eklandról.
- Látod, egyikük sem vesz komolyan - mondta Rob McKenna - de - tette hozzá komoran, keresztülhajolva az asztalon, és összehúzta a szemöldökét - mindnyájan tudják, hogy igaz.
Arthur nem értett vele egyet.
- Mint a feleségem - mondta McKenna a McKenna Fuvarozási Vállalat, Az idõjárás nem akadály kizárólagos tulajdonosa és sofõrje -, azt mondja, képtelenség, és csak fontoskodok, meg csak hülyeségekért veszekszem, de - drámai szünetet tartott és veszélyes pillantást lövellt Arthur felé - mindig beviszi az udvarról a mosott ruhát, ha telefonálok, hogy úton vagyok hazafelé. - Forgatta a kávéskanalát.
- Nos, mit szólsz hozzá?
- Hát...
- Van egy könyvem - folytatta. - Van egy könyvem. Egy naplóm. Tizenöt éve vezetem. Minden egyes hely, ahol voltam, benne van. Minden nap. És az is, hogy milyen idõ volt. És mindenütt ugyanolyan volt. - morgott - Borzasztó. Egész Anglia, Skócia, Wales, amerre voltam. Végig a kontinensen, Olaszország, Németország, oda-vissza, Dániától Jugoszláviáig. Az idõ mindenütt jellemezve van és grafikonon ábrázolva. Még az is, amikor a bátyámat látogattam meg - hozzátette - Seattle-ben.
- Nos, - mondta Arthur miközben felállt, hogy most már tényleg induljon - talán jobb lenne, ha megmutatná valakinek.
- Meg fogom mutatni - mondta McKenna.
És megmutatta.
Tizenhetedik fejezet
Boldogtalanság. Levertség. Még több boldogtalanság és levertség. Egy terve volt szüksége, és kitalálta, hogy mit fog csinálni.
Megkeresi, hogy hol volt a barlangja.
A történelem elõtti földön egy barlangban lakott, no nem egy szép barlangban, hanem egy tetves, pocsék, vacak, nyamvadt barlangban, de... Nem volt de. Az egy teljesen tetves, pocsék, vacak, nyamvadt barlang volt, és utálta. De öt évig benne élt és ez valahogy az otthonává tette, és az emberek nem szeretik szem elõl téveszteni az otthonaikat. Arthur Dent ilyen ember volt és így elment Exceter-be, hogy egy számítógépet vegyen.
Ez volt az, amit igazán akart. Persze, egy számítógép. De úgy érezte, kell hogy legyen néhány komoly célja, mielõtt egyszerûen elmegy és kiad egy csomó pénzt egy olyan valamire, amit az emberek egyébként összetévesztenek egy olyan dologgal, amivel csak játszani lehet. Nos, ez volt a komoly cél.
Hajszálpontosan megállapítani a pontos helyét a történelem elõtti Földön egy barlangnak.
Ezt elmesélte a férfinak a boltban.
- Miért? - kérdezte a férfi a boltban.
Ez egy furfangos kérdés volt.
- Oké, hagyjuk. - mondta a férfi a boltban. - És mégis, hogyan gondolta?
- Nos, én azt reméltem, hogy ön tud nekem segíteni.
A férfi felnézett és vállat vont.
- Sok gyakorlata van a számítógépek terén?
Arthur azon gondolkozott, hogy megemlítse-e Eddie-t, az Arany Szív fedélzeti számítógépét, ami egy másodperc alatt bármilyen mûveletet elvégzett, vagy Bölcs Elmét, vagy... - de eldöntötte, hogy nem teszi.
- Nem, nincs. - mondta.
- Vidám délutánunk lesz... - mondta a férfi a boltban, de csak magának.
Arthur végül is megvette az Apple-t. Néhány nap alatt hozzájutott még néhány csillagászati programhoz, ami a csillagok mozgását ábrázolta, õ meg hevenyészett kicsi diagramokat rajzolt a csillagok állásáról, ahogy emlékezett arra, hogy hogyan néztek ki esténként, amikor felnézett a barlangjából az égre, és heteken át szorgalmasan dolgozott, vidáman mellõzve azt a következtetést, amire tudta, hogy elkerülhetetlenül kilyukad, miszerint az egész terve nevetséges.
Emlékezetbõl vázlatot rajzolni persze eredménytelen volt. Még azt sem tudta, hogy milyen régen volt, túl Ford Prefect hevenyészett megállapításán akkoriban, hogy 'úgy pár millió éve', és egyszerûen nem értett a matekhoz.
Míg kidolgozott egy eljárást, ami végül eredményre vezetett. Eldöntötte, hogy nem törõdik azzal a ténnyel, hogy a hozzávetõleges számításainak rendkívüli összevisszaságával, durva megközelítésekkel és misztikus feltevésekkel, amiket használt, szerencsés, hogy egyáltalán a helyes Galaxist eltalálta. Tovább dolgozott és így kapott egy eredményt.
Megfelelõ Eredménynek fogja nevezni. Ki tudná meg?
Ahogy az történni szokott a sors kifürkészhetetlen útjain keresztül, Arthur a Pontosan Megfelelõ Eredményt kapta, bár ezt soha nem fogja megtudni. Csupán Londonba ment, és kopogtatott a megfelelõ ajtón.
- Ó, azt hiszem jobb lett volna, ha elõbb felhívsz.
Arthur döbbenten, tátott szájjal állt.
- Csak néhány percig érek rá. - mondta Fenchurch - éppen menni készültem.
Tizennyolcadik fejezet
Egy nyári nap Islingtonban, tele antik, restaurált gépezetek siralmas jajgatásával.
Fenchurch halaszthatatlanul elfoglalt volt délután, így Arthur magán kívül a boldogságtól kószált, minden olyan boltba benézett, amibõl igazán sok volt a városban, így bárkit, - akinek rendszeresen szüksége volt öreg, fából készült játékokra, az angol-búr háborúból származó sisakokra, féksarura, árbóctámasztóra - azonnal értesíthettek.
A nap a tetõkertekre tûzött. Rátûzött az építészekre és a vízvezetékszerelõkre. Rátûzött az ügyvédekre és a betörõkre. Rátûzött a pizzákra. Az ingatlanügynökökre különösen rátûzött.
Rátûzött Arthurra is, amint bement egy használtbútor boltba.
- Ez egy érdekes épület - mondta a tulajdonos vidáman. - Van itt egy pince egy titkos folyosóval, ami a közeli kocsmához vezet. Kétségtelen, hogy a Régenshercegnek építették, így el tudott menekülni, ha szükség volt rá.
- Úgy érti, ha valaki azon kapta volna, hogy furnérozott fenyõbútort vásárol? - mondta Arthur.
- Nem. - Mondta a tulajdonos - Nem azért.
- Meg kell hogy bocsásson - mondta Arthur. - Borzasztóan boldog vagyok.
- Azt látom.
Határozatlanul tovább bolyongott és a Greenpeace irodáinál találta magát.
Emlékezett annak az iratgyûjtõjének a tartalmára, amire rá volt írva, hogy 'Elintéznivalók - Sürgõs!' - és amit azóta sem nyitott ki újra.
Vidám mosollyal bemasírozott és azt mondta, hogy majd eljön újra és ad egy kis pénzt a delfinek kiszabadítására.
- Nagyon vicces - mondták neki. - Na tûnjön el innen.
Ez nem igazán az a válasz volt, amire számított, így újra próbálkozott. Ekkor azonban igazán dühösek lettek rá. Mindenesetre otthagyott valamennyi pénzt és kiment a napfényre.
Pontosan hat után visszaérkezett Fenchurch házához, a kis utcába, és egy üveg pezsgõt szorongatott.
- Fogd meg - mondta Fenchurch, és egy erõs kötelet adott a kezébe, majd eltûnt a házban egy nagy fehér faajtón át, amin egy lakat lógott le egy fekete vas keresztpántról.
A ház egy kicsi, átalakított istálló volt egy világos kis ipari utcában, az elhagyott Islingtoni Király Mezõgazdasági Csarnok mögött. Mint ahogy megvolt a nagy istállóajtó, ugyanúgy volt egy normális kinézetû elsõ ajtó is, ügyesen üvegezett faajtó, fekete delfin kopogtatóval. Az egyetlen különös dolog az ajtó körül a lépcsõ, ami kilenc láb magas volt, amióta az ajtót föntebb helyezték, és valószínûleg eredetileg arra használták, hogy szénát húzzanak be itt az éhes lovaknak.
Egy régi emelõcsiga állt ki a téglafalból az ajtónyílás fölött és ezen volt átdobva a kötél, amit Arthur fogott.
A kötél másik végére egy cselló volt akasztva.
- Oké - mondta Fenchurch - hurkold rá a kötelet, támaszd ki a csellót és add fel a kötelet.
Ráhúzta a kötelet, kitámasztotta a csellót.
- Nem tudom ráhúzni újra anélkül, hogy a cselló el ne dõlne.
Fenchurch lehajolt.
- Én fogom a csellót, húzd rá a kötelet.
A cselló lassított, amikor az ajtóval egy szintbe került, könnyedén hintázott, és Fenchurch bemanõverezett vele.
- Gyere be - kiáltott le.
Arthur felszedte a cuccait és izgatottan bement az istállóajtón.
Az alsó szoba, amit már látott egy pillanatig, meglehetõsen kényelmetlen volt, tele hulladékkal. Egy nagy, régi, öntöttvas mángorló állt benn és a sarokban felhalmozva meglepõ számú mosogató. Volt ott még egy - és Arthur hirtelen megriadt, amikor meglátta - babakocsi is, ami egyszerûen tele volt könyvekkel.
A padló régi volt, igazi pecsétekkel, érdekfeszítõen megrepedezve. És ez volt Arthur hangulatának értékmérõje, amint a roskadozó falépcsõn elindult a távoli sarok felé. Még a repedezett, pecsétes padló is egy majdnem elviselhetetlen E9rzéki dolognak tûnt számára.
- Egy építész barátom állandóan elmondja, hogy hogyan tudna csodálatos dolgokat mûvelni ezzel a hellyel - mondta Fenchurch fecsegve, amint Arthur az ajtóban felbukkant - Állandóan átjön, bódult ámulatban áll, helyrõl, tárgyakról, eseményekrõl és csodálatos minõségû fényrõl motyog, majd azt mondja, hogy egy ceruzára van szüksége, és hetekre eltûnik. Ezért a csodálatos dolgok idáig elkerülték azt, hogy megtörténjenek.
Tulajdonképpen, gondolta Arthur, ahogy körülnézett, a felsõ szoba valóban csodás. Egyszerûen volt dekorálva, párnából készült dolgokkal bútorozva, és volt bent egy sztereó berendezés olyan hangfalakkal, amik nagy hatással lettek volna azokra a fickókra, akik a Stonehenge-t építették.
Voltak benn virágok, amik kókadoztak és képek, amik érdekesek voltak.
Volt egyfajta galériás szerkezet a tetõtérben, ahol egy ágy volt, meg egy fürdõszoba is, amiben Fenchurch szerint akár egy macskát is lehetne lóbálni. De csak akkor - tette hozzá - ha az egy igazán türelmes macska, és nem bánja, ha beveri a fejét.
- Nos, itt vagyunk.
- Igen.
Egy pillanatig egymásra néztek.
A pillanat hosszabb lett és hirtelen egy igazán hosszú pillanat volt, annyira, hogy a végén már nem is érezték az idõ múlását.
Arthur számára, akinek rendszerint sikerült magabiztosnak éreznie magát, ha elég hosszú ideig egyedül hagyták egy Svájci Sajtos Süteménnyel, ez egy elég hosszan tartó felfedezés volt. Hirtelen úgy érezte magát, mint egy fogságban tartott és állatkertben született állat, ami reggel felébred és a ketrec ajtaját csendesen nyitva találja, és a szavanna a felkelõ nap szürke és rózsaszínû fényében fürdik, mialatt mindenütt új hangok ébrednek.
Arthur azon gondolkozott, hogy milyenek voltak azok az új hangok, amint a lány arcát bámulta elég nyilvánvalóan csodálkozó arccal, meg a szemeit, amik mosolyogtak és osztoztak a meglepetésben.
Nem vette észre, hogy az élet hangja szól hozzá: egy hang, ami válaszol azokra a kérdésekre, amiket folyamatosan kérdeznek tõle, és amit tudatosan soha nem észlelt, és azt sem tudta, milyen a tónusa egészen mostanáig, amikor valami olyasmit mondott neki, amit soha nem mondtak még, és ami ez volt: Igen.
Fenchurch végül félrenézett, pici fejrázással.
- Tudom - mondta. - Emlékeznem kellene - tette hozzá -, hogy te vagy az a fajta személy, aki nem tud úgy egy egyszerû papírdarabot fogni két percig, hogy ne nyerjen vele egy tombolát.
Elfordult.
- Menjünk sétálni - mondta gyorsan - a Hyde Parkba. Felveszek valami kevésbé alkalmit.
Egy igazán dísztelen sötét ruha volt rajta, ami nem volt különösen csinos és nem is igazán illett rá.
- Ezt speciálisan a csellótanárom miatt viselem - mondta. - Nagyon kedves öreg fiú, de néha az az érzésem, hogy az egész vonóvezetés kissé felizgatja. Egy perc és kész vagyok.
Könnyedén felfutott a galériába a lépcsõn, és lekiáltott:
- Az üveget tedd be a hûtõbe, késõbbre.
Ahogy az üveget becsúsztatta a hûtõbe, észrevette, hogy a párja már benn állt.
Odament az ablakhoz és kinézett. Megfordult és elkezdte nézni a lemezeket. Fentrõl hallotta a ruha suhogását, ahogy a padlóra esett. Arthur a magafajta emberekrõl mesélt magának. Igazán határozottan azt mondta, hogy igazán szigorúan és állhatatosan a lemezeket nézhetné, olvashatná a címüket, értõen bólogathatna, számolgathatná azokat az átkozott dolgokat úgy, mintha ezt kellene csinálnia. A fejét pedig lehajthatná.
Ezt azonban teljesen és tökéletesen aljas módon elmulasztotta megtenni.
A lány olyan hevesen nézett le rá, hogy elég nehezen vette észre azt, hogy Arthur felfelé bámul és õt nézi. Majd hirtelen megrázta a fejét, hagyta, hogy leessen róla a könnyû nyári ruha, és gyorsan eltûnt a fürdõszobában.
Egy pillanattal késõbb megjelent, egészen mosolyogva, egy nyári kalappal a fején, és könnyedén lejött a lépcsõn, valami rendkívül finom eleganciával. Egészen furcsa táncmozdulattal csinálta mindezt. Látta, hogy Arthur észrevette, és kissé oldalra billentette a fejét.
- Tetszik? - kérdezte.
- Fantasztikusan nézel ki - mondta Arthur egyszerûen, mert így volt.
- Hmm - válaszolt a lány, mivel Arthur nem igazán a kérdésére válaszolt.
Becsukta a fenti bejárati ajtót, ami egész idõ alatt nyitva állt, és körülnézett a kicsi szobában, hogy minden, amit egy idõre most itthagy, rendben van-e.
Arthur követte a tekintetét, és amíg másfelé nézett, a lány kihúzott valamit a fiókból és belecsúsztatta a vászontáskába, amit fogott.
Arthur hátranézett.
- Kész?
- Tudtad - kérdezte egy könnyû, de zavart mosollyal -, hogy valami nincs rendben velem?
Az õszintesége készületlenül érte Arthurt.
- Nos - kezdte - hallottam néhány bizonytalan...
- Azon gondolkozom, hogy mennyit tudhatsz rólam - mondta a lány. - Mert ha attól hallottad, akitõl gondolom, akkor az nem az igazság. Russel az a fajta, aki kitalálja a dolgokat, mert nem képes elviselni a valóságot.
Arthurt kirázta a hideg.
- Akkor mi az? - Kérdezte. - Elmondod?
- Ne aggódj - válaszolt a lány. - Egyáltalán nem rossz. Csak szokatlan. Nagyon, nagyon szokatlan.
Megérintette Arthur kezét, elõrehajolt és gyorsan megcsókolta.
- Igazán érdekelne - mondta - vajon ki tudod-e találni ma este, hogy mi az.
Arthur úgy érezte, hogy ha valaki abban a pillanatban megkoppintja, akkor megcsendül, mély, ragyogó, hosszan tartó csengéssel, mint az akváriuma, amikor a hüvelykujja körmével megkopogtatja.
Tizenkilencedik fejezet
Ford Prefect elég ideges volt, mert valamilyen lárma folyton felébresztette.
Kicsúszott a fedélzet alatt lévõ hajófenékbõl, amit hálóhelynek alakított át saját részére azáltal, hogy leállított néhányat a zajosabb gépek közül a fenék közelében és kibélelte törülközõkkel. Gyorsan lemászott a benti létrán, és kedvetlenül mászkált a folyosókon.
A folyosók klausztrofóbiát okoztak, rosszul voltak megvilágítva, és a fény folyamatosan vibrált és elhalványodott, mert az energia így áramlott a hajón keresztül, erõs vibrálást és csikorgó, recsegõ hangokat okozva. Bár az nem az a hang volt, ami Fordot felébresztette.
Megállt, majd visszafeküdt a fal mellé, amikor valami, ami úgy nézett ki, mint egy pici, ezüst motoros fúró, elhúzott mellette a homályos folyosón kellemetlen, éles sivítással.
Az sem az volt.
Kedvetlenül keresztülmászott egy válaszfalban lévõ ajtón és egy nagyobb folyosón találta magát, bár az még mindig rosszul volt megvilágítva.
A hajó megingott. Már régóta elég tisztességesen ezt csinálta, de ez most hevesebb volt. Egy kis szakasz robot menetelt, borzalmas csörömpöléssel.
Bár ez még mindig nem az volt.
Csípõs füst szállt fel a folyosó végérõl.
Ford továbbment a másik irányba.
Elhagyott egy csomó monitort, amik a falba voltak beillesztve megerõsített lemezek mögé, de még így is pocsékul néztek ki.
Az egyik néhány borzasztó, zöld és hámló, csúszómászó alakot mutatott, akik nagy hangon lármáztak és veszekedtek az Egyszeri Átruházható Szavazási Rendszerrõl. Nehéz lenne megmondani, hogy Ford most ez ellen vagy e mellett volt, azonban nyilvánvalóan nagyon szerette volna érteni. Lehalkította a hangot.
Bár ez még nem az volt.
Elhagyott egy másik képernyõt. Azon valami fogkrémmárkát reklámoztak, amit ha használsz, igazán szabadnak érzed magad. Kellemetlen harsogó zene is járult még mindezekhez, de az sem az volt.
Elért egy másikhoz is, ami egy sokkal nagyobb háromdimenziós képernyõ volt, és az ezüst Xaxisiai hajó külsejét figyelte.
Amint nézte, száz, szörnyen felfegyverzett Zirzla robotcsillagjáró közeledett, eltompítva egy hold sötét árnyékát. Szemben a Xaxis csillag vakító korongja körvonalazódott, és a hajó egyszerre kirobbantotta összes nyílásából rosszindulatú lángjait, visszataszítóan érthetetlen erejének demonstrálásaként, ellenük.
Na, ez volt az a lárma.
Ford rosszallóan megrázta a fejét és megdörzsölte a szemét. Leroskadt egy élettelen ezüst robot roncsolt testére, ami biztos, hogy korábban égett el, és most már eléggé kihûlt ahhoz, hogy ülni lehessen rajta.
Ford eltért az eredeti tervétõl és elõbányászta a Galaxis Útikalauzát a táskájából. Aktivizálta a képernyõt és lustán keresztülficskázott néhány egyforma három címszón és néhány egyforma négy címszón. Valami jó gyógyító módszert keresett álmatlanság ellen. Megtalálta azt, hogy NYUGALOM és ez volt az, amire úgy gondolta, hogy biztosan szüksége van. Olyat is talált, hogy NYUGALOM ÉS GYÓGYULÁS. Úgy volt, hogy tovább keresi, amikor hirtelen jobb ötlete támadt. Felnézett a monitor képernyõjére. A csata egyre jobban dühöngve, ádázul folyt, a zaj megdöbbentõ volt. A hajó ingott, sivított, dülöngélt, mintha az összes energiáját egyidõben kisugározná vagy elnyelné.
Újra ránézett az Útikalauzra és keresztülugrott néhány tetszetõs meghatározáson. Hirtelen felnevetett, majd ismét keresgélt a táskájában.
Kihúzott egy kicsi memóriaegységet, letörölte róla a pihéket és süteménymorzsákat, majd betuszkolta ezt egy interfész-részbe az Útikalauz hátulján.
Amikor minden olyan információ, amirõl azt gondolta, hogy lényeges, lezúdult az egységbe, ismét kikapcsolta, könnyedén átdobta a tenyerébe, eltette az Útikalauzt a táskájába, önelégülten vigyorgott és elindult, hogy felkutassa a hajó számítógépének adatbankját.
Huszadik fejezet
- A naplementék célja nyári estéken, különösen a parkokban - mondta a hang komolyan - az, hogy a lányok keble izgatottan hullámozzon és ezért sokkal kivehetõbben látsszon. Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy ez a helyzet.
Arthur és Fenchurch egymásra vigyorogtak, amikor elmentek a fiú mellett és ezt meghallották. A lány egy pillanatig szorosabban ölelte Arthurt.
- És biztos vagyok benne - mondta a vörösszõke, göndör hajú fiatal hosszú, vékony orral, aki éppen tiltakozott a szerpentin mellett lévõ nyugágyában ülve - hogy ha valaki kidolgozná a bizonyítást, akkor az rájönne, hogy ez így teljesen természetes és logikus - folytatta, amikor sötét hajú párja hirtelen belesüppedt a mellette lévõ nyugágyba és momentán búskomornak érezte magát a pattanásai miatt - Darwin foglalkozott ezzel. Ez tuti. És vitathatatlan. És - tette hozzá - nekem tetszik.
Megfordult és a szemüvegén keresztül rásandított Fenchurchre. Arthur elvezette a lányt és érezte, hogy az csendesen rázkódik.
- Következõ javaslat? - mondta, amikor megálltak nevetni. - Gyerünk. Kérdezz.
- Rendben - mondta Arthur - a könyököd. A bal könyököd. A bal könyököddel van valami baj.
- Nem talált - mondta Fenchurch - teljesen mellé. Tökéletesen rossz úton haladsz.
A nyári nap a parkban süllyedés közben azt nézte a fákon keresztül. - Na ne finomkodjunk. - Hogy a Hyde Park bódult. Minden bódult volt a parkban, kivéve a hétfõ reggeli szemetet. Még a kacsák is bódultak voltak. Bárki, aki keresztül tud úgy menni egy nyári este a Hyde Parkon, hogy nem érzi ezt a bódulást, azt valószínûleg mentõkocsival viszik, lepedõvel az arcán.
Ez egy olyan park, ahol az emberek különösebb dolgokat csinálnak, mint másfelé. Arthur és Fenchurch láttak egy embert rövidnadrágban, aki éppen egy fa alatt magában gyakorolt egy skótdudán. Abbahagyta a gyakorlást, hogy elüldözzön egy amerikai turistacsoportot, akik éppen némi aprót próbáltak szégyenlõsen beledobni a duda dobozába.
- Ne! - kiáltott rájuk. - Menjenek innen! Csak gyakorlok!
Határozottan elkezdte verni a táskáját, de még ez a zaj sem tudta rontani Arthur és Fenchurch hangulatát.
Arthur átölelte a lányt, majd a kezeit lassan lefelé csúsztatta a hátán.
- Nem hinném, hogy a fenekednél lehet a gond - mondta egy idõ után - nem látszik semmi helytelen arrafelé.
- Igen - értett egyet a lány - semmi, de semmi baj sincs a fenekemmel.
Olyan sokáig csókolóztak, hogy a dudás a fa másik oldalára ment gyakorolni.
- Elmondok egy történetet - mondta Arthur.
- Jó.
Találtak egy fûcsomót, ami aránylag mentes volt a párocskáktól, akik valósággal egymás hegyén-hátán feküdtek vagy ültek és a kábult kacsákat nézték. A lemenõ nap a kábult kacsák alatt csobogó vízen lebegett.
- A történet - mondta Fenchurch és Arthur karjaiba bújt.
- Ami valami olyasmirõl szól, ami velem történt meg. És teljesen igaz.
- Tudod, néha az emberek olyan történeteket mesélnek, amik a feleségükkel, az unokatestvérükkel, a legjobb barátjukkal történtek, azonban ezek a történetek egy kicsit ki vannak egészítve valahol.
- Nos, ez is egy olyan történet lesz, azonban ez valóban megtörtént, és én tudom, hogy valóban megtörtént, mert az a személy, akivel ez valóban megtörtént, az én vagyok.
- Mint a tombolajegy.
Arthur nevetett.
- Igen. Egy vonatot kellett elérnem - folytatta. - Az állomásra...
- Mondtam már neked - szakította félre Fenchurch -, hogy mi történt a szüleimmel egy állomáson?
- Igen - mondta Arthur - mondtad.
- Csak biztos akartam lenni benne.
Arthur az órájára pillantott.
- Azt hiszem, lassan indulhatnánk visszafelé.
- Mondd el a történetet - mondta Fenchurch komolyan. - Megérkeztél az állomásra.
- Úgy húsz perccel korábban érkeztem.
Egy barátom mondta, hogy ekkor indul a vonat. De feltételezem, hogy legalább ugyanúgy lehetséges - tette hozzá pillanatnyi elmélkedés után - hogy a Brit Vasutak adta meg rosszul a vonat indulási idejét. Mivel soha nem fordult elõ velem, hogy korábban érkezzek.
- Folytasd - nevetett Fenchurch.
- Így vettem egy újságot, hogy keresztrejtvényt fejtsek és bementem egy büfébe, hogy vegyek egy kávét.
- Keresztrejtvényt fejtesz?
- Igen.
- Melyiket?
- Általában a Guardian-ben lévõt.
- Azt hiszem, azok túlságosan ravaszak próbálnak lenni. Jobban kedvelem azt, ami a The Times-ban van. Megoldottad?
- Mit?
- A keresztrejtvényt a Guardian-ban.
- Még arra sem volt esélyem idáig, hogy ránézzek. - Mondta Arthur. - Még mindig a kávévásárlással próbálkozom.
- Jól van, na. Vedd meg a kávét.
- Azt teszem. És még - mondta Arthur - veszek néhány süteményt.
- Milyet?
- Rick Tea-t.
- Jó választás.
- Én kedvelem. Nos, megrakodva mindezekkel az új szerzeményekkel, mentem és leültem egy asztalhoz. Ne kérdezd, milyen asztal volt, mert már olyan régen történt, hogy nem emlékszem. Azt hiszem, kerek volt.
- Rendben.
- Most hadd mondjam el a szituációt. Én ülök az asztalnál. Bal oldalamon az újság. Jobbomon egy csésze kávé. Az asztal közepén egy doboz sütemény.
- Tökéletesen látom.
- Amit nem látsz - mondta Arthur -, mert még nem említettem, az a fickó, aki már az asztalnál ült, szemben velem.
- Hogy nézett ki?
- Teljesen hétköznapi. Aktatáska. Öltöny. Nem úgy nézett ki - mondta Arthur -, mint aki bármi vad dologra képes.
- Ó. Ismerem ezt a típust. Mit csinált?
- A következõket: áthajolt az asztalon, megfogta a süteményes dobozt, kinyitotta, kivett egy süteményt és...
- Micsoda?
- Megette.
- Micsoda?
- Megette.
Fenchurch meglepetten nézett rá.
- És te mi a fenét csináltál?
- Nos, abban a helyzetben ugyanazt tettem, amit bármelyik erõs és határozott angol férfi tett volna. Arra kényszerültem - mondta Arthur -, hogy ne vegyek róla tudomást.
- Mit? Miért?
- Nos, ez nem egy olyan dolog, amire felkészülhetsz, ugye? Önvizsgálatot tartottam és felfedeztem, hogy sem a nevelésem, sem a tapasztalataim, sem az õsi ösztöneim nem mondják meg, hogy hogyan reagáljak, amikor valaki igazán egyszerûen, nyugodtan, pontosan velem szemben ülve lopkodja a süteményemet.
- Nos, talán... - Fenchurch végiggondolta. - Azt kell mondanom, én sem vagyok biztos benne, hogy mit tettem volna. Nos, mi történt?
- Mérgesen a keresztrejtvényemet bámultam. Egy egyszerû sort sem tudtam megfejteni, egy korty kávét sem tudtam meginni - mert túl meleg volt, szóval semmit sem tudtam tenni. Végül összeszedtem magam és kivettem egy süteményt, és nagyon erõsen megpróbáltam nem észrevenni - tette hozzá - azt, hogy a doboz valamilyen csoda folytán már nyitva volt.
- De így éppen azt tetted, amit kellett.
- Úgy-ahogy, igen. Megettem a süteményt. Igen megfontoltan és látványosan ettem, így nem lehetett kétsége afelõl, hogy mit csinálok. És amikor én ettem - mondta Arthur - a férfi abbahagyta az evést.
- Mit csinált?
- Vett még egy süteményt - mondta Arthur. - Ez történt. Vett még egy süteményt és megette. Higgadtan. Megette és kész.
Fenchurch kényelmetlenül megmoccant.
- És a probléma az volt - mondta Arthur -, hogy mivel nem mondtam semmit elõször, így valahogy még nehezebb volt elõhozni a dolgot másodjára. Te mit mondtál volna? "Bocsásson meg, de nem tudta a figyelmemet elkerülni az, hogy..." Nem megy. Így hát nem vettem róla tudomást, sokkal nyomatékosabban, mint azelõtt.
- Ember...
- Bámultam a keresztrejtvényt, ismét semmit sem haladtam vele, és olyan lelkierõt mutatva, amit V.Henrik tett Szent.Crispin napján...
- Micsoda?
- Visszatérek a történetemhez - mondta Arthur. -Vettem egy másik süteményt. És egy pillanatra találkozott a tekintetünk.
- Mint most?
- Nem, nem egészen. De találkozott. Csak egy pillanatra. És mindketten elkaptuk a pillantásunkat. De én vagyok a megmondhatója - mondta Arthur -, hogy egy kis feszültség volt az asztal felett abban a percben. A levegõ kicsit szikrázott.
- El tudom képzelni.
- És így megettük az egész dobozzal. Én vettem egyet, majd õ, én, õ...
- Az egész dobozzal?
- Nos, nyolc sütemény volt a dobozban, de majdnem beleõszültem, mire elfogyott az összes. Még a gladiátoroknak is nehéz perceket okozott volna.
- A gladiátoroknak - mondta Fenchurch - a napon kellett volna ezt csinálni. Fizikálisan sokkal fárasztóbb.
- Ez történt. Nos, amikor az üres doboz közöttünk feküdt, a férfi végül felállt, bár ezzel a legrosszabbat tette, és elment. Én persze megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ezután a vonatomat egy vagy két pillanattal késõbb bemondták, így megittam a kávémat, összehajtottam az újságot, és az újság alatt...
- Igen?
- Ott volt az én süteményem.
- Mi? - mondta Fenchurch. - Micsoda?
- Így igaz.
- Nem! - Fenchurch levegõért kapkodott és nevetve hátradobta magát a füvön. Majd felült.
- Te nem vagy normális! - kiabálta. - Te tökéletesen bolond vagy!
Hátralökte Arthurt, rágördült, megcsókolta és felült. Arthur csodálkozott, hogy milyen könnyû a lány.
- Most te mondasz egy történetet.
- Azt hiszem - mondta a lány sietve, mély, rekedt hangon -, hogy az imént nagyon haza akartál menni.
- Csak semmi sietség - mondta Arthur könnyedén. - Szeretném, ha mondanál egy történetet.
A lány a tavat nézte és töprengett.
- Jól van - mondta - ez csak egy rövid történet lesz. Nem olyan mókás, mint a tiéd, de... Mindegy.
Lefelé nézett. Arthur érezte, hogy ez most egyike azoknak a pillanatoknak. Olyan volt, mintha a levegõ mozdulatlanul várakozva venné körül õket. Arthur azt kívánta, hogy a levegõ bárcsak elmenne a francba és a saját dolgával törõdne.
- Amikor gyerek voltam... - mondta a lány. - Az ilyen történtek mindig így kezdõdnek. "Amikor gyerek voltam...". Mindegy. Ez az a rész, amikor a lányok hirtelen azt mondják hogy "Amikor gyerek voltam" és így könnyítenek a lelkükön. Nekünk is itt kell kezdeni. Amikor gyerek voltam, az ágyam fölött függött egy kép... Nos, eddig milyen?
- Tetszik. Azt hiszem jól haladsz. Korán és kedvesen teszed érdekessé a hálószobát. De talán kezdhetnénk valamit a képpel.
- Ez egy olyan kép volt, amit a gyerekeknek szeretni kell - mondta -, azonban ez nem mûködik. Tele megnyerõ pici állatokkal, akik valami megnyerõt csinálnak, ismered?
- Persze. Engem is terheltek vele. Nyuszik mellényben.
- Pontosan. Sõt, ezek a nyuszik egy tutajon voltak, amin voltak még válogatott patkányok és baglyok is. Talán még egy rénszarvas is volt ott.
- A tutajon.
- A tutajon. És egy fiú ült még rajta. A mellényes nyulak meg baglyok meg patkányok között. Egy olyan vidám, cigányképû utcagyerek-fajta.
- Jujj.
- A kép aggasztott, ezt kell, hogy mondjam. Volt ott még egy vidra, ami a tutaj elõtt úszott és én a tutaj alatt ébren feküdtem esténként és azért aggódtam, hogy a vidrának húznia kell a tutajt, az összes szerencsétlen állattal együtt, akiknek egyáltalán nem kellene egy tutajon lenniük, és a vidrának annyira vékony volt a farka amivel a tutajt húzta, hogy azt gondoltam fájhat neki, ha állandóan húznia kell. És ez aggasztott engem. Nem nagyon, csak mindig egy picit.
- Utána egy nap - emlékszem a képet évekig néztem minden este - hirtelen észrevettem, hogy a tutajnak van egy vitorlája. Elõtte soha nem láttam. A vidra meg jól volt és egyedül úszkált. - Vállat vont.
- Jó történet? - kérdezte.
- A befejezés kicsit gyenge, de megható és lehet osztani a zsebkendõket.
- Fenchurch nevetett és átölelte a lábait.
- Ez csak egy hirtelen felfedezés volt, az aggódás évei eltûntek és már nem nyomasztott a dolog annyira. Olyan volt mint amikor valami nehéz súlyt, amit éveken át cipeltél végre lerakhatsz, amikor rájössz, hogy van más szín is a feketén kívül, vagyt amikor egy száraz fadarab kihajt. Majd egy belsõ hang hirtelen azt mondja "Hagyd abba az aggódást, a világ jó és tökéletes hely. Sõt, igazán gondtalan." Talán azt gondolod, hogy én ezt most azért mondtam, mert így éreztem ma délután.
- Nos, én... - mondta Arthur. A higgadtsága hirtelen tovatûnt.
- Nos, rendben van - mondta Fenchurch. - Igen, pontosan ez az, amit éreztem. De ezt már éreztem korábban is, még erõsebben. Hihetetlenül erõsen. Attól tartok, hogy én csak egy darabja vagyok egy egésznek - mondta és mereven nézett a távolba - egy meglepõ és hirtelen felfedezés miatt.
Arthur zavarban volt. Nehezen tudott beszélni, éppen ezért úgy érezte, hogy okosabb lesz, ha ebben a pillanatban meg sem próbálja.
- Nagyon különös volt - mondta a lány úgy, mintha az üldözött egyiptomiak egyike mondhatta volna, hogy a Vörös tenger viselkedése, amikor Mózes utat nyitott rajta keresztül, egy kicsit furcsának tûnt.
- Nagyon különös - ismételte. - Már napok óta olyan furcsán éreztem magam. Olyan volt, mintha valaminek új életet készülnék adni. Nem, valójában nem ilyen volt. Több ennél. Olyan, mintha belekapcsolódnék valamibe lassanként. Nem, még nem is ilyen volt, olyan, mintha az egész Föld rajtam keresztül készülne...
- Mond neked valamit - mondta Arthur - az a szám, hogy negyvenkettõ?
- Mi? Nem. Mirõl beszélsz? - kiáltott Fenchurch.
- Csak egy ötlet - morogta Arthur.
- Arthur én ezt igazán komolyan mondtam. Ez tényleg fontos nekem.
- Én is komolyan kérdeztem, teljesen komolyan - mondta Arthur. - Ez csak az élet, az Univerzum, meg minden. És még mindig nem vagyok egészen biztos benne.
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Mondd el a többit is - mondta Arthur - Ne aggódj, ha furcsán hangzik. Bízz bennem, valaki olyanhoz beszélsz, aki már egy csomó dolgot látott - hozzátette - ami furcsa. És ezt most nem a süteményekre értem.
Fenchurch bólintott és látszott hogy bízik benne. Hirtelen megfogta a kezét.
- Annyira egyszerû volt - mondta -, olyan csodálatosan és különösen egyszerû, amikor megérkezett.
- Mi volt az? - kérdezte Arthur csendesen.
- L 1 tod, ez az, amit nem tudok. És ez a hiány elviselhetetlen. Ha megpróbálok rá visszagondolni, az egész olyan remegõ meg ideges lesz, és ha túl erõsen próbálkozom egészen a teáscsészéig jutok, utána egyszerûen elvesztem az eszméletemet.
- Mi?
- Nos, mint a te történeted - mondta - a legjobb rész egy kávéházban játszódott. Benn ültem egy csésze tea mellett. Ez napokkal a furcsa érzések után történt. Azt hiszem finoman zümmögtem. A kávéházzal szemben lévõ épületen valamit dolgoztak. Én az ablakon keresztül néztem a munkásokat a teáscsészém pereme fölül, amit én a legjobb módnak tartok arra, hogy másokat nézzek amint dolgoznak. És hirtelen megjelent az üzenet az elmémben. Olyan egyszerû volt. Mindennek értelmet adott. Én meg felálltam és azt gondoltam "Ó, nos, akkor minden rendben van". Annyira izgatott voltam, hogy még a kávéscsészémet is elejtettem. Valójában csak azt hiszem, hogy elejtettem. Igen - tette hozzá gondolkozva - biztos vagyok benne, hogy elejtettem. Mennyi értelmes dolgot mondok?
- Egészen a kávéscsészéig jó volt.
Fenchurch megrázta a fejét, majd újra megrázta, mintha rendet próbálna rakni odabenn és pontosan ez volt amit tenni próbált.
- Nos, - mondta - egészen a teáscsészés részig jó. Az volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a Föld felrobban. Tudom hogy õrült dolognak hangzik és mindenki azt mondja, hogy hallucináció volt, de ha ez hallucináció volt, akkor nekem nagyképernyõs, háromdimenziós, 16 hangsávos Dolby Sztereóban voltak hallucinációim, és talán el kellene szegõdnöm olyan emberekhez, akiket untatnak a cápás filmek. Olyan volt, mintha a Föld kiszakadna a lábaim alól és... és...
Gyengén ütögette a földet, mintha megnyugtatást várna és utána úgy tûnt, mintha szégyellné magát mert elmondta.
- Egy kórházban ébredtem. Azt hiszem, életemben elõször. És ez az, amitõl neuropata vagyok - mondta - egy meglepõ és hirtelen felfedezés arról, hogy ezentúl minden rendben lesz.
Felnézett Arthurra.
Arthur egyszerûen abbahagyta azt, hogy a furcsa rendellenességek miatt aggódik, amik a saját világába való visszatérése körül voltak, vagyis inkább átpakolta õket agyának abba a részébe, amire ez volt írva: Gondolkoznivalók - Sürgõs! Itt ez a világ - mondta magának. - Itt van valami okból a Föld, és itt is marad. Velem együtt! Azonban a Föld most kezdett elhomályosodni körülötte, mint azon az éjszakán a kocsiban, amikor Fenchurch bátyja elmondta azt a buta történetet a CIA ügynökrõl a vízgyûjtõmedencében. A Francia Nagykövetség elhomályosodott. A fák elhomályosodtak. A tó elhomályosodott, azonban ez teljesen természetes volt és nem zavart meg semmit sem, mert egy szürke lúd éppen ekkor landolt a tavon. A ludak fantasztikusan kipihenték magukat és nem voltak fontos válaszaik, amikhez tudni szerették volna a kérdéseket.
- Bárhogyan is - mondta Fenchurch hirtelen és okosan egy tágranyílt-szemû-mosollyal - valami baj van az egyik részemmel és neked kell kitalálnod, hogy mi. Hazamegyünk.
Arthur megrázta a fejét.
- Mi a baj? - kérdezte a lány.
Arthur nem azért rázta a fejét, mert nem értett egyet a javaslatával - amirõl azt gondolta, hogy igazán bámulatos és egyike a legjobb javaslatoknak a világon - csak éppen egy pillanatra megpróbált megszabadulni attól a visszatérõ benyomástól, hogy amikor a legkevésbé várta az Univerzum hirtelen elõugrott egy ajtó mögül és megvetõen kifütyülte õt.
- Csak tisztázni akarom a dolgokat a fejemben - mondta Arthur. - Azt mondtad, hogy úgy érezted a Föld valósággal... felrobbant...
- Igen. Ez több volt mint érzés.
- Ami mindenki más szerint - folytatta Arthur habozva - hallucináció.
- Igen, de hát ez nevetséges. Az emberek azt gondolják, hogyha azt mondják 'hallucináció' akkor az mindent megmagyaráz, és végül amit nem értesz az csak úgy egyszerûen eltûnik. Ez csak egy szó és semmit nem magyaráz meg. Azt sem magyarázza meg, hogy a delfinek miért tûntek el.
- Nem - mondta Arthur. - Nem - tette hozzá komolyan. - Nem - tette hozzá ismét, még komolyabban. - Micsoda?! - mondta végül.
- Nem magyarázza meg a delfinek eltûnését.
- Nem - mondta Arthur. - Értem. Milyen delfinekre gondolsz?
- Hogy érted, hogy milyen delfinek? Arról beszélek, amikor minden delfin eltûnt.
A lány Arthur térdére tette a kezét, így ez ráébresztette Arthurt arra, hogy a bizsergés ami a gerincén föl-le szaladgál az nem attól van, hogy a lány finoman cirógatja a hátát, és éppen ezért muszáj hogy egyike legyen azoknak a hátborzongató érzéseknek, amik akkor törtek rá ha az emberek megpróbáltak vele dolgokat megértetni.
- A delfinek?
- Igen.
- Minden delfin - mondta Arthur - eltûnt?
- Igen.
- A delfinek? Azt mondod, hogy minden delfin eltûnt? Ez az - próbálta meg Arthur teljesen tisztázni a dolgot - amit mondasz?
- Arthur az ég szerelmére hát hol voltál? A delfinek ugyanazon a napon eltûntek, én...
A lány figyelmesen nézett Arthur ijedt szemeibe.
- Mi...?
- Nincsenek delfinek. Mind elment. Eltûntek.
A lány Arthur arcát vizsgálgatta.
- Valóban nem tudtad ezt?
Arthur ijedt arckifejezésébõl ez nyilvánvaló volt.
- Hová mentek? - kérdezte.
- Senki sem tudja. Ezt jelenti az, hogy eltûntek. - elhallgatott - Hát, van egy ember aki azt mondja, tud valamit errõl de mindenki azt mondja, hogy Kaliforniában él - mondta - és hogy bolond. Azon gondolkoztam, hogy elmegyek hozzá mert úgy tûnik ez az egyetlen módja annak, hogy rájöjjek mi történt velem.
Vállat vont, és hosszan, csendesen nézte Arthurt. A keze Arthur arcán volt.
- Igazán szeretném tudni hogy hol voltál - mondta. - Azt hiszem hogy valami szörnyû történt akkor veled is. És éppen ezért ismerkedtünk meg.
Körbenézett a parkban, amire éppen félhomály borult.
- Nos - mondta - most van valaki akinek elmondhatod.
Arthur lassan egy nagyot sóhajtott.
- Ez - mondta - egy nagyon hosszú történet.
Fenchurch áthajolt Arthur felett és magához húzta a vászontáskáját.
- Lehet ezzel valamit kezdeni?
A dolog amit kihúzott a táskájából, ütött-kopott volt, megviselt az utazásoktól, amik alatt történelem elõtti folyókon sodródott, sült Kakrafoon sivatagjainak vF6rösen tûzõ napja alatt, félig el volt temetve a Santagrinus V hevesen gõzölõ óceánjait szegélyezõ part márványhomokjában, a Jaglan Béta holdjának gleccserein hevert megfagyva, ültek is rajta, az ûrhajókban körberugdosták, koptatták és rongálták, de mivel a készítõi azt gondolták, hogy ezek a dolgok talán megtörténhetnek vele, így gondosan egy szilárd mûanyag tokba tették, amire nagy és barátságos betûkkel a következõket írták: NE ESS PÁNIKBA!
- Honnan vetted ezt? - kérdezte Arthur döbbenten és elvette a lánytól.
- Ó - mondta -, azt hittem a tiéd.
Russel kocsijában találtam. Ott hagytad. Sok helyen voltál már ezek közül?
Arthur kihúzta a Galaxis Útikalauzt a tokjából. Olyan volt, mint egy pici, vékony, kinyitható számítógép. Megnyomott néhány gombot és a képernyõ tele lett szöveggel.
- Néhány helyen.
- Elmehetünk arra a néhány helyre?
- Micsoda? Nem - mondta Arthur hirtelen, utána egy picit engedett, de óvatosan.
- Szeretnél? - kérdezte abban a reményben, hogy a válasz 'nem'. A kérdéssel ugyanis csupán igazán nagylelkûnek akart látszani, mivel azt nem akarta mondani, hogy 'Te nem akarsz oda elmenni.' - ami valószínû lett volna.
- Igen - mondta Fenchurch. - Tudni akarom, hogy mi az üzenet amit elvesztettem, és azt is, hogy honnan származik. Mert nem hiszem - tette hozzá és felállt, majd körülnézett a növekvõ sötétségben a parkban -, hogy innen jött.
- És még abban sem vagyok biztos - tette hozzá Arthur derekát átölelve - hogy tudom hol van az az itt.
Huszonegyedik fejezet
A Galaxis Útikalauz Stopposoknak, amint azt már pontosan és gyakran lejegyezték róla, egy meglehetõsen meglepõ valami. Lényegében, ahogy a címe is utal erre, egy útikalauz. A probléma az (vagy legalábbis az egyik, mert elég sok van belõle), - hogy egy jelentõs része folyamatosan akadályozza a polgári, kereskedelmi és büntetõ törvényszékeket a Galaxis minden részében, különösen, ahol lehetséges, a legmegvesztegethetõbbeket - ez.
Az elõzõ mondatnak van értelme. Nem ez a probléma.
A probléma:
A Változás.
Olvasd el még egyszer és érteni fogod.
A Galaxis egy gyorsan változó hely. Õszintén szólva elég sok van belõle és minden pici része, ami folyamatosan mozgásban van, az folyamatosan változik. Talán azt gondolnád, olyan lehet, mint egy rémálom, mert egy lelkiismeretes és aggályoskodó szerkesztõ szorgalmasan serénykedik, hogy a könyv igazán részletes maradjon és a bonyolult, elektronikus kötet lépést tartson minden változó állapottal és körülménnyel, amit a Galaxis minden nap minden órájának minden percében produkál - és nem lenne igazad.
Mert nem jössz rá arra, hogy a szerkesztõ, mint az összes szerkesztõ aki az Útikalauznál valaha dolgozott, nem igazán fogja fel ezeknek a szavaknak a jelentését, hogy "lelkiismeretes" , "aggályoskodó" vagy "serénykedni" és hajlamos arra, hogy rémálmaival egyáltalán ne is törõdjön.
A címszavakat úgyis módosítják - vagy nem - a Szub-Éta Hálózaton keresztül, aszerint, hogy megbízhatóak-e még.
Vegyük például Brequinda esetét Avalars Lábjánál, amit mítoszok vesznek körül, legendás, ellentmondó, unalmas, háromrészes mini-sorozatok, amik arról szólnak, hogy ott lakik a pompás és varázslatos Fuolornis Tûzokádó Sárkány.
A Régi Napokban, Bragadox Fajthájának Eljövetele elõtt, amikor Fragilis énekelt és Quenelux Saxaquinje uralkodott, amikor a levegõ még friss volt, az éjszakák meg jF3¢szagúak, de mindenki olyan volt valahogyan legalábbis azt állítják - bár hogy a fenébe gondolhatták, hogy valaki egyáltalán még elhisz egy ilyen nevetségesen ostoba állítást jószagú éjszakáról meg friss levegõrõl, meg még mit ki nem találnak, érintetlenekrõl, meg hogy lehetetlen volt egy téglát úgy eldobni Brequindában Avalars Lábjánál hogy legalább fél tucat Fuolornis Tûzokádó Sárkányt el ne találj.
Azonban ha pont ezt akartad tenni, az más dolog.
Nem azért, mert ezek a Tûzokádó Sárkányok nem voltak békeszeretõ természetûek. Azok voltak. Kedvelték a békét darabjaiban, és hogy a dolgokat általában darabokban kedvelték, ez volt magában a probléma, mert valaki elég gyakran bántotta azt a valakit akit valaki szeretett, különösen ha az a valaki egy Fuolornis Tûzokádó Sárkány olyan lehelettel mint egy gyorsítórakéta, és olyan fogakkal, mint egy kerítés. A másik probléma az volt, hogy ha hangulatuknál voltak, akkor elég gyakran inzultálták azt az elég sok valakit akiket másvalakik szintén szerettek. Tegyük hozzá mindezekhez azt a kevés számú õrültet akik akkoriban arra jártak, hogy téglákat dobáljanak, és akkor arra lyukadtak ki, hogy Brequindában, Avalars Lábjánál, elég sok embernek okoztak komoly sérüléseket a sárkányok.
De törõdtek vele? Nem törõdtek.
Megsiratták a végzetüket? Nem.
A Fuolornis Tûzokádó Sárkányokat széles Brequindában, Avalars Lábjánál, megbecsülték barbár szépségük miatt, nemes céljaik miatt, és az egyik szokásuk miatt, ugyanis rendszerint jól elverték azokat, akik nem becsülték meg õket.
És ez miért volt?
A válasz egyszerû.
Szex.
Egy teljesen kifürkészhetetlen ok miatt van valami szexi abban, hogy hatalmas, varázslatos tûzokádó sárkányok repülnek alacsonyan holdfényes éjszakákon azon az égen ami már az elõbb a jószagú és friss oldalon szerepelt.
Hogy ez miért lett ilyen, és miért történik így, azt az ábrándoktól bamba emberek nem tudták volna megmondani, mert egy pillanat múlva fél tucat selyemszárnyú, bõrtestû Fuolornis Tûzokádó Sárkány tûnt volna fel az égen, végig az esti látóhatár mentén, és így Brequinda lakosságának a fele a fák közé sietett a másik felével, hogy ott együtt eltöltsenek egy izgatott éjszakát, és hogy a hajnal elsõ sugaraival bukkanjanak fel boldogan és mosolyogva és még mindig azt állítva igazán meglepõen, hogy érintetlenek, ha igazán megriasztott és szomorú érintetlenek is.
Feromonok - mondja néhány munkatárs.
Inkább a hangok - állítják mások.
A hely mindig tömve volt tudósítókkal, akik megpróbálták a titkait megfejteni, és elég hosszú idõt töltöttek el ezzel.
Nem meglepõ, hogy az Útikalauz szemléletes és csábító leírása a dolgok általános állásáról meglepõen népszerûnek bizonyult azok között a stopposok között akik megengedték maguknak hogy az Útikalauz segítse õket tájékozódni, így ezt a cikkelyt soha nem törölték ki ami oda vezetett, hogy napjaink utazóinak maguknak kellett rájönniük, hogy a mai modern Brequinda Avalars Városállamában mára már több mint a régi Brequinda Avalars Fothjánál: lebujok és Sárkány Burger Bárok.
Huszonkettedik fejezet
Az éjszaka Inslingtonban jószagú és friss volt. Természetesen nem voltak Fuolornis Tûzokádó Sárkányok az utcában, bár ha elõfordult volna néhány arrafelé, azok úgyis pizza után kóboroltak volna, éppen ezért nem is lesz rájuk szükség.
Egy váratlan esemény bukkant fel, mialatt pizzájuk közepén tartottak - extra szardellával - de még mindig képesek voltak egymást megérteni úgy, hogy Dire Straits-et tettek a sztereóba, amirõl most már tudják, hogy sokkal hatásosabb mint a beszéd.
- Nem. - Mondta Fenchurch. - Még nem.
Arthur berakta a Dire Straits-et a sztereóba, Fenchurch pedig félig kinyitotta a fenti bejárati ajtót hogy minél több jószagú és illatos levegõ jöjjön be. Mindketten párnákból készült bútorokon ültek, elég közel egy kinyitott pezsgõsüveghez.
- Nem - mondta Fenchurch - még mindig nem találtad meg hogy mi a baj velem, melyik részemmel.
- De azt javasolnám - tette hozzá nagyon, nagyon csendesen - kezdhetnéd a találgatást akár onnan is ahol most a kezed van.
- Nos merre induljak - kérdezte Arthur.
- Lefelé - mondta Fenchurch - például.
Arthur megmozdította a kezét.
- Lefelé - mondta Fenchurch - az a másik irányban van.
- Ó, igen.
Mark Knopflernek valami különös képessége volt arra, hogy sztratoszférarepesztõ huhogást produkáljon, és úgy énekelt mint az angyalok egy szombat estén, kimerülten attól, hogy egész héten nagyon jók voltak, és hogy egy jó erõs sörre van szükségük - de ez most nem pontosan idevágó, mivel a lemez még nem ért el ahhoz a részhez, de túl sok más dolog történik addigra mire ahhoz a részhez ér, és a krónikás tovább nem szándékozik itt ülni egy listával meg egy stopperral, szóval úgy tûnik hogy az a legjobb ha még most megemlíti, amikor a dolgok még lassan mozognak.
- És most érünk - mondta Arthur - a térdedhez. Valami borzasztó és tragikus van a bal térdeddel.
- A bal térdem - mondta Fenchurch - teljesen jól van.
- Szóval jól
- Tudtad hogy...
- Mit?
- Hmm, semmi. Azt hiszem, tudod. Folytasd.
- Szóval valamit tenni kell a lábaddal.
A lány mosolygott a félhomályban és diplomatikusan nekitámasztotta a vállát a párnáknak. Amióta párnák vannak az Univerzumban, hogy pontosak legyünk, a Squornshellous Bétán, két szóban: a matracok mocsárvidékén, azok élénken élvezik ha nekik támaszkodnak, különösen, ha diplomatikusan; a szinkópált mód miatt ahogyan a vállak mozognak olyankor. Sajnálatos hogy õk nem voltak ott. Nem voltak ott, mert ilyen az élet.
Arthur Fenchurch bal lábát a tenyerében tartotta és óvatosan vizsgálgatta. Az a mód ahogyan a ruha eltûnt a lábáról, nehézzé tette Arthurnak hogy különösen higgadtan gondolkodjon ebben a pillanatban.
- Be kell vallanom - mondta - hogy igazán nem tudom mit keresek.
- Majd megtudod, ha megtalálod - mondta Fenchurch. - Meg fogod tudni.
Volt egy kis csalafintaság a hangjában.
- Ez még nem az.
Arthur egyre inkább zavarban érezte magát, megfordult, hogy a lány másik lábát kézbe vegye. Fenchurch szembefordult vele és megcsókolta, mert a lemez ahhoz a részhez ért - ha ismered a lemezt tudod - ami lehetetlenné teszi azt, hogy most ne ezt tegyék.
Utána odanyújtotta a jobb lábát.
Arthur megcirógatta, körbefuttatta az ujjait a bokája körül, a lábujjai alatt, végig a lábfején, és semmi rosszat nem talált.
A lány nagy élvezettel nézte Arthurt, nevetett, és megrázta a fejét.
- Ne, ne hagyd abba - mondta - de ez még nem az.
Arthur abbahagyta és rosszallóan nézett a lány bal lábára, ami a padlón volt.
- Ne hagyd abba.
Arthur megcirógatta a jobb lábát, újra végigfuttatta az ujjait a bokája körül, a lábujja alatt, végig a lábfején, és ezt mondta:
- Úgy érted, valamit tenni kellene, a ... melyik lábad is fogom?
A lány ismét egy olyan vállrándítást produkált, ami biztosan nagy örömet okozna egy Squornshellous Bétáról származó egyszerû párnának.
Arthur rosszallóan nézett rá.
- Vegyél fel - mondta a lány csendesen.
Arthur letette a lány jobb lábát és felállt, ugyanezt tette Fenchurch is. Arthur a karjaiba vette a lányt, és újra csókolóztak. Ez így ment egy darabig, utána Fenchurch azt mondta:
- Most tegyél le.
Arthur még mindig zavarban volt, de megtette.
- Nos?
A lány kérdõen nézett rá.
- Mi a baj a lábaimmal? - kérdezte.
Arthur még mindig nem értette. A padlón állt, majd letérdelt és végignézte a lány lábait, ahogy azok éppen a normális állapotukban voltak. Ahogy így egészen közelrõl nézte, hirtelen rájött valami furcsára. Beverte a fejét a padlóba, és utána csak nézett, mereven elõre. És itt egy hosszú szünet következett. Utána elég nehezen ült vissza.
- Igen - mondta. - Értem, hogy mi a baj a lábaiddal. Nem érnek hozzá a földhöz.
- És... mit... gondolsz?
Arthur gyorsan felnézet rá és látta a mély aggódást amitõl hirtelen elsötétült a lány szeme. Az ajkát harapdálta és remegett.
- Mit gon...? - dadogta.
- Azt hisz...?
Elõrerázta a haját, hogy eltakarja a szemeit, amik fájdalmas könnyekkel voltak tele.
Arthur gyorsan felállt, és egy egyszerû csókot adott neki.
- Talán te is meg tudod csinálni amit és tudok. - Mondta és egyszerûen kilépett a fenti ajtón.
Az album a megfelelõ részhez ért.
Huszonharmadik fejezet
A csata tovább tombolt a Xaxis csillag körFCl. Az ádáz és rettenetesen felfegyverzett Zirzla hajók százai addigra már atomjaikra hullottak attól a gyilkos erõtõl, amit az óriási ezüst Xaxisiai hajó képes volt felvonultatni.
A hold egy részét is letarolták, amint keresztüllõttek rajta tüzelõ hatalmifegyvereikkel, amik utána belehasítottak az ûr végtelenjébe.
A megmaradt, rettenetesen felfegyverzett Zirzla hajókat klassziskülönbséggel legyõzte a Xaxisiai hajó pusztító hatalma, és így éppen menekültek, hogy elrejtõzzenek a gyorsan szétesõ hold mögé, amikor a Xaxisiai hajó, ami lármázva üldözte õket, hirtelen közölte, hogy kikapcsolódásra van szüksége és elhagyta a harcmezõt.
Mindenhol megkettõzõdött a félelem és a megdöbbenés egy pillanatra, de a hajó elment.
Az egész, elképesztõen nagy erejével, parancsnokságával keresztülvillant az ésszerûtlen alakú ûr mérhetetlen területén, könnyedén és mindenekfelett csendesen. Lenn a zsíros, büdös hálóhelyén az átalakított fedélzet alatt lévõ hajófenéken Ford Prefect a törülközõi között aludt és régi törzshelyeirõl álmodott. A szunyókálásának ezen a pontján épp New Yorkról.
Álmában, késõ éjszaka az East Side-on sétált a folyó mellett, amit olyan mérhetetlenül beszennyeztek, hogy az új életformák spontán kiemelkedtek belõle és jólétet követeltek, meg szavazati jogokat.
Az egyike ezeknek tovaúszott, integetve.
Ford visszaintegetett.
A dolog a parthoz csapódott, és felküzdötte magát a partra.
- Hi - mondta. - Éppen most teremtettek meg. Teljesen új vagyok az Univerzumnak, minden tekintetben. Van valami, amit el tudsz nekem mondani?
- Phûû - mondta Ford egy kissé meghökkenten - azt hiszem, el tudom mondani, hogy hol találod a jobb bárokat.
- Mi van a szerelemmel és a boldogsággal? Úgy érzem, hogy a mélységnek szüksége van ilyen dolgokra - mondta. - Van itt valahol mélységmérõ?
- Valami ilyet a Hetedik Sugárúton találsz. - mondta Ford
- Ösztönösen úgy érzem - mondta a teremtmény sietve -, hogy tetszem neked. Ugye?
- Bájos vagy.
- Ó, nincs értelme hogy kertelj... igazán.
Az összes dolog a környéken óóó-zott, cuppogott meg bugyborékolt. Egy közeli wino érdeklõdve figyelt.
- Nekem? - kérdezte Ford. - Nem. De figyelj - tette hozzá egy pillanat múlva -, a legtöbb ember boldogul valahogy, tudod hogy van ez. Van hozzád hasonló odalenn?
- Nézz már meg, öcsi - mondta a teremtmény. - Amint mondtam, totál új vagyok itt. Az élet teljesen furcsa a számomra. Milyen az élet?
Ez olyan valami volt, amirõl Ford szakértõen tudott beszélni.
- Az élet - mondta - olyan, mint egy grapefruit.
- Ej, és miért?
- Nos, olyan narancssárgás-féle, és gödröcskés a külseje, nedves és tintahalszerû a közepe. És belül magok is vannak. Ja, és van olyan ember, aki felet megeszik reggelire.
- Van még idekinn valaki, akivel beszélhetnék?
- Azt hiszem, igen - mondta Ford. - Kérdezz meg egy rendõrt.
Lenn a hálóhelyén Ford Prefect vigyorgott és a másik oldalára fordult. Ez nem éppen a kedvenc típusú álma volt, mert nem szerepelt benne Excentrica Bigbang, az Eroticon VI hárommellû örömlánya, akirõl a legjobb álmai szóltak. De legalább egy álom volt. És legalább elaludt.
Huszonnegyedik fejezet
Szerencsére volt egy erõs légáramlat az utcában, mert Arthur nem csinálhatott volna ilyen dolgokat rövid ideig sem, legkevésbé nem szándékosan, mert a szándékosan az az a mód, ahogy ezt nem tudod megcsinálni.
Egy éles kanyart vett lefelé és majdnem beleakadt egy kellemetlen résbe a fenti ajtónál, így keresztülbukfencezett a levegõn és hirtelen megdöbbent attól hogy milyen mélységesen idétlen és hülye dolgot csinált éppen, és hogy teljesen elfelejtette azt a részt ami arról szól hogy nekiütõdsz a földnek, és nem tette meg.
Ügyes trükk - gondolta magában - ha meg tudod csinálni.
A föld fenyegetõen a feje fölött függött. Megpróbált nem gondolni arra, hogy milyen különösen nagy valami, és hogy mennyire fog fájni, ha eldönti, hogy nem lóg tovább fölötte és hirtelen ráesik. Ehelyett megpróbált szép dolgokra gondolni, makimajmokra, ami pontosan megfelelõ dolog volt, mert abban a pillanatban éppen nem emlékezett pontosan hogy mi is az a makimajom, hogy vajon ez most az, ami fenséges nyájakban méltóságteljesen vonul végig a mezõkön, vagy akárhol, vagy az a gnú volt, így ez egy furfangos dolog volt amirõl kedves gondolatokat lehetett kigondolni, anélkül hogy végsõ megoldásként felhasznált volna egy hétköznapi, igazán-nem-szándékos távoli dolgot, és ezzel most jól el volt foglalva az elméje, mialatt a teste megpróbált alkalmazkodni ahhoz a tényhez, hogy nem érintkezik semmivel.
Egy Mars-csoki papírja gördült végig az utcán. Egy tétova pillanat után végül megengedte a szélnek, hogy csillapítson a gördülésén, miáltal a föld és Arthur közé került.
- Arthur...
A föld még mindig fenyegetõen a feje fölött volt, és azt gondolta Arthur, hogy talán ideje lenne valamit csinálni vele, mint például el kellene hagynia, ami az volt, amit végül is tett. Lassan, nagyon-nagyon lassan.
Ahogyan elhagyta, lassan, nagyon, nagyon lassan, gondosan becsukta a szemét, hogy ne zavarja semmi. Az az érzés hogy a szemei csukva vannak végigfutott az egész testén. Egyszercsak elérte a lábait, és az egész teste ugrásra készen volt, mert a szemei most már be voltak csukva és így nem tudták pánikba ejteni, ezért lassan, nagyon, nagyon lassan a testét az egyik irányba fordította, az elméjét pedig a másikba.
Így lehet hogy elkerüli a földet.
Érezte hogy a levegõ tiszta körülötte, egy szellõ fújdogál igazán vidáman, nem zavartatva attól hogy Arthur ott van, és lassan, nagyon nagyon lassan, mintha egy hosszú és mély alvásból ébredne, kinyitotta a szemét.
Repült már elõtte is, természetesen, sokat repült Krikkiben, egészen addig amíg a madárcsicsergés bolondossá nem tette, de ez most más volt.
Most a saját világában volt, csendesen, zaj nélkül, túl egy könnyû remegésen, ami számos dolognak tudható be, és a levegõben volt.
Tíz vagy tizenöt lábbal alatta a kemény kátránymakadám útburkolat, és néhány yarddal arrébb jobbra a Felsõ utca sárga lámpái világítottak.
Szerencsére az utca sötét volt, amióta a lámpa, amitõl azt várták volna el, hogy segítségével látni lehessen az éjszakában, egy igazán találékony idõkapcsolóra lett kötve, ami azt jelentette hogy közvetlenül ebéd elõtt bekapcsolt és azonnal kikapcsolt ahogy sötétedni kezdett. Ezért Arthur biztonságosan be volt burkolva a sötétség leplébe.
Lassan, nagyon nagyon lassan Fenchurch felé emelte a fejét, aki csendes, izgatott ámulatban állt a fenti ajtóban.
Az arca pár ujjnyira volt Arthurétól.
- Csak azt akartam kérdezni - mondta mély, remegõ hangon - hogy mit csinálsz. De aztán rájöttem hogy meg is nézhetem. Repülsz. Tehát ez úgy tûnik - mondta egy apró, csodálkozó szünet után - hogy értelmetlen kérdés lenne.
- Meg tudod csinálni? - kérdezte Arthur.
- Nem.
- Szeretnéd megpróbálni?
Fenchurch beharapta a száját és megrázta a fejét, nem annyira hogy azt mondja nem, csak igazán zavarban volt. Reszketett mint a nyárfalevél.
- Igazán könnyû - unszolta Arthur - ha nem tudod hogy hogyan kell csinálni. Ez fontos része. Hogy ne legyél benne biztos hogy hogyan csinálod.
Csak hogy bemutassa mennyire könnyû, lefelé szállt a kis utcában, majd felemelkedett igazán drámaian, és utána visszalibegett a lányhoz mint egy bankjegy amit egy pici szellõ ringat.
- Kérdezd meg, hogy hogyan csináltam.
- Hogyan csináltad?
- Fogalmam sincs. Nem tudom.
A lány zavartan vállat vont.
- Akkor én hogyan...?
Arthur egy kicsit lentebb libbent és kitárta a karját.
- Szeretném ha megpróbálnád - mondta - gyere közelebb, hogy megfoghassalak. Csak egy lépés.
- Micsoda?
- Próbáld meg.
Idegeskedsz és tétovázol- mondta magának, amint megpróbált valakihez közelebb lépni, aki éppen elõtte röpködött a levegõben. Végül odalépett hozzá.
- És most a másikat.
- Mi?
- Ne nehézkedj a jobb lábadra.
- Nem tudom megcsinálni.
- Próbáld meg.
- Így?
- Így.
Idegeskedsz és tétovázol, úgy, mintha... - mondta magának de abbahagyta, mert volt egy olyan érzése, hogy igazából nem is akarja tudni, hogy amit éppen csinál az mihez hasonlít.
A szemeit nagyon határozottan a szemben lévõ öreg raktárház tetejének ereszcsatornájára szegezte, ami már hetek óta idegesítette, ugyanis egészen kivehetõen leesõfélben volt, és azt találgatta, hogy vajon valaki fog-e valamit csinálni ezzel, vagy neki kell szólni valakinek és megpróbált nem arra a tényre gondolni hogy most olyasvalakinek a karjai között van, aki éppen semmin nem áll.
- És most - mondta Arthur - ne nehézkedj a bal lábadra sem.
Fenchurch azon gondolkodott hogy a raktárépület a szõnyeggyártó vállalathoz tartozik, aminek az irodái a sarkon vannak és nem nehézkedett a bal lábára, szóval talán elmehetne hozzájuk az ereszcsatorna ügyében.
- És most - mondta Arthur - ne nehézkedj a jobb lábadra.
- Nem tudom megcsinálni.
- Próbáld.
Még nem látta az ereszcsatornát pontosan ilyen szögbõl ezelõtt. Úgy nézett ki hogy a sár meg a szemét odafönn akár egy madárfészek is lehetne. Ha egy kicsit elõrébb hajolna, és a jobb lábára nem nehézkedne rá, akkor talán tisztábban látná.
Arthur egészen megrémült, amikor azt látta, hogy lenn az utcában valaki megpróbálja ellopni a biciklijét. Abban a pillanatban különösen nem akart belebonyolódni semmiféle vitába, és azt remélte hogy a fickó csendesen csinálja és nem néz fel. Pontosan olyan sunyi képe volt, mint azoknak akik rutinszerûen lopják a bicikliket mellékutcákban, és rutinszerûen nem várják, hogy a tulajdonost lebegve találják néhány lábnyira maguk fölött. Ezek a szokások megnyugtatták és így nekilátott a munkának figyelmesen és tervszerûen, és amikor úgy találta hogy a bicikli kétségkívül hozzá van zárva egy volfram-karbid gyûrûvel egy betonba ágyazott vaskorláthoz, békésen elhajlította a kerekeit, és továbbment. Arthur egy igazán nagyot sóhajtott.
- Nézd, milyen tojáshéjdarabot találtam neked - súgta Fenchurch a fülébe.
Huszonötödik fejezet
Azok, akik rendszeresen figyelemmel kísérik Arthur Dent cselekedeteit, talán észrevettek valamit a viselkedésével, szokásaival kapcsolatban, ami, bár tartalmazza az igazságot - természetesen semmi mást, csak az igazságot - némileg hiányos, mert nem tartalmazza a teljes igazságot a maga dicsfényében.
És az ok, amiért ez történik, nyilvánvaló. Szerkesztés, válogatás, mérlegelni kell, hogy mi az érdekes ebben, mi tartozik a tárgyhoz, és kihúzni az összes unalmas történést.
Mint ezt, például: "Arthur Dent lefeküdni készült. Felment a lépcsõn, mind a tizenötön, kinyitotta az ajtót, bement a szobába, levette a cipõjét, a zokniját, a maradék ruháit, és egy takaros, gyûrött halomban hagyta õket a padlón. Felvette a pizsamáját, a kéket, azt, amin a csík van. Megmosta az arcát és a kezét, fogat mosott, elment a vécére, azután rájött, hogy az egészet már megint rossz sorrendben csinálta, mert újra kezet kellett mosnia, és lefeküdt. Tizenöt percig olvasott, ebbõl az elsõ tíz percet azzal töltötte, hogy megpróbált rájönni, hogy az elõzõ éjjel hol hagyta abba az olvasást, majd eloltotta a lámpát és néhány percen belül elaludt.
Sötét volt. Egy jó óráig a bal oldalán feküdt.
Ezután alvás közben nyugtalanul mocorgott egy pillanatig, majd megfordult, hogy a jobb oldalán feküdjön tovább. Egy órával késõbb megrezdültek a pillái, és egy picit megvakarta az orrát, bár még mindig jó húsz perc volt addig, amíg átfordult a bal oldalára. És így töltötte el az egész éjszakát alvással. Négykor felkelt és ismét elment a vécére. Kinyitotta a vécé ajtaját..." és így tovább.
Nevetséges. Nem mozgatja a cselekményt. Ezt csak olyan kedves vastag könyvekben használják, amikkel az amerikai piac boldogul, azonban az olvasó nem megy velük semmire. És legkevésbé sem akarja ezeket tudni.
De vannak más kihagyások is a fogmosáson meg a tisztazokni-keresésen kívül, amik iránt néhány ember mértéktelenül érdeklõdik.
Milyen kulisszatitkokat akarnak tudni Arthurról és Trillianrõl, és vezet ez valamire?
A válasz természetesen maradjon magánügy.
És mitõl volt ébren Arthur azokon az éjszakákon Krikkit bolygóján? Azért, mert nincs arrafelé Fuolornis Tûzokádó Sárkány vagy Dire Straits, még nem jelenti azt, hogy valaki csak úgy fogja magát aztán minden éjjel ébren marad és olvas.
Vagy, hogy egy még jellemzõbb példát vegyünk, mi van azzal az éjszakával a bizottsági ülés után a történelem elõtti Földön, amikor Arthur egy hegyoldalban ülve találta magát, és a Holdat nézte amint feljön a lágyan égõ fák fölé, egy csodálatos fiatal lány társaságában, akit Hellának hívtak és akkoriban menekült meg attól, hogy minden reggel közel száz ugyanolyan fotót bámuljon sejtelmes fényben játszó fogkrémes tubusokról a hirdetõcég mûvészeti osztályán a Golgafrincham bolygón. Mi történt ezután? Mi lett velük? Az, hogy a könyv véget ért.
A következõ fejezet nem öt évvel késõbb folytatja a történetet, és ezért lehet, hogy sokaknak nem tetszik. A következõ fejezetekben a Galaxis kér segítséget Arthurtól szó lesz még egy ûrutazásról is, és választ kaphatunk a következõ kérdésekre: "Mi õ: ember vagy egér?" Érdeklõdik más iránt is, mint a tea vagy az élet más formái? Nincs lelke? Nincsenek hobbijai? És egyáltalán nem csinál az égvilágon semmit?
Akik ezt tudni szeretnék, olvassanak tovább. A többiek talán lapozzanak hátra az utolsó fejezethez, ami egy egész jó rész és Marvin is szerepel benne.
Huszonhatodik fejezet
Arthur Dent egy hitvány pillanatig azon gondolkodott, miközben felfelé szálltak, hogy nagyon reméli, hogy a barátai - akik általában kellemesnek de egyhangúnak találták, vagy késõbb különösnek de egyhangúnak - jól érzik magukat a kocsmában, de jó darabig ez volt az utolsó eset, hogy rájuk gondolt.
Felfelé lebegtek, lassan pörögve egymás körül, mint ahogy a juharmagok lehullanak a juharfákról õsszel, ahelyett, hogy másfelé mennének.
És amint felfelé lebegtek, az elméjük két dologgal volt elfoglalva:
- amit csinálnak az teljesen és egészében lehetetlen
- vagy pedig a fizikának van némi pótolnivalója
A fizika megrázta a fejét és másfelé nézett, arra koncentrálva hogy az autók az East Roadon végigmenjenek a Westway felüljáró felé, hogy az utcai lámpák világítsanak és hogy ha valaki a Baker Street-en elejt egy sajtburgert, az letoccsanjon a betonra.
Alattuk gyorsan halványulva London fényeinek ragyogó gyöngysora húzódott - Arthurnak emlékeztetnie kellett magát arra, hogy nem Krikkit furcsa színezetû mezõin repülnek, aminek világos foltjai félénken hidalták át a csillagos eget fölöttük a Galaxis túlsó szélén, hanem Londonban - lebegett azután megfordult.
- Próbálj meg lebukni - mondta Fenchurchnek.
- Micsoda?
A lány hangja furcsa volt. Suttogva, erõtlenül, tisztán, távolian és kételkedve beszélt.
- Repülünk... - mondta.
- Ne gondolj rá - mondta Arthur - egy ideig. Próbálj lebukni.
- Leb...
A lány Arthurba kapaszkodott és egy percen belül az egész súlya Arthur kezében volt, majd meglepõ módon a lány elkezdett zuhanni, Arthur pedig alatta bukfencezett, vadul kapálódzva a semmibe.
A fizika gúnyosan pillantott Arthurra. Arthur pedig a rémülettõl tehetetlenül zuhant lefelé, betegen a szédítõ eséstõl, és testének minden része sikítani akart, de nem tudott.
Egyenesen zuhantak lefelé, mert Londonban voltak, és London egy olyan hely ahol nem lehet ilyen dolgokat csinálni.
Arthur nem kapaszkodott Fenchurchbe, mert Londonban voltak, nem egymillió mérföldre innen, vagyis csak kétszázötvenhatra hogy pontosak legyünk, Pisában, ahol Galileo már tisztán és világosan bemutatta, hogy kE9t zuhanó testre súlyuktól függetlenül a gyorsulás ugyanolyan mértékben hat. Zuhantak lefelé.
Arthurnak valami eszébe jutott esés közben. Émelyegett és szédült attól, hogy az imént még az égen kószált és mindent elhitt, amit az olaszok a fizikáról mondtak. amikor még egy egyszerû tornyot sem tudtak egyenesen felépíteni. Rájött, hogy halálos tévedésben vannak és a fene egye meg, gyorsabban zuhan, mint Fenchurch.
Ahogyan felülrõl leelõzte, egy ideig ügyetlenül matatott a vállain. Végre meg tudta fogni.
Csodás. Most már együtt estek, és ez igazán édes és romantikus volt, de nem oldotta meg azt az alapvetõ problémát, hogy a talaj nem várt arra, hogy vajon Arthurnak van-e még néhány trükkös ütõkártyája, hanem közeledett feléjük, mint egy expresszvonat.
Arthur nem tudta megtartani a lány súlyát, semmije sem volt, amivel tartani tudta volna. Az egyetlen dolog amire gondolni tudott az az volt, hogy nyilvánvalóan meg fognak halni, és ha valamit is akar, ami nem az a magától értetõdõ dolog, ami meg fog történni, akkor valami mást kell tennie, mint ami kézenfekvõ. És itt úgy érezte, hazai pályán van.
Elengedte a lányt, ellökte magától és amikor az rémülten felé fordította a fejét, akkor a kisujjával belekapaszkodott a lány kisujjába, majd visszalódította felfelé és esetlenül bukfencezett utána.
- A fenébe - mondta a lány, amikor lihegve és izgatottan ült az abszolút semmin. Majd mikor végre megnyugodott, elrepültek az éjszakába.
Csak a felhõk alatt álltak meg és néztek körül, hogy hová, milyen képtelen helyre jutottak.
A talaj valami olyasmi volt, amivel határozottan nem kellett törõdniük, oda sem kellett nézniük, csupán egyetlen pillanatig, mivel a föld éppen távozóban volt.
Fenchurch próbálkozott néhány lebukással, és rájött, hogy ha hagyja, hogy a szél egyenesen szembõl fújjon, akkor néhány igazán káprázatos fordulatot tud csinálni kicsi piruettel a végén amit picike pörgés követett, amitõl a ruhája körbecsavarodott rajta - és ez az a rész ahol azok az olvasók akik nagyon tudni szeretnék, hogy mit csinált ezalatt Marvin és Ford Prefect, azok néhány fejezettel elõbbre kell hogy lapozzanak - mert Arthur nem tudott már várni és segített neki, hogy levegye.
A ruha ellibbent lefelé és a szél addig tépte, cibálta, amíg már csak egy folt látszott belõle, ami végül is eltûnt és gyökeresen megváltoztatta az életét Hounslow-ban egy családnak, miután reggel megtalálták a szárítókötélen.
Némán ölelték egymást miközben szálltak felfelé, míg végül már a homályos felhõszellemek között úszkáltak, amiket a repülõgép szárnyai körül láthat a kedves olvasó tollasodni, azonban soha nem érezte még, hogy milyen közöttük úszkálni, mert benn ült az elhasznált levegõjû repülõgépben és a kicsiny ablakon keresztül nézett kifelé, mialatt valakinek a gyermeke éppen forró tejet próbált türelmesen az ingébe önteni.
Arthur és Fenchurch érezte, hogy milyenek a felhõk, hogy leheletszerûek, hidegek és vékonyak. Érezték még, pláne Fenchurch, akit a természet erõitõl csupán a Mark és Spencer áruház fehérnemûosztályának néhány darabja védett, hogy ha nem hagyják, hogy a gravitáció háborgassa õket, akkor a hideg vagy az atmoszféra mehet, és azt csinálhat, amit akar.
Az a két darab a Mark és Spencer áruházból amiket, amíg Fenchurch belerepült a homályos felhõkbe, Arthut eltüntetett róla nagyon nagyon lassan, ami az egyetlen lehetséges módja ennek amikor repülsz és nem használod a kezeidet - továbbszállt, hogy majd reggel tekintélyes felfordulást okozzon Isleworth-ban és Riehmond-ban is.
Sokáig voltak benne a felhõben mert az igazán magasra volt feltornyozva és amikor végre nedvesen elõbukkantak belõle, Fenchurch lassan pörgött úgy, mint egy tengeri csillag, amit egy erõs hullám görget és azt látták, hogy alant az éjszaka komolyan holdfényes kezd lenni.
A holdfény csodálatos volt a sötétben. Megvilágította a hegyeket, így tisztán látszott a sarkvidék hótakarója.
Egy magasra tornyozott gomolyfelhõ tetején bukkantek elõ és lassan süllyedtek a felhõ mellett. Fenchurch megszabadította Arthurt a ruháitól, minden egyes darabjától, amik elszálltak, meglepõ módon lefelé, bele a gomolygó fehérségbe.
Fenchurch megcsókolta Arthurt, megcsókolta a mellkasát és már tovább is szálltak lassan forogva, szótlan, néma T alakban, ami még egy Fuolornis Tûzokádó Sárkányt is arra késztetett volna, ami arra repül pizzától jóllakva, hogy a szárnyaival csapkodkon és köhögjön egy picit.
Azonban nem volt egy darab Fuolornis Tûzokádó Sárkány sem a felhõk között, nem is lehetett, úgy ahogy dinoszauruszok sem és dodók sem és Stegbartle õrnagy Nagyobbik Elpáholt Wintwokja sem volt ott a Fraz csillagzatból, és hasonlóan nem volt ott a Boeing 747-es, aminek igazán nagy a raktere mert szomorú módon ezek a dolgok eltüntek, és az Univezum soha nem fogja megtudni hogy hogyan is néztek ki.
Az ok amiért a Boeing 747-es igazán váratlanul felbukkant a fenti listán az összefügg azzal a ténnyel hogy valami igazán hasonló történik Arthur és Fenchurch életében egy vagy két pillanattal késõbb.
Ezek elég nagy dolgok, borzalmasan nagyok. Az ember tudja ha valamelyik ott van a levegõben. Mennydörgõ szélroham, magas, süvöltõ szélfal, ami félrelöki ha elég bolond ahhoz, hogy valami közel hasonlót csináljon amit Arthur és Fenchurch csináltak a gép közeli szomszédságában, mint pillangók a ventillátor körül.
Ekkor azonban egy csodálatos, új ötlet lelkesen keresztülhúzott a csapkodó zajon.
Mrs. E. Kaplesen Bostonból - Massachusetts állam - egy korosodó hölgy volt. Valójában úgy érezte hogy az élete a végéhez közeledik. Már látott sok mindent, néhány ezek közül zavarta és egy kissé aggódott hogy ezt érzi ebben a késõi állapotban, túlságosan is unatkozott. Az egész élete tulajdonképpen igazán kellemes volt, de talán egy kicsit túl megmagyarázható, túl megszokott.
Egy pillanatra felengedte a kis mûanyag ablakredõnyt és kinézett a gép szárnyain túlra.
Elõször azt gondolta, hogy hívnia kellene a stewardesst, de azután úgy döntött, hogy nem, a fenébe is, hát persze hogy nem, mert ezt most csak õ látja, most neki röpködnek, neki egyedül.
Mire végül a két megmagyarázhatatlan ember eltûnt a szárnyak mögött és beleszállt a légörvénybe, a hölgy borzasztóan nagyot kacagott.
Leginkább roppantul megkönnyebbült attól ha arra gondolt, hogy tulajdonképpen minden, amit valaha is mondtak neki, minden badarság volt.
A következõ reggelen Arthur és Fenchurch igazán sokáig aludtak Fenchurch házában annak ellenére hogy a bútorok folyamatosan nyikorogtak.
A következõ éjszaka ugyanezt végigcsinálták, de ekkor már Sony walkman-nel a fejükön.
Egy magasra tornyozott gomolyfelhõ tetején bukkantek elõ és lassan süllyedtek a felhõ mellett. Fenchurch megszabadította Arthurt a ruháitól, minden egyes darabjától, amik elszálltak, meglepõ módon lefelé, bele a gomolygó fehérségbe.
Fenchurch megcsókolta Arthurt, megcsókolta a mellkasát és már tovább is szálltak lassan forogva, szótlan, néma T alakban, ami még egy Fuolornis Tûzokádó Sárkányt is arra késztetett volna, ami arra repül pizzától jóllakva, hogy a szárnyaival csapkodkon és köhögjön egy picit.
Azonban nem volt egy darab Fuolornis Tûzokádó Sárkány sem a felhõk között, nem is lehetett, úgy ahogy dinoszauruszok sem és dodók sem és Stegbartle õrnagy Nagyobbik Elpáholt Wintwokja sem volt ott a Fraz csillagzatból, és hasonlóan nem volt ott a Boeing 747-es, aminek igazán nagy a raktere mert szomorú módon ezek a dolgok eltüntek, és az Univezum soha nem fogja megtudni hogy hogyan is néztek ki.
Az ok amiért a Boeing 747-es igazán váratlanul felbukkant a fenti listán az összefügg azzal a ténnyel hogy valami igazán hasonló történik Arthur és Fenchurch életében egy vagy két pillanattal késF5obb.
Ezek elég nagy dolgok, borzalmasan nagyok. Az ember tudja ha valamelyik ott van a levegõben. Mennydörgõ szélroham, magas, süvöltõ szélfal, ami félrelöki ha elég bolond ahhoz, hogy valami közel hasonlót csináljon amit Arthur és Fenchurch csináltak a gép közeli szomszédságában, mint pillangók a ventillátor körül.
Ekkor azonban egy csodálatos, új ötlet lelkesen keresztülhúzott a csapkodó zajon.
Mrs. E. Kaplesen Bostonból - Massachusetts állam - egy korosodó hölgy volt. Valójában úgy érezte hogy az élete a végéhez közeledik. Már látott sok mindent, néhány ezek közül zavarta és egy kissé aggódott hogy ezt érzi ebben a késõi állapotban, túlságosan is unatkozott. Az egész élete tulajdonképpen igazán kellemes volt, de talán egy kicsit túl megmagyarázható, túl megszokott.
Egy pillanatra felengedte a kis mûanyag ablakredõnyt és kinézett a gép szárnyain túlra.
Elõször azt gondolta, hogy hívnia kellene a stewardesst, de azután úgy döntött, hogy nem, a fenébe is, hát persze hogy nem, mert ezt most csak õ látja, most neki röpködnek, neki egyedül.
Mire végül a két megmagyarázhatatlan ember eltûnt a szárnyak mögött és beleszállt a légörvénybe, a hölgy borzasztóan nagyot kacagott.
Leginkább roppantul megkönnyebbült attól ha arra gondolt, hogy tulajdonképpen minden, amit valaha is mondtak neki, minden badarság volt.
A következõ reggelen Arthur és Fenchurch igazán sokáig aludtak Fenchurch házában annak ellenére hogy a bútorok folyamatosan nyikorogtak.
A következõ éjszaka ugyanezt végigcsinálták, de ekkor már Sony walkman-nel a fejükön.
Huszonhetedik fejezet
- Ez az egész rendkívül csodálatos - mondta Fenchurch néhány nappal késõbb - De akkor is tudnom kell, hogy mi történt velem. Látod, ez a különbség kettõnk között. Hogy te elveszítesz valamit, azután újra megtalálod, én találok valamit, azután elveszítem. Újra meg kell találnom.
El kellett mennie, így Arthur nekilátott és egész nap telefonált.
Murray Bost Henson újságíró volt az egyik újságnál, aminek egészen kicsi lapjai voltak, viszont nagy betûkkel volt nyomtatva. Kellemes lenne azt mondani, hogy Murray nem ártott sokat a lapnak, de sajnos nem ez a helyzet. Azonban õ volt az egyetlen újságíró, akit Arthur ismert, és így õt hívta fel.
- Arthur, öreg levesmerõkanalam, öreg ezüst levesestálam, milyen különösen pompás rólad hallani. Valaki azt mondta, hogy eltûntél az ûrbe, vagy mi.
Murraynak megvolt a maga egyedi társalgási nyelve, amit saját használatra talált ki és amit senki más nem beszélt, de követni sem tudott rajta kívül. Azok a részek, amik valamit is jelentettek, olyan csodálatosan el voltak rejtve, hogy soha senki sem tudta észrevenni õket, amint tovatûntek a tengernyi hülyeség hullámai között. És mikor végre rájöttek, melyik rész jelentett valamit, akkor általában már késõ volt az egésszel törõdni.
- Mi? - kérdezte Arthur.
- Csak szóbeszéd, öreg elefántagyaram, én kicsi, zöld-szövettel-bevont kártyaasztalom, csak szóbeszéd. Talán egyáltalán nem jelent semmit, de talán szükségem lesz tõled néhány megjegyzésre.
- Nincs mit mondanom, csak a kocsmai pletykák.
- Majd kiegészítjük, öreg mûvégtagom, kiegészítjük. És olyan használható lesz, mint az a miafene abban a másik dologban ezen a héten. Sõt olyan lesz, hogy tagadni fogod. Bocs, valami éppen kiesett a fülembõl.
Itt volt egy kis szünet, aminek a végén Murray Bost Henson visszatért a vonalba, és a hangja igazán megrendülten szólt.
- Csak emlékeztetett arra - mondta -, hogy milyen vacak volt a tegnap estém. Nos, öregem, nem fogom megmondani, hogy mi volt az. Hogy érezted magad, amikor a Halley üstökösön lovagoltál?
- Én - mondta Arthur meglepett sóhajjal - nem lovagoltam a Halley üstökösön.
- Oké. Hogyan érezted magad, hogy nem lovagoltál a Halley üstökösön?
- Igazán nyugisan, Murray.
Itt volt egy kis szünet, amíg Murray ezt leírta.
- Ez elég jó nekem, Arthur, ez elég jó Ethelnek és nekem meg a csirkéknek. Illik a heti általános nem-szokatlan dolgokhoz. 'A Furcsaságok Hete' - azon gondolkoznak, hogy így fogják nevezni. Jó, mi?
- Nagyon jó.
- Jól hangzik mi? Elõször is itt van ez a férfi, akire mindig esik az esõ.
- Micsoda?
- Ez az abszolút csúcssztori. És minden bizonyíthatóan le van írva a kis fekete könyvecskéjébe, pontosan, napról napra. A meteorológiai intézet pedig jéghideg sûrû banánhab és mókás kicsi emberkék röpködnek benne a kis szabályaikkal, dobozaikkal meg a cseppentõikkel. Ez az ember a méh térde, a darázs mellbimbója, ez az ember egy egész sorozata a fõbb repülõ rovarok erogén zónáinak a nyugati világban. Esõistennek hívjuk, jó mi?
- Azt hiszem találkoztam vele.
- Jól hangzik, nem? Mit mondtál?
- Lehet, hogy találkoztam vele. Mindig morgolódik, ugye?
- Hihetetlen! Találkoztál az Esõistennel?
- Ha a kettõ ugyanaz a fickó. Azt mondtam neki, hogy hagyja abba a morgást és mutassa meg valakinek a könyvét.
Murray Bost Henson itt egy elég meglepett szünetet tartott.
- Na, jó kis balhét csináltál. Jó kis galiba és tuti, hogy te csináltad. Figyelj, tudod, hogy egy túravezetõ mennyit fizet, hogy ez a fickó ne menjen Malagába ebben az évben? Úgy értem, hogy ne felejtse el megöntözni a Szaharát és hasonló unalmas dolgok.
Egészen új karrier áll ez elõtt az ember elõtt azáltal, hogy pénzért elkerül helyeket. Ez az ember óriási lesz, még az is lehet, hogy segítünk neki megütni a fõnyereményt. Figyelj, lehet, hogy majd csinálunk egy interjút veled, valami ilyesmi lesz, hogy 'Az Ember Aki Esõt csinált az Esõistennek'.
- Kedves tõletek, de...
- Lehet, hogy majd le is kell fotóznunk egy kerti locsoló alatt, de az rendben lesz. Hol vagy most?
- Ööö, Islingtonban vagyok. Figyelj, Murray...
- Islingtonban?
- Igen...
- Nos, és mi van a hét szenzációjával, azzal az igazán komolyan ütõdött vacakkal? Tudsz valamit azokról a repülõ emberekrõl?
- Nem.
- Tudnod kell. Ez az igazán vérforraló hírek egyike. Ez a húsgombóc a tésztában. A helyiek egész nap hívnak, hogy elmondják, van ott egy párocska, akik esténként röpködnek. A srácok a fotólaborban egy éjszakán át dolgoztak, hogy egy zseniális fotót összehozzanak. Hallanod kellett valamit.
- Nem.
- Arthur, hát hol voltál? Ja persze, közben megtaláltam a feljegyzésemet. arról, amit mondtál De az már hónapokkal ezelõtt volt. Figyelj, ez megy minden este a héten, öreg sajtreszelõm, pontosan a fejed fölött. Ez a párocska csak úgy röpköd az égen körbe, és mindenfélét csinál. És nem úgy értem, hogy falakon tudnak keresztülnézni, vagy hogy úgy tesznek, mintha egy ellenállásszekrény T-gerendái lennének. Semmit sem tudsz?
- Nem.
- Arthur, mindig leírhatatlan gyönyörûség veled beszélgetni, öreg cimbora, de mennem kell. Küldöm a fickót a kamerával meg a locsolócsõvel, add meg a címedet, kész vagyok, írom.
- Figyelj, Murray, azért hívtalak, hogy megkérdezzek valamit.
- Rengeteg dolgom van.
- Csak valamit tisztázni szeretnék a delfinekrõl.
- Semmi új... Csak a tavalyi hírek. Felejtsd el õket. Elmentek.
- Fontos lenne.
- Figyelj, senkit sem fog érdekelni. Nem erõsíthetsz meg egy hírt - tudod - amikor az egyetlen hír az a folyamatos hiánya annak, amirõl a hír szól. Amúgy sem a mi hatáskörünk, próbáld meg a Sundays-nál. Talán nekik volt valami történetük tavaly augusztus környékén ilyen címmel, hogy "Mi történt a delfinekkel?". De mostanában mirõl írhat az ember? "Delfinek - még mindig elmentek?" " Folyamatos delfinhiány?" "Delfinek - további napok nélkülük?" A sztori halott, Arthur, kicsi lábaival a levegõben rúgkapál, és mostanában megy a nagy aranytüskéhez az égen, öreg.
- Murray, engem nem érdekel a sztori, csak azt akartam tudni, hogyan kerülhetnék kapcsolatba azzal a fickóval Kaliforniában, akirõl azt mondják, hogy tud valamit errõl a dologról. Azt hittem, te talán tudod.
Huszonnyolcadik fejezet
- Az emberek majd elkezdenek beszéli rólunk - mondta Fenchurch azon az estén, miután behúzták a csellóját.
- Nem csak beszélni - mondta Arthur -, hanem nagy betûkkel ki is plakátolják az egészet. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy jól teszem, ha megveszem ezeket. - És megmutatta a lánynak a repülõjegyek vékony, hosszú füzeteit.
- Arthur! - kiáltotta Fenchurch, miközben átölelte. - Ez azt jelenti, hogy tudtál vele beszélni?
- Igazán kimerítõ napom volt. Végtelenül sokat telefonáltam - kezdte Arthur. - Tulajdonképpen minden újság minden irodájával beszéltem a Fleet Street-en, és végül kinyomoztam a számát.
- Az biztos, hogy keményen dolgoztál, szegény drága, teljesen leizzadtál.
- Nem izzadtság - mondta Arthur fáradtan. - Csak egy fotós volt. Megpróbáltam vele vitatkozni, de... ne is törõdj vele, a lényeg az, hogy: igen!
- Beszéltél vele.
- A feleségével. Aki azt mondta, hogy õ most éppen képtelen a telefonhoz jönni, és hogy visszahívhatom.
Arthur nehézkesen leült, majd rájött, hogy valami hiányzik és elindult a hûtõszekrény felé, hogy megtalálja.
- Kérsz valamit inni?
-Ha nehéz helyzetben vagyok nem szabad innom. Ez olyan, mint amikor a csellótanárom végignéz rajtam és azt mondja: "Ó igen, kedvesem, úgy gondolom mára egy kis Csajkovszkij" Amikor tudja, hogy útálom Csajkovszkijt.
- Újra felhívtam - mondta Arthur - és akkor azt mondta a felesége, hogy õ most éppen 3.2 fényévnyire van a telefontól, és hogy hívjam vissza.
- Ó.
- Újra felhívtam. Akkor a hölgy azt mondta, hogy a helyzet javult. Már alig 2.6 fényévnyire van a telefontól, de ez még mindig túl nagy távolság ahhoz, hogy kiabáljon.
- Nincs ott valaki más - kérdezte Fenchurch - akivel beszélhetnénk?
- Egyre rosszabb lesz - mondta Arthur. - Beszéltem valakivel egy tudományos magazintól, aki igen jól ismeri, és õ azt mondta, hogy John Watson nemcsak hinni fog nekünk, hanem ki is fogja próbálni. És hogy gyakran diktálnak neki angyalok, akiknek arany szakálluk van és zöld szárnyaik és Dr Scholl lábbeli hordanak, és azt is mondta, hogy a hónap legdivatosabb elmélete igaz. Azoknak akik kételkednek a látomásai hitelességében elmondja és bebizonyítja, hogy tévednek és ennnyire jutsz vele.
- Nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz - mondta Fenchurch csendesen. Kedvetlenül babrálta a jegyeket.
- Újra felhívtam Mrs Watsont - mondta Arthur. - A neve: Misztikus Jill, ami szerintem nem meglepõ.
- Értem.
- Örülök, hogy érted. Azt hittem, hogy egyáltalán nem fogod elhinni az egészet, így amikor újra felhívtam, bekapcsoltam az üzenetrögzítõt, hogy felvegye a hívást.
Odament a telefonkészülékhez és egy ideig babrált a gombjaival, majd dührohamot kapott tõlük. Ugyanis ezt a készüléket a Melyiket? magazin különösen ajánlja, és általában lehetetlen anélkül használni, hogy az ember hülyét ne kapjon tõle.
- Na, itt van - mondta végül Arthur, és letörölte az izzadtságot a homlokáról.
A hang vékony volt és recsegett a geostracionális pályán keringõ mûholdra tett utazástól és persze a visszaúttól, és mindezek mellett kísértetiesen nyugodt is volt.
- Talán el kellene magyaráznom - szólt Misztikus Jill hangja -, hogy a telefon abban a szobában van, ahová a férjem soha nem jön be. A Menedékhelyen, értik ugye? Wonkó, a Normális nem szereti a Menedékhely bejáratát és ezért nem jött be. Úgy érzem tudnotok kell, mert így talán megóvlak benneteket attól, hogy telefonáljatok. Ha találkozni akartok vele, azt könnyen megoldhatjuk. Annyi az egész, hogy be kell mennetek. Csak a Menedékhelyen kívül találkozik az emberekkel.
Arthur hangja igazán zavartan szólt:
- Nem értem. Hol van a Menedékhely?
- Hol van a Menedékhely? - ismételte Misztikus Jill Watson. - Olvastad már valaha a használati utasítását egy doboz fogpiszkálónak?
A kazettán Arthur hangja bevallotta, hogy nem.
- Azt hiszem, megtehetnéd. Lehet, hogy rávilágít a dolgokra egy kicsit. Talán megmutatja, merre van a Menedékhely. Viszlát.
A hang elhallgatott, csend lett az éterben. Arthur kikapcsolta az üzenetrögzítõt.
- Nos, szerintem ezt felfoghatjuk úgy is, mint egy meghívást - mondta egy vállrándítással. - Talán hozzájutok a címéhez a fickótól, aki a tudományos magazinnál dolgozok.
Fenchurch ismét felnézett rá, majd elgondolkozva összehúzta a szemöldökét és újra a jegyekre nézett.
- Úgy gondolod, megéri? - kérdezte.
- Nos - mondta Arthur -, az egyetlen dolog, amiben mindenki egyetért akivel eddig beszéltem - azon kívül, hogy a fickó nem normális - az, hogy többet tud a delfinekrõl, mint bárki más.
Huszonkilencedik fejezet
"Fontos bejelentés következik. Ez a 121-es járat Los Angelesbe. Ha az önök utazási tervei között nem szerepel Los Angeles, ez tökéletes idõpont arra, hogy kiszálljanak."
Harmincadik fejezet
Kocsit béreltek Los Angelesben ott, ahol azokat a kocsikat adják bérbe, amiket mások a szemétre dobtak.
- Kissé problémás a kocsit rávenni arra, hogy kanyarodjon - mondta a fickó a napszemüvege mögül, aki odaadta nekik a kulcsokat - ezért néha egyszerûbb kiszállni, és keresni egy másik autót, ami éppen abba az irányba megy.
Az éjszakát egy hotelban töltötték a Sunset Boulevard-on, amirõl valaki azt mondta nekik, hogy élvezni fogják, hogy zavarban lehetnek tõle.
- Aki ott lakik az vagy angol, vagy fura, vagy mindkettõ. Van uszodájuk, ahová kimehet az ember és nézheti, hogy a rocksztárok a fotósok kedvéért Élet és Irodalmat olvasnak.
Ez így volt. Volt ott egy és pontosan ezt csinálta.
A fickó a garázsból nem tartotta valami sokra az autójukat, de ez rendben volt, mert õk sem.
Késõ éjszaka Hollywood hegyei felé vették az irányt, végig a Mullholland autóúton, és megálltak, hogy elõször lenézzenek a kápráztató fények tengerére, hogy ez most Los Angeles, és késõbb megálltak, hogy lenézzenek a kápráztató fények tengerére, hogy ez most a San Fernandó völgy. Abban megegyeztek, hogy a kápráztató fények tengere igazán szép volt, azonban semmi más nem jutott róla eszükbe. A fények drámai tengerét elhagyták amint végighajtottak a kivilágított autóúton, és késõbb már nem is törõdtek vele. Sokáig aludtak és nyugtalanul, ebédidõben ébredtek, amikor már idétlenül meleg volt.
Végigmentek az autópályán Santa Monica felé, hogy életükben elõször lássák az Atlanti-óceánt, az óceánt, ahol Wonkó, a Normális a napjait töltötte, és amire jó ötlet volt esténként is kinéznie.
- Valaki mesélte - mondta Fenchurch -, hogy egyszer hallotta, amikor két öreg hölgy a tengerparton ugyanazt csinálta, mint mi: nézték az Atlanti-óceánt, életükben elõször. És egy hosszú szünet után az egyikük azt mondta: "Tudod, nem is olyan nagy, mint amilyennek vártam."
A hangulatuk fokozatosan emelkedett, miközben végigsétáltak Malibu tengerpartján és nézték a milliomosokat, akik kis sikkes viskóikból fél szemmel óvatosan lesték egymást, hogy ellenõrizzék, igazán mennyire gazdagok.
A hangulatuk tovább emelkedett, amint a Nap eltûnt az égbolt nyugati felén, és mire visszaértek a csörömpölõ autójukhoz és az alkony felé autóztak rájöttek, hogy soha nem álmodnának arról, hogy egy olyan várost építsenek, mint Los Angeles, ami ott feküdt elõttük. Hirtelen meglepõen és alaptalanul boldognak érezték magukat. Még azt sem bánták, hogy a rettenetesen öreg autórádión csak két állomást lehetett fogni, de azokat egyszerre. Na és? Mind a két állomás egész jó kis rock n roll-t játszott.
- Tudom, hogy segíteni fog - mondta Fenchurch elszántan. - Érzem. Mi is az a név, ahogyan szereti ha szólítják?
- Wonkó, a Normális.
- Tudom, hogy segíteni fog.
Arthur remélte, hogy Wonkó, a Normális megteszi. És azt is remélte, hogy amit Fenchurch elvesztett, majd itt megtalálja, ezen a Földön - bármilyen is legyen ez a Föld.
És remélte, folyamatosan és buzgón - azóta, hogy a szerpentin szélén beszélgettek - hogy nem kérik fel arra, hogy megpróbáljon emlékezni valamire, amit igazán határozottan és megfontoltan emlékezetének legtávolabbi zugába temetett, ahol úgy gondolta, hogy már nem tudja többé õt zaklatni.
Santa Barbarán megálltak egy halászcsárdában, ami úgy nézett ki, mint egy átalakított raktár.
Fenchurch vörös murénát evett és azt mondta, pompás volt.
Arthur kardhalszeletet evett és azt mondta, feldühítette.
Megragadta egy arra járó felszolgálólány kezét és jól lehordta.
- Miért ilyen kegyetlenül finom ez a hal?! - kérdezte mérgesen.
- Kérem, bocsásson meg a barátomnak- mondta Fenchurch a megdöbbent felszolgálónak. Egész jó napja van.
Harmincegyedik fejezet
Ha veszel egy adag David Bowie-képet és odaragasztod az egyik David Bowiet a másik David Bowie-kép tetejéhez, ezután hozzáragasztasz egy-egy David Bowie-t minden kép végéhez a felsô David Bowie-képeken és az egészet becsomagolod egy koszos fürdôköpenybe, akkor valami olyasmit kapsz, ami abszolút nem úgy néz ki, mint John Watson, de azok akik ismerik, felettébb családiasnak fogják az egészet találni.
John Watson magas volt és rettenetesen sovány. Amikor a nyugágyában ült és az Atlanti-óceánt bámulta, úgy mint aki már semmire sem vár, békés, mély levertséggel, akkor kissé nehéz volt megmondani, hogy pontosan hol végzôdik a nyugágy és hol kezdôdik ô. Habozva tetted volna rá a kezed a karjára, ugyanis olyankor az egész szerkezet hirtelen összeomlott volna egy csattanással és elvette volna onnan a hüvelykujjadat.
De a mosolya, az igazán figyelemre méltó volt. Úgy nézett ki, mint amit abból az összes legrosszabb dologból állítottak össze, amit az élet egy emberrel megtehet, de amikor mindezeket újra összeállította az arcán abba a különös rendbe, hirtelen úgy érezted magad, hogy: 'Ó. Nos, akkor minden rendben van'.
És amikor beszélt igazán boldog voltál, hogy így mosolygott, mert igazán gyakran úgy érezhetted magad.
- Ó, igen - mondta. - Eljöttek és találkoztak velem. Pontosan itt ültek. Pontosan ott, ahol most ti ültök. - Azokról az angyalokról beszélt, az arany szakállal, a zöld szárnyakkal, meg a Dr Scholl szandálokkal.
- Nachost ettek, amirôl azt mondták, hogy ott ahonnan jöttek, nem kaphatnak. Jól bekokainoztak, utána csodásan érezték magukat.
- Igazán? - kérdezte Arthur - Valóban? Nos, ööö... mikor is volt ez? Mikor jöttek?
Ugyanúgy az Atlanti-óceánt bámulta, mint John Watson. Sárjáró libucok futkároztak végig a partszegélyen és úgy tûnt, a következô problémával küzdenek: meg kellet találniuk az ennivalójukat, amit a hullámok a parton éppen azelôtt mostak el, de ki nem állhatták, ha a lábuk vizes lett.
Hogy megoldják ezt a problémát egy egészen különös mozgáskombinációval futkároztak, mintha valami nagyon okos svájci emberke szerkesztette volna meg ôket.
Fenchurch a parton ült és elgondolkodva rajzolgatott a homokba.
- Hétvégeken- mondta Wonkó a Normális. - Jobbára kis robogókon jöttek. Fantasztikus gépek - mosolygott.
- Értem - mondta Arthur. - Értem.
Fenchurc egy aprót köhintett, ezzel magára vonta Arthur figyelmét, aki ránézett. A lány kis pálcikaemberkéket rajzolt a homokba, ami ôket ábrázolta a felhôk között Egy pillanatra Arthur azt hitte, hbry a lány ôt akarja idegesíteni, de azután rájött, hogy csak rendre akarja utasítani. Kik vagyunk mi, kérdezte, kik vagyunk, hogy azt merjük mondani, ez az ember ôrült?
A háza kétségkívül különös volt, és mivel ez volt az elsô dolog, amivel Arthur és Fenchurc találkozott, talán jó lenne tudnunk, hogy milyen is volt. Ki volt fordítva. Nagyon ki volt fordítva, olyannyira, hogy a szônyegen kellett parkolniuk.
Végig azon, amit normális esetben a külsô falnak hívnánk és ami belsôépítész által tervezett rózsaszínnel volt dekorálva, könyvespolcok voltak, és még egy pár azokból a furcsa háromlábú asztalokból, félkör alakú tetôkkel, amik úgy állnak, hogy azt gondolnánk, valaki éppen keresztülhajította rajtuk a falat, és olyan festmények, amik olyan megnyugtatónak voltak festve.
Ahol az egész igazán furcsa kezdett lenni, az a tetô volt. Az egész tetô visszahajlott önmagába, mint valami olyasmi, ami nehéz éjszakákat szerzett Maurits C. Eschernek, és nem célja az elbeszélônek azt sugallni: talán akkor álmodta meg ezt a képet, - bár ezt néha nehéz elmondani a képeire nézve, különösen arra az egyre amin azok az idegesítõ létrák vannak - miután már volt egyen, például a kis csillárok miatt, amiknek ugyebár belül kellene lógniuk, és mégis kívül voltak felerôsítve.
Zavarba ejtô.
A felirat a bejárati ajtó felett ez volt: Kerülj kijjebb! és Arthurék - igazán idegesen - kimentek.
Természetesen Belül volt a Kívül. Durva téglafal, masszív konnektorok, az ereszcsatorna jó állapotban, egy kerti ösvény, egy pár kis fa és néhány kifordított szoba.
A külsô falak befelé húzódtak és izgalmasan elkanyarodtak, majd a végén kinyíltak, persze mindez egy optikai csalódás miatt, amitôl az a bizonyos Maurits C. Escher a homlokát ráncolta volna és csodálkozott volna, hogy hogyan sikerült az Atlanti-óceánt bekeríteniük.
- Helló - mondta John Watson, illetve Wonkó a Normális.
Jó, gondolták Arthurék magukban, a 'Helló' az valami olyan, amivel megbirkózunk.
- Helló - mondták, és mindannyian meglepetten mosolyogtak.
Késôbb John Watson különös módon vonakodott a delfinekrôl beszélni és akárhányszor megemlítették neki, azt mondta: 'Ezt már elfelejtettem...', és felettébb büszkén mutogatta nekik sorra a háza különcségeit.
Valami különös módon - mondta - ez örömet okoz nekem, és senkinek sem okoz gondot - folytatta -, hogy a látszerész sem tudta kijavítani.
Arthurék kedvelték John Watsont. Nyitott volt és megnyerô, és úgy tûnt, képes arra, hogy akár önmagán is nevessen, mielôtt valaki más megtenné.
- A felesége valami doboz fogpiszkálót említett. - mondta Arthur egy fürkészô pillantás kíséretében, mintha attól félne, hogy a hölgy hirtelen kiugrik az ajtó mögül és újra megemlíti nekik.
Wonkó a Normális felnevetett. Egy könnyû kis nevetés volt és úgy hallatszott, mintha nagyon régen sokat nevetett volna így, boldogan.
- Ó, igen - mondta - az akkor volt, amikor végül rájöttem, hogy a világ teljesen megôrült, és megépítettem a Menedékhelyet, hogy beletegyem. Nem nagy dolog, de azt reméltem, hogy így majd jobb lesz.
Ez volt az a rész, ahol Arthur kezdett ismét kissé ideges lenni.
- Itt - mondta Wonkó a Normális - most a Menedékhelyen kívül vagyunk. - Ismét rámutatott a durva téglafalra, a konnektorokra és az esôcsatornára - Menjetek keresztül azon az ajtón - mutatott rá az elsô ajtóra, amin eredetileg beléptek - és akkor bementek a Menedékhelyre. Megpróbáltam kedvesen dekorálni, hogy a bennlakók boldogok legyenek, de annyira kevés, amit egy ember tehet. Mostanában nem szívesen mennék be önszántamból. Ha mégis kedvem szottyan - bár újabban ez ritkán történik meg - egyszerûen csak ránézek a feliratra az ajtó felett és megrettenek.
- Arra? - kérdezte Fenchurch, és igazán izgatottan rámutatott egy kék plakettre, amire néhány utasítás volt írva.
- Igen. Ezek azok a szavak, amik végül is ilyen remetévé változtattak, amilyen mostanra lettem. Igazán hirtelen történt. Láttam a szavakat és tudtam, mit kell tennem.
A felirat ez volt:
'A pálcikát körülbelül a közepénél fogd meg. A kihegyezett végét vedd a szádba. Illeszd a fogaid közé, csorbíts ki, utána rághatod. Leginkább ki-be mozdulatokkal szokás.'
- Azt hiszem - mondta Wonkó a Normális -, hogy a civilizáció, ami annyira elvesztette a fejét, hogy részletes utasításra van szüksége ahhoz, hogy egy fogpiszkálót használni tudjon, az már nem az a civilizáció többé, amiben én élni tudok és amiben normális tudok maradni.
Ismét az Atlanti-óceánt bámulta, mintha arra biztatná, hogy dühöngjön, de az óceán csak feküdt lustán és a sárjáró libucokkal játszadozott.
- Eszetekbe juthat elgondolkozni azon, hogy elôfordulhat az is, hogy teljesen normális vagyok. Ez az, amiért magam Wonkónak a Normálisnak nevezem, csak hogy ilyesféle gondolatokra bátorítsam az embereket. Wonkó, ahogy édesanyám hívott - amikor még gyerek voltam, ügyetlenkedtem és felborítottam a dolgokat - és Normális, mert az vagyok és - tette hozzá azzal a mosollyal, amitôl úgy érzed, hogy 'Ó. Nos, akkor minden rendben van' - hogy igyekszem az maradni. Kimenjünk a partra, hogy megnézzük, mi az, amirôl beszélnünk kell?
Kimentek a partra, oda, ahol Wonkó az aranyszakállú, zöldszárnyú, Dr Scholl szandálos angyalokról kezdett mesélni.
- A delfinek - kezdte Fenchurch óvatosan, reménykedve.
- Meg tudom nektek mutatni a szandE1 lokat - mondta Wonkó a Normális
- Csak tudni szeretném, tudod-e, hogy...
- Szeretnétek - kérdezte Wonkó a Normális -, ha megmutatnám nektek a szandálokat? Megvannak. Meg fogom kapni ôket. A Dr Scholl cég csinálja ôket, és az angyalok azt mondják, különösen jól fekszik arra a talajra, ahol dolgozniuk kell. Azt mondják, hogy üzleti ajánlatot tesznek. És amikor azt mondom, nem értem, ez mit jelent, ôk azt mondják: 'Nem, nem érted', és nevetnek. Mindegy, akkor is kapok szandált.
Ahogy visszafelé mentek a Menedékhely belsejéhez - vagy a külsejéhez, attól függ, honnan nézzük - Arthur és Fenchurch egymásra néztek, csodálkozva és kissé reménytelenül kétségbeesve, majd mindketten vállat vontak és figurákat kezdtek)rajzolgattakni a homokba.
- Hogy vann a lábad? - kérdezte Arthur csendesen.
- Rendben. Nem érzi furcsának a homokot. Vagy a vizet. A víz tökéletesen kellemesen érinti. Csak azt gondolom, ez itt nem a mi világunk.
Vállat vont.
- Mit gondolsz - kérdezte - hogyan értette azt az üzenetet?
- Nem tudom - mondta Arthur, bár volt egy emléke egy Prak nevû emberrôl, aki valamikor régen kinevette ôt, és ez az emlék folyamatosan zaklatta.
Amikor Wonkó visszatért, valamit hozott, amitôl Arthur megdöbbent. Nem a szandáloktól, azok teljesen átlagos fatalpú szandálok voltak.
- Úgy gondoltam, látni szeretnétek - mondta -, mit viselnek az angyalok a lábukon. Csak kíváncsiságból. Nem próbálok semmit sem bizonyítani ezen a módon. Tudós vagyok, és tudom, mit jelent valamit bizonyítani. De az ok, amiért a gyermekkori nevemen hívom magam, az az, hogy emlékeznem kell arra, hogy egy tudósnak pont olyannak kell lennie, mint egy gyermek. Ha valamit lát, akkor azt kell elmondania, amit lát, akkor is, ha az az, amire számított, hogy látni fogja és akkor is ha nem. Elôször láss, azután gondolkozz, majd ellenôrizz. De elôször mindig látni kell. Máskülönben mindig azt fogod látni, amire számítottál. A legtöbb tudós elfelejti ezt.
Késôbb majd mutatok valamit, hogy ezt bebizonyítsam. Nos, azért hívom magam Wonkónak, a Normálisnak, mert az emberek azt gondolják, hogy bolond vagyok. Ezért mondhatom el azt amit látok, amikor látom. Nem lehetsz tudós, ha azzal törôdsz, hogy az emberek azt gondolják rólad, hogy bolond vagy. Mindegy, úgy gondoltam, látni szeretnétek ezt is.
Nos, ez volt az a dolog, amitôl Arthur megdöbbent, amikor látta, hogy John Watson óvatosan hozza, mert az egy csodálatos ezüstszürke akvárium volt, pontosan ugyanolyan, mint az Arthur hálószobájában lévô.
Arthur már lassan harminc másodperce próbálta, hogy megdöbbenés nélkül kimondja: Hát ezt honnan kaptad? Persze határozottan, hevesen és egy kicsit levegôE9rt kapkodva. Végül eljött az idô, azonban Arthur egy tizedmásodpercet késett.
- Hát ezt honnan kaptad? - kérdezte Fenchurch határozottan, hevesen és egy kicsit levegôért kapkodva. Arthur Fenchurchre pillantott és határozottan, hevesen és kissé levegôért kapkodva megkérdezte:
- Mi? Láttál már ilyet ezelôtt?
- Igen - mondta. - Nekem is van egy. Vagyis volt. Russel elcsórta, hogy a golflabdáit tartsa benne. Nem tudom , hogy honnan kaptam, csak azt tudom, hogy mérges voltam Russelre, hogy elcsórta. Miért, neked is van?
- Igen, ez egy...
Arra lettek figyelmesek, hogy Wonkó a Normális a fejét kapkodja hol Fenchurchre, hol Arthurra nézve és megpróbál közben néha levegôt is venni.
- Nektek is van ezekbôl? - kérdezte mindkettôjüktôl.
- Igen - mondták mindketten.
Hosszan és nyugodtan nézett végig rajtuk, azután felemelte az akváriumot, azért, hogy a kaliforniai napsugár megvilágítsa.
A tál úgy nézett ki, mintha a nappal együtt énekelne, könnyedén, mégis erôsen csendült meg és gyönyörû szivárványt rajzolt föléjük. Wonkó csak forgatta és forgatta. Így igazán tisztán láthatták a szavak finoman csipkézett körvonalát: 'Viszlát és kösz a halakat'
- Tudjátok - kérdezte Wonkó -, hogy mi ez?
Mindketten lassan, csodálkozva megrázták a fejüket, még mindig megbûvölten az üvegen felvillanó szavak körvonalától.
- Ez a delfinek utolsó ajándéka - mondta Wonkó mély, halk hangon -, a delfineké, akiket szerettem, akiktôl tanultam, akikkel együtt úsztam, akiket hallal etettem, még a nyelvüket is megpróbáltam megtanulni, ami elég nagy feladat és úgy tûnik, mintha lehetetlenül nehézzé tennék, figyelembe véve azt a tényt amire most jöttem rá, hogy képesek lettek volna tökéletesen kommunikálni velünk, ha úgy döntöttek volna, hogy akarnak.
Megrázta a fejét egy lassú, lassú mosollyal, majd ismét Fenchurchre majd Arthurra nézett.
- Mit... - kérdezte Arthurtól - mit csináltál a tiéddel? Megkérdezhetem?
- Ööö... egy halat tartok benne - mondta Arthur látványos zavarban -, szóval kaptam azt a halat és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak vele és ööö... ott volt ez az akvárium. - Ezután elhallgatott.
- És semmi mást nem csináltál? Nem - mondta ezután - ha csináltál volna, akkor tudnád... - Ismét megrázta a fejét.
- A feleségem búzacsrát tartott a miénkben - folytatta Wonkó néhány új tónussal a hangjában - egészen tegnap estig.
- És - kérdezte Arthur csendesen és lassan - mi történt tegnap este?
- Kifogyott a búzacsra - mondta Wonkó. - A feleségem elment, hogy beszerezzen egy újabb adagot. - Olyan volt, mintha elvesztette volna a fonalat egy pillanatra.
- És azután mi történt? - kérdezte Fenchurch ugyanazon a meglepett hangon.
- Kimostam - mondta Wonkó. - Kimostam nagyon óvatosan, nagyon-nagyon óvatosan, eltávoltva minden egyes darabját a búzacsrának, utána pedig megtöröltem óvatosan egy gyolcsruhával és óvatosan körbe-körbe forgattam. Utána a fülemhez emeltem és belehallgattam. Ti... ti belehallgattatok már valaha is?
Mindketten megrázták a fejüket, ismét, lassan, majd újra, némán.
- Talán - mondta Wonkó - megtehetnétek.
Harminckettedik fejezet
Az óceán mély morajlása.
A hullámtörések távolabbi partokon, mint ahol a gondolat rájuk találhatna.
A mélység csendes villámai.
És a hangok, amik közülük szólnak, vagyis még nem is hangok, csak zümmögõ trillák, a gondolat félig tagolt dalai.
Üdvözlések, a hullámok köszöntése, majd ahogy a szavak visszacsúsznak az összefüggéstelenség végtelenébe és összetörnek.
A Föld partjain összeroppan a bánat.
Az öröm hullámai - merre vannak?
Egy lerhatatlanul nedves világ. A vz dala.
Majd a hangok fúgája magyarázatot zúg a elkerülhetetlen szerencsétlenségre. És egy világ, amit leromboltak, a tehetetlenség tengere, a kétségbeesés rohamai, egy haldokló zuhanás és a szavak újra összetörnek.
És ezután feltûnik a remény, az árnyékföld megtalálása az eltûnt idõ labirintusaiban, elmerült dimenziók, a párhuzamosokösszetartása, a mélység vonzása, az akarat forgása, hasadása, a repülés, az új Föld visszakerült, a delfinek elmentek.
Ezután, meglepõ módon, egy igazán tiszta, egyszerû hang.
'Ezt a tálat a Mentsük meg az Embereket kampány keretében kaptad. Viszlát.'
És utána egy hosszú, nehéz és tökéletesen szürke test hangja, amint elúszik az ismeretlen, mérhetetlen mélységbe, csendesen kacagva.
Harmincharmadik fejezet
Azon az éjszakán a Menedékhelyen kvül maradtak és tv-t néztek annak belsejébõl.
- Szeretném, ha ezt megnéznétek - mondta Wonkó a Normális, amikor ismét hreket mondtak. - Egy régi kollégám, aki Angliában van és éppen kutatást folytat. Figyeljetek.
" - Attól tartok, jelenleg nem tudom az Esõisten nevét, de mi példának okáért egy Spontán Para-Alkalmi -Meteorológiai Fenoménnek hvjuk.
- El tudná mondani, hogy ez mit jelent?
- Nem vagyok benne egészen biztos. Legyünk õszinték. Ha valami olyat találunk, amit nem értünk, akkor szeretünk neki olyan nevet adni, amit ti sem értetek, vagy legalábbis nem tudjátok kiejteni. Úgy értem, ha mi csak úgy hagynánk benneteket, hogy egyszerûen Esõistennek hvjátok, az azt sugallná, hogy ti tudtok valamit, amit mi nem, és attól tartok, hogy ezt nem hagyhatjuk.
Nem, elõször is valami olyan nevet kell neki adnunk, amirõl látszik, hogy a miénk és nem a tiétek, utána pedig hozzáfogunk, hogy valami módon bebizonytsuk, hogy ez nem az, aminek ti mondjátok, hanem valami olyasmi, amit mi mondunk.
És ha kiderül, hogy nektek volt igazatok, akkor még mindig nem lesz igazatok, mert mi egyszerûen, mondjuk ööö... 'Szupernormálisnak ' fogjuk hvni, nem paranormálisnak vagy szupernaturálisnak, mert ti úgy gondoljátok, tudjátok, ezek mit jelentenek. Nem, mi 'Szupernormális Csapadékindukálónak' fogjuk nevezni
Esõisten! Húú! Életemben nem hallottam még ilyen képtelenséget. Bár kétségtelen, soha nem fogtok rajtakapni, hogy nyaralni megyek vele.
Kösz mindenkinek, hogy itt voltatok, másrészrõl pedig egy 'Helló' Wonkónak, ha nézi a mûsort.
Harmincnegyedik fejezet
A hazafelé tartó gépen a mellettük ülõ hölgy felettébb furcsán nézte õket. Arthurék csendesen beszélgettek.
- Még mindig tudni akarom - mondta Fenchurch - és úgy érzem , hogy tudsz valamit, amit nem mondasz el nekem.
Arthur felsóhajtott és elõvett egy darab paprt.
- Van egy ceruzád? - kérdezte.
Fenchurch keresgélt egy darabig, majd talált egyet.
- Mit csinálsz, édes szvem? - kérdezte, miután Arthur húsz percet töltött azzal, hogy a homlokát ráncolta, rágta a ceruzát, firkált a paprra, lehúzott dolgokat, újra firkált, újra lehúzott dolgokat, ismét rágta a ceruzát és mérgesen dünnyögött magában.
- Megpróbálok emlékezni arra a cmre, amit egyszer valaki megadott nekem.
- Az életed sokkal de sokkal egyszerûbb lenne - mondta Fenchurch -, ha vennél magadnak egy noteszt.
Végül Arthur odaadta a paprt Fenchurchnek.
- Gondolkozz el ezen. - Fenchurch elgondolkozott. A lehúzások meg a firkálások között ott voltak a szavak: Quentulus Quazarghegyek. Sevorbenpstry földjén. Preliumtarn bolygó. A QQ7 aktív J Gamma Galaktikus szektor Zarss naprendszerében.
- És mi van ott?
- Nyilvánvalóan - mondta Arthur - Isten Utolsó Üzenete Teremtményeihez
- Ennél egy kicsit többnek hangzik - mondta Fenchurch. - Hogyan jutunk el oda?
- Most igazán... ?
- Igen - mondta Fenchurch határozottan - igazán tudni akarom.
Arthur kinézett a kis ablakon keresztül a felhõtlen égre.
- Bocsássanak meg - mondta váratlanul a hölgy, aki furcsán figyelte õket. - Remélem nem gondolják, hogy szemtelen vagyok, de igazán unalmasak ezek a repülõutak és olyan jó elbeszélgetni valakivel. Enid Kapelsen vagyok, Bostonból. Mondják, sokat repülnek?
Harmincötödik fejezet
Elmentek Arthur West Country-n lévõ házához. Beletettek sok-sok törülközõt meg még egy nagycsomó dolgot egy táskába, majd leültek és azt tették, amit minden stoppos tesz, és amivel a legtöbb idejét tölti.
Egy arra járó repülõ csészealjra vártak.
- Egy barátom ezt tizenöt évig csinálta - mondta Arthur egy éjszaka, amint ültek és kétségbeesetten nézték az eget.
- Ki volt az?
- Ford Prefectnek hívják.
Arthur azon kapta magát, hogy olyasmit csinál, amirõl nem gondolta volna, hogy valaha újra csinálni fogja.
Azon gondolkozott, hogy hol lehet Ford Prefect.
Egy különleges egybeesés folytán a következõ napon két cikk jelent meg az újságban. Az egyik egy repülõ csészealjról számolt be, a másik pedig egy sor közönséges kocsmalázadásról.
Ford Prefect az ezt követõ napon érkezett meg, körbenézett, kiugrott a hajóból és azon morgolódott, hogy Arthur soha nem válaszolt a hívásaira.
Tulajdonképpen végletesen betegnek nézett ki, nem jobban, mintha keresztülhúzták volna egy sövényen visszafelé, de úgy, mintha egyidejûleg a sövényt is keresztülhúzták volna egy kombájnon. Betántorgott Arthur nappalijába, mindenféle segítséget elhárított, ami hiba volt, ugyananis az elhárítások alkalmával elvesztette az egyensúlyát is, ezért végül Arthur elhúzta a díványig.
- Kösz - mondta Ford. - Igazán köszönöm. Van róla... - mondta és három órát aludt. - ...halvány fogalmad - folytatta hirtelen amikor újra magához tért -, hogy milyen nehéz belépni a brit telefonhálózatba a Plejádokról? Látom, hogy nincs, ezért el fogom neked mondani - mondta - miután megittam azt az igazán nagy adag kávét, amit csinálni akarsz nekem.
Dülöngélve követte Arthurt a konyhába.
- Azok a hülye telefonközpontosok állandóan azt kérdezték, hogy honnan beszélek és amikor megpróbáltam elmondani nekik, hogy Letchworth-bõl, akkor azt mondták, hogy az lehetetlen, mert akkor a hívás másik áramkörön jött volna be. Mit csinálsz?
- Kávét neked.
- Ó. - Ford furcsamód csalódottnak tûnt. Kétségbeesetten körülnézett a konyhában.
- Mi az? - kérdezte.
- Rizspehely.
- És az?
- Paprika.
- Értem - mondta Ford komolyan, és a két dolgot visszatette, egyiket a másik tetejére. De nem úgy látszott, hogy igazán egyensúlyban vannak, ezért inkább a másikat tette az egyik tetejére. Ez úgy tûnt, mûködik.
- Egy kis idõeltolódás - mondta. - Mirõl is beszéltem?
- Arról, hogy nem Letchworth-ból telefonáltál.
- Igen. És ezt elmagyaráztam a hölgynek. "Hitvány Letchworth" mondtam "ha így magának jobban tetszik". Valójában a szíriusz Kibernetikai Társaság leselejtezett megfigyelõhajójáról hívom, éppen egy csillagközi utazás startjánál. Jelenleg éppen a fénysebesség kezdeténél, a csillagok között - ahogy ezt önöknél mondják, bár szerintem ezt önnek nem szükséges tudnia, kedves hölgyem - ezt mondtam, hogy "kedves hölgyem" - magyarázta Ford Prefect - mert nem akartam, hogy megsértõdjön a burkolt célzásomtól, vagyis attól, hogy valójában egy buta liba.
- Tapintatos voltál - mondta Arthur Dent.
- Pontosan - mondta Ford -, tapintatos.
A szemöldökét ráncolta.
- Az idõeltolódás - mondta - igazán nem tesz jót a lábjegyzeteknek. Majd újra segítened kell. Emlékeztess, mirõl is beszéltem.
- A csillagok között - mondta Arthur - ahogy önöknél mondják, bár ezt önnek nem szükséges tudnia, kedves hölgyem, úgymint...
- Pleiades Epszilon és Pleiades Zéta - fejezte be Ford gyõzedelmesen. - Ez a beszélgetés elég nagy marhaság, nem?
- Igyál egy kis kávét.
- Kösz, nem. "És az ok" mondtam "amiért önt zavarom ezzel és nem közvetlenül hívom, ahogy persze megtehetném, ugyanis van néhány csinos, igényes és bonyolult távközlési berendezésünk itt a Plejádokon, ezt elmondhatom, az az, hogy egy ûrszörny smucig fia, miközben vezeti az ûrhajót, ragaszkodik hozzá, hogy R beszélgetést kérjek. El tudja hinni?"
- És elhitte?
- Nem tudom - mondta Ford. - Addigra már letette a telefonkagylót. Na mit gondolsz - kérdezte vadul -, mit csináltam ezután?
- Gõzöm sincs, Ford - válaszolta Arthur.
- Kár - mondta Ford. - Azt reméltem, talán emlékeztetni tudsz rá. Tudod, igazán utálom azokat a fickókat. A kozmosz csúszómászói, végigzümmögik a határtalan ûrt a vacak kis gépeikkel, amik soha nem mûködnek rendesen, és amikor mégis megcsinálnak valamit amit normális ember nem vár el tõlük, akkor még csipognak is hogy jelezzék, hogy végrehajtották.
Ez tökéletesen igaz volt. Azonkívül egy igen tiszteletreméltó vélemény, amit a haladó szellemben gondolkodó emberek is így gondolnak, és õket egyszerûen fel lehet ismerni arról, hogy õk azok, akik errõl a dologról a fenti módon gondolkodnak.
A Galaxis Útikalauz villámgyorsan és tévedhetetlenül - ami mindig páratlan a maga nemében, figyelembe véve a forgalomban lévõ példányok ötmillió-kilencszázhetvenötezer-ötszázkilenc oldalát - azt mondja a Szíriusz Kibernetikai Társaság termékeirõl, hogy "nagyon könnyû nem észrevenni alapvetõ használhatatlanságukat mert már az is élményszámba megy, ha egyáltalán sikerül munkára bírni õket."
Más szavakkal - és ez az a szikla, a szilárd elv, amin a Társaság egész galaxisra kiterjedõ sikere alapul - a szerkezet alapvetõ mûködési hiányosságai teljességgel észrevehetetlenek a felszíni hibák mögött.
- És ezek a fickók - hõzöngött Ford - éppen úton voltak, hogy minél többet eladjanak belõlFCk. Az ötéves megbízatásuk az, hogy megkeressenek és felderítsenek különös, új világokat, és vendéglõikbe, liftjeikbe és borozóikba Fejlett Zenehelyettesítõ Rendszereket adjanak el nekik. Vagy ha még nincsenek vendéglõik, liftjeik és borozóik, akkor mesterségesen gyorsítsák a a civilizáció fejlõdését addig, amíg nem lesznek nekik! Hol az a kávé?
- Kiöntöttem.
- Csinálj még egyet. Most már emlékszem, mit csináltam azután. Megmentettem egy civilizációt. Valahogy így...
Ford elszántan visszatántorgott a nappaliba, ahol egyfolytában magában beszélt, a bútorok között botladozott és bip-bip hangokat hallatott.
Néhány perccel késõbb, a nagyon higgadt arcát viselve Arthur követte Fordot.
Ford meglepettnek tûnt.
- Hol voltál? - akarta tudni.
- Csináltam kávét - mondta Arthur, még mindig a nagyon higgadt arcát viselve.
Már régen rájött arra, hogy az egyetlen módja annak, hogy Ford társaságában sikeresen megmaradjon az, hogy a nagyon higgadt arcokból sokat tartson raktáron és egyfolytában viselje õket.
- Elmulasztottad a legjobb részt - dühöngött Ford. - Elmulasztottad a legjobb részt, ahol átvertem a fickót. Most - mondta - újra teljesen át kell vernem. - Vakmerõen rávetette magát egy székre és összetörte.
- A múltkor - mondta morcosan - jobban sikerült. - És határozatlanul intett egy másik összetört szék irányába, amit már összekötözve hevert az ebédlõasztalon.
- Értem - mondta Arthur és higgadt tekintettel nézte az összekötözött roncsot. - És, ööö... mire valók a jégkockák?
- Mi? - sikoltott Ford. - Micsoda?! Azt a részt is elmulasztottad? Az a beszüntetett életre keltés állapotához kell. A fickót ebbe az állapotba juttattam. Nos, végülis nem volt más választásom.
- Úgy tûnik. - mondta Arthur a higgadt hangján.
- Hozzá ne érj!!! - kiáltotta Ford.
Arthur, aki éppen a helyére akarta tenni a telefonkagylót, ami valami okból nem a helyén, hanem az asztalon hevert, mégsem tette a helyére. Higgadtan.
- Oké - mondta Ford megnyugodva. - Figyelj. - És Arthur füléhez emelte a kagylót.
- Ez a pontos idõ - mondta Arthur.
- Bip... bip... bip... - mondta Ford. - Pontosan ez az, amit hallani lehet annak a fickónak a hajójában, mialatt alszik a jégen, a hajó pedig a Sesefros Magna alig ismert holdja körül kering. A londoni pontos idõ.
- Értem - mondta Arthur, és elérkeztettnek lE1 tta az idõt, hogy megkérdezze a lényeget. - De miért?
- Egy kis szerencsével - mondta Ford - a telefonszámla csõdbe fogja juttatni a gazfickókat. Izzadtan dõlt a kanapéra.
- Mindenesetre - mondta - drámai megérkezés, nem gondolod?
Harminchatodik fejezet
A repülõ csészealj, amin Ford elrejtõzött, megdöbbentette a világot.
Végül nem volt semmi kétség, hibalehetõség, semmiféle hallucináció, semmilyen titokzatos, vízgyûjtõmedencében úszkáló ügynök.
Ez most már igazán valódi volt.
Ez igazán határozottan valódi volt.
Leszállt ésfigyelmen kívül hagyta azt, ami alatta volt, így jelentõs mennyiséget szétlapított a világ legdrágább ingatlanaiból. A legtöbb ezek közül a Harrodsé volt.
A dolog masszív volt, k 6zel egy mérföld széles és néhányan azt mondják, matt ezüstszínû, rozsdafoltos és megperzselt. Külseje sebhelyektõl torzított, amiket számtalan gonosz ûrháborúban szerzett az emberiség által nem ismert Napok sugarainak fényében.
Egy fedélzeti ajtó kinyílt, szétzúzta a Harrods Food Hall-t, lerombolta a Harvey Nicholst és a sanyargatott építmény egy utolsó csikorgó sikoltással ledöntötte a Sheraton Park tornyát.
A csészealj belsejébõl egy vérfagylaló csattanás és szaggatott dübörgés hallatszott, majd kilépett egy óriási, száz láb magas ezüst robot és lemasírozott a lépcsõn.
Felemelte az egyik kezét.
- Békével jöttem - mondta, majd egy újabb csikorgás után hozzátette: - Vezessetek a Gyíkotokhoz.
Ford Prefectnek erre is volt egy magyarázata, amint Arthurral ültek és nézték a véget nem érõ fantasztikus híreket a tévében. A hírek semmi másról nem szóltak, csak hogy a dolog ennyi kárt okozott ami annyi billió fontba kerül, és megölt ennyi és ennyi embert, majd pedig elmondták az egészet elölrõl, mivel a robot semmi mást nem csinált, mint ott állt egy picit ingadozva és rövid, érthetetlen üzeneteket ismételgetett.
- Egy nagyon régi demokráciából jött - mondta Ford.
- Úgy érted, a gyíkok földjérõl?
- Nem - mondta Ford, aki erre az idõre egy kicsit racionálisabb és következetesebb lett, mivel a kávéját végre leerõszakolta a torkán. - Nem ilyen egyszerû. Egyáltalán, semmi sem ennyire egyenes és egyszerû. Az õ világában az emberek emberek. A vezetõk a gyíkok. Az emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket.
- Furcsa - mondta Arthur. - Nem azt mondtad, hogy az egy demokrácia?
- Azt mondtam - válaszolta Ford. - Az is.
- Nos... - mondta Arthur és remélte, hogy nem hangzik röhejesen korlátoltnak amit mondani készül - miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?
- Ez isten bizony nem jut az eszükbe - mondta Ford. - Megvan a szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a kormány amire szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének.
- Úgy érted, hogy tulajdonképpen szavaznak a gyíkokra?
- Ó, igen - mondta Ford egy vállrándítással - természetesen.
- De - és Arthur ismét az egésznek az értelmét szerette volna tudni - miért?
- Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra sem - válaszolta Ford -, akkor talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe. Van gined?
- Mi?
- Azt kérdeztem - mondta Ford és hangjába a türelmetlenség érzése lopózott -, hogy van-e itthon gin?
- Megnézem. Mesélj még a gyíkokról.
Ford ismét vállat vont.
- Néhányan azt mondják, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha is történt velük - mondta. - Természetesen a gyíkok igazán rosszak, abszolút és a legteljesebb mértékben rosszak, de hát valakinek ezt kell mondania.
- Dehát ez borzasztó - mondta Arthur.
- Figyelj - mondta Ford. - Ha mindig kaptam volna egy altairi dollárt amikor az Univerzum egyik része ránézett az Univerzum másik részére és azt mondta: "Ez borzasztó", akkor nem itt ülnék ginre várva, mint egy citrom. De mivel nem kaptam, itt vagyok. Mindegy. Mit keresel olyan békés holdvilágképpel? Szerelmes vagy?
Arthur higgadtan azt mondta, hogy igen, szerelmes.
- Valakibe, aki tudja, hogy hol a gines üveg? Megismerhetném?
Megismerte, mivel Fenchurch éppen abban a pillanatban lépett be egy nagy köteg újsággal, amit a faluban vásárolt. Megdöbbenve torpant meg, egyrészt a roncs látványától az asztalon, másrészt a betelgeusei roncs látványától a kanapén.
- Hol a gin? - kérdezte Ford Fenchurchtõl. Majd Arthurtól: - Mellesleg mi történt Trilliannal?
- Ööö... szóval õ Fenchurch - mondta Arthur ügyetlenül. - Nem tudom mi volt Trilliannel, te találkoztál vele utoljára.
- Ó, persze - mondta Ford. - Zaphoddal ment el valamerre. Van néhány gyerekük, vagy micsoda. Végülis - tette hozzá - úgy gondolom, hogy õk igazából ilyenek. Tudod, Zaphod sokat szelídült.
- Igazán? - kérdezte Artur, miközben Fenchurchnek segített kipakolni.
- Igen - mondta. - Végre az egyik feje józanabb, mint egy légy egy korsó sörben.
- Arthur, ki ez? - kérdezte Fenchurch.
- Ford Prefect - mondta Arthur. - Talán már említettem neked idõközben.
Harminchetedik fejezet
Három napon és éjszakán át a hatalmas ezüst robot csak állt és félelmetes árnyékot vetett Knightsbridge maradványait. Egy picit billegett és megpróbált megérteni egy csomó dolgot.
Kormányküldöttségek érkeztek hogy megnézzék, fecsegõ újságírók kérdezgették egymást a rádióban, hogy vajon mi lehet a rakománya, egy sereg bombázórepülõ próbálta - elég szánalmasan - megtámadni, de egy darab gyík sem mutatkozott.
A robot lassan kémlelte a horizontot.
Éjszaka volt a leglátványosabb, amikor a különbözõ tévétársaságok lámpáinak fényében fürdött. Eközben a tévétársaságok folyamatosan tudósítottak arról, hogy a robot folyamatosan nem csinál semmit.
Pedig a robot töprengett és töprengett. Végül egy elhatározásra jutott.
Ki kellene küldenie a karbantartó robotokat.
Gondolhatott volna már erre ezelõtt is, de egy csomó problémája volt.
Az apró repülõ robotok egy délután sivítva keresztülszálltak a fedélzeti ajtón egy rémísztõ fémfelhõben. Bebarangolták a környezõ vidéket, eszeveszetten megtámadtak néhány dolgot, másokat pedig védelmeztek.
Az egyik végülis talált egy kisállatkereskedést néhány gyíkkal és azonnal megmentette az üzletet a demokrácia eszméjének, mindezt olyan vadul, hogy kevesen élték túl azon a területen.
A fordulópont akkor jött, amikor a repülõ sivítók egy elit csapata felfedezte az Állatkertet a Regent's Parkban, különösen amikor megtalálta a Hüllõházat. Levonták a tanulságot a kisállatkereskedésnél elkövetett apró hibájukból, és a repülõ lombfûrészek és fúrók a legnagyobb és legkövérebb iguanákat vitték a hatalmas ezüst robothoz, aki megpróbált magasszintû párbeszédet folytatni velük.
Végül a robot bejelentette a világnak, hogy a széles látókörû, teljes és õszinte eszmecsere ellenére a magasröptû beszélgetés nem járt eredménnyel, a gyíkok visszatérnek az eredeti helyükre, és hogy egy rövid vakációra indul valamerre. Valamilyen oknál fogva Bournemouthot választotta.
Ford Prefect amint ezt nézte a tévében bólintott, felnevetett és ivott még egy sört.
Sürgõs elõkészületeket tettek a robot távozása érdekében.
A repülõ szerszámok sivítoztak, fúrtak és faragtak éjjel és nappal, felperzseltek maguk körül mindent, egészen addig a napig, míg összeraktak egy megdöbbentõ, hatalmas, mozgatható állványzatot. Nyugat felékezdték gurítani, ezzel több közutat is elfoglaltak egyszerre. A robot pedig stabilan rögzítve állt az állványzaton belül.
Nyugat felé gurult az egész építmény, mint valami furcsa karnevál. Kiszolgálószemélyzet, helikopterek és az újságírók autóbuszai nyüzsögtek körülötte. Keresztülvágtak a vidéken, végül megérkeztek Bornemouthba, ahol a robot lassan megszabadította magát a szállítószerkezet ölelésébõl, majd kiment a tengerpartra és tíz napig feküdt ott.
Ez messze a legizgalmasabb dolog volt, ami valaha is történt Bornemouthban. Éppen ezért hatalmas tömeg gyûlt össze a robot gondosan õrzött pihenõhelyének közelében és megpróbálta kilesni, hogy vajon mit csinálhat.
A robot semmit sem csinált. A parton feküdt. Egy kissé ügyetlenül, ugyanis az arcán feküdt.
Volt ott egy újságíró egy helyi laptól, aki egy késõ éjszaka valami olyasmit próbált tenni, amit senki más ezen a földön idáig nem próbált: egy rövid, értelmes beszélgetést kezdeményezett az egyik karbantartó robottal, ami a határvonal mentén õrködött.
Ez rendkívüli áttörésnek bizonyult.
- Azt hiszem, a fõnököd híres lehetne - szólt át a cigarettázó újságíró a lánckordon fölött - csak jó sajtóra van szüksége.Van itt néhány kérdésem - folytatta, miközben ügyetlenül keresgélt egy belsõ zsebben - talán oda tudnád ennek a hogyishívjáknak adni, hogy gyorsan átnézze õket.
A kis csillagcsavarhúzó azt mondta, megnézi, mit tehet és elnyikorgott.
Válasz soha nem érkezett.
Valahogy a kérdések többé-kevésbé tökéletesen megegyeztek azokkal a kérdésekkel, amik a robot agyának csatákban edzett ipari áramköreit foglalkoztatták.
Ezek voltak:
- Milyen robotnak lenni?
- Milyen a világûrben élni? és
- Hogy tetszik Bornemouth?
A következõ napon, kora reggel a felszerelést elkezdték összepakolni, és néhány napon belül nyilvánvalóvá vált, hogy a robot örökre távozni készül.
- A lényeg - mondta Fenchurch Fordnak -, hogy fel tudsz-e juttatni minket a fedélzetre?
Ford vadul az órájára pillantott.
- Van néhány fontos befejezetlen ügyem, aminek utána kell járnom - magyarázta.
Harmincnyolcadik fejezet
A tömeg olyan közel nyomult a hatalmas ezüst robothoz, amilyen közel csak tudott, ami nem volt igazán közel. A robot közvetlen környezetét az apró repülõ robotok biztosították és elkerítették. A robotokon kívül körben a hadsereg állt és teljesen képtelen volt a beljebb lévõ területet megvédeni, és azonnal elátkozták õket, ha valakinek mégis sikerült rajtuk áttörni(?). A katonákat viszont egy rendõrségi kordon vette körül, bár hogy a rendõrök azért voltak ott, hogy a népet védjék meg a hadseregtõl vagy a hadsereget a néptõl, vagy azért, hogy biztosítsák a hatalmas hajó diplomáciai semlegességét és megakadályozzák, hogy parkkolóvédulákat kapjon, az nem igazán volt tiszta és sok vitára adott okot.
A belsõ terület határát éppen szétszedték. A hadsereg kelletlenül morgolódott és teljesen bizonytalan volt abban, hogy hogyan reagáljon arra, hogy az ok, amiért itt vannak mindössze annyi, hogy amikor reggel felkeltek azt a parancsot kapták: "Ide kell jönni, és kész!"
A hatalmas robot még délben visszatántorgott a hajóba azonban már öt óra volt és semmi jelét sem lehetett látni annak, hogy újra ki akarna jönni. Sok mindent hallottak - <több> nyikorgást és morajlást - a hajó belsejébõl, <a millió csúnya funkció zenéjét> azonban a feszült várakozás érzése a tömegben azért született, mert õk feszülten azt várták, hogy csalódni fognak. Ez a csodálatos, különös dolog csak úgy ide/bele-pottyant az életükbe és most egyszerûen nélkülük akar elmenni.
Két ember különösen tisztában volt ezzel az érzéssel. Arthur és Fenchurch nyugtalanul pásztázták a tömeget, azonban sem Fordot nem látták, sem bármiféle apró jelét annak, hogy ott lenne.
- Mennyire megbízható? - kérdezte Fenchurch fátyolos hangon.
- Mennyire megbízható? - ismételte Arthur. Tompán felnevetett. - Mennyire sekély az óceán? - kérdezte. - Milyen hideg a Nap?
A robotot szállító állvány utolsó darabja is felkerült a fedélzetre és a külsõ kerítés maradéka most a rámpa tetején zsúfolódott össze arra várva, hogy a fedélzetre húzzák.
A katonák a rámpa körül sokatmondóan nyüzsögtek, fontos emberek rendeleteket hoztak és vontak vissza, sietve konferenciákat tartottak, azonban semmit - természetesen - az égvilágon semmit sem tudtak tenni.
Reménykedve, minden terv nélkül Arthur és Fenchurch keresztülnyomakodott a tömegen, de mivel mindenki más is ugyanezt próbálta tenni, ez nem vitte õket elõbbre.
Néhány percen belül semmi nem maradt már a hajón kívül, a kerítés utolsó láncszeme is a fedélzeten volt. Egy csoport repülõ lomfûrész és alkoholos vízszintezõ látszólag az utlosó ellenõrzést végezte a hajó körül, majd besivítottak a hajóba a hatalmas fedélzeti ajtón keresztül. Eltelt néhány másodperc.
A mechanikus zûrzavar lüktetõ hangjai közepette az egész hatalmas acélfeljáró lassan és nehezen elkezdett felemelkedni a Harrod's Food Hallról, és a hang ami kísérte sok száz feszült ember hangja volt, akiket tökéletesen <és teljesen> semmibe vettek.
- Állj!
Egy hangosbeszélõbõl jött a hang egy taxiból, ami csikorogva megállt a kavargó tömeg szélén.
- Ez egy - üvöltötte a hangosbeszélõ - egy fontos tudományos betörés! Ööö... át! Áttörés. - javította ki magát. Az ajtó kicsapódott és egy kis ember - valahonnan a Betelgeuse környékérõl való - fehér köpenyben kiugrott a kocsiból.
- Állj! - kiáltotta újra egy rövid fekete rudat fogva, amin apró fények látszottak. A fények szaporán villogtak. A feljáró megállt emelkedés közben, majd engedelmeskedve az Elektronikus Karból érkezõ jeleknek - aminek zavarására a Galaxis mérnökeinek a fele próbált kitartóan új módszereket kidolgozni, miközben a mérnökök másik fele kitartóan próbált új módszereket kidolgozni a zavarások zavarására - lassan ismét leereszkedett a földre.
Ford Prefect kikapta a hangosbeszélõjét a taxiból és a tömegen keresztülvágva elkezdett üvöltözni.
- Engedjenek! - kiáltotta. - Engedjenek, kérem, ez egy fontos tudományos áttörés. Maga és maga hozzák a taxiból a felszereléseket. - Teljesen véletlenül ezen a ponton Arthurra és Fenchurchre mutatott, akik nagy nehezen kivergõdtek a tömegbõl és a taxihoz mentek.
- Rendben van, kérem, nyissanak utat néhány fontos tudományos felszerelés számára - dörögte Ford. - Kérem, mindenki õrizze meg a nyugalmát! Urai vagyunk a helyzetnek. Semmi látnivaló sincs erre. Ez csupán egy fontos tudományos áttörés. Õrizzék meg a nyugalmukat. Fontos tudományos felszerelések. Kérem, nyissanak utat!
Újdonságra éhesen, elragadtatva a csalódás váratlan elnapolásától a tömeg lelkesen visszahúzódott és utat nyitott. Arthur egy kissé meglepõdött amikor meglátta, hogy mi van a fontos tudományos eszközök dobozaira nyomtatva a taxi hátuljE1 ban.
- Dobd rá a kabátod - súgta Fenchchurchnek, amikor kiemelte és odaadta a lánynak a dobozokat. Sietve kicibált még egy gurulós bevásárlókocsit is ami a hátsó ülésnek volt nyomva. A kocsi nekicsattant a földnek, Arthur és Fenchurch belepakolták a dobozokat.
- Kérem, adjanak utat! - kiáltotta Ford ismét. - Minden megfelelõ tudományos ellenõrzés alatt van.
- Azt mondta, maga fog fizetni - mondta a taxisofõr Arthurnak, aki erre elõkeresett némi papírpénzt és fizetett neki. A távolban rendõrségi szirénák hangja hallatszott.
- Menjenek innen! - kiáltott Ford ismét - És senkinek sem esik bántódása!
A tömeg hullámzott és mögöttük ismét összezáródott, miközben eszelõsen tolták és húzták a csörömpölõ bevásárlókocsit a feljáró felé.
- Rendben - folytatta Ford. - Semmi látnivaló sincs már itt. Vége van. Semmi sem fog már történni.
- Adjanak utat! - üvöltött egy rendõrségi hangszóró a tömeg mögül. - Egy betörés történt, adjanak utat!
-Áttörés! - üvöltött Ford versenyt a másik hangszóróval. - Egy tudományos áttörés!
- Itt a rendõrség beszél! Adjanak utat!
- Tudományos felszerelések! Adjanak utat!
- Rendõrség! Engedjenek keresztül!
- Walkman-ok! - kiáltotta Ford és kirántott vagy féltucat kismagnót a táskájából és a tömegbe hajította õket. Az abszolut zûrzavar közepette a következõ percekben fel tudták tolni a bevásárlókocsit a rámpán és behúzták a bejáraton.
- Óvatosan fogjátok - suttogta Ford és kikapcsolt egy gombot az Elektronikus Karon. Alattuk a hatalmas rámpa megremegett és lassan emelkedni kezdett.
- Oké, srácok! - mondta Ford amint a kavargó tömeg elmaradt mögöttük és Arthurék a hajó belseje felé kezdtek dülöngélni a billegõ folyosón - úgy tûnik, úton vagyunk.
Harminckilencedik fejezet
Arthur Dent elég ideges volt, mert valami zaj folyton felébresztette.
Óvatosan, nehogy felébressze Fenchurchöt akinek valahogyan még mindig sikerüt aludnia, kimászott a fedélzet alatt lévõ hajófenékbõl amit hálóhelynek alakítottak át a saját részFCkre. Lemászott a benti létrán és kedvetlenül poroszkált a folyosókon.
A rosszul megvilágított folyosók klausztrofóbiát okoztak. A világítás áramkörei idegesítõen zümmögtek.
Bár nem ez volt az.
Megállt és lehajolt, amint undok sivítással egy motoros fúrógép elrepült fölötte,lefelé a homályos folyosón és néha nekikkoppant a falnak, mint egy megzavarodott méhecske.
Ez sem az volt.
Arthur egy válaszfalban lévõ ajtón és egy nagyobb folyosón találta magát. Csípõs füst gomolygott az egyik végérõl, így Arthur a másik irányba indult.
Megállt egy monitor elõtt, amit megerõsített lemezek mögé illesztettek a falba, és ami még így is pocsékul nézett ki.
- Halkabbra vennéd? - mondta Fordnak, aki elõtte kuporgott egy halom videoalkatrész közepén, amiket a Tottenham Court Road valamelyik kirakatából szerzett úgy, hogy elõbb egy téglával betörte. Ford mellett volt még egy nagycsomó üres sörösdoboz is.
- Csssst! - pisszegett Ford és mániákus figyelemmel bámulta a képernyõt. A Hét mesterlövészt nézte.
- Csak egy kicsit.
- Nem! - kiabálta Ford. - most jön a jó rész. Figyelj, végre mindent kiválogattam, feszültségkiegyenlítõket, vezetékátalakításokat, minden. És most jön a jó rész!
Egy sóhajjal és egy fájó fejjel Arthur leült mögé és nézte a jó részt. Hallgatta Ford vijjogásait, sikoltásait és juhúú-it olyan türelmesen, ahogy csak tudta.
- Ford - mondta, amikor vége lett a filmnek és Ford egy rakás kazetta között a Casablancát kezdte keresni - furcsa, hogy...
- Ez a legjobb - mondta Ford. - Ez az, amiért visszajöttem. Tudod, hogy soha nem láttam végig? Mindig elmulasztottam a végét. Aznap este láttam legutóbb félig, amikor a Vogonok jöttek. Amikor felrobbantották ezt a helyet azt gondoltam, sohasem fogom végignézni. Hej, végülis mi lesz velük?
- Csak a szokásos - mondta Arthur és kiemelt egy üveg sört a rekeszbõl.
- Ó, szóval már megint - sajnálkozott Ford - gondolam, hogy valami ilyesmi lehet/lesz. Ezt a részt kedvelem - mondta, amikor Rich bárja feltûnt a képernyõn. Furcsa, hogy mi?
- Mi?
- Azt kezdted mondani: "furcsa, hogy...".
- Furcsa, hogy mennyire nem érted a Földi dolgokat, pedig... Ó, ne is törõdj vele, nézzük a filmet.
- Pontosan - mondta Ford.
Negyvenedik fejezet
Maradt még egy kis mesélnivaló.
Azon túl, amit valaha úgy ismertek, mint Flanux Végtelen Fénymezõi - egészen addig, míg fel nem fedezték, hogy Saxaquine Homályos Hûbérbirtokai fekszenek mögötte - szóval azon túl találhatók Saxaquine Homályos Hûbérbirtokai.
Saxaquine Homályos Hûbérbirtokain belül van egy Zarss nevû csillag, ami körül kering a Preliumtarn bolygó. Ezen található Sevorbenpstry földje, és ez a Sevorbenpstry földje az, ahová végül Arthur és Fenchurch megérkeztek, kissé fáradtan az utazástól. Sevorbenpstry földjén eljutottak Rars Nagy Vörös Alföldjéhez, amit délrõl a Quentulus Quazgar Hegyek határolnak, aminek távolabbi részén/túloldalán a haldokló Prak szavai szerint meg fogják találni a harminc láb magas lángoló betûket, Isten Utolsó Üzenetét a Teremtményeihez. Prak szerint, ha Arthur jól emlékszik, azt a helyet Lob Lajesztikus Pokolbéli Manócskája õrzi. És így is volt, ugyanis a viselkedése alapján annak bizonyult. Egy kis ember volt, furcsa kalappal a fején és eladott nekik egy jegyet.
- Balra tartsanak, kérem - mondta. - Balra tartsanak - és egy kis rolleren tovasietett.
Arthurék rájöttek, hogy nem õk az elsõk, akik ezen az úton járnak, ugyanis az út elég megviselt volt és ahogy végigvezetett a Nagy Alföld bal oldalán, mindenütt bódék álltak. Az egyiknél vettek egy doboz tejkaramellát, amit a hegyen készítettek egy barlangban, ahol a sütõt az Üzenet lángoló betûi fûtötték.
Egy másiknál vettek képeslapokat. A lángoló betûk a képen festékszóróval le voltak fújva, "nehogy tönkretegyék a nagy meglepetést" volt a lap másik oldalára írva.
- Tudja, hogy mi az üzenet? - kérdezték a töpörödött kis hölgyet a bódéban.
- Ó, igen - csipogott vidáman - ó, igen!
Továbbintette õket.
Nagyjából minden huszadik mérföldnél volt egy kis kõkunyhó tusolóval és mellékhelyiségekkel, de az út fárasztó volt és a nap forrón tûzött le a Nagy Vörös Alföldre, ezért a Nagy Vörös Alföld hullámzott a hõségben.
- Lehetséges - kérdezte Arthur az egyik nagyobb bódénál - hogy egy olyan kis rollert béreljünk? Mint amilyen a Lajesztikus hogyishívjáknak van?
- A rollerek - mondta a kis hölgy, aki felszolgáló volt egy jégkrémbárban - nem az ájtatos lelkeknek vannak.
- Ó, hát akkor semmi gond - mondta Fenchurch. - Mi nem vagyunk különösebben ájtatosak. Csak érdeklõdõk.
- Akkor most vissza kell fordulniuk. - mondta a kis hölgy szigorúan és amikor ellenkeztek, eladott nekik egy pár Utolsó Üzenet kalapot és egy fényképet, amin Rars Nagy Vörös Alföldjén álltak, szorosan egymásba karolva.
Megittak egy-egy pohár szódát a bódé árnyékában, majd újra kivánszorogtak a napra.
- Nemsokára kifogy az akadály-krém - mondta Fenchurch néhány mérfölddel késõbb. - Elmehetünk a következõ bódéhoz, vagy akár vissza is fordulhatunk az elõzõhöz, mivel az közelebb van. De ez azt jelentené, hogy ugyanezen az úton kellene visszamennünk. Egy fekete pontra bámultak a távolban, ami remegett a hõségtõl, majd maguk mögé néztek. Elhatározták, hogy továbbmennek.
Késõbb rájöttek, hogy nem õk az egyetlenek, sõt nem is az elsõk, akik megteszik ezt az utat, és hogy nem õk az egyetlenek, akik most teszik.
Kicsivel elõttük egy esetlenül alacsony alak húzta magát szerencsétlenül a földön, fájdalmasan lassan botorkálva, félig bicegve, félig csúszva. Olyan lassan haladt, hogy hamarosan utolérték és látták, hogy kopott, sebes és horpadt fémbõl készült.
Ahogy a közelébe értek sóhajtott, ájuldozva a forró, száraz portól.
- Sok idõ - sóhajtotta - ó, annyira sok idõ. És fájdalom, persze, sok fájdalom és sok idõ, hogy attól is szenvedjek. Az egyiket vagy a másikat önmagában talán elviselném. De ez az a két dolog, ami igazán kikészít. Ó, helló, már megint te vagy az?
- Marvin? - kérdezte Arthur élesen és leroskadt mögé. - Te vagy az?
- Te meg ugye az vagy - sóhajtott egy mélyet a robot - aki mindig olyan szuper-intelligens dolgokat kérdez?
- Mi ez? - suttogta Fenchurch riadtan és Arthur mögé roskad. Megfogta a kezét.
- Egy régi jó barát - mondta Arthur. - Én...
- Barát! - károgta a robot patetikusan. A szó elhalt egyfajta recsegésben a szájáról levált rozsdás lemezdarabok mögött - Meg kell hogy bocsássatok, amíg megpróbálok emlékezni arra, hogy ez a szó mit jelent. A memória-adatbankjaim sem a régiek már és bármely szót, amit néhány zillió évig nem használok, azt újra le kell hívni a kiegészítõ segédmemóriából.
Egy kicsit felkapta ütött-kopott fejét, mintha gondolkodna.
- Hmmm - mondta - milyen különös fogalom. - Kicsit tovább gondolkodott.
- Nem - mondta végül - nem hinném, hogy valaha is rájövök erre. Sajnálom, nem tehetek róla.
Színpadiasan végighúzta az egyik térdét a porban, majd megpróbált feltápászkodni.
- Utoljára tehetek még valamit értetek? - kérdezte egyfajta tompa zörgéssel. - Kereshetnék talán egy darab papírt? Vagy talán szeretnétek - folytatta - ha kinyitnék egy ajtót?
Hátranézett és úgy tûnt, hogy a távoli horizontot kutatja.
- Úgy tûnik, mostanábannem lesz ajtó errefelé - mondta. - De ha elég sokáig várunk, valaki építeni fog egyet. És akkor - mondta miközben a fejét lassan újra Arthur felé fordította - akkor majd azt ki tudom nektek nyitni. Tudod, hozzá vagyok szokva a várakozáshoz.
- Arthur - sziszegte Fenchurch a fülébe - soha nem beszéltél nekem róla. Mit tettek ezzel a szegény teremtménnyel?
- Semmit - mondta Arthur szomorúan. - Mindig ilyen volt.
- Ha! - csattant fel Marvin. - Ha! - ismételte. - Mit tudsz te a mindigrõl? Nekem mondod, hogy "mindig", nekem, akit hülye kis megbízatásokkal küldözgetnek szerves életformáitok az idõn keresztül, aki most harminchétszer öregebb, mint maga az Univerzum?
- Légy szíves, válogasd meg a szavaidat - köhögte - és légy egy kicsit tapintatosabb.
Tovább nyikorgott az úton köhögve és újra elkezdte.
- Hagyjatok - mondta -, menjetek tovább, hagyjatok, hadd küzdjem magam tovább fájdalmasan az úton. Nemsokára eljön az idõm. Az életem nemsokára lejár. Igazán várom - mondta, erõtlenül intve Arthuréknak az egyik törött ujjával - hogy végre eljöjjön. Már igazán alkalmas lenne. íme, itt vagyok, akkora aggyal, mint...
Közrefogták és felemelték, erõtlen tiltakozásai és sértései ellenére. A fém annyira meleg volt, hogy majdnem hólyagosra égette az ujjaikat, de meglepõen könnyû volt és erõtlenül lógott a karjaik között.
Végigvitték az úton Rars Nagy Vörös Alföldjének bal oldalán a Quentulus Quazgar Hegyek felé, amik körülvették az alföldet. Arthur megpróbálta elmagyarázni Fenchurchnek, de túl gyakran félbeszakították Marvin fájdalmas, összefüggéstelen gépi motyogásai. Azt nézték, hogy valamelyik bódénál hátha tudnak neki pótalkatrészeket szerezni, meg egy kis nyugtató olajat, de Marvin egyiket sem akarta.
- Mindenem pótalkatrész - zörögte.
- Hagyjatok - hörögte.
- Minden részem - dörmögte - legalább ötvenszer ki lett cserélve... kivéve... - alig láthatóan elmosolyodott egy pillanatra. A feje ingadozott közöttük az erõfeszítéstõl, hogy emlékezzen.
- Emlékszel, amikor legelõször találkoztunk - kérdezte végül Arthurtól - amikor azt a megerõltetõ feladatot kaptam, hogy kísérjelek fel benneteket a hídra? Megemlítettem neked, hogy milyen elviselhetetlen a fájdalom a bal oldalamon a diódáimban. És hogy már kértem, hogy cseréljék ki õket, de nem tették?
Hosszabb szünetet tartott, mielõtt folytatta. Arthurék vitték a tûzõ napon, és a Nap nem úgy nézett ki, mint ami lenyugodni készül.
- Talán ki tudod találni - mondta Marvin, amikor rájött, hogy a szünet zavaróan hosszúra nyúlt - hogy melyik részemet nem cserélték ki soha. Nos, talán ki tudod találni.
- Jujj - tette még hozzá. - Jujj, jujj, jujj.
Végül elérték az utolsó kis bódét, leültették Marvint maguk közé és pihentek az árnyékban. Fenchurch vett Russelnek néhány mandzsettagombot, amik kis csiszolt kavicsokkal voltak díszítve, amiket a Quentulus Quazgar Hegyekrõl szedtek, pontosan Isten Utolsó Üzenetének lángoló betûi alól.
Arthur arrébbtolt egy kis rakás vallási röpiratot a pulton, elmélkedéseket az üzenet jelentésérõl.
- Kész vagy? - kérdezte Fenchurchöt, aki bólintott. Maguk közé emelték Marvint.
Megkerülték a Quentulus Quazgar Hegyek lábát és ott volt az üzenet égõ betûkkel, végig a hegy tetején. Egy szemben lévõ szikla tetejére építettek egy kis, jó kilátást biztosító megfigyelõpontot, rácsokkal körülvéve. Volt ott egy fizetõs távcsõ is, hogy a betûket igazán jól lehessen látni, de soha senki sem használta, mert a betûk olyan mennyei világossággal ragyogtak és fognak is ragyogni, hogy ha azt valaki a távcsövön keresztül nézi, akkor komoly károsodásokat szenved a szemében a retina és a látóideg.
Csodálkozva nézték Isten Utolsó Üzenetét és lassan kimondhatatlan békét éreztek. Mindent megértettek.
Fenchurch sóhajtott.
- Igen - mondta - ez volt az.
Teljes tíz percig nézték a betûket, mikor rájöttek, hogy Marvinnak, aki a karjaik között lóg, egy kis nehézsége támadt. A robot nem tudta már felemelni a fejét és ezért nem tudta elolvasni az üzenetet. Felemelték a fejét, de Arthur tiltakozott, mondván, hogy a látóáramkörei is odavannak.
Kerestek egy pénzdarabot és a távcsõhöz segítették. Veszekedett 9s sértegette õket, de Arthurék segítettek neki, hogy minden egyes betût lásson, sorjában. Az elsõ betû egy E volt. Majd egy L és egy N, egy É, egy Z és egy É, majd egy S és egy T következett. Itt volt egy nagy szünet. A következõ szó K-val kezdõdött, majd egy É, egy R és egy Ü következett.
Marvin megpihent egy kicsit.
Néhány pillanat múlva folytatták és Marvin megnézte az N-t és a K-t is.
A következõ szó AZ volt. Az utolsó szó hosszú volt és Marvinnak ismét pihennie kellett, mielõtt megbirkózott vele.
A-val kezdõdött, majd L és K jött, egy A, egy L, egy M, újra egy A, egy T, egy L, egy A, egy N, egy K és egy O következett.
Az utolsó szünet után Marvin összeszedte minden erejét a végsõ megpróbáltatásra.
A következõ betû D volt, majd egyÁ, egy S, egy É, egy R és egy T következett.
- Azt hiszem - dörmögte végül mélyrõl rozsdásan zörgõ torkából - most, kogy láttam, jól érzem magam.
És a fények kihúnytak a szemében, egészen és véglegesen.
Szerencsére volt a közelben egy bódé, ahol rollereket lehetett bérelni zöld szárnyú fick 3¢któl.
Epilógus
Az összes létezõ életforma legnagyobb jótevõje egy férfi volt, aki nem tudta az agyát munkára bírni.
Pompás?
Feltétlenül.
Egyike saját és más generációk genetikai tervezõinek, beleértve egy számot is, amit õ maga tervezett? (?)
Kétségkívül.
A probléma az volt, hogy túlzottan érdeklõdött olyan dolgok iránt, amik iránt nem kellett volna érdeklõdnie, legalábbis - ahogy azt megmondták neki - nem most.
És részben ezen dolgok miatt érzékeny lelkületû is volt. így amikor a bolygóját megfenyegették a Rettenetes Támadók egy távoli csillagról, akik akkor még elég messze voltak de roppant gyorsan közeledtek, õt, III. Blart Versewaldot (a neve III. Blart Versewald volt, ami nem lényeges viszont roppant érdekes, mert... de ne is törõdjünk vele, ez volt a neve és hogy miért érdekes, arról késõbb is beszélhetünk) népének urai Felügyelt Elvonultságba küldték azzal a paranccsal, hogy tervezze meg egy új fajtáját a Fanatikus Szuperharcosoknak, akik szembeszállnak a Rettenetes Támadókkal és legyõzik õket. Azt mondták neki, csinálja meg gyorsan és azt is, hogy "Koncentrálj!".
gy hát leült az ablak mellé, nézte a nyári gyepet és (koncentrált?) tervezett és tervezett és tervezett, de elkerülhetetlenül megõrült kissé <a dolgoktól>. Amikor a Támadók pályára álltak körülöttük, egy figyelemreméltó, egészen új fajtájú Szuperléggyel állt elõ, ami segítség nélkül kitalálta, hogyan repüljön ki a félig nyitott kétszárnyú ablakon, és ennek egy kikapcsolós változatával is, gyerekeknek.
Eme figyelemreméltó teljesítmény ünneplése rövid életûnek és kudarcra ítéltnek tûnt, mert a szerencsétlenség a küszöbön állt, ugyanis az idegenek hajói leszálltak.
Azonban a Rémséges Támadók meglepõ módon - akik, mint a legtöbb harcos népség csak dühöngtek, mert nem bírtak az otthoni problémáikkal megbirkózni - meg voltak döbbenve Versewald rendkívüli felfedezésétõl, részt vettek az ünnepségen, így azonnal rábeszélték õket kereskedelmi szerzõdések széles körû sorozatára, és elindítottak egy kultúrális csereprogramot is.
És - hasonló esetekben ez meglepõ fordulata a megszokott gyakorlatnak - <ami a többieket illeti, õk> boldogan éltek, míg meg nem haltak.
A történet lényege is megvolt, csak ideiglenesen/átmenetileg megszökött/elillant a krónikás agyából.