A modern kommunikációs eszközök és formák megjelenése valamint az átalakulóban lévő jogi írásbeliség
I. Bevezetés
A kezdetek.
A modern történettudomány szerint a
Sivapithecus yunnanensis vagy Lufengpithecus néven ismert előemberek voltak az
elsők, akik megtanultak két lábon járni. A felegyenesedés olyan alapvető
változásokat idézett elő e korai emberszerű lényekben, hogy (mivel a
felegyenesedés hatására változás állt be a nőnemű egyedek méhében) az ember
azóta is, fiziológiai koraszülöttként jön világra. Mivel az anya emiatt nem
vehetett részt aktívan az élelemszerzésben, a nemek közötti
kapcsolat merőben új formáinak kialakulásához vezetett. A nagy
változásokat az ember elődei azért élhették túl, mert megjelent a
kapcsolattatás egy olyan formája, amely más főemlősnél nincs meg:
a beszéd. A képszerű kézjelrendszerhez hangjelrendszer csatlakozott, a hangjel a
kézjellel azonossá vált. Az úgynevezett információs forradalmak
teóriája szerint a beszéd kialakulása volt az első információs
forradalom, amely magának a társadalmi értelemben vett
információnak a megjelenését eredményezte.
Az információs forradalmak
Mint fentebb említettem, az első információs forradalom a beszéd
kialakulása volt. A másodikat kétségtelenül az írás kialakulás
jelentette, valamint az ehhez kötődő írásbeliség. Az írás a leglényegesebb
eszköze az ismeretek rendszerezésének, segítségével nemcsak a térben
és időben velünk együtt élő emberekkel léphetünk kapcsolatba, hanem nemzedékek
távolába tekinthetünk vissza. A történészek többsége az
írás kialakulásától számítja a történelmi kort, szemben az
úgynevezett történelem előtti korszakkal. Az írások történetével a paleográfia
foglalkozik. Annyiféle írástudomány van, ahány írás. A történelemtudomány
egyik legrégibb segédtudománya a felirattan (epigráfia), amely szintén
foglalkozik az írásbeliség kialakulásának kezdetével. A könyvnyomtatás
feltalálása (1450 k.) hozta magával a harmadik információs forradalmat.
Ezáltal lehetővé vált az ismeretek hatékonyabb megőrzése és a nagy
tömegekhez való közelítése. Az utolsó, a negyedik információs forradalom napjaink
jelensége. Rohamos gyorsasággal épül ki az új kommunikációs
infrastruktúra, amit a szakemberek cyberspace-nek neveznek. Ovatos becslések szerint is
10-15 év múlva már több mint egymilliárd ember fog az Internet nevű világhálóhoz
csatlakozni. A legközvetlenebb technikai háttér a félvezetőgyártáson alapuló
mikroelektronika korábban elképzelhetetlen gyors fejlődési ütemet produkáló
térhódítása az élet egyre több területén. ( Csak egy példa: a jelenleg
használt mikroszámítógépek 100%-os amortizációjához ma 3 év szükséges,
és ez az arány még tovább csökkenhet a rohamos technikai fejlődés
következtében.) Az elmúlt évtizedekben új, alternatív
információkezelési és továbbítási technológiák sora alakult ki.
Mindezek ismeretében leszögezhetjük, hogy ezen a területen a technológiai
multiplikátor és akcelerátor hatás érvényesül.
Atalakuló társadalom - kihívások és paradoxonok
Az információ mennyiségének rohamos növekedése ellenére
értékének devalválódása nem következett be. Az információ, mint termelési
tényező jelentős mértékű felértékelődése gazdasági paradoxonként
jelentkezik.
Az élet egyre több területén új viselkedésminták alakulnak ki, vagy a régiek
telítődnek új tartalommal. (Erre jellegzetes példa az ún. teleworking, azaz az
otthonról való hivatali munkavégzés számítógép-hálózat segítségével.)
Kialakulóban van az információs társadalom, melyben a mikroelektronika és az
információs technológia társadalmi hatásai
összegződnek.
II. A jog az információs társadalomban
Változások előtt, válaszúton.
A társadalommal együtt a jog is lényeges változások előtt áll. Az
eljövendő változásokkal kapcsolatban legfeljebb csak merész jóslásokba
bocsátkozhatunk. A múlt által kínált tanulságokból és a jelen fejleményeiből
azonban néhány dolgot viszonylagos pontossággal előre lehet jelezni.
Az első fontos tényező az, hogy, a jog újabb generációváltás küszöbén
áll, melynek lényegi mozzanata a digitális jog megszületése és elterjedése.
Ez az új, digitális jog nemcsak a hozzáférés módjában, gyorsaságában
különbözik a jog korábbi generációitól, hanem dinamikájában és
rugalmasságában is.
Bizonyos korábbi szempontok eltünnek például a jogalkotás területén is. Anélkül
persze, hogy a jogszabálydömping káros hatásait és a dereguláció szükségességét
tagadnám, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jogi adatbázisok széleskörű
elterjedése a jogalkalmazói gyakorlatban valószínűleg azt a forradalmi
változást vonja majd maga után, hogy a jogszabályok mennyiségi
növekedése semmilyen hátrányos következménnyel nem jár majd, főképpen
akkor, ha a jelenleg használt CD-ROM-okat új, még nagyobb kapacitással
rendelkező optikai tárak váltják majd fel. (Például az ún. DVD-ROM 17GB
kapacitással rendelkezik, és a széles körű elterjedése néhány
év múlva várható. Ez körülbelül 30-szor annyi adatot tud majd tárolni,
mint a hagyományos compact disc-ek, persze figyelembe véve azt is, hogy a mai jogi
adatbázisok a CD-lemezek maximális 650MB-os kapacitását nem
használják ki teljesen. Ha tehát a DVD-ROM elterjedne a jogalkalmazói
gyakorlatban, akkor akkora adatbázissal lehetne dolgozni, mint
még soha. Egy apró lemezre nemcsak a teljes hatályos joganyag férne rá, de
jogirodalmi alkotások ezrei (!) is, s ez véleményem szerint jótékony
hatással lehetne a jogalkalmazói munka minőségére is. Azt is meg kell még
jegyezni, hogy a DVD-ROM-hoz kaphatók olyan lemezek is, amelyek
1000-szer újraírhatók. Jelenleg ugyan az ára még magasabb a
CD-ROM-énál, de a számítástechnikát jellemző árzuhanás rövid időn
belül elérhető közelségbe fogja hozni ezt a hardware eszközt is.)
A jog rövid fejlodéstörténete
A jog legősibb formája a beszélt
jog volt. Szinte teljesen elfogadott tétel az etnográfiában az, hogy az
ősi társadalmakban az írás feltalálása előtt is léteznie kellett a csoporton
belüli viszonyok és kezdeti konfliktusok rendezésére szolgáló, primitív jogi
"eszméknek" melyek később rendszerré alakulva váltak. Kizárólagosan
a kontradiktórius eljárás volt a jellemző, azaz a perlekedő felek a vitájukat egy
tekintélyes harmadik személy elé tárták, aki döntésével megszüntette a vitát.
(Ez a még ma is élő gyakorlat a kapowku pápuák körében. Ha a perlekedô felek
a vezető döntését nem fogadják el, akkor ő szemrehányásokat kezd
kiabálni rájuk, majd - ha ez sem hatásos - akkor egy őrült táncba
kezd, panaszkodik, sőt néha még sír is. Ekkor már a felek rendszerint
elfogadják a döntést. Egy felmérés szerint 176 esetből 5-ször volt ellenállás a
"sírás és táncolás" után. ) Az egész eljárás szóban zajlott le, a
dokumentálás igénye fel sem merült.
A következő történelmi állomás az írott jog megjelenése volt (beleértve az
írásba foglalt szokásjogot is). Ez lehetővé tette az egyes
bírói döntések összehangolását és ellenőrzését is. Az új, írott
jog mellett hosszú időn keresztül élt a beszélt jog is, főleg addig,
amíg anyagi, technikai és szellemi okok miatt körülményes volt a jogszabályok,
normák, parancsok írásban való rögzítése.
Ezután a nyomtatott jog korszaka következett. Ez a bürokratikusan szervezett
államhatalom hatalmi és szervezési eszközévé vált a XVI. századtól kezdve. A
nyomtatott jog jelenti a jog harmadik generációját.
A negyedik generáció, napjaink terméke: a digitális jog.
Szemben az írott és a nyomtatott joggal, melyeknek kötött a szerkezete,
rugalmatlanok és lassú velük a kommunikáció, a digitális jog rugalmas,
dinamikus, könnyen alkalmazkodik egy konkrét tényálláshoz, speciális
körülményhez. A beszélt és a digitális jog interaktív, míg az
írott- és a nyomtatott jog nem interaktív. Más szempontból a beszélt
és az írott jog kevés emberhez jut el, míg a nyomtatott- és a digitális
jog széles körű terjesztésre alkalmas. Ezeket a megállapításokat jól
szemlélteti a Dr. Balogh Zsolt György által kitalált táblázat:
Interaktív |
Nem interaktív |
|
Széles körű terjesztésre nem alkalmas |
Beszélt jog |
Irott jog |
Széles körű terjesztésre alkalmas |
Digitális jog |
Nyomtatott jog |
A jog tehát fejlődésének negyedik, új
korszakába lépett, illetve lép, hiszen ez a folyamat ma is tart.
A továbbiakban csak a jogfejlődés legújabb, negyedik
szakaszával, a digitális joggal fogok foglalkozni. Törekszem felvillantani
néhányat a számtalan újdonság és lehetőség közül, melyeket az új
technológia, az új szemlélet és az új módszer a jogalkalmazók és a
joggal foglalkozók számára nyújtani tud. Itt utalok arra is, hogy véleményem szerint
az új módszerek, gondolkodás stb. elsajátítása a jogalkalmazók
számára nem választás kérdése, hanem a fejlődésből szükségszerűen
adódó kötelességünk. Szinte már közhelyszerűen hat az a megállapítás,
hogy a jog konzervatív merev és rugalmatlan rendszer. Ez igaz ugyan, de a
jelenlegi fejlődés lényegesen "új" a korábbiakhoz képest. A jogalkalmazói
gyakorlatot megkönnyítő módszerek és eszközök elutasítása ma már naiv és
illuzórikus. Főleg a szinte teljesen piacgazdasági viszonyok között működő
ügyvédség körében lesz jellemző tendencia az, hogy aki nem tudja
használni a technikai újdonságokat, az hosszabb távon nem tud majd a
szakmában maradni. Mindezeket előrebocsátva megkezdhetjük a digitális
jog, és a technikai újdonságok vizsgálatát.
Folytatása következik...!
Hunter