A modern kommunikációs eszközök és formák megjelenése valamint az átalakulóban lévő jogi írásbeliség

 I. Bevezetés

A kezdetek.


 A  modern  történettudomány  szerint a  Sivapithecus  yunnanensis vagy Lufengpithecus néven ismert előemberek voltak az elsők, akik megtanultak két lábon járni. A felegyenesedés olyan alapvető változásokat idézett elő e  korai  emberszerű lényekben, hogy (mivel a felegyenesedés hatására változás állt be a nőnemű egyedek méhében) az ember azóta is, fiziológiai koraszülöttként jön világra. Mivel az anya emiatt nem vehetett részt  aktívan az  élelemszerzésben,  a nemek közötti kapcsolat merőben új  formáinak kialakulásához  vezetett. A nagy változásokat az ember elődei  azért élhették túl,  mert megjelent a kapcsolattatás egy olyan formája,  amely  más főemlősnél  nincs meg: a beszéd. A képszerű kézjelrendszerhez hangjelrendszer csatlakozott, a hangjel  a kézjellel azonossá vált.  Az úgynevezett  információs forradalmak teóriája szerint a beszéd  kialakulása  volt az első információs forradalom, amely magának  a  társadalmi  értelemben vett  információnak a  megjelenését eredményezte.


Az információs forradalmak


 Mint fentebb említettem, az első információs forradalom  a beszéd kialakulása volt. A másodikat kétségtelenül az  írás kialakulás  jelentette, valamint az ehhez kötődő írásbeliség. Az írás a leglényegesebb  eszköze az ismeretek rendszerezésének,  segítségével  nemcsak a térben és időben velünk együtt élő emberekkel léphetünk kapcsolatba, hanem nemzedékek távolába tekinthetünk  vissza.  A történészek  többsége  az írás kialakulásától számítja a történelmi kort,  szemben az  úgynevezett történelem előtti korszakkal. Az írások történetével a paleográfia foglalkozik. Annyiféle írástudomány van, ahány írás. A történelemtudomány  egyik legrégibb segédtudománya a felirattan (epigráfia), amely szintén foglalkozik  az írásbeliség kialakulásának kezdetével.  A könyvnyomtatás feltalálása (1450 k.) hozta magával a harmadik információs  forradalmat.  Ezáltal  lehetővé vált az  ismeretek hatékonyabb megőrzése és a nagy tömegekhez való közelítése. Az utolsó, a negyedik információs forradalom napjaink jelensége. Rohamos gyorsasággal  épül  ki az új kommunikációs infrastruktúra, amit a szakemberek cyberspace-nek neveznek. Ovatos becslések szerint is 10-15 év múlva már több mint egymilliárd ember fog az Internet nevű világhálóhoz csatlakozni. A legközvetlenebb technikai háttér a félvezetőgyártáson alapuló mikroelektronika korábban elképzelhetetlen  gyors fejlődési ütemet produkáló térhódítása az élet egyre több területén. ( Csak egy példa: a jelenleg használt  mikroszámítógépek 100%-os amortizációjához ma 3 év szükséges, és ez az arány még tovább  csökkenhet a rohamos technikai fejlődés következtében.) Az  elmúlt évtizedekben új, alternatív információkezelési  és továbbítási  technológiák sora alakult ki. Mindezek ismeretében leszögezhetjük, hogy ezen a területen a technológiai multiplikátor és akcelerátor hatás érvényesül.


Atalakuló társadalom - kihívások és paradoxonok


 Az információ mennyiségének rohamos növekedése ellenére  értékének devalválódása  nem következett be. Az információ, mint termelési tényező jelentős mértékű felértékelődése gazdasági  paradoxonként jelentkezik.
Az élet egyre több területén új viselkedésminták alakulnak ki,  vagy a régiek telítődnek új tartalommal. (Erre jellegzetes példa az ún. teleworking, azaz az otthonról való hivatali munkavégzés számítógép-hálózat segítségével.) Kialakulóban van az információs társadalom, melyben a mikroelektronika és az információs  technológia  társadalmi  hatásai
összegződnek.

 

II. A jog az információs társadalomban

Változások előtt, válaszúton.


A társadalommal együtt a jog is lényeges változások előtt  áll. Az eljövendő változásokkal  kapcsolatban legfeljebb csak merész jóslásokba bocsátkozhatunk. A múlt által kínált tanulságokból és a jelen fejleményeiből azonban néhány  dolgot  viszonylagos  pontossággal előre lehet jelezni.
Az  első fontos tényező az, hogy, a jog újabb generációváltás küszöbén áll, melynek lényegi mozzanata a digitális jog  megszületése és elterjedése. Ez az új, digitális jog nemcsak a hozzáférés módjában, gyorsaságában különbözik a jog korábbi  generációitól, hanem dinamikájában és rugalmasságában is.
Bizonyos korábbi szempontok eltünnek például a jogalkotás területén is. Anélkül persze, hogy a jogszabálydömping káros hatásait és a dereguláció szükségességét tagadnám, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jogi adatbázisok széleskörű elterjedése a  jogalkalmazói gyakorlatban valószínűleg azt a forradalmi változást vonja majd maga  után, hogy a jogszabályok  mennyiségi  növekedése semmilyen  hátrányos következménnyel nem jár majd, főképpen akkor,  ha a jelenleg  használt CD-ROM-okat új, még nagyobb kapacitással rendelkező optikai tárak váltják majd fel. (Például az ún. DVD-ROM  17GB  kapacitással  rendelkezik, és  a széles körű elterjedése  néhány év múlva várható. Ez körülbelül 30-szor annyi adatot  tud majd  tárolni, mint  a hagyományos compact disc-ek, persze figyelembe véve azt is, hogy a mai jogi adatbázisok a CD-lemezek maximális  650MB-os  kapacitását  nem használják  ki teljesen. Ha tehát a DVD-ROM elterjedne a jogalkalmazói gyakorlatban,  akkor akkora adatbázissal  lehetne  dolgozni,  mint még  soha. Egy apró lemezre nemcsak a teljes hatályos joganyag férne rá, de jogirodalmi  alkotások ezrei (!) is, s ez véleményem szerint jótékony  hatással lehetne a jogalkalmazói munka minőségére is. Azt is  meg kell még jegyezni, hogy a DVD-ROM-hoz kaphatók  olyan lemezek is,  amelyek 1000-szer  újraírhatók. Jelenleg ugyan az ára még magasabb a CD-ROM-énál,  de  a számítástechnikát jellemző árzuhanás rövid időn belül elérhető közelségbe fogja hozni ezt a hardware eszközt is.)


A jog rövid fejlodéstörténete

A jog legősibb formája a beszélt jog  volt. Szinte  teljesen elfogadott tétel az etnográfiában az, hogy az ősi társadalmakban  az írás feltalálása előtt is léteznie kellett a csoporton belüli viszonyok és kezdeti konfliktusok rendezésére szolgáló, primitív jogi "eszméknek" melyek később rendszerré alakulva váltak. Kizárólagosan  a kontradiktórius eljárás volt a jellemző, azaz a perlekedő felek a vitájukat egy tekintélyes harmadik személy elé tárták, aki döntésével megszüntette a vitát. (Ez a még ma is élő gyakorlat a  kapowku pápuák körében. Ha a perlekedô felek a vezető döntését nem fogadják el,  akkor ő szemrehányásokat  kezd kiabálni rájuk,  majd - ha ez sem hatásos -  akkor egy őrült  táncba kezd, panaszkodik, sőt néha még sír is. Ekkor  már a felek  rendszerint elfogadják a döntést. Egy felmérés szerint 176 esetből 5-ször volt ellenállás a "sírás és táncolás" után. ) Az egész eljárás szóban zajlott le, a dokumentálás igénye fel sem merült.
A következő történelmi állomás az írott jog megjelenése volt (beleértve az írásba  foglalt  szokásjogot is). Ez  lehetővé tette az  egyes bírói döntések összehangolását és ellenőrzését is.  Az új, írott  jog mellett hosszú időn keresztül élt a beszélt  jog is, főleg addig,  amíg anyagi, technikai és szellemi okok miatt körülményes  volt a jogszabályok, normák, parancsok írásban való rögzítése.
Ezután a nyomtatott jog korszaka következett. Ez a bürokratikusan szervezett államhatalom hatalmi és szervezési eszközévé vált a XVI. századtól kezdve. A nyomtatott jog jelenti a jog harmadik generációját.
A negyedik  generáció, napjaink  terméke: a  digitális jog.  Szemben az írott és a nyomtatott joggal, melyeknek  kötött a szerkezete, rugalmatlanok és lassú velük a kommunikáció, a digitális  jog rugalmas, dinamikus, könnyen  alkalmazkodik egy  konkrét tényálláshoz, speciális körülményhez. A beszélt és  a digitális  jog interaktív, míg  az írott- és a nyomtatott jog nem interaktív.  Más szempontból a  beszélt és  az írott jog kevés emberhez jut el, míg a nyomtatott- és a digitális jog  széles körű terjesztésre alkalmas. Ezeket a megállapításokat jól szemlélteti a Dr. Balogh Zsolt György által kitalált táblázat:

Interaktív

Nem interaktív

Széles körű terjesztésre nem alkalmas

Beszélt jog

Irott jog

Széles körű terjesztésre alkalmas

Digitális jog 

Nyomtatott jog

A jog tehát fejlődésének  negyedik, új korszakába  lépett, illetve lép, hiszen ez a folyamat ma is tart.
A továbbiakban  csak a  jogfejlődés  legújabb,  negyedik szakaszával, a digitális  joggal fogok  foglalkozni. Törekszem felvillantani néhányat a számtalan újdonság és  lehetőség közül,  melyeket az új technológia, az új szemlélet és az új módszer  a jogalkalmazók  és a joggal foglalkozók számára nyújtani tud. Itt utalok arra is, hogy véleményem szerint az új módszerek,  gondolkodás stb.  elsajátítása  a jogalkalmazók számára nem választás kérdése, hanem a fejlődésből  szükségszerűen adódó kötelességünk. Szinte már közhelyszerűen hat az a  megállapítás, hogy a jog konzervatív merev és  rugalmatlan rendszer. Ez  igaz ugyan, de a jelenlegi fejlődés lényegesen "új" a korábbiakhoz képest. A jogalkalmazói gyakorlatot megkönnyítő módszerek és eszközök elutasítása  ma már naiv és illuzórikus. Főleg a szinte teljesen piacgazdasági viszonyok között működő  ügyvédség  körében lesz jellemző tendencia az,  hogy aki nem tudja használni  a technikai  újdonságokat, az  hosszabb távon nem tud majd a szakmában  maradni.  Mindezeket előrebocsátva megkezdhetjük a digitális
jog, és a technikai újdonságok vizsgálatát.

Folytatása következik...!

Hunter